BÚJJ KOCKÁS INGBE! – de vajon, eleget tudunk az oktatásügy helyzetéről?

Mottó: „A múlt hét óta a kockás ing lett az oktatás megújításának, a bornírt hatalommal való szembenállásnak a szimbóluma. Kockás inget húztak a tanárok és a diákok, és kockás inget viseltek mindazok, aki szolidaritást vállaltak velük.”

Sokunkat nehéz volna meggyőzni arról, hogy a magyarok többsége képes a tanárokat megillető tisztelet gyakorlására – hogy a „nemzet napszámosai” azt kapják, amit megérdemelnének.
Sokunk – aki már valaha tanított, vagy tanult, hogy a pedagógus pályára léphessen, – kétkedve fogadja a mostani országos tüntetéseket.

0002

Egyszeri, vagy éppen ideiglenes voltában ugyanis minden megmozdulás eredménye esetleges, minden felháborodás csak ideig-óráig képes felrázni a tömegeket. A dolgok mélyére a többség viszonylag rövid ideig kíváncsi.

Akadnak, akik iskoláskorú gyermekük boldog élet-periódusában hallatják a hangjukat, kilincselnek olykor, s ha éppen úgy adódik, magukra öltik az éppen aktuális „kockás inget”, de az évek múltával, az aktualitás múlásával, csak „kívülállóként” sopánkodnak, amint felidézik előttük a magyar oktatásügy lehetetlen helyzetét.

Társadalmunk aktív tagjai előtt ma is ismeretlen a hatalommal szembenálló, tiltakozó tanárokat tömörítő Tanítanék mozgalom 4 pontja:

0001

„Követeljük, hogy a kormány mondja ki, a 2011-ben elfogadott köznevelési törvényt átmenetinek tekinti, és haladéktalanul kezdje meg az érdemi egyeztetéseket a közoktatás valódi szereplőivel egy új közoktatási törvény elkészítéséhez!
Követeljük, hogy az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos egyeztetések annak szakmai alapjaitól kezdődjenek! Az elmúlt öt évben kiderült, hogy az eddigi irány sem jó, és a toldozgatás-foltozgatás sem vezetett sehova.
Követeljük, hogy az oktatásra fordított költségek érjék el a mindenkori GDP 6%-át és az átlátható, kiszámítható és stabil normatív oktatásfinanszírozást!
Követeljük, hogy az intézmények napi működését lehetetlenné tevő, a tanulók és a pedagógusok számára elviselhetetlen helyzetet okozó közismert problémákat a jogszabályok és az utasítások azonnali módosításával haladéktalanul kezeljék!”

Készült ugyan egy „jelentés”, mely “az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentuma, [amely] nem az Európai Bizottság hivatalos álláspontját képviseli, és arra nézve nem irányadó.” Ez a jelentés ugyanakkor szintén rejtve maradt a társadalom elől, valahogy nem fért bele a sikerpropaganda lila könyvébe…
Az szerepel benne: „a gyermekek nagy aránya nem sajátítja el megfelelően az alapkészségeket, feltűnő az oktatási rendszer szegregációja, és nem vesznek részt elegen gyakorlati képzésben!”

Érdemes beleolvasni a jelentésbe!

„Az OECD 2012. évi nemzetközi tanulói teljesítménymérése (PISA-felmérés) alapján a magyar diákok eredményei az uniós átlag alatt voltak, és a gyengén teljesítők aránya nőtt 2009 és 2012 között. A társadalmi- gazdasági háttérnek, valamint az iskola elhelyezkedésének (városi kontra vidéki iskolák) az iskolai teljesítményre gyakorolt hatása az egyik legjelentősebb az EU-ban. A már 6. osztályban érzékelhető nagy teljesítménybeli különbségek a 10. osztályra még szembetűnőbbé válnak. A legtöbb gyengén teljesítő tanuló a szegénység által leginkább sújtott északkeleti országrészen él, ahol a legmagasabb a korai iskolaelhagyás aránya.

Az oktatási rendszer szelektivitása elmélyíti a különböző iskolatípusukban tanuló diákok teljesítménye közötti különbségeket. A különböző iskolatípusok között szembeszökőek az alapvető készségek terén jelentkező teljesítménybeli különbségek, amelyek idővel emelkednek. A szakiskolai tanulók teljesítménye az alapkészségek terén meglehetősen gyenge, a matematikai készségek terén pedig még ennél is rosszabb. A korai iskolaelhagyók aránya 30 százalék. A hátrányos helyzetű és ezen belül különösen a roma származású gyerekek egyre jelentősebb része jár gyengén teljesítő iskolába. A tanárok nem rendelkeznek kellő mértékben a sokszínű osztályokban végzendő munkához szükséges készségekkel.

