EGY SZERZETESNEK, MEGLEPETÉS HELYETT – születésnapja ürügyén

Milyen egyszerű volna megosztani a végtelenül rövid örömhírt!
Leírni ujjongva, hogy „Isten éltessen”!
Vagy egyszerűen felhívni, elmondani Neki, egyenesen, neki, azt a néhány őszinte jókívánságot, amit az ember csak a szívéhez legközelebb állónak ajándékozhat!
Úgy, mint egy gyermek, aki zavartan áll, gyürködve nadrágja szélét, míg másik kezében a nagyra nőtt virágot szorongatja…
Valahogy én is, ezzel az egyszerű elfogódottsággal keresném a jó szavakat, mert nem gondoltam volna, hogy ez a föladat ilyen nehéz!

De vajon tudjuk, tudhatjuk, ki ez az Ember? Kicsoda is, a „szülinapos” Böjte Csaba?

A szigorú életrajzok szerint Böjte Csaba 1959-ben, január hónap 24-én született Kolozsváron. Ott, ahol Mátyás király és Bocskai István is meglátták egykor a napvilágot. Becsületes, szakmáját szerető és értő autóvillamossági szerelőnek tanult, majd bányászként dolgozott a legendás Hargitán.

Édesapja költő volt. Költő, akit egy verse miatt a Ceaușescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélt. Böjte Csaba édesapja a börtönben elszenvedett kínzások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. E könyörtelen indíttatás, ez az alapvető momentum segítette annak megértésében, hogy „a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik”. E megpróbáltatás hatására döntötte el végérvényesen, hogy pap lesz.

001

1989-ben, szentelték ferences rendi szerzetessé, majd pár évre rá 1992-ben Dévára helyezték, ahol rövidesen az oltalmába fogadott néhány csellengő utcagyereket. A fiatal, ám annál konokabb szerzetes a mindent őrző lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A közismerten könyörtelen hatóságok minden felszólítása, határozata ellenére ott is maradtak, aztán idővel kitartásuk, határozottságuk meghozta gyümölcsöt: az első árvaház működési engedélyt kapott.

A munka elkezdődött és csakhamar szűkösnek bizonyultak az öreg kolostor falai. Nem lehetett elég az árvaház falain belül fejlődők segítése, mikor a sok kívül rekedt, az utcákon, tereken magára hagyott gyermek érdekében lépni kellett tovább. Böjte Csaba feladatot kapott az Egyetlentől és nem tágított egyetlen pillanatra sem.

2016-ban, több mint húsz év elteltével Erdélyben már szinte megszámlálhatatlan árvaházban, gyermekotthonban, napköziben és bentlakásos otthonban fogadja Csaba testvér alapítványa a kallódó magyar gyermekeket. A szerzetes szerint a sok magához gyűjtött gyermek sokkal többet kap itt, mint az addig nélkülözött meleg étel és meleg szoba. A legvédtelenebbek megsegítésére tette fel az életét:

„Ha bejön hozzánk egy gyermek, és én szépnek látom őt, rá tudok mosolyogni, és tiszta szívvel elfogadom őt, akkor ő is elfogadja saját magát. Ha tiszta szívvel azt tudom mondani: bízom benned, hiszem, hogy belőled lesz a 21. század József Attilája, Kőrösi Csoma Sándora vagy Benedek Elekje, akkor az én hitem erőt ad neki, hogy mint egy mankóba belekapaszkodva felálljon, és elinduljon. S ha én erre lehetőséget teremtek, a gyerek kibontja értékeit. Mert az ott van benne, hiszen Isten selejtet nem teremt.”

002

A felnevelkedés boldog éveiben a legfontosabb munícióval látja el gyermekeit. Éppen az utolsó, a 2015-ös karácsonyra készülődve sorolta, amikor a legdrágább segítőjét, az édesanyját is magához rendelte a Teremtő:

„Jó dolog élni, létezni, mozgásban lenni, álmodni és alkotni. Tetteink, erőfeszítéseink, mindaz a munka, amelyet becsülettel, szeretettel felvállalunk, visszahat ránk. Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, amit gondol, mond, cselekszik. Hihetetlen távlatok állnak az útra bátran rálépő ember előtt! Ne félj, ne remegj! Ha haladni akarsz, éld életedet padlógázzal! A bátor lendület téged is erősebbé, nagyobbá tesz és csak így törheted át repülésedet lefogó korlátaidat. Ha csak topogva, félve sodródsz, nem leszel képes ledönteni az akadályokat, hanem felmorzsolódsz, felkenődsz a falra.”

