SZOMBATHELY, BOMBARIADÓ UTÁN – terrortámadások előtt?

“Today It Is Brussels and [Its] Airport, and Tomorrow It Might Be Portugal and Hungary.” „Ma Brüsszel és a reptér, holnap talán Portugália és Magyarország” – írta a nyugati világot megfenyegető egyik legújabb üzenetében az Iszlám Állam terrorszervezet saját média vállalatán, az Al Wafán keresztül.

Különös rémület futott át az arcokon ma reggel, a szombathelyi vasútállomás környékén. Dermedten álltunk, s bár naponta hallottunk az újabb és újabb terrorcselekményekről, nem gondoltuk volna, hogy éppen itt és máris kézzel fogható közelségbe kerül a támadás ténye…

0001

Évtizedeken át csak a híradásokból értesültünk hasonló cselekményekről, bambán bámultuk a híreket, a fotókat a rengeteg halottról, a vétlen áldozatokról, akik mit sem sejtve tették a dolgukat, miközben közéjük sétált egy testére szerelt bombákkal ballagó, látszólag idejét múlató férfi. Aztán képek mutatták a robbanás utáni pillanatokat, a mindent elborító vért, szilánkokat és az égből hulló pernyét; a rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket, akik látható szakértelemmel tették a dolgukat.

Ma reggel, ott a vasútállomás környékén képtelenek voltunk elképzelni bármi hasonlót! Izgatottan soroltuk elképzeléseinket, a helyzet által belőlünk előtörő teóriákat, hogy vajon miféle bombát találnak majd, s vajon tudják-e majd hatástalanítani, s ha elkésnek, ha nem lelnek rá időben, vajon mi fog történni?

Óhatatlanul is felidéztük a televíziókból látott képeket, s nem igazán tudtuk elképzelni a robbanás utáni pillanatokat, a mindent elborító vért, szilánkokat és az égből hulló pernyét; a rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket… csak az idegesítő rémületkeltést, a szinte tapintható pánikhangulatot érezhettük, a túlspannolt feszültséget, aminek a legkevésbé sem volt köze a valósághoz.

A túllihegett terrorveszély, a folyamatosan lebegtetett félelemkeltés eredményeként a leginkább dühödtek lehettünk, amiért nem folytathattuk a megkezdett utunkat. (A legkevésbé haragudtunk a vélt terroristákra…) Megbénult minden, csak mert a szokott tehetetlenség szokásos töketlenséget szült, s az álmos márciusi hajnal illatai közé bekúszott valami megmagyarázhatatlan fuvallat: a valahonnét jövő hazugságok bűze…

0004

Képtelenség, igen, nekünk már képtelenség elhinni, hogy a fenti, angolból fordított üzenetnek bármi köze volna a valósághoz, mert mindaz, ami hazánkban mostanáig „terrorkészültség” címszó alatt történt és történik, csak a módszeres diktatúra építés silány forgatókönyvének egy-egy agyon írt epizódja, melyből ha lassan is, de szinte mindenkinek elege van már.

Ugyan ki védene meg bármelyikünket, ha mégis betoppanna közénk a terror? Ugyan, ki volna, aki segít? A rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket ki küldené közénk, s főleg, kik volnának ők?
Honnan tudnánk róluk, s ők honnan tudnának a rájuk bízott feladatokról?

Mert eddig a félelem keltésen túl semmi nem történt! Az meg semmi, nagyon, nagyon semmi; a legkevesebb, amivel felnőtt emberek száját be lehet tömni! A hisztéria keltésén, a legkisebbé – védtelenné válás érzésének elterjesztésén túl, ugyan mit kapunk hónapok óta? Pökhendi, kioktató magyar szövegeket, melyeket óriásplakátokra véstek a felénk ömlő idegeneknek címezve, miközben azok nem beszélnek és nem olvashatnak magyarul!

0003

Napi rendszerességgel tömik az arcunkba a „kedves vezető” rohamait, szövegdobozokat, amikből a megvédésünk vicsorog mindegyre, a mások kioktatása, miközben senkit nem látunk a magunk köré zárt gyoda-ketrec falain belül!