0003

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya javul, de kevesen tanulnak a gazdasági kulcsszektoroknak fontos képzéseken: Magyarország 2014-ben elérte a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányára vonatkozó nemzeti célszámát (34,1 százalék, míg az uniós átlag 37,7 százalék). Ugyanakkor meg kell szilárdítani a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert hallgatók arányát. A matematika, számítástechnika, műszaki tudományok, gépipar és építőipar szakokon végzettek aránya, különösen a mester- és doktori képzésben, az egyik legalacsonyabb az EU-ban.
Magyarország számos intézkedést hozott a gyengén teljesítés jobb kezelésére. Mindazonáltal a végrehajtást illető fontos részletek, amelyek alapján értékelhető lenne az intézkedések hatása, nem állnak rendelkezésre. 2015 óta az iskolák – válaszul a nemzeti kompetenciatesztekben elért gyenge eredményekre – kötelesek cselekvési terveket kidolgozni. Emellett bevezettek számos új intézkedést, például a tanárok minősítését, a pedagógiai-szakmai ellenőrzést, valamint létrehozták a pedagógiai oktatási központok hálózatát.

A központosított rendszer azonban megnehezítheti a rugalmas fellépést és a források, iskolák számára való biztosítását. A korai iskolaelhagyásra vonatkozó stratégia végrehajtási tervét még nem tették közzé.

A 2013/2014-es tanévben a speciális szakképzést nyújtó iskolák tanulóinak csupán 22 százaléka, és a középfokúnál magasabb szintű szakképzést nyújtó iskolák tanulóinak csupán 9 százaléka vett részt tanulószerződéses gyakorlati képzésben. A szakmai gyakorlat biztosítására irányuló vállalati hajlandóság a pénzügyi és szervezeti ösztönzők ellenére is csak nagyon lassan nő. Hiányoznak a tanulók képzésére késznek mutatkozó jól képzett munkaadók.

A felvételre vonatkozó jelenlegi intézkedések szűkíthetik a felsőoktatáshoz való hozzáférést és korlátozhatják azt a kört, amelyből kikerülhetnek a jövő innovátorai és kutatói. Ez csökkentheti Magyarország vonzerejét a tudásintenzív ágazatokat érintő beruházások számára. A felsőoktatási stratégiát elfogadták, de a végrehajtási terv közzététele továbbra is várat magára.” (168 óra)

0004

Mindezek a gondolatok talán érthetőbbé teszik a szolidaritás fontosságát.
Sokunkat nehéz volna meggyőzni arról, hogy a magyarok többsége képes a tanárokat megillető tisztelet gyakorlására – hogy a „nemzet napszámosai” azt kapják, amit megérdemelnének…

De talán elvárható annyi önzés, hogy gyermekeink és a még közülünk is iskolába járók érdekében ne csak a kockás ingek jelentsék a kiállást a magyar oktatásügy mellett.

I LOVE SZENT MÁRTON – de mi van, ha mégsem?

Ahogy talán Ön is, mi is Szombathelyen születtünk. A Pelikán Palace Irodaház helyén egykor működött kórház szülészeti osztályán. Erről tanúskodnak – mint minden akkoriban érkezett szombathelyinek – a születésünket igazoló dokumentumok.

Állítólag szintén ebben a városban, pontosabban ennek elődjében, bizonyos Savaria városában látta meg a napvilágot egy Márton nevű gyermek. Vagy itt, vagy Győrszentmárton – ma Pannonhalma – településen, bár erről a legendák írói évszázadok óta viaskodnak, tehát semmi nem biztos; ráadásul vagy a Kr. u. 316-os vagy a 317-es évben.

Mindenesetre Szombathely jelenlegi polgármestere, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke és a környék „örökkön und örökké” miniszteri titulusban tevékenykedő országgyűlési képviselője jóvoltából gigantikus ünnepségsorozat készül, az itt 1700 esztendővel ezelőtt megszületett Martinus Turonensis, vagy ahogy a magunkfajták könnyebben értik, Tours-i Szent Márton emlékezetére.