Böjte Csaba születésnapjára azt a legszebb ajándékot adhatjuk neki, ha befogadjuk gondolatait, ezért közzéteszek egy hosszabb idézetet, íme:

Isten csodaszép szerelmes levele

„Nem csak te vagy ajándék! Amikor még meg sem születtél, Isten kiválasztott egy lányt, egy fiút, és elkezdte formálni, alakítani, szépíteni, hogy neked majd ajándékba adja.

Isten teremthetett volna valamennyiünket ugyanarra a kaptafára, vagy egyszerűen készíthetett volna néhány sablont: egy szőkét, egy barnát, egy feketét. De nem, ő túlcsorduló szeretetében minden embert másnak, egyedinek alkotott! Mindenki a maga módján egyetlen, megismételhetetlen és csodaszép, telve értékes kincsekkel. Igen, Isten nagylelkűségében így látta jónak, mert nagyon szeretne téged boldoggá tenni! Ezért ajándékoz meg a kedveseddel, aki elfogad, értékel, és aki mellett szárnyaid nőnek, olyan források fakadnak fel a szívedben, amelyekről nem is tudtál! A szeretet teremtő melegében mindketten kibontakoztok!

Olyan jó tudni azt, hogy igazából Isten csodaszép szerelmes levele vagy valaki számára.

Te talán el tudod felejteni, hogy egy levelet megcímezz, de Isten biztosan fölírta a te életed leve-lére annak a nevét, akinek egész léted, lényed szól. Egészen biztos, hogy ha nyugodtan, csendesen és békésen keresed, akkor megtalálod azt, aki számára ajándéknak szánt téged az ég! Isten álmodott meg tégedet, Ő hívott szeretettel e földi létbe, ezért ha nem kapkodsz, és ha nem térsz le a buta önzés sokszor tarka virágokkal telt mezejére, akkor életed biztosan célba ér, megtalálod a társadat!

A mai ember olyan, mint a szépségverseny zsűrije, akik ránéznek a másikra, és már mondják is: hetes, nyolcas, tízes – sajnos, sokszor így kötnek barátságot, így keresnek házastársat. Holott minél tovább élek, annál jobban megértem, idő kell ahhoz, hogy megismerd a másikat.

Ha nem szánsz elég időt a másik emberre, egészen más arca ég a tudatodba.

Ha időt szánsz rá, látod, mit szeret, mi nehéz neki, miért tud lelkesedni és mi keseríti el, az élete sajátos problémáit hogyan tudja megoldani, akkor sokkal nagyobb esélyed van arra, hogy megismerd, megértsd és megszeresd. Csodálkozz rá, vedd észre a benne levő értékeket – ne csak egy darab húst láss benne, vagy a jópofa beszólásait értékeld, hanem vedd észre benne az emberi szépséget, jóságot! Ő is – ahogyan te is – keresi a helyét az életben, próbálja meghatározni önmagát, környezetéhez, történelméhez való viszonyát, csinosítja gondolatait, körvonalazza értékrendjét.

003

Ha kapsz egy ajándékcsomagot, örömmel bontogatod. Ha valakivel szóba állsz és megfogod a kezét, az csak a kezdet. Jézus Krisztusnak volt türelme harminc évig velünk játszani, dolgozni, beszélgetni, hogy felnőjön oda, hogy a kereszten ki tudja mondani: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ugyanígy az embernek is fel kell nőnie az áldozatokra is kész szeretetre. Ehhez időre, önnevelésre van szükség. A babér nem terem egyik napról a másikra senkinek sem.
Az emberi lét kibontakozásának nagyon fontos perce, amikor valaki megtapasztalja és megérzi a tiszta, őszinte szerelmet. Határozni nem könnyű dolog. A megismert értékek, a megismert személyek közül kiválasztani az egyetlent, aki Isten ajándéka számodra, aki mellett le szeretnéd élni az életedet, óriási dolog. De ne félj, Isten adott a kezedbe egy iránytűt, arra figyelj: a legszebb álmunk Isten akarata.

