SZOMBATHELY, BOMBARIADÓ UTÁN – terrortámadások előtt?

“Today It Is Brussels and [Its] Airport, and Tomorrow It Might Be Portugal and Hungary.” „Ma Brüsszel és a reptér, holnap talán Portugália és Magyarország” – írta a nyugati világot megfenyegető egyik legújabb üzenetében az Iszlám Állam terrorszervezet saját média vállalatán, az Al Wafán keresztül.

Különös rémület futott át az arcokon ma reggel, a szombathelyi vasútállomás környékén. Dermedten álltunk, s bár naponta hallottunk az újabb és újabb terrorcselekményekről, nem gondoltuk volna, hogy éppen itt és máris kézzel fogható közelségbe kerül a támadás ténye…

0001

Évtizedeken át csak a híradásokból értesültünk hasonló cselekményekről, bambán bámultuk a híreket, a fotókat a rengeteg halottról, a vétlen áldozatokról, akik mit sem sejtve tették a dolgukat, miközben közéjük sétált egy testére szerelt bombákkal ballagó, látszólag idejét múlató férfi. Aztán képek mutatták a robbanás utáni pillanatokat, a mindent elborító vért, szilánkokat és az égből hulló pernyét; a rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket, akik látható szakértelemmel tették a dolgukat.

Ma reggel, ott a vasútállomás környékén képtelenek voltunk elképzelni bármi hasonlót! Izgatottan soroltuk elképzeléseinket, a helyzet által belőlünk előtörő teóriákat, hogy vajon miféle bombát találnak majd, s vajon tudják-e majd hatástalanítani, s ha elkésnek, ha nem lelnek rá időben, vajon mi fog történni?

Óhatatlanul is felidéztük a televíziókból látott képeket, s nem igazán tudtuk elképzelni a robbanás utáni pillanatokat, a mindent elborító vért, szilánkokat és az égből hulló pernyét; a rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket… csak az idegesítő rémületkeltést, a szinte tapintható pánikhangulatot érezhettük, a túlspannolt feszültséget, aminek a legkevésbé sem volt köze a valósághoz.

A túllihegett terrorveszély, a folyamatosan lebegtetett félelemkeltés eredményeként a leginkább dühödtek lehettünk, amiért nem folytathattuk a megkezdett utunkat. (A legkevésbé haragudtunk a vélt terroristákra…) Megbénult minden, csak mert a szokott tehetetlenség szokásos töketlenséget szült, s az álmos márciusi hajnal illatai közé bekúszott valami megmagyarázhatatlan fuvallat: a valahonnét jövő hazugságok bűze…

0004

Képtelenség, igen, nekünk már képtelenség elhinni, hogy a fenti, angolból fordított üzenetnek bármi köze volna a valósághoz, mert mindaz, ami hazánkban mostanáig „terrorkészültség” címszó alatt történt és történik, csak a módszeres diktatúra építés silány forgatókönyvének egy-egy agyon írt epizódja, melyből ha lassan is, de szinte mindenkinek elege van már.

Ugyan ki védene meg bármelyikünket, ha mégis betoppanna közénk a terror? Ugyan, ki volna, aki segít? A rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket ki küldené közénk, s főleg, kik volnának ők?
Honnan tudnánk róluk, s ők honnan tudnának a rájuk bízott feladatokról?

Mert eddig a félelem keltésen túl semmi nem történt! Az meg semmi, nagyon, nagyon semmi; a legkevesebb, amivel felnőtt emberek száját be lehet tömni! A hisztéria keltésén, a legkisebbé – védtelenné válás érzésének elterjesztésén túl, ugyan mit kapunk hónapok óta? Pökhendi, kioktató magyar szövegeket, melyeket óriásplakátokra véstek a felénk ömlő idegeneknek címezve, miközben azok nem beszélnek és nem olvashatnak magyarul!

0003

Napi rendszerességgel tömik az arcunkba a „kedves vezető” rohamait, szövegdobozokat, amikből a megvédésünk vicsorog mindegyre, a mások kioktatása, miközben senkit nem látunk a magunk köré zárt gyoda-ketrec falain belül!

Ezek után kell elhinnünk, hogy „Ma Brüsszel és a reptér, holnap talán Portugália és Magyarország”? És ugyan ki üzente ezt, melyik közénk eresztett, rajtunk átgyalogolt nyomorultnak álcázott terrorista kiabálta vissza? A mondat mindenesetre elérte a célját. Félünk. Félünk, ahogy ez elvárt, a március idusán torkunkon lenyomott fasiszta beszéd után mindenkitől beszedhető volna. Rettegünk, mert nagyon is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a mindenáron kiharcolt terrorkészültség fenntartása érdekében akár részesei lehetünk egy a valódihoz minden porcikájában hasonlító terrortámadásnak. Mert itt és most ezt nagyon is elképzelhetőnek tartjuk!

Szombathely, Magyarország, Európa bombariadó után, terrortámadások előtt, nincs túl jó helyzetben. Vajon, ki védhet meg minket az egyre több önző felelőtlenségtől, a feleslegesek ellen indított sokadik bosszútól?

Vajon a Parlamentben ma szinte észrevétlenül elfogadott törvény, mely gyakorlatilag legitimizálta a rendeleti kormányzást, szabad kezet adva Orbán Viktornak, nem maga a terror?
Van még esélyünk egyáltalán?

MEGNYÍLT A KALANDPARK – holnap jön a „Ius primae noctis”!

Mészáros Lőrinc jókedvében volt, hát ismét teremtett egy keveset.
Alcsút védett erdejéből kihasítva egy csekélykét, nekilódult saját Disneylandjének.

0007

Nem szarozhatott – az még nem volt!

A Váli-medence legnagyobb védett erdejében, egy madárvédelmi rezervátum kellős közepén, ahol Magyarország legidősebb, 180 éves libanoni cédrusa is található, igen, ott, a Csaplári-erdőben, nem messze az alcsúti Arborétumtól, megnyílt a kalandpark.

0006

Kicsit előbb, mint ahogy a góré tervezte, de sebaj!
A nyúl hozta a puttonyában, lehet örvendezni, hozsannázni, Mészáros Lőrinc nevét emlegetve allelujázni – ez a kalandpark éppoly fontos monumentum, mint a kisvasút, a hotel, a stadion, a halastó, sportcsarnok, a „sokminden”, amit egy leleményes gázszerelő fazon adhat szeretett „szűkebb pátriájának”.

0001

Nyilván, agyalt már egy ideje, egy keveset, mit kellene még belezsufizni, abba a gyönyörű kis településbe, aztán bényúlt a lájbizsebbe, s lám, a mű elkészült! Így kell ezt csinálni!

Hamarosan nekilódulhatnak a munkagépek, lehet létrehozni néhány arra kanyargó folyamot, felduzzasztani azokat itt-ott, és ásni mellé néhány tavat, tengert.
Idővel lesz saját óceánja is Mészáros Lőrincnek, akit a puszta szerencse, meg a véletlen sodort vegzáló miniszterelnökünk árnyékába. De, ha már ott leledzik, nyilván megépíti a kilövőállást mindenféle űrsiklónak, röpcsinek és léghajónak, lesznek ég alatt kevéssel lebegő szórakoztató centrumok, kaszinók, meg még ki tudja…

0005

A góré lassan felölti a kacagányt, jöhet a hermelinpalást. Előbb csak az amúgy ispánoknak dukáló jogocskák kerülnek a kezei közé, de később jöhet a Ius primae noctis, az első éjszaka joga, persze, nem csak Alcsútdoboz és Felcsút leányainak!

Nincs baj Mészáros Lőrinccel!
Semmi!
Miért is volna!
Teszi, amit a szíve diktál.
Szeretetből teremtette a kisvasútját, a hotelkét, a stadiont, a halastavat, sportcsarnokot, s most a a kalandparkját is, szemei előtt ott lebegtek a hálás alattvalók képei, a purdék, akik aprócska szárnyakon lebegve foglalják nótáikba a derék Lőrinc nevét.

0008

Beh szép is e honban Mészáros Lőrincnek lenni!
Annak lenni maga a gyönyör!
Most jön majd a toborzás, a magánhadsereghez, kezdődhet a Lőrinc-TEK felállítása, jöhet a Mészáros GYODA körbe-körbe, aztán lehet is berendezkedni az örökkévalóságra!