Layout 1

A dolog nyilván nagyon rendben van, lesz nagy hacacáré, meg összetartás, sőt, – mind azt a minap megtudhatták a kiváltságosok a Tó vendéglőben, libacomb ropogtatása közben – már évek óta minden kizárólag ezért teremtődött és fejlődött:

„Szombathely esetében ez 15 milliárd forint adósság átvállalását jelentette, a Modern városok program keretében a vasi megyeszékhely 5 milliárd forintos forráshoz jutott, Szent Márton évfordulója kapcsán szoros együttműködés alakult ki a kormány, a város és az egyházmegye között – ennek eredményei a templom-és közterület felújítások, amelyek mind a szombathelyiek érdekeit szolgálják!” (Soltész Miklós)

0003

„A Szombathelyi Egyházmegye lelki programokkal szeretné a hívőknek és nem hívőknek, egyházmegyénkben, hazánkban és határainkon túl élőknek egyaránt közvetíteni Szent Márton üzenetét: Krisztus evangéliumnak örömhírét. Ezt a célt szolgálják a július 9-10-i, Szombathelyen megrendezésre kerülő Katolikus Találkozó és Ifjúsági Találkozó, a szeptember 10-i családi-és sportnap valamint a november 10-én Budapesten megrendezendő Teológiai Konferencia!” (Veress András)

„Közel 150 egyházi és városi program várja Szombathelyen és az egyházmegyében azokat, akik Szent Mártonról, az ő lelkiségéről és kultuszáról, illetve a vasi megyeszékhelyről szeretnének többet megtudni. A jubileumi esztendő hozadékaként Szombathelyről mindenkinek Szent Márton, Szent Mártonról pedig mindenkinek Szombathely jut majd eszébe.” (Puskás Tivadar)

Az idézetek az egyházmegyei honlap tudósításából valók, ahol – minő gyalázat!!! – egész egyszerűen elfelejtették felidézni Hende Csaba miniszter gondolatait! Pedig ott volt és kiváló expozét tartott, mint rendesen! A Nyugat.hu tudósítása szerint:

„Hende Csaba kihangsúlyozta, szerencsés és szorgalmas nép lakja Szombathelyt, a város az utóbbi időszakban rohamtempóban fejlődik, ami köszönhető a kormánynak is, és azon beruházások sorának, mint: az idén befejezésre kerülő M86-os, a közelgő uszodaépítés, a Hali-stadion építése, a Csónakázó tó környékének rendbetétele. Az országgyűlési képviselő egyenesen azt vizionálta, hogy a város végre visszanyerheti a Trianon előtti központi szerepét, és újra a Nyugat királynője lehet.”

Oh, lalalalala!

Na szóval, itt vagyunk mi, még pár ezren, – mi balgák, nyavalyás kötekedők, – akik ráadásul valóban itt születtünk, itt nőttünk fel, itt lettünk felnőttek, s néhányan talán már öregek is. Valahogy el voltunk eddig is, bár a jelek szerint nem tudtuk pontosan felmérni Márton jelentőségét.

2674-matrica_-_angelico_mtc-008

Hogy őszinték legyünk, sem nekünk, sem hazánkban állomásozó ismerőseinknek nem Márton volt, aki beugrott, amikor „szombathelyiségünket” dicsértük… De a haverokkal rendre felemlegetjük a Derkót, meg a Joskar-olát, dumcsizunk a Csótóról, meg olykor a Garasinról is, előrukkolunk a régi Ifiház, meg később a Sportpalota emlékeivel; előjönnek a Jókai park május elsejei buli képei, meg az Emlékmű előtti felvonulások pillanatai.

Csak a Marci, az nem jön sehol… Ez van!

Jó lenne végre megtudni, hogy ez az egész felhajtás kötelező, ajánlott, vagy fakultatív lesz-e?! Szóval, ha nem igazán akarjuk, kell-e majd nagyon örvendezni, ezért a tengernyi ajándékért?

Kedves Polgármester úr! Netán, jobb, ha szedjük a sátorfánkat? Persona non grata leszünk a szülővárosunkban, ha nem igazodunk, mi, a Derkó egykori vásott kölykei?

Amúgy, legvégül, éppen csak, hogy tovább kötözködhessünk, egy keveset, felidéznénk még egy bájos mondatot a már idézett forrásból, mely Szent Mártont dicséri, és így hangzik: „Életének egyik legismertebb jelenete, amikor megosztotta köpenyét egy koldussal.” Tessék mondani, ezen a hihetetlenül csodálatos legendán kívül akad még legalább egy „legismertebb jelenet”?

0001

Kérdeznénk mindezeket, bocsánatot kérve a tudatlanságunkért, az irgalmasság évében!