Ezek után kell elhinnünk, hogy „Ma Brüsszel és a reptér, holnap talán Portugália és Magyarország”? És ugyan ki üzente ezt, melyik közénk eresztett, rajtunk átgyalogolt nyomorultnak álcázott terrorista kiabálta vissza? A mondat mindenesetre elérte a célját. Félünk. Félünk, ahogy ez elvárt, a március idusán torkunkon lenyomott fasiszta beszéd után mindenkitől beszedhető volna. Rettegünk, mert nagyon is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a mindenáron kiharcolt terrorkészültség fenntartása érdekében akár részesei lehetünk egy a valódihoz minden porcikájában hasonlító terrortámadásnak. Mert itt és most ezt nagyon is elképzelhetőnek tartjuk!

Szombathely, Magyarország, Európa bombariadó után, terrortámadások előtt, nincs túl jó helyzetben. Vajon, ki védhet meg minket az egyre több önző felelőtlenségtől, a feleslegesek ellen indított sokadik bosszútól?

Vajon a Parlamentben ma szinte észrevétlenül elfogadott törvény, mely gyakorlatilag legitimizálta a rendeleti kormányzást, szabad kezet adva Orbán Viktornak, nem maga a terror?
Van még esélyünk egyáltalán?

MEGNYÍLT A KALANDPARK – holnap jön a „Ius primae noctis”!

Mészáros Lőrinc jókedvében volt, hát ismét teremtett egy keveset.
Alcsút védett erdejéből kihasítva egy csekélykét, nekilódult saját Disneylandjének.

0007

Nem szarozhatott – az még nem volt!

A Váli-medence legnagyobb védett erdejében, egy madárvédelmi rezervátum kellős közepén, ahol Magyarország legidősebb, 180 éves libanoni cédrusa is található, igen, ott, a Csaplári-erdőben, nem messze az alcsúti Arborétumtól, megnyílt a kalandpark.

0006

Kicsit előbb, mint ahogy a góré tervezte, de sebaj!
A nyúl hozta a puttonyában, lehet örvendezni, hozsannázni, Mészáros Lőrinc nevét emlegetve allelujázni – ez a kalandpark éppoly fontos monumentum, mint a kisvasút, a hotel, a stadion, a halastó, sportcsarnok, a „sokminden”, amit egy leleményes gázszerelő fazon adhat szeretett „szűkebb pátriájának”.

0001

Nyilván, agyalt már egy ideje, egy keveset, mit kellene még belezsufizni, abba a gyönyörű kis településbe, aztán bényúlt a lájbizsebbe, s lám, a mű elkészült! Így kell ezt csinálni!

Hamarosan nekilódulhatnak a munkagépek, lehet létrehozni néhány arra kanyargó folyamot, felduzzasztani azokat itt-ott, és ásni mellé néhány tavat, tengert.
Idővel lesz saját óceánja is Mészáros Lőrincnek, akit a puszta szerencse, meg a véletlen sodort vegzáló miniszterelnökünk árnyékába. De, ha már ott leledzik, nyilván megépíti a kilövőállást mindenféle űrsiklónak, röpcsinek és léghajónak, lesznek ég alatt kevéssel lebegő szórakoztató centrumok, kaszinók, meg még ki tudja…

0005

A góré lassan felölti a kacagányt, jöhet a hermelinpalást. Előbb csak az amúgy ispánoknak dukáló jogocskák kerülnek a kezei közé, de később jöhet a Ius primae noctis, az első éjszaka joga, persze, nem csak Alcsútdoboz és Felcsút leányainak!

Nincs baj Mészáros Lőrinccel!
Semmi!
Miért is volna!
Teszi, amit a szíve diktál.
Szeretetből teremtette a kisvasútját, a hotelkét, a stadiont, a halastavat, sportcsarnokot, s most a a kalandparkját is, szemei előtt ott lebegtek a hálás alattvalók képei, a purdék, akik aprócska szárnyakon lebegve foglalják nótáikba a derék Lőrinc nevét.