A büdös életbe nem kell arról a környékről álmodozni senkinek!
Minden rög, minden hant a nevére került, mely idővel már csak egy icike-picike módosítást kell, hogy átéljen.
Amikor végre kipusztulnak Magyarországról a mocskos, internacionalista hordák, amikor végre lelép a legutolsó komcsi, meg szoci, amikor a gazdaállat hiányában elhull a legutolsó demokrata – na, akkor felkerülhet a kalandpark fölé is a még nagyszerűbb és még kedvesebb ORBÁN név. Akkor majd nem kell többé lapítani, ha valaki számára mégis világossá válik a valódi tulajdonos kiléte!

0004

Most már csak azt volna jó tudni, vajon épül-e Lipót Alcsútdobozon?

ÜNNEPEK UTÁN – amikor elfogynak a semmittevés piros betűs napjai

A lakótelep sarkán tornyokban áll a szemét.
Kidobott flakonok és zacskók, megannyi átnassolt délután és este hordalékai.

Termeltünk, temetünk.

Bár a „napsütéses órák száma” megengedte volna, hogy adózzunk a természet gyönyöreinek, maradt a négy fal.
Szokás szerint, nem volt elég kedvünk a wellness hotelek csábító ajánlataihoz sem…
Jött a televízió, az internet, meg velük a megunhatatlanná hordott sarok, a télre bevackolt fotel és környéke, amiből kikopni szinte életveszélyes.
Ültünk és érdemeinknek megfelelő passzivitással faltuk a nekünk szánt híreket.

Pornónézés közben gázolta halálra a szexbűnözőt az elszabadult utánfutó; Észak-Korea vidáman bombázná le Washingtont; elképesztően formás Sarka Kata feneke egy tangában; mivel okoz húsvétkor merevedést Kelemen Anna; Farm Dani édeshármasra cserkészné be Diát; alsónadrágjából tüzelt a pszichés beteg…

Ünnepelhettek a vasárnapi boltbezárók.
A sorsunkat rontani kész képmutatók.
Íme, eljött az ő idejük, az illiberális paradicsom, markolászhatják a kapcsolót, s lassan, de végérvényesen gondoskodhatnak a kiebrudalásaink következő lépéseiről, a végjátékról.
Az általuk termett állam közszolgálati rádiója húsvét vasárnap reggel minden eddigi várakozásunkat felülmúlta. A szpíker boldog nyulat kívánt, s még véletlenül sem adott esélyt holmi erodálódott húsvétnak, netán feltámadásnak.

Ez a trendi, menő vaker ömlött az alávaló alattvalók ölébe:

Boldog nyulat!

Látjátok bugris feleim, mik vagyunk? Por és hamu, meg órákon át ömlő rohadás, lassan minden felénk fogható adó által.
Szegény Makovecz szelíd mondata sejlik – ezt is megette a rosseb!
Ide jutottunk, mert engedtük, hogy mindenhatóvá válhassatok, felélhessétek a nemzetet, s most azt gondolhassátok, hogy nekünk ez is jó lesz!

Nincs itt semmi látnivaló, kérem! A bulvár ebből él! Volt két-három felesleges nap, amikor elgondolkodhattunk volna – mondjuk önmagunkról.

Lassan felélve az esztendő harmadát, elhelyezhettük volna magunkat a hasznosak és haszontalanok idei térképén, terveket szőhettünk volna, hátat fordítva a nihilnek, de ez valahogy nem pászol a kormányprogramokhoz.
A „természetesen” szombaton megjelent vasárnapi híreket húsvét hétfőn olvasgatók azért találnak szellemi táplálékot! Elolvastuk, azután azt szerettük volna, hogy ebből idézgethetünk, de meggondoltuk magunkat! Íme a teljes Oszkó Péter interjú, aminek önhatalmúan megváltoztattuk a címét:

ÜNNEPEK UTÁN – amikor elfogynak a semmittevés piros betűs napjai

– Az elvesztegetett 8 év – így írja le a Magyar Közszolgálati Egyetem egyik feladata a 2002-es és 2010-es időszakot. Mit vesztegettek el?
– Az egyetem feladatsorát és az arra költött közpénzt.
– Akkor ön milyen kifejezéssel illetné az említett nyolc évet?
– Semmilyennel. Ezek a definíciók csak buta propagandacélokat szolgálnak. Ráadásul egy kurzuson belül is többféle időszak különíthető el. A Medgyessy-időszakot a hatástalan pénzszórás jellemezte – amit egyébként előtte már az első Fidesz-kormány elkezdett. Ezen az első Gyurcsány-kabinet érdemben nem változtatott. 2006-ban jött a megszorítások, költséglefaragások időszaka, amikor emelték az adókat és kurtították a gazdaságfejlesztési forrásokat. Majd a válságkezelés évében egyszerre kellett megteremteni a pénzügyi stabilitást és növelni a versenyképességet.
– A fenti feladat a 2010 és 2015 közötti éveket az egyensúly és a növekedés megteremtésének koraként írja le. Az ön értelmezése miképp hangzik?
– Szinte hetente változtak a gazdaságpolitikai irányok – ne felejtsük el, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként 7 százalékos gazdasági növekedést ígért, és ugyanennyi költségvetési hiánnyal fenyegetett. Ezzel a fantazmagóriával két hét alatt hazazavarták az Orbán-kormány tárgyalóit Brüsszelből, aztán egy, a forintot beszakító, az IMF-fel hadakozó hazardőr gazdaságpolitika kezdődött, növekedés helyet kiábrándító recesszióval. Így aztán óriási fenyegetettség alakult ki – jöttek a megszorítások. Tény, volt sok hiba és kísérletezés 2002 és 2010 között, de a Fidesz semmit nem tanult ezekből az évekből, egyszerre és felgyorsítva képes régi és új hibákat elkövetni.

0001

– A tudatosságot hiányolja a kormánypárti gazdaságpolitikából. Azért akadnak nyílegyenes törekvések: a Fidesz évek óta következetesen építi az állami monopóliumok rendszerét, legyen szó gáz- vagy telefonszolgáltatásról…
– A gazdaságpolitikai tudatosságot hiányolom.
– Miért, ami most van, az micsoda?
– A Fidesz két szempont alapján irányítja a gazdaságot: mivel tarthatja karban a népszerűségét, illetve mivel biztosíthatja, terjesztheti ki a hatalmát. Gyarapodni pedig csak a kormányzati kommunikációban gyarapodik az ország.
– De minek tudható be, hogy az ellenzék ebből semmit nem képes profitálni?
– Mert a jelenlegi ellenzék szétesett politikai erők túlélésért küzdő maradványa – így sok esetben egyéni, kiscsoportos ambíciók határozzák meg az ellenzéki stratégiát. Sokszor invitálnak különböző közéleti háttérbeszélgetésekre, amelyek – mintha ez valami különös kultúrája lenne az ellenzéknek – nagyon gyorsan abba az irányba kanyarodnak, hogy ki lesz a kormányfő, a főpolgármester, kinek jut bársonyszék. Miről beszélünk, könyörgöm? Nincs szükség több kis pártra, nincs szükség több posztvárományosra, olyan emberek kellenek, akik képesek az egyéni ambíciójukat hátrébb rangsorolni egy közös cél érdekében. Most egész egyszerűen nem meggyőző az ellenzék teljesítménye – egyértelműen az utóbbi hat év akadályozta meg, hogy kialakuljon a szavazói bizalom, és a baloldali pártok növeljék bázisukat.