ABSZURD A VÁLASZTÁSI IRODÁNÁL – a bőrfejű katonák, no meg a fair játék győzelme

A magyarországi demokrácia mélypontja, íme, elkövetkezett.

Fizikai erővel akadályozták meg a vasárnapi boltzárral szemben beadvánnyal élni kívánó ellenzéki képviselő találkozását a mindenható időbélyegzővel – Nyakó István (MSZP) helyett Erdősi Lászlóné, illetve az ő megbízottja pecsételhetett.

Pontosan négy másodperccel tehát, az ellenzék képviselője előtt. Magánemberként – ahogy Erdősiné mondta.

„Szürreális körülmények között sikerült benyújtani vasárnapi boltbezárásos népszavazási kérdését egy asszonynak, akit feltehetően kigyúrt, kopasz emberek segítettek az MSZP megelőzésében… A Kúria kitette a honlapjára, hogy elkaszálta az előző kérdést, szabaddá vált az út az új kérdés előtt… Perdöntő momentum, hogy az időbélyegzőhöz ki ér előbb. Ez dönt ugyanis a sorrendről, ami alapján az NVI vezetője elbírálja a kérdéseket. Az első kérdés ugyanis “foglalja” a témát, a többi kérdést így automatikusan el kell utasítani. A bélyegzős jelenet után a kopaszok mindannyian elhagyták az épületet. Vagyis senki nem adott le kérdést, nem kezdeményezett népszavazást. Nehéz tehát más magyarázatot találni a jelenlétükre, mint azt, hogy az MSZP-t kellett akadályozniuk, az asszonyt segíteniük.” (Index)

0003

Fair játék volt ez a javából!
Pusztán a véletlen különös szösszenete lehet, hogy Erdősiné annak az Erdősi Lászlónak a felesége, aki egész véletlenül 2010 óta Herceghalom kormánypártok által hatalomra segített polgármestere.

0002

Erdősi László az alábbi vallomást fogalmazta meg Herceghalom honlapján: „Ars poeticám Kennedy elnök nyomán: Ne azt kérdezd, mit tehet érted a közösség, hanem azt, hogy te mit tehetsz a közösségedért. Még aktív öttusázó koromban világossá vált előttem, hogy a fair játék, a sportszerű hozzáállás és a csapatszellem nem csak a sport világában fontos, de az élet legtöbb területén ezek a tulajdonságok a garanciái a hosszú távú sikernek.”

Az Erdősi család különleges vonzódása a sportszerű hozzáálláshoz igazán csodálatosan sikeredett a Nemzeti Választási Iroda előtt lezajlott rövidke abszurd kapcsán. Valóban nagyon fair játék volt, ahogy a 2006-os zavargásokból ismert „kemény mag”, – Kubatov klubjának, az FTC-nek állandó védelmet biztosító kigyúrt bőrfejűek egy csoportja -megakadályozta a jóval Erdősiné előtt érkezett Nyakó István célba érkezését.

(Úgy tűnik, ma délelőtt a magyarországi demokrácia mélypontja, íme, elkövetkezett. De legalább ízelítőt kaphattunk arról, vajon 2006 után miként fog lezajlani a 2016-os megemlékezések sorozata? Ha ugyanis a herceghalmi fideszes polgármester nem kevésbé orbánfan nejecskéje ilyen felvezetést kaphatott, vajon október 23-án miféle „rend” lesz Budapest utcáin? Na jó… Nem érnek majd rá utcaköveket hajigálni a kedves izomagyú, fradista bőrfejűek. Most ugyanis nem lesz szükség csetepatéra. A nagy megbízó éppen hatalmon van, elég lesz felmorzsolni mindazokat, akik megbontani merészelik majd a nagy egységet!Zenghet a Gyurcsány takarodj!, de rendesen!)

0001

Erdősiné megkapta az ukázt.
Erdősi László felkészítette az ő marcona nejét a nagy menetre, lebeszélte a részleteket Kubatov Gáborral, meg az ő gárdistáival, aztán a nagyságos asszony feneke alá nyomott egy szolgálati kocsit, ami az Alkotmány utcába repítette őt. Ott már várták a kopasz hármasszekrények, akik szolíd mozdulatokkal maguk mögé paszírozták a szerény méreteiről közismert Nyakó Istvánt, végül mappáik árnyékában maguk elé tessékelték a polgármesternét, meg az ő szolgáját. S a pöcsételő masina elé zúdították a vasárnapi boltzár mellett ügyködő matróna végrehajtóját. Hosszú időkre ellehetetlenítve ezzel a többség akaratának esélyét.