0008

Beh szép is e honban Mészáros Lőrincnek lenni!
Annak lenni maga a gyönyör!
Most jön majd a toborzás, a magánhadsereghez, kezdődhet a Lőrinc-TEK felállítása, jöhet a Mészáros GYODA körbe-körbe, aztán lehet is berendezkedni az örökkévalóságra!

A büdös életbe nem kell arról a környékről álmodozni senkinek!
Minden rög, minden hant a nevére került, mely idővel már csak egy icike-picike módosítást kell, hogy átéljen.
Amikor végre kipusztulnak Magyarországról a mocskos, internacionalista hordák, amikor végre lelép a legutolsó komcsi, meg szoci, amikor a gazdaállat hiányában elhull a legutolsó demokrata – na, akkor felkerülhet a kalandpark fölé is a még nagyszerűbb és még kedvesebb ORBÁN név. Akkor majd nem kell többé lapítani, ha valaki számára mégis világossá válik a valódi tulajdonos kiléte!

0004

Most már csak azt volna jó tudni, vajon épül-e Lipót Alcsútdobozon?

ÜNNEPEK UTÁN – amikor elfogynak a semmittevés piros betűs napjai

A lakótelep sarkán tornyokban áll a szemét.
Kidobott flakonok és zacskók, megannyi átnassolt délután és este hordalékai.

Termeltünk, temetünk.

Bár a „napsütéses órák száma” megengedte volna, hogy adózzunk a természet gyönyöreinek, maradt a négy fal.
Szokás szerint, nem volt elég kedvünk a wellness hotelek csábító ajánlataihoz sem…
Jött a televízió, az internet, meg velük a megunhatatlanná hordott sarok, a télre bevackolt fotel és környéke, amiből kikopni szinte életveszélyes.
Ültünk és érdemeinknek megfelelő passzivitással faltuk a nekünk szánt híreket.

Pornónézés közben gázolta halálra a szexbűnözőt az elszabadult utánfutó; Észak-Korea vidáman bombázná le Washingtont; elképesztően formás Sarka Kata feneke egy tangában; mivel okoz húsvétkor merevedést Kelemen Anna; Farm Dani édeshármasra cserkészné be Diát; alsónadrágjából tüzelt a pszichés beteg…

Ünnepelhettek a vasárnapi boltbezárók.
A sorsunkat rontani kész képmutatók.
Íme, eljött az ő idejük, az illiberális paradicsom, markolászhatják a kapcsolót, s lassan, de végérvényesen gondoskodhatnak a kiebrudalásaink következő lépéseiről, a végjátékról.
Az általuk termett állam közszolgálati rádiója húsvét vasárnap reggel minden eddigi várakozásunkat felülmúlta. A szpíker boldog nyulat kívánt, s még véletlenül sem adott esélyt holmi erodálódott húsvétnak, netán feltámadásnak.

Ez a trendi, menő vaker ömlött az alávaló alattvalók ölébe:

Boldog nyulat!

Látjátok bugris feleim, mik vagyunk? Por és hamu, meg órákon át ömlő rohadás, lassan minden felénk fogható adó által.
Szegény Makovecz szelíd mondata sejlik – ezt is megette a rosseb!
Ide jutottunk, mert engedtük, hogy mindenhatóvá válhassatok, felélhessétek a nemzetet, s most azt gondolhassátok, hogy nekünk ez is jó lesz!

Nincs itt semmi látnivaló, kérem! A bulvár ebből él! Volt két-három felesleges nap, amikor elgondolkodhattunk volna – mondjuk önmagunkról.

