A DESZKÁS PAP KARÁCSONYA – a San Pablo -i Katolikus Egyházmegye világraszóló riadalma

Történt pedig, hogy az elmúlt esztendő karácsonyán, a messzi Fülöp Szigetek egy modern katolikus templomában, a főtisztelendő, miután bevégezte könyörgését a hívei előtt, felolvasta hirdetéseit, majd egy szándékoltan „örömszerző”, vidámító mozdulattal felpattant egy igazán nem mindennapi görgő sporteszközre.

Egy különleges, világító hoverboardra, azaz légdeszkára szállt, s miközben hívei közt körbe-körbe gugulázott, a kezében szorongatott mikrofonba zengte a szentmise záróénekét. A hívek boldogsága leírhatatlan volt!

Egy katolikus plébános, aki nem csak dicséri, de személyes példájával képes a templomba járók előtt, addig soha nem látott vidámságot produkálni, valóban követendő példa! Nem csak beszélni, prédikálni az örömről, hanem mutatni is az őszinte boldogságot – nos, tudomásunk szerint, ez eddig – e módon – csak egyetlen lelkipásztornak adatott meg a Földön!

Igen, a Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozó, szlovén határ-menti Rédics, Baglad, Gáborjánháza, Resznek, és a környékbéli kistelepülések legendás plébánosa, Lendvai Zoltán már évekkel ezelőtt felvállalta rendkívüli képességeit és maga is, mint „gördeszkás pap” híresült el.

A templomaiba igyekvő anyókák és apókák a legkevésbé sem rökönyödtek meg, amikor az újságok címoldalán megjelent Zoltán Atya, az ő tudományával. A gyermekek és a szóbeszéd szerint notóriusan „templomkerülő” tinédzserek körében is nagy népszerűségre tett szert, s a vasárnapi miséken szép számmal megjelenő ifjúságot szemlélve igazán büszke lehetett a teljesítményére a zalai tisztelendő.

Lendvai Zoltán az esztergomi ferences gimnáziumba járt. Ahol a legendák szerint Töhötöm atya biológiaórán kézen állt… Szertornázni és persze gördeszkázni a gimnáziumban kezdett, amikor unta a délutáni szilenciumokat. Az ötvenéves lószőr szőnyegeken önszorgalomból tanult kézen állni, szaltózni. Ma is büszkeséggel mutatja gördülő eszközeit és követhető tudományát az őt meglátogatóknak, de beavatta már titkaiba Dr. Márfi Gyula érseket is Veszprémben…

0004

0005
.

A mi gördeszkás papunk világhírű bemutatói és széles körű elismertsége után talán nem véletlenül rökönyödtünk meg, amikor kiderült, hogy a karácsonyi szentmisén hívei közt guruló San Pablo-i plébános tette bizony „kiverte a biztosítékon” a Fülöp Szigeteken.

A hírek szerint a San Pablo-i egyházmegye „foglalkozni kíván” egy a területüket érintő pap hibás cselekedetével, mely szerint „2015 december 24-én, a végső áldás előtt a karácsony este miséjét, a pap, mint az üdvözlés megújult formájával, egy légdeszkán tolmácsolta a híveinek, s a song, egy karácsonyi dal volt, miközben körbe-körbe ment ő a főhajóban, egy légdeszkán állva.

Ez hiba volt!

Az oltárszentség igényli a legnagyobb tiszteletet és hódolatot. Következésképpen, ez nem egy személyes ünnepség, ahol szeszélyesen produkálhat valaki valamit, hogy elvonja a figyelemét az embereknek.”
(…)
„A pap később mentegetőzve azt mondta, hogy ez egy ébresztő hívás volt a részéről; majd szolgamód elismerte, hogy az attrakció nem volt elfogadható, és megígérte, hogy ez bizony nem fog megtörténni újra.
Felettesei szerint szükséges, hogy felmentsék papjukat, hogy eltöltsön egy kis időt, hogy gondolkodjék el ezen a tettén…”

0002
.