0002

– Az „elmúlt nyolc év” mit sem számít?
– Azon már mindenki csak röhög – a Fidesz tábora is.
– Magyarán: az önmagában semmire sem elég, ha korrupciós ügyek tömegét mutatja fel az ellenzék?
– A Fidesz azt már nem tudja elhitetni, hogy nem mérhetetlenül korrupt, azt viszont még igen, hogy mindenki más is ugyanúgy lop – azaz a mutyi természetes része a rendszernek. És elképesztő, hogy az ellenzék nem tudta megtörni ezt a hitet, és nem tudta elmagyarázni például az MNB esetében, hogy 250 milliárdot magánalapítványokba kipakolni az elképzelhetetlenül nagy pofátlanság és csöppet sem automatizmus.
– Azért a Fidesznek megvan az az előnye, hogy 250 milliárdot elképzelni sem tud egy átlagember, azt viszont pontosan érti, amikor a TV2 szemérmetlenül összevágott riportjában az Együtt egyik politikusa, Juhász Péter 350 ezres jövedelméről beszélnek.
– Akkor ez az intellektuális feladat: el kell tudni mondani, ki mennyit rakott zsebre, és abból mennyi mindent lehetett volna megoldani, legyen szó kórházak működtetéséről, oktatásról vagy bármiről. És az MSZP-nek meg a DK-nak azt is el kellene tudni magyaráznia, hogy igen: volt korrupció a szocialista kormányok idején, de szégyellni való, cikis dolog volt, és ha valaki belebukott, azt elővették, mert voltak a rendszernek tisztességes szereplői, akik nem tűrték a mutyit. Magam indítottam eljárást például sukorói beruházás kapcsán, Hagyó Miklós és Zuschlag János ellen szintén az MSZP-kormányok alatt kezdtek nyomozni. Ma egyetlen ügybe sem lehet belebukni, a Fidesz, mérhetetlen értékrombolást végezve, gyakorlatilag társadalmilag elfogadottá próbálja tenni a korrupciót.

0003

– Ha a korrupció nem szempont pártválasztásnál (és az ön percepcióját erősíti a Publicus Intézet felmérése is), akkor az dönt, hogy egyéb üzeneteit ki juttatja sikerrel célba. A Fidesz pedig lenyeli a médiát – így az ellenzék bénázása azért nem csak saját hiba.
– Valós hírmonopóliumot nem lehet tartósan fenntartani. Lenyúlhatja a Fidesz a TV2-t, csinálhat olyan minőségű anyagokat a csatorna, mint amilyet Juhász Péterről készített, de ezzel nagyon gyorsan nevetségessé teszi magát, az emberek pedig egyszerűen elkapcsolnak, ahogy az MTV-t sem nézik. Minden kommunikációs felületet pedig nem lehet bezárni. Úgyhogy ez nem kifogás. Már csak azért sem, mert épp Juhász nagyon frappánsan zúzta le a TV2-t, amikor felvette videóra, miképp készít vele interjút a tévé riportere. Ez azt mutatja, hogy egy ember intellektuális teljesítményével egy sok milliárdból kialakított monopóliumot is meg lehet hekkelni.
– Rendesen kiosztotta az ellenzéket, miközben arról beszélt korábban, hogy egy új politikai erőre lenne szükség. Az ön által kárhoztatott logika alapján kérdezem: Oszkó Péter épp ellenzéki vezetőnek jelentkezik be?
– Nem akarom növelni a pártvezér- és miniszterelnökjelölt- aspiránsok számát. Soha nem leszek karrierpolitikus. Közéleti szereplőként és szavazóként fogalmaztam meg az igényt.
– A jelek szerint arra játszik az ellenzék, hogyha az emberek már nagyon utálják a Fideszt, akkor úgyis odamennek a baloldalhoz.
– Isten mentsen attól, hogy egy új kormányerő azért alakulhasson ki, mert a régit már utálják. A Fidesz is az utálatot lovagolta meg 2010-ben – látjuk, ez mire vezet.

0004

– Pedig a jelek szerint a „kivárási” stratégia akár be is válhat.
– Gyorsan erősödik a protesthangulat, de ez kevés ahhoz, hogy az elégedetleneket aktív állásfoglalásra késztesse, ha nincs érdemi partner, akihez csatlakozni lehetne. Ennek eredményeképpen sajnos nagyon sok politikailag passzív szavazó lesz, és nagyon szűk réteg dönti el a választásokat. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nem elég azt mondani, hogy a Fidesz rosszul kormányoz, muszáj érdemi alternatívát felmutatni – amit el kell tudni magyarázni programszinten és pár soros „termékismertető” szinten egyaránt, legyen szó az oktatásról vagy a menekültkérdésről.
– Új politikai erő szükségességéről beszél, miközben egy startolt 2012-ben – akkor miért nem volt sehol, amikor a Bajnai Gordon vezette Együtt megpróbált alternatívát kínálni?
– 2010-ben megmondtam, hogy nem vállalok politikai szerepet, tartottam magam az ígéretemhez. Még egyszer mondom: az új erő részemről választópolgári remény, és nem egy letisztult stratégia. Hogy az új erő miképp emelkedhet fel, hogy ebben miképp vehetnek részt a meglévő pártcsapatok, erről nincs kiforrott elképzelésem. Az biztos, hogy van egy vákuum, amit valakinek be kell tölteni.
– És ha struktúra nincs is, program van a fejében?
– Az biztos, hogy ez ma lényegesebben könnyebb feladat, mint 2006-ban vagy 2008-ban, amikor akut forráshiány mellett kellett kormányzati politikát csinálni. Ugyanis Magyarország speciális helyzetben van: adott egy nemzetközi pénzbőség, így a relatíve magas államadósság sem hátrány, illetve évente mintegy 2 ezermilliárd forint uniós fejlesztési pénz érkezik. Összességében mintegy másfélszer annyi forrás áll rendelkezésre, mint aminek elköltéséhez az ország hozzászokott – könnyedén finanszírozható lenne a költségvetés- és az intézményrendszer, csak a jelenleginél épelméjűbb prioritásokat kellene meghatározni.

0005

– Akkor miért ódzkodnak attól a hitelminősítők, hogy kivegyék az országot a bóvli kategóriából?
– Mert a nemzetközi piacok és az EU forrásbősége épp finanszírozza az országot, de enélkül nem állna meg a lábán. Hadd emeljek ki két számot. Egyrészt a nyugdíjrendszerből kivett 3 ezermilliárd forintból akarták csökkenteni az államadósságot – nos, a nettó államadósság 10 százalékkal nőtt. Másrészt az unió a 33 ezermilliárdos GDP mintegy 6-8 százalékát biztosítja fejlesztési forrásként évente – és ebből sikerül évente 2-3 százalékos gazdasági növekedést bemutatni. Azaz borzasztóan rossz a hatékonyság. Ugyanis irtózatosan sok pénz megy el hatalomtechnikai mutatványokra és klientúraépítésre. Miközben ennek a kormánynak semmi szellemi képesség nincs az oktatáspolitika, az egészségügy, a menekültkérdés rendezésére. Gyakorlatilag, aki meg tudja oldani, hogy a fejlesztési pénzek kétharmadát ne lopják el, annak nyert ügye van a kormányzásban.

Köszönet a közlés lehetőségéért!
Bocs a címért…

JÖN A TAVASZ! – nyomulnak az adóellenőrök, telik a kassza

Ha valaki kételkedne a tavasz közeledtében, nem kell mást tenni, mint kicsit több füllel közlekedni, mint úgy általában. A jóságos hírolvasók bemondják rendben, melyek az idei tavasz fő csapásirányai: vagyis, hogy kiket nyúznak majd napestig a NAV emberei.

Mert az adóhatóság ugyanúgy csapásirányokban fogalmaz, mint egykor a nagy Sztálin. Ő a dolgai végén lemészároltatta a célpontokat, felénk a rajtavesztettek kimúlnak, önként.

Íme, jön a tavasz, kezdődnek a razziák, lehet odafigyelni a nyugtaadásra, a dolgozók bejelentésére, meg mindenféle sarkig tárva felejtett kiskapura! Ha ugyan vannak még nagyobbak egyáltalán…
Március végén a húsvéti ünnepekre kihegyezett vállalkozások számíthatnak a váratlanul betoppanókra.

0002

Nincs is annál szebb föladat, mely káprázattal festi át e derék mondatot: „a NAV munkatársai elsősorban az online pénztárgépek adatait felhasználva, célzott kiválasztás alapján keresik fel a húsvéti árukat kínáló üzleteket.” Mielőtt bárki kételkedni merészelne – a velejéig aljas kereskedőket kell végigpásztázni, akik bevállalják az év eleji pangás utáni első bíztatóbb hónapot!
Azokat, akik felvásárolják a nagykerekből az ígéretes portékákat, aztán az ünnep előtt két héttel már parázhatnak, látva a pangó piacot; s akik mégis állják az idő rohamát, hogy végül egy álló évig zárandó dobozokba rejtsék az eladhatatlant. Nyilván nyúzni valók mind, a kíméletlenül agyonvágandó maradék, a sokadik kalandvágyból is mindig újrakezdő kereskedők azok, akiket húsvét előtt végigtarhált az állam derék ökle.