Lassan felélve az esztendő harmadát, elhelyezhettük volna magunkat a hasznosak és haszontalanok idei térképén, terveket szőhettünk volna, hátat fordítva a nihilnek, de ez valahogy nem pászol a kormányprogramokhoz.
A „természetesen” szombaton megjelent vasárnapi híreket húsvét hétfőn olvasgatók azért találnak szellemi táplálékot! Elolvastuk, azután azt szerettük volna, hogy ebből idézgethetünk, de meggondoltuk magunkat! Íme a teljes Oszkó Péter interjú, aminek önhatalmúan megváltoztattuk a címét:

ÜNNEPEK UTÁN – amikor elfogynak a semmittevés piros betűs napjai

– Az elvesztegetett 8 év – így írja le a Magyar Közszolgálati Egyetem egyik feladata a 2002-es és 2010-es időszakot. Mit vesztegettek el?
– Az egyetem feladatsorát és az arra költött közpénzt.
– Akkor ön milyen kifejezéssel illetné az említett nyolc évet?
– Semmilyennel. Ezek a definíciók csak buta propagandacélokat szolgálnak. Ráadásul egy kurzuson belül is többféle időszak különíthető el. A Medgyessy-időszakot a hatástalan pénzszórás jellemezte – amit egyébként előtte már az első Fidesz-kormány elkezdett. Ezen az első Gyurcsány-kabinet érdemben nem változtatott. 2006-ban jött a megszorítások, költséglefaragások időszaka, amikor emelték az adókat és kurtították a gazdaságfejlesztési forrásokat. Majd a válságkezelés évében egyszerre kellett megteremteni a pénzügyi stabilitást és növelni a versenyképességet.
– A fenti feladat a 2010 és 2015 közötti éveket az egyensúly és a növekedés megteremtésének koraként írja le. Az ön értelmezése miképp hangzik?
– Szinte hetente változtak a gazdaságpolitikai irányok – ne felejtsük el, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként 7 százalékos gazdasági növekedést ígért, és ugyanennyi költségvetési hiánnyal fenyegetett. Ezzel a fantazmagóriával két hét alatt hazazavarták az Orbán-kormány tárgyalóit Brüsszelből, aztán egy, a forintot beszakító, az IMF-fel hadakozó hazardőr gazdaságpolitika kezdődött, növekedés helyet kiábrándító recesszióval. Így aztán óriási fenyegetettség alakult ki – jöttek a megszorítások. Tény, volt sok hiba és kísérletezés 2002 és 2010 között, de a Fidesz semmit nem tanult ezekből az évekből, egyszerre és felgyorsítva képes régi és új hibákat elkövetni.

0001

– A tudatosságot hiányolja a kormánypárti gazdaságpolitikából. Azért akadnak nyílegyenes törekvések: a Fidesz évek óta következetesen építi az állami monopóliumok rendszerét, legyen szó gáz- vagy telefonszolgáltatásról…
– A gazdaságpolitikai tudatosságot hiányolom.
– Miért, ami most van, az micsoda?
– A Fidesz két szempont alapján irányítja a gazdaságot: mivel tarthatja karban a népszerűségét, illetve mivel biztosíthatja, terjesztheti ki a hatalmát. Gyarapodni pedig csak a kormányzati kommunikációban gyarapodik az ország.
– De minek tudható be, hogy az ellenzék ebből semmit nem képes profitálni?
– Mert a jelenlegi ellenzék szétesett politikai erők túlélésért küzdő maradványa – így sok esetben egyéni, kiscsoportos ambíciók határozzák meg az ellenzéki stratégiát. Sokszor invitálnak különböző közéleti háttérbeszélgetésekre, amelyek – mintha ez valami különös kultúrája lenne az ellenzéknek – nagyon gyorsan abba az irányba kanyarodnak, hogy ki lesz a kormányfő, a főpolgármester, kinek jut bársonyszék. Miről beszélünk, könyörgöm? Nincs szükség több kis pártra, nincs szükség több posztvárományosra, olyan emberek kellenek, akik képesek az egyéni ambíciójukat hátrébb rangsorolni egy közös cél érdekében. Most egész egyszerűen nem meggyőző az ellenzék teljesítménye – egyértelműen az utóbbi hat év akadályozta meg, hogy kialakuljon a szavazói bizalom, és a baloldali pártok növeljék bázisukat.

