LÁNGOLÓ FÁKLYAKÉNT – Jan Palach csak 21 éves volt!

Az elmúlt esztendő augusztusában ünnepelhette volna 67. születésnapját a prágai születésű Jan Palach, akiről így emlékezett egykori iskolatársa, Pavel Bursa: „Palach csendes és racionális személy volt; akár egy filozófus. Később tudtuk meg, hogy éppenséggel filozófiát szeretett volna tanulni. Komoly gondolkodású volt. Azért tanult, hogy alaposan megértse a dolgokat, nem azért, hogy a vizsgákon kitűnjön. Mindig kész volt arra, hogy segítsen másoknak a tanulásban vagy iskolai gondjaikban. Előszeretettel vett részt a tantárgyakkal vagy a politikai problémákkal összefüggő vitákban.”

001

Bauer Sándor, Norman Morrison, Moyses Márton, Ryszard Siwiec, Thích Quảng Đức, Jan Zajíc és Jan Palach, az „önkéntes tűzhalált halt személyek” – így emlékezik róluk a történetírás -, akik közül január 19-én búcsúzott Jan Palach.

Egy Prágától alig ötven kilométerre fekvő településen, Všetatyban töltötte gyermekéveit. Apja, bizonyos Josef Palach az 1930-as évek közepe óta egy cukrászüzemet vezetett, és még egy ahhoz tartozó szerény édességboltot is működtetett. Apja és szeretett édesanyja is közismertek voltak a településen, mindketten tagjai voltak a Sokol mozgalomnak. Az ötvenes években elveszítették mindkét vállalkozásukat, ettől fogva az apja fizikai munkás lett egy malomban, egészen 1962-ben bekövetkezett haláláig, az anyja pedig egy restiben helyezkedett el. Négy évvel apja halála után Jan Palach a Károly Egyetemre jelentkezett, szeretett volna történelmet tanulni, de jól sikerült felvételi vizsgája ellenére nem vették fel, mert állítólag nagy volt a túljelentkezés. Ezután a közgazdasági egyetemre iratkozott be, ahol agrárgazdaságot tanult. A „prágai tavasz” komoly fordulatot hozott az életében. Korábban is érdekelte a politika, különböző szamizdatokat terjesztett, köztük Alekszandr Szolzsenyicin és Ludvík Vaculík írásait, de 1968 tavaszán még nagyobb kíváncsisággal fordult a közügyek iránt. Sok vitában, találkozón vett részt. Segített megalapítani az egyetem hallgatóinak tanácsát. A világot megdöbbentő tettét január 16-án követte el, három nap múlva belehalt a sérüléseibe.

Idézetek forrása: historyinanhour.com

„Jan Palach önégetésének számos szemtanúja volt, akit a rendőrség később kihallgatott. Az ő vallomásaik alapján lehet rekonstruálni az 1969. január 16-án, a Vencel tér felső végén történteket. Abban az időben a nemzeti múzeum szerves része volt a Vencel térnek, nem haladt el előtte a mai főút. A téren számos villamosvonal ment át, egyikük megállója éppen a Vencel-szobornál volt.
A térre érkező Palach levette a kabátját a szökőkút közelében, majd elővett a táskájából egy éter feliratú üveget. Egy késsel kinyitotta, és megszagolta. Ezután a folyadékot magára öntötte, majd meggyújtotta. Átugrott a korláton, és a parkoló autók között a szobor felé futott. Eközben majdnem elütötte egy villamos. Egy élelmiszerbolt előtt összeesett, és néhány járókelő a kabátjával elkezdte oltani a lángokat. Palach kérésére kivették és elolvasták a táskájában hagyott levelét. Kevéssel ezután megállt a helyszínen a belügyminisztérium mentőautója.”

002

003

„Az összeégett fiatalember ekkor még eszméleténél volt. Először a Károly téren található kórházba vitték, onnan viszont a Legerova utcába irányították, ahol a Vinohrady-kórház plasztikai sebészete és égési osztálya működött. Délután 2 óra 45 perckor vették fel. Amikor a szobájába vitték, tudatta a nővérekkel, hogy nem öngyilkosságot követett el, hanem tiltakozásként meggyújtotta magát, akár a buddhista szerzetesek Vietnamban.”