Valószínűleg bűncselekményt elkövetve kijátszották a törvény előírását.
„Ne azt kérdezd, mit tehet érted a közösség, hanem azt, hogy te mit tehetsz a közösségedért.”

Erdősi László igazi erőgép, a narancssárga farizeusok oszlopa: „Amikor a helyi közéletbe való bekapcsolódásom nyomán felkértek, hogy vállaljam a megmérettetést a községünk, Herceghalom szolgálatért folytatott küzdelemben, világossá tettem, hogy céljainkat csak jó emberi kapcsolatokon alapuló, egymást megbecsülő, a rászorultakat segítő és minden jó kezdeményezést támogató munkával tudjuk elérni. Örülök annak, hogy a törekvésem megértésre talált.”

Erdősi Lászlóné pedig maga a first lady megtestesült figurája, aki talán még éjszaka sem pakolja a protézisét fürdető pohár mellé kedvenc jelvényét, mely Orbán Viktort ábrázolja, „az én miniszterelnököm” felirattal.

0004

A magyarországi demokrácia mélypontja, íme, elkövetkezett. Fizikai erővel akadályozták meg a vasárnapi boltzárral szemben beadvánnyal élni kívánó ellenzéki képviselő találkozását a mindenható időbélyegzővel.

Erdősiné, meg Orbán 2006-os bőrfejű katonái!

RASI – Orbán szerint minden elrendeződik egy idő után

-Mit gondol, lehallgatták a telefonját, amikor megbeszéltük ezt a találkozót? – kérdem Orbán Viktort, miközben leülünk otthonában beszélgetni.
-Egészen biztos.
Akkor sok érdekességet hallhattak. Például azt, amint a feleségének – ha jól emlékszem Aninak – azt mondta: vigye arrébb a gyereket, mert nem tud tőle nyugodtan beszélni.

0001

Felőlem azt hallgatnak, amit akarnak. Szoktam üzenni is nekik.
Mindezek ellenére milyen békésen ül ebben a karosszékben…
Hát persze. Most csak az nyugtalanít, miért sírhat a gyerek?
Tényleg, mennyi idős?
Nyolc hónapos, és Ráchelnek hívják.
Szép, különleges bibliai név.
Valóban, de az ötletet nem onnan vettük. A feleségem egyik cigány ügyfelét hívták így. Akkor tetszett meg mindkettőnknek ez a név.
Ügyfelét?
Igen, ő is jogász, akárcsak én. A különbség csupán annyi: ő gyakorolja a hivatását, míg erre nekem most nincs időm.
Nyilván régi jogászcsaládból származnak mindketten…
Ó, hogyne. Az apám üzemmérnök, anyám gyógypedagógus Székesfehérváron. Ani szülei Szolnokon dolgoznak A mamája személy. és tehertaxis, apja önálló állattartó. Régi vállalkozói család. Egyébként ennek a vállalkozói önállóságnak Ani nagy hasznát veszi mellettem, igen csak szüksége van rá.
Ezt meg hogyan értsem?
Először is volt időszak, amikor alig találkoztunk. Ő Szolnokon élt, engem Pesthez kötöttek a dolgaim.

0002

Legalább nem untak egymásra…
Ez a veszély nem fenyegetett minket.
De most úgy látom, ebben a ferencvárosi lakásban él a felesége meg a kislánya is. Vagy ez csak pillanatnyi, hamarosan tovatűnő állapot?
Nem, reméljük, ez már a maradandó valóság. A szolnoki öröklakásunkat cseréltük erre a pesti bérlakásra. – nincs három éve, hogy költöztünk.
Hol született, Székesfehérváron?
Nem, Alcsútdobozon Aztán Felcsútra kerültem, ott is nőttem fel.
Alcsútdoboz, Alcsútdoboz – olyan ismerősen cseng…
Mindenki így van ezzel, csak nem tud rájönni, honnan. Elárulom: József főherceg alapított ott egy arborétumot, arról híres.
Meséljen, hogyan élt ott!
Apró, kétszobás vályogházban nőttem fel, ahol fürdőszoba egyáltalán nem volt, de ez nem zavart. Persze, városi embernek ezt hiába magyarázom!
Azért elhiszem, mondja csak tovább!
A faluban, a szélső házban laktunk, mellettünk az erdő. A róka, a menyét állandóan elkapta a csirkéinket, az őz beugrott a kerítésen és leette a borsót. Később apám elment üzemmérnöknek Gántra, amely arról nevezetes, hogy ismert emberek vesznek ott üdülőtelkeket. Majd Fehérvárra költöztünk. Én az ELTE jogi karára kerültem, és beköltöztem a Bibó István kollégiumba. Ott ismerkedtünk meg a feleségemmel. Két éve diplomáztam.