Ő úgy vezet bennünket, hogy tüzet rak a talpunk alá ott, ahonnan azt szeretné, hogy tovább menjünk, és égő vágyat ébreszt a szívünkbe aziránt, amit el kell érnünk. Ha érzed, hogy szerelmesed mellett szárnyaid nőnek, kibontakozol, ha azt, amit eddig ki sem mertél mondani, hozzábújva meg mered fogalmazni, ha kihozza belőled a legjobbat, ha le tudnád hozni érte, vele a csillagokat az égről, ha mellette felfakadnak belső erőforrásaid, akkor megtaláltad azt, akit Isten neked szánt. Az a te igazi kedvesed, aki termékennyé teszi életed, aki mellett alkotóvá válsz, hegyeket mozgató erők szabadulnak fel benned, források fakadnak a szívedben általa. Isten nem azt akarja, hogy fakírok legyünk. Azt hódítsd meg, aki a legjobban tetszik neked, azt a hivatást éld meg, ami számodra a legvonzóbb, legkedvesebb és a legszebb. Isten melletted van, kielégíthetetlen éhséget, szomjúságot nem olt beléd, kérdéseidre megvannak a válaszok, beérnek a megoldások, csak légy türelmes és kitartó.

004

Ne játszd meg a mai menő figurát! Ahhoz, hogy egy fiatal „piaci értéke” jobb legyen, sokszor tucat-vonásokat ölt magára, aszerint viselkedik, pedig nem biztos, hogy a leendő társa pont a kirakatban akar gyönyörködni, lehet, hogy szeretne mélyebbre tekinteni. Kérdés az, hogy van-e a mai emberben lüktető, dinamikus akarat, vagy közömbösen, csak magára gondolva, lagymatagon sodródik: végzi a sokadik egyetemet, éveken át udvarolgat elkötelezettség nélkül, egy helyben toporog.

Nem mindegy, hogy kinek az életébe épülsz be, és nem mindegy, hogy ki épül be a te életedbe. Nem mindegy, hogy ki lesz a gyermeked apja, anyja, ki lesz a társad egy életen át. A társ kiegészít, beteljesít, a te részed lesz, s te az ô életének részévé válsz.

Ő a te hiányzó feled, és ezért keresed, kutatod, mert igazi önmagadat benne és vele találhatod meg.

Nagyon fontos ez a döntés, mert azt a lány, fiút, akit szeretsz, akit elveszel, meg kell szentelned, és ő is megszentelhet téged.

Egymás számára társnak, s ha baj van, mentőövnek szánt az Isten. Tiszta szerelmetek elvezethet a mennyek országába, az örök életbe, és sajnos magával együtt le is húzhat a mocsárba, akárcsak te őt.
Nem szabad kompromisszumot kötni, hiszen végül is csak egyetlen életed van, ne érd be félmegoldásokkal, ne hagyd, hogy kezedet, szívedet ócska bóvli, limlom töltse be! Kövesd a szívedet, és szánj időt a megismerésre!

Szerelmed olyan, mint a napfény, a tavaszi zsongás az ébredező magocskának.

Mosolyod, biztató, kedves szavad töri fel társad magányának csonthéját, kulcsolja kezét kezedre, indít el egy félénk mosolyt, mely életedben bő termést ígér. Szeretettel telt szavadra szava visszhang csupán, mely benned újabb visszhangot kelt, forrást fakaszt.
Kölcsönös szeretetetek elindít egymásban egy életlavinát, mely nem pusztít, hanem minden napotokat fénnyel tölti be, virágba borít mindkettőtöket, életet fakaszt.”

Böjte Csaba szinte folyton úton van, s kifogyhatatlan energiával tevékenykedik.
Végiglátogatja az otthonokat, aztán adománygyűjtő körútra indul, hiszen tengernyi gyerek napi ellátását, megfelelő életkörülményeit kell biztosítania.
De hívják-várják a világ magyarok lakta részén mindenfelé, hogy hallják derűvel átszőtt bölcs szavait, megerősödjenek hitükben töretlen optimizmusától:

„Ha egy úton sok a baleset, korlátokat kell építeni, de ha még több, át kell szervezni a közlekedést. Így van ez az életünkkel is. Prédikációs útjaim is a megelőzést szolgálják, mert ha az emberek az Úr szavára hallgatva megértik mit és miért kell másként tenniük, talán kevesebb lesz a felbomló család, a magára hagyott, könnyes szemű gyerek…”

Isten éltessen sokáig, Csaba Testvér!