355.500 – a szombathelyi lépték

Mindenki eldöntheti, hogy sok ez, vagy kevés!
Ha ez az összeg – 355.500 – tartozás, adósság, akkor jó időre hazavághatja az embert.
Ha jövedelem, netán sikerdíj, akkor érdemes pezsgőt bontani.
Ha adomány, ha gyűjtés, tartalmas boríték, amivel másokon szeretnénk segíteni, még, ha viszonylag szerény is a mérték, örömet okozni így is elég lehet!

Lehet!

Mint ahogy arról már írtunk, Szent Márton szülővárosában, a Szent Márton év kapcsán sikerült megrendezni a Szent Márton jótékonysági / városi bált, melyre kicsit több, mint százan özönlöttek az újjáélesztett sportpalotába. Kifulladásig ropták, tomboláztak is persze, s az ebből befolyt összeget a város polgármestere, – rövidlátókra is gondolva – méretes tacepaón adott át a Szombathely Város Jóléti Alapítványa elnökének. Az alapítvány mindazonáltal mostantól felvette Szent Márton nevét. Naná!

0001

Az internetnek hála, a hírek viszonylag gyorsan terjednek. Debrecen is bálozott. Bál volt ott is, a hagyományok és a jótékonyság szellemében. „A programot a város az egyetem és az iparkamara közösen szervezte meg. A résztvevők a kárpátaljai Salánk település óvodájának bővítését támogatták. A debreceni jótékonysági bál bevételét, tizenegy millió forintot jelképesen csütörtökön adta át Papp László polgármester a kárpátaljai Salánk vezetőjének. Napokon belül átutalják a község fejlesztését segítő helyi alapítványnak az óvodabővítésre gyűjtött 11 millió forintot.” (dehir.hu)

0002

Debrecen városában állítólag akadtak „illetlen” hangok; nem kevesen kifogásolták, hogy a rengeteg debreceni rászoruló helyett, miért éppen Kárpátaljára utazik ez a tetemes összeg?

Szombathely lakói nem háborognak. A mi 355.500 forintunk nyilván a legjobb helyre ment, amikor a most már Szent Márton alapítványnál landolt. De az is lehet, hogy a szombathelyi polgárok már akkor sem morognának, ha történetesen telt ház lett volna az MSH-ban, ha véletlenül együtt bálozhatott volna a város összes módos polgára – pártállástól függetlenül… – és véletlenül 11 millió forint sorsáról kellett volna most Puskás Tivadarnak dönteni! Ehhez mindössze háromezer bálozó kellett volna a jelenlegi kondíciók szellemében…

0003

Lám, milyen előrelátó Szombathely város vezetése! Szent Márton szülővárosában, a Szent Márton évben megrendezett Szent Márton bálra nem vártak igazán senkit a túloldalról: jól akarták magukat érezni a városvezetők, a polgármester úr, a megyéspüspök, a kormánymegbízott, meg a „miniszter”. Nem kérték fel az itteni ”egyetem” rektorát sem, hogy nyújtson segítséget a szervezésben, nem szóltak a Kereskedelmi és Iparkamara vezetőjének sem, hogy delegáljon már néhány nagyvállalkozót. Debrecenben az egyetem rektora és a kamara elnöke sertepertélt az ottani polgármester körül, s nekik, lám, még „miniszterük” sincs! Az ottani bálon nem mondott beszédet Kósa Lajos, pedig nyilván megtehette volna…

Lerágott csont ez a Szent Márton bál! Nem érdemes rágódni rajta!, Ahogy lerágott csont lesz majd az új Szent Márton uszoda, a leendő Szent Márton Sportlétesítmény, (amit ugye nem nevezhetünk stadionnak), lerágott csont lesz itt minden, amit a rosszindulatú „másik oldal” majd aljas módon észrevesz…

Ránk férne már egy kis egyetemes öröm. Öröm, amit egykor egy Márton nevű katona érezhetett, amikor kardjával kettévágva, megosztotta egyetlen köpönyegét egy rászorulóval.