0003

Úgy tudom, most is tanul – ráadásul nem is akárhol: Oxfordban…
Igen, bár a választások miatt egy időre felfüggesztettem a tanulmányaimat. Most járom az országot.
Mivel? Kocsival?
Igen, de nem sajáttal – anyósomtól kaptam kölcsön.
Tud vezetni?
Eddig csak szolid karambolokat okoztam: néhányszor lecsúsztam az útról, és pár koccanás – ennyi az egész. Persze, mondanom sem kell – mindig a másik a hibás.
Ez nyilvánvaló. Úgy látom, most is tűkön ül…
Mert mindjárt rohannom kell vidékre.
Akkor nem zavarom tovább.
Nem, egyáltalán nem zavart. Sőt, örültem, hogy pár percig nyugodtan ülhettünk és beszélgettünk, csak ez a gyereksírás ne lenne…
De hiszen már csönd van!
Tényleg? Észre sem vettem. Látja, minden elrendeződik egy idő után.

( Vágó Ágnes, Képes Hét, 1989 )

Rasi? Vagyis Orbán lánya, Ráchel. Jönnek a hírek, lassan több, mint az apuciról…

0005

Összehordanak róla hetet, havat. Étlap és itallap árazása, ezt tanítja éppen az egyetemen, ahol diplomázott, havi százezer bruttóért, nem éppen kockás ingben, valahol az ötödik hónapban – ugyan, kit érdekelhetne ilyen dögunalmas írás, amikor idézhető egy magvas történet 1989-ból!
Legendás év volt. Orbánnak leginkább…

0006

Azokban az időkben Orbán Ráchel a bömbölésével adott okot az odafigyelésre. Ma tanít. Állítólag étlapok és itallapok árazásáról.

(…amit ugyan képtelenek vagyunk értelmezni egy vendéglátó szaküzemgazdászi dipivel, de ez persze, csak kötözködés…)

Ráchel előadásai nyilván nagyon rendben vannak! Meg az egész meló, ott a Közgázon! Bárki számára így megy ez Magyarországon! Jön a baba, felveszik, ő előad egy állati izgalmas témában, keres bruttó százezret, írnak róla és semmi több!

0004

Az egész olyan frappáns, mint apuka története 1989-ből. És legalább olyan aranyos is…

Orbán szerint minden elrendeződik egy idő után…
Hajrá Magyarország!

LEFEJEZÉS POPZENÉÉRT – már a legfiatalabb generációkat rettenti az ISIS

Talán az egyetlen kifejezés, a „zéró tolerancia” az, amitől hányingert kapok!
Akkor is, ha az adóhatóság, meg akkor is, ha a rendőrség használja.
Az ok pedig igen egyszerű – képtelen vagyok feldolgozni az állatias módszereket, amikor nem lehetnek érveim, nincs jogom a választáshoz, és lehetőségem a meneküléshez.

A hírek szerint, a világ egy távoli pontján, Moszulban, néhány napja megöltek egy tizenöt éves fiút, mert az őt elfogó katonák szerint, „tűrhetetlen módon”, fejhallgatóján keresztül nyugati popzenét hallgatott.

A zéró tolerancia jegyében kapták el Ayham Husseint, mert discmanjén az ellenség, a liberális szenny, a nyugat zenéjét merészelte hallgatni.

Előbb szülei és testvérei szeme láttára iszonyatosan megverték, majd Moszul egyik leghatalmasabb terén, több ezer ember szeme láttára kivégezték a gyermeket. Megtorlásul elvetemült tettéért; meg, hogy kortársai számára egyértelművé tehessék – így jár mindenki, bármilyen fiatal az illető, aki nyugati popzenét hallgat, akár csak fejhallgatóján keresztül is!