0003

Már csak a csekkek érkezését, meg az újabb és újabb érkező, derék ellenőröket kell várni – ők a magyar tavasz hírnökei!

A bolondok hava majd lengedező tavaszi fuvallatokat ígér. A derék gumiszerelőkhöz megérkeznek majd a kuncsaftok, hogy átcseréltessék a lefutott téli abroncsokat a túlfutott, évek óta strapált nyáriakra, s közben persze jönnek az ellenőrök, nehogy a gumicsere feketén zajlódjék, még felveti a pénz a gumisokat! A jogkövető magatartás fontossága mindent megelőzhet, a NAV szekere alatt príma a tapadási felület! Aztán az április utcára tessékeli a vendéglátó egységek kerthelyiségnek csúfolt tákolmányait, hogy lágy fröccsökkel melegíthessenek az ellenőrök és ellenőrnők. Mert nincs is annál tavaszibb pillanat, mikor az ifjú pár mohón egymásnak omlik, aztán a csókcsata után magasba emelik ellenőri passzusaikat, hogy a vendéglős üzletmenetét végre gatyába rázzák!

0004

A NAV által előhirdetett ellenőrzések ezután átrobognak a szépészeti és fitneszszolgáltatások, a virág- és dísznövénykertészetek, valamint az állatkereskedések köreire. Tavasz jön, tavaszodik, hát ideje nyúzni a szépítészeket, meg az átkozott kertészeket, akik cefetül meggazdagszanak minden bohó és lelkes udvarló lehúzásán! Alapos razziákkal kell elejét venni a fogyni vágyók örömeinek sorát, szigorú nyomkövető magatartással kell megakadályozni a szépség ébredését!

Derék emberek az adóellenőrök.
Érzik a tavaszt, valahol mélyen, a zsigereikben!
Ugyan, mi földi halandók, még fázósan ünnepeljük a Húsvét napjait, ők már várják a kedd méltóságát, a hétköznapok bitang jó pillanatait, amint dolgozni merészel és pikk-pakk lebukik a gaz vállalkozó!

0001

A tavasz jöttéről szeretnénk olvasni, a bimbók nyílásáról, a tavaszi langymeleg záporok hullásáról – de újabban ilyen szerencsétlenkedések nem férhetnek a kirobbanó formában dúló ország hírei közé! Itt a reformok célba érnek! A lapok, a bértollnokok és megtűrtek förmedvényei tavaszt színlelve az adóhatóság célzott ellenőrzéseiről írnak. Nehogy már valaki ámuldozni merészeljen!

Mi meg makacsul képzelődünk és látni véljük ezt a temérdek Tállai Bandit egy hatalmas zöldellő rét közepén, temérdek sárga pitypang felett elnyúlva, amint bambán sütkérezni méltóztatik. Körötte megannyi adóellenőrke repked, bársonyos szárnyacskáikkal. Ugye, milyen könnyű belefeledkezni a főellenőr lelki világába!

Mert Tállai úr kérem nagy tisztelője a romantikának! Máskülönben soha nem festette volna egy képre a húszesztendős Puskás Öcsit, meg a majdnem annyi Orbánt! Hja kérem, ajándékozni tudni kell! Az elnöki székért mindent!

0005

Most aztán érkezhet a tavasz, kezdődhetnek lihegve a gigantikus méretű razziák, hamarosan nyit a Balcsi, lehet kipusztítani a maradék vállalkozót.

„A március második felében indult és május 5-ig tartó ellenőrzés-sorozat célja, hogy segítse a szabályok betartását, és kiszűrje a zugárusokat, szabályszegőket. Utóbbiak mulasztását arányos mértékben, következetesen szankcionálja a NAV!” Taps!

Csiviteljenek csak, ha jobban belegondolunk, a NAV érkezéséről és a tavasz ébredéséről közölt hírek egészen üdítőek mindazok mentén, amelyekben megvédésünkről tájékoztatnak sorozatosan a hatalmasságok! Terror-mumus után ez a valódi felfrissülés forrása – tavaszi fáradtság ellen!

NAGYPÉNTEKI SIRATÓ? – húsvétféltő gondolatok

„A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait… Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.”

001

Évtizedekkel ezelőtt, még gyerekfejjel, a húsvéti nyúl érkezését várva, izgatottan nyüzsögtünk a konyha sarkában. Viaszoltuk, batikoltuk, festettük, vagy éppen matricáztuk a tojásokat. Hímestojásokat készítettünk, hozzá papírosból színes kiskosarakat, krepp papírból füvecskét vágtunk, hogy ezzel is mutathassuk, mennyire készülünk a nagy napra. A napra, amit egyszerűen húsvétnak neveztünk, bár mit sem sejtettünk Virágvasárnap, Nagycsütörtök, Nagypéntek néhai történéseiről. Csak a jóságos nagyanyó tartotta a frontot, belénk tömve a szentelt sokát, kalácsot, meg tojásokat, óvva pogány lelkünket a zord időktől… Ő így látta jónak, mi meg próbáltunk néki örömet okozni azzal, ha elfogyasztottunk mindent, aminek még a morzsái sem hullhattak a földre.

„Ugyanaz a szeretet, amelynek okán Isten Fia emberré lett és elment a legvégsőkig az alázatban és az önátadásban, egészen az alvilágig, az Istentől való elszakítottság mélységéig, ugyanaz az irgalmas szeretet árasztotta el fénnyel Krisztus holttestét, és átalakította azt, átvezette azt az örök életbe. Jézus nem tért vissza a korábbi életéhez, a földi élethez, hanem belépett Isten dicsőséges életébe, és a mi emberi valónkkal lépett be oda, megnyitotta előttünk a reménnyel telt jövőt. Íme, ez a Húsvét: a kivonulás, az ember átmenete a bűn, a rossz rabszolgaságából a szeretet, a jó szabadságára.”

002

Felnőttünk, megtértünk, megértünk az életre, talán néhányan meg is öregedtünk. Ma már másként látnánk szívesen a húsvét értékét és értelmét.

Megszenvednénk, aztán, hogy megigazulhattunk, megünnepelnénk a feltámadás ránk hulló harmatát. Ha ugyan tehetnénk! De a húsvét, mára a húsvét is az állam árnyékában reszket, s a hozzá közelítő napok egyre csak ugyanarról szólnak: a kilátásba helyezett büntetésekről, a vélt és valós bűnök üldözéséről és megtorlásáról.

Ugyan, mi más készülődne már hetek, hónapok óta, ebben a szerencsétlenül kivéreztetett hazában? Mi más készülődne, mint a nyomorukban itthon maradottak végső megbüntetése, a sokadik bőr letépése, a móres, amihez soha nem lehetünk eléggé öregek?

003

Terrorveszélyt hozott a nyúl Erre futotta neki, s most örvendezhetünk, ha kedvünk szottyan! A Megváltó meg azt csinál mindeközben, amit csak akar! Földi helytartói a hatalomnak alárendelten szolgálnak, hogy a juss, nehogy más fölé méltóztasson vonulni. A juss fellegeiből táplálkozókat bámulók bamba népe, íme várja a Feltámadás ünnepét. Arcátlanul hazug, gyáva hordáink rebegik a véget nem érő áment, miközben az ünnep, mint olyan, megszűnt létezni…

Terrorkészültség van, ki beszél itt a nagyhétről! Ez most a húsvét témája, aktualitása! És egyetlen bátor lény nem maradt, aki felemelné szavát: ne tovább! Nem számítanak az öregeink, nem a gyermekeink, nem számít a másik lelkiismerete, sem titkaihoz való joga!

Ez a húsvét a legfőbb bizonyítéka a hazugságnak! Tűrők, elfogadók, szolgák és alattvalók lettünk, mert azzá válni volt egyszerűbb, mint elvállalnunk Júdás felelősségét.

