PÉLDAKÉPEK NÉLKÜL II. – ország, ahol egy közmunkára ítélt ápolónőt rejtegetni kell

Nem jó dolog sorozatot írni!
Mert a sorozat mindig azt jelenti, hogy van valami amiből sajnos több van, sokkal több, mint kellene!

Amikor két hete begépeltük a Hosszú Katinka féle kálváriát, még csak sejtettük, hogy újabb részekkel fogjuk bővíteni az írásunkat. Íme az ország, a mi hazánk, ahol egy közmunkára ítélt ápolónőt rejtegetni kell. Mert éppen ez történt ma. Sándor Mária, vagy ahogy a címkézést imádók ismerik, a fekete ruhás ápoló, ma reggel kezdte meg büntetésének letöltését, ma reggel jelentkezett a rá kirótt közmunkára a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Kft., vagyis a Csevak telephelyén.

Persze nem egyedül érkezett! Jöttek a már-már mozgalommá nőtt felzúdulás szimpatizánsai, a sorstársak és a szinte kötelezően dörömbölő, hangokat erősítők – meg persze a sajtó munkatársai, firkászok és fotósok. A közmunkát megítélők nyilván tudták ezt, várható volt, hogy bár a megszégyenítésben lelt örömük nem tarthat sokáig, mégis tűrték vagy egy órát, hogy Sándor Mária gereblyézgessen egy keveset munkavédelmi ruházatban, rikító piros mellényben – csak, hogy tiltani lehessen a fotózását!

0001

0002

0003

Mert Magyarországon alternatíva a közhasznú munka, ha az ítélet szerint a megvádolt elkövette a bűnét. Sándor Mária értünk vállalt harcában tűntetni merészelt, persze közterületen, egy forgalmas hídon, s ezért méltó módon kellett őt megbüntetni. Szabályok sorát sértette meg, miközben mindössze a lelkiismeretére hallgatott. Ma pedig megérkezett, ahogy elrendelték, és serényen munkához látott.

Ha az előző írásunkban a humorérzék hiányát róttuk fel a követőinknek, hát most nem árt megvizsgálnunk a lelkiismeret elő-előfordulását. Sándor Mária nem mutatott megbánást, sem bírái előtt, sem ma, amikor a kezébe vette a szerszámot, de láthatóan derűs és elégedett volt. A képek tanúsága szerint nevetni, mosolyogni is tudott, bár szenvedést vártak volna tőle. Azok, akik mit sem tudnak a magyar egészségügyről. Akik ma leigazoltatták az egészségügy élő lelkiismeretét, felvették adatait, ellenőrizték a munka alkalmassági vizsgálatok eredményeit, aztán, míg elviselhetőnek ítélték, hagyták, hogy a nyilvánosság előtt terelgesse a száraz leveleket.

Egy órán át látták e ténykedést elviselhetőnek.

Mármint azt, hogy a sajtó, bár megtiltatott mindennemű adatrögzítés, azért serényen fotózott, videózott és bámult mások helyett is. Egy óra után aztán tarthatatlanná vált Sándor Mária mosolya, átirányították egy zárt munkaterületre. Oda már nem követhették a sajtómunkások. Látszólag ennyi történt. A hatalom kielégült… De vajon, milyen üzenetet kapott ma a példaképek nélkül felnövekvő generáció?

Sándor Mária, aki előbb csak szavakkal, majd tettekkel is igyekezett felhívni a figyelmet az egészségügy tarthatatlan helyzetére, megmozdulásaival túllépte azt a határt, amit még tolerálhatott volna a hatalmasságok vegyeskara – megsértett és áthágott szabályokat, ami után természetesen büntetni kell!

0006

Sándor Mária nem dolgozhat többé ápolónőként, nem gyakorolhatja a hivatását, mert Hosszú Katinkához hasonlóan ő sem vállalta fel az engedelmesség biztosította nyugalmat – a „pofa be” érzését! Példát kell statuálni az eltűntetésével, a társadalomban megbúvó köpet-rakétákat be kell gyújtani, hogy majd a mindent mindig jobban tudók széttéphessék a fekete ruhás ápolónőt. Vagy inkább a gondolatot, mely merészelt megfogalmazódni!

Sándor Mária gereblyézett. Egy réges-régen elkésett munkafázissal vacakolt a csepeli strandon, miközben a magyar kórházak többsége a végérvényesen elhagyhatatlan zátonyon, a szakemberhiánytól szenved. Leveleket görgetett a gyűjtőkig, ne csúfoskodjanak már ott, a csepeli fagyott fövenyen, néhány percnyi sétára a Cinege utcától… Az ítélet-végrehajtók aztán elunták, amint az izgatott hiénák körbevették, s megörökítették egy szelíd teremtés békéjét, akiben nem volt harag és dac, amiért „azok” nem tudják mit cselekszenek, éppen… A lelkiismeret munkál, a bocsánat pedig különbbé tesz. Ha valamit, ezt ma mindenképpen újratanulhattuk.

0004
.

Valahogy úgy, ahogy legutóbb:
Az elmeháborodott milliók, akik azért stikában jókat nyomorognak, boldog örömmel konstatálják a Vajnák szerelemének lüktetését.

Ugyan, hogy férkőzhetne a közelükbe Sándor Mária helytállása! Az ápolónőé, aki nem tűrte tovább a magyar egészségügy tarthatatlan állapotát.

Nem kért az elkurvulás felkínált lehetőségéből, ezért most máglyára küldenék…