0001

Moszul nagyváros Irak északi részén. Moszul – a valamikori Ninive, a hajdani Asszír Birodalom fővárosa. A Tigris folyó partján fekvő Moszul Irak második legnagyobb városa. Lakóinak száma pár éve még közel azonos volt Budapestével. Az ősi Ninive területét fokozatosan kebelezte be az eredetileg csak a folyó túloldalán fekvő város. Az ókori város falai még ma is gyönyörűen kirajzolódnak bárki számára, aki a Google Mapsen Moszul felé barangol. A falakon belül számos asszír vonatkozású feltárás zajlott le, az egykori uralkodók palotáiból származó leletek a nyugat-európai múzeumok gyűjteményeit gazdagították. Ninive területén állt az iszlám hagyomány szerint Jónás próféta sírja. Az egyébként muszlim zarándokhelyen épült Jónás (Junisz) próféta mecsetét tavaly robbantotta fel az Iszlám Állam…

Ayham Hussein valószínűleg jól ismerte a szélsőséges kalifátus törvényeit.
Tudta jól, hogy mi minden tilos, mi mindenért járhat, akár halálbüntetés is Moszulban.
Tudta, hogy kihívóan öltözködni nem szabad.
A kihívó öltözködés minden olyan ruhadarab viselését jelentheti, mely a huszonegyedik században a világ bármely részén a divatirányzatok minimális követését jelentheti; legyen az sportos, vagy esetleg lengébb, szexis ruhadarab. Irak területén, Moszulban ezért rendkívül komoly büntetés jár.
Ott, ahol tilos az európai embernek oly természetes, mindenki előtt zajlódó udvarlás, az ölelés és a csók, ahol az érzelmek helyett kötelező bezárkózást, a világtól való elfordulást mímelni.

Moszulban nincsenek szórakozóhelyek, nincsenek vendéglátó egységek, ahol bárki szabadon költhet és bulizhat, ahol hétvégenként összejöhet a banda… Moszulban nincsenek óvodák és iskolák, nincsenek gimnáziumok és egyetemek. Moszulban évek óta háború van, harcok, meg értelmetlen és megmagyarázhatatlan kivégzések, kegyetlen lefejezések. Ahol üldözik a keresztényeket, ahol bárkire bélyeget süthetnek a viselkedéséért, gondolataiért, vagy mert valakinek útjában van. Ahol most éppen egy gyermeken álltak bosszút, egy tizenöt éves fiút végeztek ki a társai szeme láttára.

0002

Európa számára még mindig az egyetlen kérdés, miként lehetne megszabadulni a ránk szabadult tömegektől, miként lehetne lezárni a határainkat és kitoloncolni az itt rekedteket. S ami talán a legfontosabb: hogy lehetne hazazavarni több millió menekültet, akár több ezer Moszulból menekültet?
Haza, oda, ahol egy discmanból nyugati popzenét hallgató fiút, Ayham Husseint a minap lefejezték, mert cselekedete nem fért bele az ISIS zéró toleranciájába! Mert zenét hallgatott egy számunkra viszonylag elavultnak nevezhető audio eszköz használatával. Zenét hallgatott, úgy, hogy azzal mást nem zavarhatott, mivel csak ő hallotta…

A fiút megölték, s a tömeg állítólag megdöbbent és felháborodott, majd felháborodásuknak hangot adva a meggyilkolt fiú szülei házához vonultak, majd tüntetésbe kezdtek…
Felháborodásukért, vonulásukért és a tüntetésükért másnap újabb lefejezésekkel vált emlékezetessé a fiú, Ayham Hussein városa, Moszul, a néhai bibliai város, Ninive területe.

De vajon, csak a moszuliaknak akart üzenni ez a féktelen hadsereg, ez a zéró tolerancián túl semmit nem ismerő elmeháborodott bagázs?

Lehet, hogy Ayham Hussein kivégzése éppen Európának szólt, az európai fiataloknak? Most ti következtek! Ahogy Párizsban, úgy bárhol máshol, ahol popzene szólhat és a szabadság tavasza ébredezik! Ki tudja?

De lehet, hogy úgy van, ahogy a köröttünk zsongók gajdolják: buli van ezerrel, illatfelhőbe burkolódzott lájkvilág, átbulizott éjek és mindenféle fincsi dizájnerdrogok jönnek vidám életünkben… Ez a mi világunk, a partyarcok, meg a celebek rafinált ösztöneivel, amit soha nem érhet fel egyetlen iszlám katona sem…

„A kettészakadt Izráel korában az ókor egyik legnagyobb városa, az asszír birodalom fővárosa, Ninive volt. A Bábel tornyánál történt szétszóródás után nemsokkal, a Tigris folyó termékeny partján alapították. Gazdagon virágzott századokon át, s “három nap kellett a bejárásához.” “…nagy város” lett (Jón 3:3).
Anyagi jóléte idején Ninive elöl járt a bűnözésben és gonoszságban. Az ihletett Ige “vérontó város”-ként jellemezte, amely rablással van tele…”

0003

Ayham Husseint egy szabadtéri piacon szúrta ki a terrorszervezet egyik tagja. Miután kiderült, hogy discmanjén nyugati popzenét hallgat, szülei előtt először megverték, majd halálra ítélték.

