BANÁNBARNA VASÁRNAP – házasságkötési láz Magyarországon

Ha valaki akkora mázlista, hogy a vasárnap délelőttöt – mondjuk egy öreg verda kormányát markolva, nem lévén más szórakozása –, a Kossuth Rádió közelében töltheti, garantált, hogy egészen el fog lágyulni!
Nincs is annál gyönyörűbb érzés, mint folyamatosan mézédes híreket hallgatni, fürdeni az egyre csodálatosabb eredmények és célok világában, nevetgélő, sőt hahotázó szpíkereket figyelni, akik már-már nirvánai etalonok szerint mérik a tökéletessé lett haza kincseit.

A mai nap mézédes gyümölcse volt az andalító muzsikákkal tálalt hírbomba a Magyarországon berobbant legeslegújabb őrületről, a házasságkötési lázról. A nyavalya gondolta volna, hogy a mi drága fiataljaink szinte remegnek, hogy kimondhassák a boldogító igent!

0001

A műsorvezető sorra szólaltatta meg az igényes, tehát önszántukból házasodni akaró leányokat és legényeket, akik hevesen tiltakoztak mindenféle buja együttélés, vagy, holmi „élettársi viszonyba” való belefeledkezés dolgairól, akik mindahányan a legnagyobb elszántsággal készülnek a házas életre. (Mert kérem a házasság szent intézménye ismét divat, melyben a nők a legteljesebb mértékig képesek beteljesíteni a női princípiumot! Ahogy azt Kövér Ákos is zengi!)

Mint említettem, mindez a monoton rendben utat faló tragacs kormánya mögött zajló ricsaj, így talán nem véletlen, ha a tempóból még inkább visszaveszünk! Hadd tartson az a fránya út még tovább, legyen ez az utazás a házasélet örömeinek áldozva! Nosza! A műsorvezető aztán ragozni kezdi a „házasságban élés” előnyeit, éppen olyan lendülettel, mintha a mosógéppel való mosásról, vagy a télvíz idején oly praktikus pamut zokniban való hálásról zengné bölcseleteit. A szertartások és ceremóniák végtelen gyönyörén túl kitér az otthonteremtés és gyermekvállalás semmivel nem hasonlítható csillogására is, meg persze a gyermeknevelés éveinek gondtalanságára, a sok-sok boldog pillanatra, míg a palántából kiskamasz, majd langaléta lesz…

0002

Hallgatom e dínom-dánom förgetegét, mely egy hirtelen pillanattól a cukros spárgából a nyalókára vált, amikor a program szerkesztői bekopogtatnak egy esküvői kiállítás kulisszái mögé. Bemutatkoznak a boldogító igen nélkülözhetetlen kellékei, a legénybúcsúk és leánykérések potom pár százezerért megrendelhető lebonyolító vállalkozásai, a milliókért menyasszonyt és vőlegényt öltöztető ruhakölcsönzők tulajdonosai, meg a limuzinok, zenekarok, tánckarok és előadóművészek közvetítői, akik boldogan állnak az ifjak rendelkezésére! Ollé!
Vasárnap délelőtt!

0003

Istenem, de gyönyörű ez a vakító januári nap, ez a lágyan simogató szellő, a szédülten virágzó mogyoróbokrok allergizáló mámora! Csak ne érne soha véget ez a mámor, ez a csoda! Gurulni a végtelenhosszú úton, a szinte ingyen adott benzinért és hallgatni ezt a rengeteg csodát. A Kossuth Rádió vasárnapi műsorát a fiatalok házasulási kedvéről!

De mert minden csoda véget ér egyszer, magam is lassítok, kirakom az irányjelzőt, parkolok, tankolok, majd a benzinkút shopja felé veszem az irányt. Megéheztem, hát gondoltam, keresek némi harapnivalót. Ott, a shopban! Mert máshol hiába is keresnék… vasárnap! Na, ugye!

A shop polcán, ott, ahol a feliratok és vidám képek tanúsága szerint gyümölcsökre lelhetnék, egy kupac sötétbarna banán visít felém. Már, ha a polcon található néhai gyümölcs még egyáltalán banánnak nevezhető! Szokás szerint keresni kezdem az akciós árat, a piros címkét, az értékcsökkenés mértékét mutató apró kedvességet.

0004

De ez a banán nem akciós. Teljes áron virul, mintha bizony képes volna beteljesíteni… egy banán princípiumát. Nézem ezt a túlérett, félig rothadt, úgyszólván emberi fogyasztásra alig alkalmas dolgot, ezt a banánbarna szörnyűséget, és nyelek egy hatalmasat. És persze otthagyom, másnak.
Itt tartunk?

A pénztárhoz lépek, hogy kifizessem a tankolást, állom a végtelen hosszú sort és közben a hangszórókból áradó zene után egy kereskedelmi rádió morc bemondójának mondataira leszek figyelmes:

„2008 óta folyamatosan csökken a válások száma Magyarországon, aminek több – köztük természetesen gazdasági – oka is lehet. Ami viszont nem jó hír, hogy a házasságkötések száma is érezhetően kevesebb, mint volt néhány évvel ezelőtt. Az okok nagyon hasonlóak a válások csökkenésének okaihoz, legalábbis ami a gazdasági vetületet jelenti: kevesebb pénz = kevesebb házasság és válóper. Az egy házasságkötésre jutó válások aránya is kedvezőbb, mint volt 2-3 éve, még ha csak néhány százalékkal is – derült ki a Viszony.hu friss kutatásából.

0005

A KSH adatai szerint a kétezres évek közepén évente 25 ezer válást és 45 ezer házasságkötést regisztráltak Magyarországon. 2012-re ez a két szám 3, illetve 9 ezerrel csökkent, azaz ennyivel kevesebb válópert, valamint esküvőt tartottak hazánkban az olimpia évében.
2010-ben 100 házasságkötésre 67 válóper jutott, ami rendkívül magas, 67%-os arány, soha ennyi még nem volt korábban Magyarországon. Elmondhatjuk, hogy ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az évtized elején három házasságkötésre két válóper is jutott. 2012-es adatok szerint ez az arány némileg javult, a 21.830 válás és 36.161 házasságkötés 60%-os mutatót jelent.”

0006

Sietve magam mögött hagyom a benzinkút shopját!
Visszaülök a kocsiba.
Még éppen időben érkeztem!
A nászinduló taktusaira indítom a tragacsomat.
A műsor még mindig a boldog házaséletre készülődőkről, a gondtalan magyar jövőről szól!
Hamarosan új témát boncolgatnak a terrorista menekültektől megvédett ország dicsőségéről, a rezsicsökkentés kétszámjegyűségéről, a mindenre megoldást jelentő csokról…

Beh szép is az élet!
2016. január legutolsó napján, Magyarországon!