Soha nem volt még ennyire időszerű a vers, amit a hivatásos fanyalgók a leginkább végleg törölnének a magyarul beszélők és értők világából:

004

“Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.”

VÉDA, A BARÁTUNK? – két hét, és Vas megyében is működnek a reformok…

Állítólag a gépjármű értékesítés legszebb pillanata, amikor a leendő tulajdonos a szalon közepén belehuppan a rég áhított és éveken át összespórolt verda sofőrülésébe, megmarkolja a kormányt, lehunyja a szemét, talán még berreg, nyüszít is egy keveset, aztán kipattan onnan és meghozza a döntést: KELL A GÉP! Ami magyarul annyit tesz: a kocsi megvásárlása mellett dönt.

Mert a jó marketing szöveg szerint: „megvásárolja az érzést, amit elképzel, hogy érezni fog, annak használata közben”!
Pedig, ha tudná!

Alig maradt két hetünk, s indul a rendőrség legeslegújabb ajándéka, a VÉDA. Vagy, ahogy a reformokat éltető reklámok szelleme diktálja: VÉDA, A BARÁTUNK!

003

Aki még nem hallott róla: a Véda három fő elemből áll: a mobil és fix KKEP-kből, (komplex közlekedés-ellenőrző pont) a KAFIR-ből, (közlekedésbiztonsági automatizált feldolgozó és információs rendszer), valamint a külföldiek megállítására beszerzett nagy teljesítményű Skoda márkájú autókból. Mindez 160 mobil sebességmérő és 365 fix telepítésű, „szuperintelligens” trafit jelent, melyek szinte mindent „látnak és hallanak”, amint gépjárműveinkkel a látóterükbe érünk. Szintén a projekt keretein belül történik meg 958 kézi adatrögzítő és információs eszköz használatba vétele, amelyek a megállításos közúti ellenőrzést végző rendőrök munkáját segítik…

A fix telepítésű kapuk a nap 24 órájában vizslatják az arra haladókat, de, hogy a mobil eszközök hol bukkannak fel, azt már bonyolultabb feladat kifürkészni… Bárhol és bármikor ácsoroghat az utak szélén, a felüljárókon, vagy éppen civilnek tűnő járművek hátsó ülésén egy-egy háromlábú, vagy kézi okoska! És fotóz! Készülnek a borsos áru felvételek!

Na, ez az a bizonyos érzés, amit a legkevésbé sem tud elképzelni a leendő tulaj!

Vas megyében öt ponton találkozhatunk az utak fölé magasodó karokkal és azok kameráival, felszereléseivel. Mellékelt térképünkkel próbálunk segíteni, adatokat szolgáltatni ezek elhelyezkedéséről!

vas

Valamennyit tábla jelzi, előre, de jobb, ha bekerül valamennyi a memóriánkba! Pontosan oda, ahol eddig is jól megfért több száz és ezer hatalmas gödör és kátyú, amit kerülgetünk, ahol tároljuk a veszélyes kanyarokat, a járhatatlan nyomvályúktól tarka szakaszokat, az árokba rántó útpadkákat. Mert a közlekedés, mint élvezet, ma leginkább ezek mentén képzelhető el! A mindennapi gyomorgörcsök most újabb barátságos elemekkel bővülnek, s így nyilván sokkal kevesebb lesz a baleset.

001

A rendszer barátságos jellege a büntetések mértékéből adódik. A véthető és szándékosan elkövetett események sora pedig jól megizmosodott! Íme a fix telepítésű KKEP-k funkciói: sebességmérés, rendszámfelismerés, forgalomszámlálás, forgalomtorlódás észlelése, veszélyes árut szállító járművek (ADR) észlelése, biztonsági öv használatára vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzése, a járműről készített felvételek továbbítása, behajtási tilalom megszegésének észlelése, kötelező haladási irányra vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzése, záróvonal átlépés észlelése, vasúti átjárón történő áthaladáskor a vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzése, a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzése, a leállósáv igénybevételére vonatkozó előírások meg tartásának ellenőrzése, autóbusz forgalmi sáv használatára vonatkozó előírások megtartásának ellenőrzése.

004

Ha a gépjárművünk műszakija lejárt, ha nem fizettük be az esedékes kötelezőt, vagy a súlyadót, jobb, ha berendezkedünk a tartós garázsban állomásozásra! Elég elhaladnunk egy rendkívül barátságos, „RENDŐRSÉG” feliratú, „intelligens, GPS- alapú helyazonosításra alkalmas kézi adatrögzítő és információs eszközzel” szerelt gépjármű előtt, a továbbhaladásunk kétséges lehet. A visszapillantó tükörben hamarosan piros és kék villogó fények jelzik majd, hogy a barátságos rendszer megtalálta a járművünket.

Na, ez az a bizonyos érzés, amit a rémálmai közt sem tud elképzelni a leendő tulaj!

Mert a közlekedésben nincs pardon! Ez a sokat emlegetett ZÉRÓ TOLERANCIA! Valljuk be, nem igazán életszerű, hogy a közlekedési eszköz „használata nem létszükséglet”! A munkahelyek és az otthon között olykor ez az egyetlen lehetőség! Ugyanakkor az autózás ma már megfelelő mértékű megtakarítást kíván a mindenkori büntetési tételek kifizetéséhez. Miután közismertek a lakossági közmű tartozások, a kifizetetlen és behajthatatlan gáz és villanyszámlák horribilis tartozásaival, akár az is elképzelhető, hogy akadnak majd, akiknek a közlekedés maga lesz a rémálom – csak idő kérdése és hemzsegni fognak a rendszám nélküli, útszéli járművek!

A gépjármű vezetést oktatók mindenesetre törölhetik azt a gondolatsort, amit az első megkezdett gyakorlati órák előtt szoktak mormogni a tanítványaiknak a nyugalomról. A higgadt hozzáállás nehezen összeegyeztethető a járhatatlan utak, a sok esetben életszerűséget mellőző forgalmi helyzetek és a most érkező VÉDA rafinált villanásaival.

2015121535os-fout-fix-traffipax-targy

Az utakon a stressz kiválóan párosul majd a könnyelműséggel és egyesek szerencsétlenkedéseivel.

VÉDA, A BARÁTUNK? – két hét, és Vas megyében is működnek a reformok… Csak győzzük majd feladni a csekkeket!

ÚJ IDŐK A BUDAPESTI KAMARÁNÁL – Szatmáryék családi bizniszének befellegzett!

Milyen kár, hogy a gazdaság vidéki szereplőihez olykor csak késve érkeznek fontos információk!

letöltés

A Budapesten zajló háborúk szele alig-alig juthat el Szombathelyig, pedig ami mostanáig, de inkább az elmúlt héten, Budapesten zajlott, több, mint vérlázító, s úgy tűnik, ott még heteken, hónapokon át beszédtéma lesz!

Egy prímán felépített, tipikus, fideszes családi biznisznek, Szatmáry Kristófék ámokfutásának, éppen befellegzett!

Mint az néhány vasi, szombathelyi vállalkozó és magánszemély számára is valószínűleg ismert, a budapesti iparkamara, a BKIK működéséről fogalmazott meg kemény kritikát a közelmúltban a szervezet közgyűlésén Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke.

Az országos szervezet elnöke a fővárosi szervezet működését kritizálta. A budapesti kamara – Parragh szavaival élve – családi biznisszé alakulhatott Szatmáry Kristóf és édesanyja, Szatmáryné Jähl Angéla vezetése alatt. Utóbbi ugyan „csak” az elnökségi tagok egyike, de a hírportálok tudósítói által megkérdezett kamarai vezetők és tagok egybehangzóan állítják: valójában ő irányította a szervezetet.

A napi.hu szerint:
„Parragh kritikájában azt is elmondta, hogy a budapesti cégeknek csupán néhány százaléka tag, a legjelentősebb vállalkozások látványosan távol maradtak a szervezettől. A reálgazdaság nem része a kamarának, távol van a valós élettől – fogalmazott az országos szervezet elnöke. Talán ennek is betudható, hogy a szervezet érdekvédelmi tevékenységét éppúgy bírálják a tagok, mint a nemzetközi kapcsolatépítést, a képzéseket és a szervezet működését.