0002

– Az „elmúlt nyolc év” mit sem számít?
– Azon már mindenki csak röhög – a Fidesz tábora is.
– Magyarán: az önmagában semmire sem elég, ha korrupciós ügyek tömegét mutatja fel az ellenzék?
– A Fidesz azt már nem tudja elhitetni, hogy nem mérhetetlenül korrupt, azt viszont még igen, hogy mindenki más is ugyanúgy lop – azaz a mutyi természetes része a rendszernek. És elképesztő, hogy az ellenzék nem tudta megtörni ezt a hitet, és nem tudta elmagyarázni például az MNB esetében, hogy 250 milliárdot magánalapítványokba kipakolni az elképzelhetetlenül nagy pofátlanság és csöppet sem automatizmus.
– Azért a Fidesznek megvan az az előnye, hogy 250 milliárdot elképzelni sem tud egy átlagember, azt viszont pontosan érti, amikor a TV2 szemérmetlenül összevágott riportjában az Együtt egyik politikusa, Juhász Péter 350 ezres jövedelméről beszélnek.
– Akkor ez az intellektuális feladat: el kell tudni mondani, ki mennyit rakott zsebre, és abból mennyi mindent lehetett volna megoldani, legyen szó kórházak működtetéséről, oktatásról vagy bármiről. És az MSZP-nek meg a DK-nak azt is el kellene tudni magyaráznia, hogy igen: volt korrupció a szocialista kormányok idején, de szégyellni való, cikis dolog volt, és ha valaki belebukott, azt elővették, mert voltak a rendszernek tisztességes szereplői, akik nem tűrték a mutyit. Magam indítottam eljárást például sukorói beruházás kapcsán, Hagyó Miklós és Zuschlag János ellen szintén az MSZP-kormányok alatt kezdtek nyomozni. Ma egyetlen ügybe sem lehet belebukni, a Fidesz, mérhetetlen értékrombolást végezve, gyakorlatilag társadalmilag elfogadottá próbálja tenni a korrupciót.

0003

– Ha a korrupció nem szempont pártválasztásnál (és az ön percepcióját erősíti a Publicus Intézet felmérése is), akkor az dönt, hogy egyéb üzeneteit ki juttatja sikerrel célba. A Fidesz pedig lenyeli a médiát – így az ellenzék bénázása azért nem csak saját hiba.
– Valós hírmonopóliumot nem lehet tartósan fenntartani. Lenyúlhatja a Fidesz a TV2-t, csinálhat olyan minőségű anyagokat a csatorna, mint amilyet Juhász Péterről készített, de ezzel nagyon gyorsan nevetségessé teszi magát, az emberek pedig egyszerűen elkapcsolnak, ahogy az MTV-t sem nézik. Minden kommunikációs felületet pedig nem lehet bezárni. Úgyhogy ez nem kifogás. Már csak azért sem, mert épp Juhász nagyon frappánsan zúzta le a TV2-t, amikor felvette videóra, miképp készít vele interjút a tévé riportere. Ez azt mutatja, hogy egy ember intellektuális teljesítményével egy sok milliárdból kialakított monopóliumot is meg lehet hekkelni.
– Rendesen kiosztotta az ellenzéket, miközben arról beszélt korábban, hogy egy új politikai erőre lenne szükség. Az ön által kárhoztatott logika alapján kérdezem: Oszkó Péter épp ellenzéki vezetőnek jelentkezik be?
– Nem akarom növelni a pártvezér- és miniszterelnökjelölt- aspiránsok számát. Soha nem leszek karrierpolitikus. Közéleti szereplőként és szavazóként fogalmaztam meg az igényt.
– A jelek szerint arra játszik az ellenzék, hogyha az emberek már nagyon utálják a Fideszt, akkor úgyis odamennek a baloldalhoz.
– Isten mentsen attól, hogy egy új kormányerő azért alakulhasson ki, mert a régit már utálják. A Fidesz is az utálatot lovagolta meg 2010-ben – látjuk, ez mire vezet.