( A fordításban előforduló pontatlanságokért elnézést kérek olvasóimtól! )

A minap egy szerzetessel készült interjúból tudtam meg, hogy Magyarország mai földrajzi területén mindösszesen alig ezernyolcszáz katolikus pap teljesít szolgálatot. Az összes egyéb létező hivatással, foglalkozással összehasonlítva is rendkívül alacsony ez a szám, ugyanakkor elgondolkoztató az is, hogy a tisztelendők átlag-életkora hatvan év fölött van!

0001

A katolicizmus ázsiai kisebbségi létével szemben a Fülöp-szigeteken a százmilliós lakosság 83 százaléka katolikus. A több mint négyszáz éve jelen lévő, mély gyökerekkel rendelkező katolikus egyház hiteles hang a társadalomban. A 103 millió 775 ezer lakosú Fülöp-szigeteken a katolikusok száma 88,9 millió fő. Az egyházmegyés papok száma 6118, a szerzetes papoké 2115, a papnövendékeké 6981, a diakónusoké 126. A női szerzetesrendeknek 10 826 tagja van, a férfi szerzetes testvérek száma 892. Ráadásul a dinamikusan fejlődő egyház papjainak többsége fiatalabb, mint negyven éves!

0003

Csak reménykedhetünk, hogy a rédicsi plébános után kedvenc sportját a hívei körében szívesen gyakorló San Pablo-i pap hamarosan ugyanolyan elismert lehet majd nem csak a nyája, de egyházi vezetői körében is, mint a mi Zoltán Atyánk! Jó volna, ha ott, ahol az egyház virágzik és erősebb, mint a Föld bármely pontján, a katolikus hívek maguk is megélhetnék a szelíd lelkipásztor féktelen boldogságát! Mert a video-t szemlélve nem lehet kétséges, hogy a karácsonyi várakozás közben a hívei közt gurgulázó főtisztelendő aznap nagyon-nagyon boldog ember lehetett…

Utóirat:
Mit gondolhatunk ezek után, mi szombathelyiek erről a kedves históriáról? Nos, talán az volna a legszebb, ha mondjuk megkérhetnénk a püspököt, hogy egy szép napon maga is pattanjon gördeszkára, s mutasson jó példát a Fülöp szigeteki kollégáknak… ugyan, tegyen már egy kört a felújított szombathelyi nagytemplomban!

MÁSNAP – avagy a fránya aznap szándékolt következményei

Egyszerűbb lenne azt írni, hogy ez a bejegyzést már tegnap, jóval az ipari szinten lebonyolított vedelés előtt készült, hogy majd lehessen büszkén feltolni ide, hogy lám, mire képes a tudomány – de szokásom szerint kénytelen vagyok kiábrándítani olvasóimat!

Nem, nem ittam le magam a sárga földig, nem volt tudatvesztésem, sem rózsaszín látomásaim lebegő önmagamról – egész egyszerűen józan, sőt porszáraz maradtam.

Alkoholszármazékok elfogyasztásának következményei nélkül léptem át a 2016. esztendőbe, így a megtévesztő címért elnézést kérek! Nem ügyes praktikák következnek hát a másnaposság kiábrándító élményzuhatagával szenvedők részére, nincsenek a tarsolyomban felejtett praktikáim fejfájás és múlhatatlan hányinger, no meg még szédülés ellen sem!
Az újesztendő legelső fogadalmának próbálok engedelmeskedni: amíg bírom, ezentúl nem írok szégyenletes politikusi szemfényvesztésekről, nem kárálok majd a köreinkbe férkőzött és onnan mindünket kimaró gyütt-mentekről, – akik lelkesen kilökdösik féltve őrzött tojásainkat a fészkeinkből -, nem kívánok írni a tisztességtelenségükben minduntalan a mi tisztességünk ellen prédikálókról – mert végérvényesen betelt a pohár! Rádöbbentem, hogy értelmetlen korholni azokat, akiknek a földig ellátni, meglehetősen komoly kihívást jelent. Maradok inkább azok szemmagasságában, akiknek saját élhető holnapjuk több lehet néhány leélt napnál! Ennek reményével kívánok minden nyájas olvasómnak boldog újesztendőt!