0005

A Szatmáry-család tevékenységéről a korábbi években számos botrányos részlet derült ki, közülük csak egy kötődik a trafikokhoz. Kiderült például, hogy a Jähl Angéla diplomája nem valódi, s hogy akkori élettársát (ma már férjét) jelölte egy Széchenyi-kártya iroda vezetőjének, ám kiderült, hogy az büntetett előéletű. Szatmáry Kristóf a BKIK jubileumi, 165 éves ünnepségére díjat alapított, amelyet többek közt mamájának és leánytestvérének nyújtott át. A kamarai pletykák szerint egyes tagok jelentősen függnek a Szatmáry-családtól.”

0001

A március 11-én zajlott tisztújítás végkifejlete amúgy alig volt kétséges!
Minden jel szerint Szatmáry Kristófnak kellett volna nyerni!
A választási bizottságot maga az elnök, Szatmáry, míg a mandátumvizsgáló bizottságot az áldott jó édesanyja vezette!

0003

Gondolták, jobb, ha nem kontárkodnak bele idegen kezek! Ez ugyan nem ütközik a szervezet szabályzatával, de finoman szólva sem elegáns. Vagy inkább undorító!?

A rossznyelvek beszéltek még a választás kimenetelét megváltoztatni képes, mintegy félszáz új tag beléptetéséről, akik befolyásolhatták volna a szavazás végkimenetelét, mivel a kamarában az egy tag, egy szavazat elv érvényesül…
További meghökkentő tény volt még, hogy a napokkal előbb indult szavazásnál a delegátusoknak a voksoláskor hiteles cégkivonattal kellett megjelenniük (?), és a szavazás kezdete előtt fél órával sorszámot kell húzniuk (?) azért, hogy jogosultak legyenek a szavazásra. (E két kitétel egyike sem szerepelt korábban a kamara szabályzatában.)
A BKIK választási bizottsága, Szatmáry vezetésével végül úgy döntött, hogy egy természetes személy csak három rendes kamarai tagot képviselhetett. Érdekes ez is, mivel normál esetben erre sem volt alapszabályi rendelkezés. Működött a Szatmáry family családi biznisze, mint rendesen!

A fordulat mégis bekövetkezett. Már aznap este az alábbi híradással élt a Hír Tv: „Kiss Zoltán váltja az elnöki poszton a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát majdnem 10 évig vezető Szatmáry Kristófot.

A korábbi elnököt hűtlen kezelés miatt jelentették fel a be nem szedett kamarai díjak miatt.”

0002

A választás részletei kapcsán az alábbi furcsaságokról számoltak be:
„A küldöttek között volt az országos kamara elnöke is, aki korábban többször is kritizálta a budapesti szervezet munkáját. „Sokkal jobban szeretném, hogyha a fővárosnak a tevékenységével, fejlesztésével, növekedésével foglalkozna a kamara. Hogyha odafigyelne a tagságnak az igényére, a regisztrált vállalkozásoknak minél több szolgáltatást nyújtana. Bárki lesz a kamara vezetése, én ugyanezt fogom várni tőlük, és nemcsak én, azt gondolom, hogy a tagság is” – hangsúlyozta Parragh László.

A tagság végül zárt ajtók mögött tanácskozott. Akik nem mehettek be, azok kivetítőn az előtérben követhették a benti vitát. Legalábbis egy ideig.
Előbb csak a hangosítást kapcsolták le, később a monitort is kihúzták. Az egyik kamarai dolgozó az épületből is megpróbálta kiküldeni a híradó stábját, holott Szatmáry Kristóf interjút ígért.

A 107 küldött előbb a jelölésekről szavazott, majd végül az elnökről és az alelnökről is. Nagy Elek azért esett ki, mert nincs budapesti lakcíme, így a helyette jelölt Kiss Zoltánt bízták meg a testület irányításával. Az egyik tag pedig az összesen 4,8 milliárd forintnyi kamarai tagdíj beszedésének sikertelensége miatt a tisztújítással egy időben feljelentette Szatmáry Kristófot hűtlen kezelésért.”

A választás után kérdezték Szatmáry Kristófot:
„– Mit szól ahhoz, hogy feljelentették hűtlen kezelésért?
– Viccesnek tartom
– Mert?
– Hát kérdezzék meg az új elnököt, ő is eddig ugyanúgy tagja volt.
– Őt is meg fogjuk kérdezni. Ahhoz mit szól, hogy sokan azzal vádolták önt, hogy családi bizniszként vezeti ezt a kamarát?
– Ezt, azt hiszem, kellőképpen cáfoltam eddig is!”

0004

„A volt elnök hozzátette, nem értékeli az eddigi munkája kritikájaként a leváltását, hiszen egységesen választották meg az új elnököt.
(…)

Kiss Zoltán a kamara sikeres programjait folytatná. „Én azt szeretném, hogy egy érzelemmentes kamara legyen. Tehát itt ne vitatkozás legyen, ne probléma legyen… A programbeszédemben, amit akkor rögtönöztem, amikor megválasztottak, elmondtam, hogy én minden kamarai tagnak szeretnék az elnöke lenni” – hangsúlyozta Kiss Zoltán megválasztott elnök.”

És akkor a végkifejlet:

Kiss Zoltán

Kiss Zoltán lett tehát a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara új elnöke a pénteki tisztújítás eredményeként. A vállalkozó a Meló-Diák Iskolaszövetkezet vezetője, aki eddig a kamara általános alelnökeként a gazdasági szolgáltatások tagozatát irányította.

Hogy a Szombathelyen élők miféle információkhoz juthatnak a fővárosban zajló napi politikai adok-kapokból, bizony, nem csak a véletlen gonosz játéka kellene, hogy legyen! Tessék olykor érdeklődni, kutatni!

0007

A Szatmáry family jellemtelensége, családi biznisze nem egyedi eset, s a bosszú, nyilván most sem maradhat el… Szatmáry képviselő teszi a dolgát, mint a legtöbb sértődött és leleplezett figura…

MÁRCIUS 20. – A boldogság világnapja

Nem volt az olyan régen, hogy az ENSZ közgyűlés elfogadta az országok összevetésére alkalmas Gross National Happiness mutató bevezetését. Magyarra fordítva mindez kb. így fest: Bruttó Nemzeti Boldogság.
Mutatószám ez is, akárcsak a GDP, de valahogy erről kevesebbet beszélünk.

0001

Pedig a boldogság érzése állítólag az egyetlen olyan „narkotikum”, ami egészséges. Persze, ma már annak meghatározása is igen bonyolult volna, hogy vajon mit gondolhatunk egészségesnek!?

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: A boldogság keresése lehet a legfontosabb motiváció az ember életében. Vagy inkább lehetne? Vagyunk néhányan eleve boldogtalanok, örökké savanyúak, vagy szimplán önsorsrontók?

Lehet… Hajszoljuk, kutatjuk a boldogságot, miközben nem is sejtjük, mi az; algoritmusokat, bonyolult megoldásokat keresünk, lehetetlen ideológiákat gyártunk arra, hogy miért vagyunk boldogok, vagy éppen boldogtalanok.

Aztán, mert ma így szokás, posztoljuk e gondolatokat. Hogy mások véleményezzék, magasba emeljék, vagy lehurrogják az éppen aktuális állapotunkat. Aztán jön a konklúzió: nélküle, vagy éppen általa még inkább boldognak, vagy éppen lehetetlenül boldogtalannak érezzük magunkat. És igen, olykor képesek vagyunk belehalni a hajszolt, vagy észrevétlen boldogság vélt, vagy valós hiányába. Aztán ez a bolond perpetum mobile minden reggel és minden nap újra kezdődik.

A GNH-t Bhután királya találta ki pár évtizede. Megalkotta ezt a fogalmat, ami azóta nagy népszerűségnek örvend. Bhutánban a leginkább… Lhatu Wangchuk, az ENSZ bhutáni nagykövete szerint a javaslat megalkotásakor abból indultak ki, hogy a GDP-mutatók nem alkalmasak az emberek igényeinek és elégedettségének kifejezésére. Az 1972-ben, az akkor még 16 éves király, Jigme Singye Wangchuck által megalkotott elmélet négy alappilléren nyugszik: fenntartható fejlődés, kulturális értékek, a természeti környezet megőrzése és a jó vezetés.

