BÚJJ KOCKÁS INGBE! – de vajon, eleget tudunk az oktatásügy helyzetéről?

Mottó: „A múlt hét óta a kockás ing lett az oktatás megújításának, a bornírt hatalommal való szembenállásnak a szimbóluma. Kockás inget húztak a tanárok és a diákok, és kockás inget viseltek mindazok, aki szolidaritást vállaltak velük.”

Sokunkat nehéz volna meggyőzni arról, hogy a magyarok többsége képes a tanárokat megillető tisztelet gyakorlására – hogy a „nemzet napszámosai” azt kapják, amit megérdemelnének.
Sokunk – aki már valaha tanított, vagy tanult, hogy a pedagógus pályára léphessen, – kétkedve fogadja a mostani országos tüntetéseket.

0002

Egyszeri, vagy éppen ideiglenes voltában ugyanis minden megmozdulás eredménye esetleges, minden felháborodás csak ideig-óráig képes felrázni a tömegeket. A dolgok mélyére a többség viszonylag rövid ideig kíváncsi.

Akadnak, akik iskoláskorú gyermekük boldog élet-periódusában hallatják a hangjukat, kilincselnek olykor, s ha éppen úgy adódik, magukra öltik az éppen aktuális „kockás inget”, de az évek múltával, az aktualitás múlásával, csak „kívülállóként” sopánkodnak, amint felidézik előttük a magyar oktatásügy lehetetlen helyzetét.

Társadalmunk aktív tagjai előtt ma is ismeretlen a hatalommal szembenálló, tiltakozó tanárokat tömörítő Tanítanék mozgalom 4 pontja:

0001

„Követeljük, hogy a kormány mondja ki, a 2011-ben elfogadott köznevelési törvényt átmenetinek tekinti, és haladéktalanul kezdje meg az érdemi egyeztetéseket a közoktatás valódi szereplőivel egy új közoktatási törvény elkészítéséhez!
Követeljük, hogy az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos egyeztetések annak szakmai alapjaitól kezdődjenek! Az elmúlt öt évben kiderült, hogy az eddigi irány sem jó, és a toldozgatás-foltozgatás sem vezetett sehova.
Követeljük, hogy az oktatásra fordított költségek érjék el a mindenkori GDP 6%-át és az átlátható, kiszámítható és stabil normatív oktatásfinanszírozást!
Követeljük, hogy az intézmények napi működését lehetetlenné tevő, a tanulók és a pedagógusok számára elviselhetetlen helyzetet okozó közismert problémákat a jogszabályok és az utasítások azonnali módosításával haladéktalanul kezeljék!”

Készült ugyan egy „jelentés”, mely “az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentuma, [amely] nem az Európai Bizottság hivatalos álláspontját képviseli, és arra nézve nem irányadó.” Ez a jelentés ugyanakkor szintén rejtve maradt a társadalom elől, valahogy nem fért bele a sikerpropaganda lila könyvébe…
Az szerepel benne: „a gyermekek nagy aránya nem sajátítja el megfelelően az alapkészségeket, feltűnő az oktatási rendszer szegregációja, és nem vesznek részt elegen gyakorlati képzésben!”

Érdemes beleolvasni a jelentésbe!

„Az OECD 2012. évi nemzetközi tanulói teljesítménymérése (PISA-felmérés) alapján a magyar diákok eredményei az uniós átlag alatt voltak, és a gyengén teljesítők aránya nőtt 2009 és 2012 között. A társadalmi- gazdasági háttérnek, valamint az iskola elhelyezkedésének (városi kontra vidéki iskolák) az iskolai teljesítményre gyakorolt hatása az egyik legjelentősebb az EU-ban. A már 6. osztályban érzékelhető nagy teljesítménybeli különbségek a 10. osztályra még szembetűnőbbé válnak. A legtöbb gyengén teljesítő tanuló a szegénység által leginkább sújtott északkeleti országrészen él, ahol a legmagasabb a korai iskolaelhagyás aránya.

Az oktatási rendszer szelektivitása elmélyíti a különböző iskolatípusukban tanuló diákok teljesítménye közötti különbségeket. A különböző iskolatípusok között szembeszökőek az alapvető készségek terén jelentkező teljesítménybeli különbségek, amelyek idővel emelkednek. A szakiskolai tanulók teljesítménye az alapkészségek terén meglehetősen gyenge, a matematikai készségek terén pedig még ennél is rosszabb. A korai iskolaelhagyók aránya 30 százalék. A hátrányos helyzetű és ezen belül különösen a roma származású gyerekek egyre jelentősebb része jár gyengén teljesítő iskolába. A tanárok nem rendelkeznek kellő mértékben a sokszínű osztályokban végzendő munkához szükséges készségekkel.

0003

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya javul, de kevesen tanulnak a gazdasági kulcsszektoroknak fontos képzéseken: Magyarország 2014-ben elérte a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányára vonatkozó nemzeti célszámát (34,1 százalék, míg az uniós átlag 37,7 százalék). Ugyanakkor meg kell szilárdítani a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert hallgatók arányát. A matematika, számítástechnika, műszaki tudományok, gépipar és építőipar szakokon végzettek aránya, különösen a mester- és doktori képzésben, az egyik legalacsonyabb az EU-ban.
Magyarország számos intézkedést hozott a gyengén teljesítés jobb kezelésére. Mindazonáltal a végrehajtást illető fontos részletek, amelyek alapján értékelhető lenne az intézkedések hatása, nem állnak rendelkezésre. 2015 óta az iskolák – válaszul a nemzeti kompetenciatesztekben elért gyenge eredményekre – kötelesek cselekvési terveket kidolgozni. Emellett bevezettek számos új intézkedést, például a tanárok minősítését, a pedagógiai-szakmai ellenőrzést, valamint létrehozták a pedagógiai oktatási központok hálózatát.

A központosított rendszer azonban megnehezítheti a rugalmas fellépést és a források, iskolák számára való biztosítását. A korai iskolaelhagyásra vonatkozó stratégia végrehajtási tervét még nem tették közzé.

A 2013/2014-es tanévben a speciális szakképzést nyújtó iskolák tanulóinak csupán 22 százaléka, és a középfokúnál magasabb szintű szakképzést nyújtó iskolák tanulóinak csupán 9 százaléka vett részt tanulószerződéses gyakorlati képzésben. A szakmai gyakorlat biztosítására irányuló vállalati hajlandóság a pénzügyi és szervezeti ösztönzők ellenére is csak nagyon lassan nő. Hiányoznak a tanulók képzésére késznek mutatkozó jól képzett munkaadók.

A felvételre vonatkozó jelenlegi intézkedések szűkíthetik a felsőoktatáshoz való hozzáférést és korlátozhatják azt a kört, amelyből kikerülhetnek a jövő innovátorai és kutatói. Ez csökkentheti Magyarország vonzerejét a tudásintenzív ágazatokat érintő beruházások számára. A felsőoktatási stratégiát elfogadták, de a végrehajtási terv közzététele továbbra is várat magára.” (168 óra)

0004

Mindezek a gondolatok talán érthetőbbé teszik a szolidaritás fontosságát.
Sokunkat nehéz volna meggyőzni arról, hogy a magyarok többsége képes a tanárokat megillető tisztelet gyakorlására – hogy a „nemzet napszámosai” azt kapják, amit megérdemelnének…

De talán elvárható annyi önzés, hogy gyermekeink és a még közülünk is iskolába járók érdekében ne csak a kockás ingek jelentsék a kiállást a magyar oktatásügy mellett.