Tennivalóim közben talán eltűnődhetek, miért is olyan nehéz megélni az előző „aznap” következményeit, melyekről a leginkább csak másnap értesülhetek. Íme, az elmúlt napok két legfontosabb híre volt a közelgő, extrém és rendkívül extrém hidegre való felkészülés, meg a közelben toporgó éj kapcsán annak feszegetése, vajon hol lehet majd „eszméletlen nagyot partizni”. Fontos, nyilván rendkívül fontos kérdések voltak ezek, s milyen komisz az élet, ma már mindkét kérdésre adhatunk magvas és kimódolt válaszokat, akár úgy is: „Na, ugye!”

„Extrém és rendkívül extrém hideg nap leginkább anticiklonhoz, azaz a magasnyomású légköri képződményekhez köthető. Az extrém hideg kialakulásához mindenképp szükséges a szélcsend és a minél vastagabb összefüggő hótakaró, a derült égbolt és az alacsony relatív páratartalom. A legnagyobb hideg a Szibéria felől beáramló hideg levegő nyugalomba jutása után szokott bekövetkezni.”

Ezt tanítják nekünk a szakemberek, a meteorológusok, meg persze a népi megfigyelők is. Az összefüggő hótakaró ráadásul nem hasonlítható ahhoz a csekélyke fuvalmányhoz, mely a két esztendővel ezelőtti március 15-ét katasztrófa helyszínévé változtatta az autópályákat az ott utazni szándékozók számára. A hó, rendkívül extrém hideg esetén jótékony védelmet nyújt az őszi vetéseknek, a maga olykor nem ritkán fél méternyi vastagságával – ugyanakkor kicsi hazánk esetében a totális megsemmisülést eredményezi a közúti, vasúti közlekedés teljes megbénulása miatt.

„Az extrém hidegek gyakoriságát és tarósságát tekintve január a leghidegebb hónap, a második a február. Márciusban ritkán fordul elő extrém hideg nap, de az esetek legnagyobb részében ez tartósnak bizonyul. Az elmúlt 30 évben három kemény tél fordult elő, amelyeken átlagosan 20 napot meghaladó extrém hideg nap fordult elő: a 1984/1985, 1986/1987 és a 2002/2003-as télen.”

Jelentem, a január elkezdődött! Csak éppen az első napra jósolt rettenet maradt el. A „jobb félni, mint megijedni” elve itt és most inkább riogatásnak tűnt, mintha az lett volna a cél, hogy szilveszter éjszakáján lehetőleg mind többen vackolják be magukat a négy fal közé, a kannás borok émelyítő világába…

A második feladat nyilván teljesült. Az eszméletlen nagyot partizás megvalósult, a „basszunk be” életérzés ismét kipipáltatott, az este kilenc körülre végbement filmszakadás után sokan érezhették magukat boldogan; elérték, amit akartak, s amit elvárt tőlük az a világ, amelyik a legkevésbé sem szeretett volna törődést mutatni! Ahogy a tanleckéiről elhíresült hogybasszunkbe.blog.hu tudományos igénnyel feltárta, mindenkinek sikerülhetett a kiütéses győzelem.

0001

0003

0002

De vajon, mitől lett más ez az „ünnep”, a szilveszter éjszaka, amikor a hasonló eredményesség tekintetében kb. 52 hétvége áll a bizonyítani szándékozók előtt? Az eszméletlen nagy partizás mitől vált emlékezetesebbé, mint valamennyi évközi hétvége? És vajon miért volt kényelmesebb ezt a mérhetetlenül nagy semmit prezentálni mindazok részéről, akiknek egyetlen feladata lehetett volna a szórakoztatás?

Koncertek, mulattató műsorok, városi közösségi élményt biztosítani képes, aktív megmozdulások hiányoztak csak, ezért válhatott „ünneppé” a rendületlen és megszokott lerészegedéssel egybekötött dögunalom, ami a „felhozatalt” volt szíves jelenteni több generációnak. A kultúráért felelős jövedelemharácsolók nyilván elégedettek önmaguk eredményével. A semmi mindig hibátlan. Csak éppen a legkevésbé sem lehet emlékezetes!

Ez volt, ez lett az elmúlt esztendő szilvesztere, s most az újév is éppen elzakatolni készül. Másnap lett és mi, valamennyien másnaposak. Fejfájósan, leverten, mintha bizony ez így volna a legtermészetesebb. Még jó, hogy legalább a hó érkezése sanszos!