0002

Az alapelméletet azután továbbfejlesztették, 9 kategóriát és 72 indikátort létrehozva, amelyek között megtaláljuk például az egészség, a kulturális sokszínűség vagy az oktatási színvonal kategóriákat. Szerintük tehát minden mérhető, akár egy nemzet boldogsága is, bármilyen fura ezt végiggondolni, csak meg kell találni hozzá a megfelelő módszert. Mérnénk tehát, de vajon mi lehet a boldogság a mértékegysége? És mi lesz a mérőeszköz?

Talán az egyik legautentikusabb boldogság szakértőnk Hozleiter Fanny, vagy ahogy többen ismerik, Mosolyka közelíti meg a legpontosabban, akár mérőeszköz nélkül is a boldogságról alkotható fogalmainkat: „A boldogtalanság egyik kulcsa a tucatnyi elvárás. Elvárások a világ, és mások felé. A fejekben megszülető “ilyennek vagy olyannak kellene lenni” mondatok… elvárt érzések, tettek… mert míg az elvárt dolgokat hiányolod, addig észre sem veszed az apró, de hatalmas csodákat, amit a világ és mások nyújtanak feléd… ne várd el, hogy süssön a nap, ne essen az eső.”
Talán, csak egyszerűen bele kell törődni a boldogságunkba?

0004

Mosolyka szerint: „Kevés dolgot tudok pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor: a hozzáállásomat. Állandóan a kezemben van a lehetőség, hogy döntsek. Feladom vagy megcsinálom. Sírok vagy nevetek. Depressziós leszek, vagy megoldást találok. Pánikba esem, vagy a lehetőségeimre koncentrálok.”

Nos, március huszadika az idei évben is a boldogság világnapja szeretne lenni. Bhutánban kilenc tényező alapján számolják ki a GNH-t, vagyis a bruttó nemzeti boldogságot. Íme:
1. az ország mentálhigiéniás állapota;
2. oktatás;
3. időgazdálkodás;
4. ökológiai folyamatok;
5. kulturális folyamatok;
6. közösségi élet;
7. egészségügy;
8. általános életszínvonal;
9. kormányzat.

Ha jobban belegondolunk, mi magyarok, e fenti megközelítések szerint nem állhatunk túl jól. Illetve, nyilván akadnak köztünk is nagyon boldog emberek, de a többség mindenképpen a boldogtalanságra predesztináltatott – és ez valljuk be, nem túl bíztató. A folyamatos és békíthetetlen ellenségeskedések, a másik ember értékeinek lenézése és a mindenek előtti pénzhajhászás komoly sebeket ejtett már rajtunk. S úgy tűnik a történeteinknek belátható időn belül nincs, nem lehet vége…

De vajon mit tehetnénk másként? Mit változtathatnánk, hogy az életminőségi mutatóink valóban megváltozzanak? Az ENSZ 2015. évi boldogság-jelentése szerint Magyarország a 104. helyre szorult, de vajon elérhető-e valaha, hogy felküzdjük magunkat azon országok közé, ahol a legtöbb ember boldognak vallja magát? Lehet, hogy ez maga a lehetetlen? Mindenesetre, jó, ha tudjuk, hogy a legboldogabb országok listáját Svájc, Izland és Dánia vezeti, s nálunk csak Bulgária lakói boldogtalanabbak a kelet-közép-európai régió országai közül…

0003

Talán egyszer még megérhetjük, hogy lesz egy olyan időszak, amikor a jelmondataink megváltozhatnak! Amikor nem az lesz felírva a házfalakra, hogy „Tisztelet a bátraknak”. Csak szimplán annyi lesz felfirkálva mindenfelé: Szeretlek! Mert a boldogsághoz vezető út valahol itt kezdődik!

Boldog GNH-t mindenkinek! Vagy, ahogy nekünk, magyaroknak fogalmazta Medveczky Medve, tehát Micimackó: BOLDOG VIHARNAPOT!

JÁNOSKA LEVELE – Illés Zoltánhoz, aki lefejelte a rendőr bácsi sapkáját

Átmenetileg beköszöntött a tavasz.
Nekilódult a fészekrakó project…
Volt egy kevés jó idő, s a fejszés emberek, lám, nekiláthattak a favágásnak. Mert éppen erre az időre szólt a kötelezettségük.

Aztán, mert Dr. Illés Zoltán megneszelte mindezt, a helyszínre sietett, hogy egyszerű civilként megállítsa a visszafordíthatatlannak tetsző folyamatot.
Mert egy civil embernek ez a dolga.
Fóliából font kordont bontott volna, amikor a rend éber őre a helyszínre ért.
Érveltek egy keveset a károkozásról, ment a szájkarate, aztán a sukár, napszemcsis rendőr cérnája egy cseppet elszakadhatott, s úgy hat-hét centivel az Illés Zoltán homloka feletti síkból, beleüvöltött a szorgoskodó civil képébe. Szokás szerint, ahogy az egy rendőrhöz illik.

Ahogy azt még 2006-ban megtanulták. Ahogy azóta sem felejtettek el megfelelően kifejezni a polgárok felett állók, nekik szánt szerepét.

Csak, hogy nagyjából képbe legyünk, idézzük fel, ki is az az Illés Zoltán:
„A kezdetektől ellenezte a bős–nagymarosi vízlépcső tervét. Az utóbbi években is többször szólalt fel ellene. 2001-ben a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnökeként azt javasolta, hogy vonják vissza a dorogi hulladékégető engedélyét, amellyel az üzem a garéi hulladék feldolgozására kapott meghatalmazást. A hulladék hatvan százalékban tartalmazott tetraklór-benzolt, amiben dioxinszennyezés is volt. Illés Zoltán szerint az égetőmű technológiája nem volt megfelelő az anyag ártalmatlanítására.

2004-ben a terézvárosi fák megmentése érdekében tiltakozott a Jókai téren építendő mélygarázs ellen. 2007-ben környezetszennyezés miatt, ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést a rendőrségen a Csepel Művek területén illegálisan lerakott mintegy ezerkétszáz tonna galvániszap miatt. A tiltakozás hatására 2007. november 8-án megkezdődött a hulladék elszállítása.

2009-ben a Nagymező utcai mélygarázs ellen tiltakozott. Véleménye szerint a háromszázötven férőhelyes garázs nem oldaná meg a közlekedési problémákat, sőt még nagyobb forgalmat vonzana a VI. kerületbe.

A 2010-es választásokon ismét Budapest 8. számú egyéni választókerületéből szerzett mandátumot, ahogy 1998-ban is. Ezután a második Orbán-kormányban lett államtitkár. A Vidékfejlesztési Minisztériumban a környezet- és természetvédelemért, valamint a vízügyekért volt felelős.

2014-ben pártja nem indította a választásokon és a harmadik Orbán-kormányban sem kapott pozíciót, mivel ellenezte a paksi atomerőmű bővítésének tervét.”

Igen, és Illés Zoltán volt, az is, aki 2013. szeptember 10-én államtitkárként durva, szexista, személyeskedő hangnemben válaszolt az országgyűlésben Szél Bernadett LMP-s képviselőnő napirend előtti felszólalására:
“Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos…”

0001

Most Pedig Illés Zoltán az, aki egyszerű, civil emberként, és milyen megdöbbentő!, éppen Szél Bernadett LMP-s képviselőnő társaságában sietett megállítani a városligeti százesztendős fák gyilkosait.

A kormány – szokás szerint – a budapestiek megkérdezése nélkül döntött arról, hogy a Liget Projekt keretében öt kulturális célú épületkomplexumot húznak fel a Városligetben. Ezek útjában merészeltek élni és akkor még állni a fák. A tavasz első napján, a környékbéli madarak költési időszakának kezdetén.

Na, akkor érkeztek meg a rend éber őrei. Érveltek egy keveset a károkozásról, ment a szájkarate, aztán a sukár, napszemcsis rendőr cérnája egy cseppet elszakadhatott, s úgy hat-hét centivel az Illés Zoltán homloka feletti síkból, beleüvöltött a szorgoskodó civil képébe. Szokás szerint, ahogy az egy rendőrhöz illik. Ahogy azt még 2006-ban megtanulták. Ahogy azóta sem felejtettek el megfelelően kifejezni a polgárok felett állók, nekik szánt szerepét:

Maga süket???