004

„Palach tettének helyszínén nagy tömeg gyűlt össze. Tűzoltók, majd nyomozók érkeztek, akik kihallgatták a szemtanúkat és fényképeket készítettek. A szökőkút közelében két papírlapot találtak, amelyre egy szemtanú azt írta: Itt egy 20 éves diák feláldozta magát. A rendőrök elkobozták Palach személyes tárgyait, köztük a levelet, amelyben elmagyarázta tettét. A csehszlovák hírügynökség Palach halála után két órával számolt be egy rövid hírben a történtekről. Jan Palachot csak kezdőbetűkkel nevezték meg.”

„Az önégetés után néhány órával már riporterek gyülekeztek a kórház előtt, hogy megtudjanak valamit az egyetemista állapotáról. Dr. Jana Doležalová, az égési központot vezető orvos úgy döntött, hogy lezárja a klinikát, és csak Jan Palach anyját és bátyját engedi be. Még a rendőrnyomozókat sem engedte be Palach szobájába, akik azt akarták kideríteni, hogy vannak-e követői a fiatalembernek. Csak egy magnót vett át tőlük, hogy felvegye Jan Palach esetleges vallomását, de a szerkezetet egyszer sem kapcsolták be.
Az egészségügyi személyzet szerint Jan Palach azt bizonygatta, hogy van egy csapat, amely követni fogja. Mindazonáltal visszautasította, hogy megnevezze őket. 1969. január 17-én egy pszichiáter, Dr. Zdenka Kmuníčková rögzített egy rövid beszélgetést az egyetemistával. Palach megismételte a levelében foglaltakat, és azt mondta, hogy a társadalom felrázása volt a célja. Ugyanezen a napon Palachot meglátogatta az anyja és a bátyja; mindketten sokkos állapotban voltak.”

„Jan Palach végig kritikus állapotban volt. Amikor felvették a kórházba, Dr. Marta Zádorožná másod- és harmadfokú égési sérüléseket diagnosztizált nála. Testfelületének 85 százaléka megégett. Palach, aki fájdalomcsillapítókat kapott, tudni szerette volna, hogy milyen reakciót váltott ki önégetése.
Január 19-én Palach kezelőorvosa, Dr. Radko Vrabec telefonon felhívta a fiatalember barátnőjét, Eva Bednárikovát, hogy azonnal jöjjön a kórházba, mert a sérült beszélni szeretne vele. Palach azt kérte a lánytól, hogy hozza el a kórházba Lubomír Holeček diákvezetőt. Amikor visszatértek a kórházhoz, Palach állítólag arra kérte őket, hogy mondják meg a csoport többi tagjának, ne áldozzák fel magukat. Azt nem tudni, hogy valóban ez volt-e Palach kívánsága. Miután a lány és Holeček elment, a fiatalember állapota drámain romlott. Délután fél négykor meghalt. Holttestét még azon az estén átvitték a törvényszéki orvostani intézetbe, ahol Olbram Zoubek szobrász elkészítette halotti maszkját. A boncolást ugyanitt végezték el…”

U.i.:
005

Malcolm W. Browne fotója az önmagát felgyújtó szerzetesről 1963-ban elnyerte a World Press Photo Az Év Fotója díját. Az 1931-ben született Malcolm Browne a vietnámi háború egyik leghíresebb és leginkább felkavaró felvételét készítette el Saigonban, 1963 júniusában. Akkoriban a kettészakadt Vietnam déli része felett a hatalmat a katolikus családból származó antikommunista politikus, Ngo Dinh Diem ragadta magához. 1963 tavaszán a Buddha születésnapját ünneplő tömegbe lövetett, Thích Quảng Đức buddhista szerzetes pedig Diem vallásellenes politikája elleni tiltakozásként felgyújtotta magát Sajgonban. Ezt a pillanatot örökítette meg Malcolm Browne.

Jan Palach példaképe volt Thích Quảng Đức… Jan Palaché, aki ma is élhetne. 67 éves nagyapó lehetne…