Ez a hét híre és üzenete…

86 PERC, NAPONTA – cirka másfél órán át él „közösségi életet” a magyar

Szeretjük egymást!
Nem vitás, mi magyarok szívesen “járunk össze”.
Főleg, hogy ehhez az „összejáráshoz” ki sem kell dugni az orrunkat otthonról!
A felmérések szerint cirka másfél órát töltünk naponta a mi kis mancsaftunkban, üzengetve, írogatva egymásnak, képeket küldözgetve, kukkolva és azután jókat vigyorogva egymás balogságain.
Merthogy a mi folyamatosnak tekinthető időtöltésünk, a közösségi életünk éppen erről szól!
Mint valami rendkívül fontos munka, mely nem tűrhet halasztást!
Heti hatszáz perc, uszkve tíz óra a 168-ból, havi 2580 perc, majdnem két teljes nap az, amit a derék magyar ember, az átlag elkölt a számítógép képernyője előtt, bambán bámulva a Facebookot!
Persze, tudjuk jól, mit jelent a bűvös szó: átlag…

(Az étteremben a szokott asztalánál falatozik Dezső, a kövér és gazdag ember. Már a második adag ebédnek áll, mert állítólag éhes. Az étterem kapujában egy sovány hajléktalan ácsorog. József az. Tétován emeli a tenyerét a láthatóság magasába. Kuncsorog és közben nagyon éhes. Éhezik. De sem pénzhez, sem élelemhez nem jut. A statisztikák értelmében Dezső és József, átlagosan egy-egy ételt elfogyasztva jóllaknak. Statisztikailag ennyit esznek! Egy-egy adag… Mert ez az átlag lényege!)

Szóval az átlag magyar ember napi 86 percen át ül megkövülten a Facebook előtt, fürkésző szemekkel, olykor írogatva néhány bevált, szokásos szöveget, telis-tele helyesírási hibával, olykor bebökve néhány dögunalmas emotikont, RIPpp-et küldve a vadidegen halottak után, örömködve háromszáznegyvenkettedikként egy elkövetkezett névnap, vagy születésnap kapcsán, megosztva a piás pap, Tibi atya napi baromságait és vigyorogva a sokadszorra közzé tett, amúgy színvonal nélkül tóduló poénokon.

0003

„Átlagosan napi 86 percet tölt a világ legnagyobb taglétszámú közösségi oldalán, a Facebookon az átlagos magyar felhasználó. Hétköznap pár perccel rövidebb, hétvégén valamivel hosszabb ez az idő – tudható meg a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) által megrendelt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa által finanszírozott kutatás összegzéséből. A kutatás során félezer, 18 és 49 éves kor közötti felhasználót kérdeztek meg, a minta nem, kor, lakóhely és végzettség szerint leképezi az ország lakosságának e csoportját. Az MTE közlése szerint a legintenzívebb felhasználók körében felülreprezentáltak a nők, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a 30 év alattiak. Az aktív felhasználók négyötöde mindennap, nyolc százalékuk hetente egyszer lép fel az oldalra, és minél gyakoribb látogató valaki, annál valószínűbb, hogy okostelefonon lép be a közösségi oldalra. A közösségi oldalt 100-ból 49-en használják kommunikációra, 43-an szórakozásra, 40-en tájékozódásra. A legnépszerűbb bejegyzések között 66 százalék a vicces tartalmakat említette, a zenét 55, a tudományos-technikai közléseket 45 százalék jelölte meg.” (atv.hu)

0001

Az elmúlt századokban, évtizedekben élt magyar emberek időtöltéséről számtalan tanulmány, leírás látott már napvilágot.
A rengeteg munka mellett, némi elcsent, így elüthető szabadidővel rendelkezők szívesen kirándultak, olvastak, örömmel vettek részt valós, olykor távoli találkozókon, összejöveteleken.
Labdajátékokat játszottak, dísz- és haszonnövényeket termesztettek, különleges állatokat tenyésztettek, vagy éppen maguk vonultak el mások által létrehozott természetvédelmi területekre.
De ami talán mindezeknél is fontosabb – aktív társasági életet éltek!

0006

Napokon át utaztak, hogy rég nem látott barátaikkal tölthessenek órákat, napokat. Az ünnepek – karácsony, húsvét, névnapok, születésnapok – közeledtével képeslapokat, hosszú leveleket írtak, költeményeket másoltak, s azokat kopertáikba csoma