0003

A jelenetet kamerák rögzítették, s most egy egész ország láthatja, mit jelent Magyarországon a rend, s kik azok akik ezt a rendet hivatottak őrizni!

Ők, a gazdaállat szolgálói és védői…

Bárki eldöntheti, hogy a rendőr, vagy az igazáért megharcolni kész Ember jelenti-e inkább hazánk biztonságát!

Illés Zoltán nem hátrált meg.
Miért is tette volna?
Tudta, hogy a közért cselekszik, hogy amit tehet, éppen annyi, ami az elvárás volna, mindenki részéről.
Megemelkedve a napszemcsis rendőr homlokáig, hogy annak a tányérsapkája a sárba pottyanhasson, a leghatározottabb hangnemben válaszolt az aljasra sikeredett, ordenáré kérdésre.
Üvöltve, hogy értse az imént oly arrogáns véglény…

0004

Illés Zoltán azóta hazatért.
Talán éppen egy megszeppent, de még őszinte kisfiú, Jánoska levelére válaszol, aki kétségbe esetten érdeklődött hogyléte felől. Mert már gyermekeink is kénytelenek kételkedni, ha meg kell különböztetni az értéket az értéktelentől!

Íme, a részletek: 3.05-től látható a lényeg…

Utóirat helyett:

„A lelki sérülés minden másnál jobban hibáztatható azért, ha önállótlan, szégyenkező felnőtt válik belőlünk. Minden egyes ember, férfi és nő bukásának története arról szól, hogy egy csodálatos, egyedi, értékes és kedves gyerek elvesztette érzékét az iránt, hogy „Vagyok, aki vagyok”. (John Bradshaw)

BOCSÁNATKÉRÉS HELYETT – bolsevik diktátum

Van az a túlerő, amivel nem érdemes harcba szállni.
Éppen az igazság biztos hiánya miatt.
Mert – nevezzük őt partnernek, mivel a versenytárs ide túl erős -, szóval, mert a másik számára csak a megsemmisítés adhat kielégülést.

Az én, a mi megsemmisítésünk.
(Istenem, de jó volna, ha egyszer mindahányan értenénk a „mi” fontosságát!)

Számára már a győzelemnek sincs jelentősége. A veszteség sem zavarja – az a legkevésbé. Csak egyetlen dolog, a másik megsemmisülése az, amit látni akar. (Így volt ez a koponyák hegyén, és így lesz, mindig, minden önzésen alapuló történetben is. Mert ilyen az alaptermészet, ha odaátról ideátra kénytelen átnézni. Vagy, ha még egyszerűbben szeretnénk megfogalmazni: ez a juss!)

Te és mi egy dologban biztosan egyetértünk.
Nem szeretünk nekrológot írni.
Talán mert túl kevés az esélye a fordulatoknak, s a sokat emlegetett humorérzék inkább felháborodásra, mint békülésre adhat okot. A rettegett betegségek mindegyikét ugyanazért látja másként a beteg, meg az orvos, mert egyedül az orvos számol következményekkel.

A betegnek sajnos mindegy, mi van a végkifejlet után!

Emlékszünk jól egy hasonló tavaszra.
Mert éppen ilyen volt!
Nem akartak eltűnni a felhők, esett egyre, és kegyetlen szélviharok zörgették az ablakainkat.
Ott álltunk napestig, s bámultunk azokon át a semmibe.
A háborúk kirobbanásáról tanultak jártak a fejünkben.
Azok a túl egyszerű mondatok, mely szerint az elnyomottak nem akartak, azok meg, az elnyomók, már nem tudtak tovább úgy élni, ahogy addig. Annyira szép volt ez a felépítmény, hogy az átöltözés lehetősége és réme az eszünkbe sem jutott.

0002

Pedig ez lett volna a legkézenfekvőbb!
Ettől kellett volna a leginkább félnünk. Mi mégis a veszteségről morfondíroztunk, ahelyett, hogy szorgalmasan tanultuk volna a ránk mért üdvtörténetet.

A bocsánatkérés és a megbocsájtás lehetséges mondataival.

Most nem tartanánk itt, nem maradtunk volna magunkra…
Nem történt semmi a nemzet ünnepén. Semmi, amit szabálytalannak, bűnösnek, vagy éppen rendetlennek gondolhatnánk. Sem törvénybe, sem jogszabályokba ütköző dolgok nem születtek. Pusztán az a bizonyos „jó ízlés” sérült, sokadszorra.

0001

Az ünnep után jött a tüntetés!
Mert az már nem volt maga az ünnep.
Egyre inkább nevén nevezik ócska hordáinkat, mi – a nép – tűrtekből tiltottakká változunk, s ha valaki egyezséget próbál elérni, azt ultimátummal vádolják. BOLSEVIK DIKTÁTUM – minden, ami nem a szájízük szerint való. Na nem mintha nem hallottuk volna elégszer eddig is ezt a megszégyenítő, mocskolódó kifejezést…

Ma sem történt semmi.
Holnap sem fog.
Elvégre nincs gazdaállatunk.

A nemzeti ünnep utáni napon csak egyetlen fontos kinyilatkoztatás jutott el a híroldalakra. Egyetlen gondolat, a miniszterelnök mondatai a tanártüntetésen elhangzott sztrájkfelhívásra reagálva: “Én úgy vettem, hogy ez egy tréfa” – nyilatkozta Orbán Viktor a parlamenti folyosón a Népszabadság kérdésére, hogy bocsánatot kér-e a közoktatás állapotáért, ahogyan azt Pukli István kérte tőle.

A miniszterelnök tehát nem kér bocsánatot. “Olyan viccesen hangzott az egész” – mondta a lap kérdésére. Arra, hogy de akkor sztrájk lesz, és az komoly dolog, Orbán Viktor mindössze annyit mondott, “én jövök dolgozni”, azaz nem csatlakozik az iskolák elé tervezett sztrájkhoz, illetve, polgári engedetlenségi mozgalomhoz.

Orbán nem kér bocsánatot.
Mert képtelen a bűnbánatra?
Mert nincs bűntudata?
Mert nincs lelkiismerete, ahogy lelke sincs rég óta már?
Ugyan, neki ne volna?
Bizonyította, hogy van!
A magyar miniszterelnök lelkiismerete bizony létezik, s olykor megragadja a legeslegnagyszerűbb lehetőséget, hogy kimutassa valódi értékrendjét.

Ahogy ezt néhány napja megtette, amikor megkoszorúzta a Tisztelet Fasorán, Heydar Aliyev nemzeti vezető sírját.

0003

Heydar Aliyev, a politikus 1967-ben, 44 évesen lett az azerbajdzsáni KGB (Állambiztonsági Bizottság, vagyis titkosrendőrség) vezetője. A méregdrága ajándékokkal megvesztegetett Brezsnyev pártfőtitkár-államfő kedvenceként öt év múlva az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lett.
1982-ben Andropov vitte Moszkvába első miniszterelnök-helyettesnek, és előléptette a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagjává. Alijev mindvégig együttműködött a helyi maffiával a kőolaj, a Kaszpi-tengeri kaviár, a gyapot, gyümölcsök és egyebek feketekereskedelmében, és könyörtelenül leszámolt ellenfeleivel. Végül Gorbacsov mondatta le 1987-ben, de a korrupciós vádakat nem vizsgálták ki komolyan.
Azerbajdzsán függetlenné válásakor Alijev megjelent szűkebb hazájában, az Azerbajdzsánhoz tartozó, de területileg tőle Örményország által elválasztott Nahicsevánban, és hirtelen ottani nacionalistaként feltűnve megszerezte az ottani vezetést. Majd miután a mindeddig egyetlen demokratikusan választott azeri elnököt, az 1992-ben hét jelölt közül 54 százalékos többséget szerzett nem kommunista Abulfaz Elcsibejt egy év múlva lemondásra és emigrációba kényszerítették, Alijev lett az államfő. Ugyanolyan könyörtelen és keménykezű vezető volt, mint a szovjet időkben.”

Heydar Aliyev azeri gazdaállat az, aki többet ér nálunk.

Minden magyarnál többet.
Mert ő bocsánatkérés helyett megtanult valami mást.

Ölni.