0004

– Pedig a jelek szerint a „kivárási” stratégia akár be is válhat.
– Gyorsan erősödik a protesthangulat, de ez kevés ahhoz, hogy az elégedetleneket aktív állásfoglalásra késztesse, ha nincs érdemi partner, akihez csatlakozni lehetne. Ennek eredményeképpen sajnos nagyon sok politikailag passzív szavazó lesz, és nagyon szűk réteg dönti el a választásokat. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nem elég azt mondani, hogy a Fidesz rosszul kormányoz, muszáj érdemi alternatívát felmutatni – amit el kell tudni magyarázni programszinten és pár soros „termékismertető” szinten egyaránt, legyen szó az oktatásról vagy a menekültkérdésről.
– Új politikai erő szükségességéről beszél, miközben egy startolt 2012-ben – akkor miért nem volt sehol, amikor a Bajnai Gordon vezette Együtt megpróbált alternatívát kínálni?
– 2010-ben megmondtam, hogy nem vállalok politikai szerepet, tartottam magam az ígéretemhez. Még egyszer mondom: az új erő részemről választópolgári remény, és nem egy letisztult stratégia. Hogy az új erő miképp emelkedhet fel, hogy ebben miképp vehetnek részt a meglévő pártcsapatok, erről nincs kiforrott elképzelésem. Az biztos, hogy van egy vákuum, amit valakinek be kell tölteni.
– És ha struktúra nincs is, program van a fejében?
– Az biztos, hogy ez ma lényegesebben könnyebb feladat, mint 2006-ban vagy 2008-ban, amikor akut forráshiány mellett kellett kormányzati politikát csinálni. Ugyanis Magyarország speciális helyzetben van: adott egy nemzetközi pénzbőség, így a relatíve magas államadósság sem hátrány, illetve évente mintegy 2 ezermilliárd forint uniós fejlesztési pénz érkezik. Összességében mintegy másfélszer annyi forrás áll rendelkezésre, mint aminek elköltéséhez az ország hozzászokott – könnyedén finanszírozható lenne a költségvetés- és az intézményrendszer, csak a jelenleginél épelméjűbb prioritásokat kellene meghatározni.

0005

– Akkor miért ódzkodnak attól a hitelminősítők, hogy kivegyék az országot a bóvli kategóriából?
– Mert a nemzetközi piacok és az EU forrásbősége épp finanszírozza az országot, de enélkül nem állna meg a lábán. Hadd emeljek ki két számot. Egyrészt a nyugdíjrendszerből kivett 3 ezermilliárd forintból akarták csökkenteni az államadósságot – nos, a nettó államadósság 10 százalékkal nőtt. Másrészt az unió a 33 ezermilliárdos GDP mintegy 6-8 százalékát biztosítja fejlesztési forrásként évente – és ebből sikerül évente 2-3 százalékos gazdasági növekedést bemutatni. Azaz borzasztóan rossz a hatékonyság. Ugyanis irtózatosan sok pénz megy el hatalomtechnikai mutatványokra és klientúraépítésre. Miközben ennek a kormánynak semmi szellemi képesség nincs az oktatáspolitika, az egészségügy, a menekültkérdés rendezésére. Gyakorlatilag, aki meg tudja oldani, hogy a fejlesztési pénzek kétharmadát ne lopják el, annak nyert ügye van a kormányzásban.

Köszönet a közlés lehetőségéért!
Bocs a címért…

JÖN A TAVASZ! – nyomulnak az adóellenőrök, telik a kassza

Ha valaki kételkedne a tavasz közeledtében, nem kell mást tenni, mint kicsit több füllel közlekedni, mint úgy általában. A jóságos hírolvasók bemondják rendben, melyek az idei tavasz fő csapásirányai: vagyis, hogy kiket nyúznak majd napestig a NAV emberei.

Mert az adóhatóság ugyanúgy csapásirányokban fogalmaz, mint egykor a nagy Sztálin. Ő a dolgai végén lemészároltatta a célpontokat, felénk a rajtavesztettek kimúlnak, önként.

Íme, jön a tavasz, kezdődnek a razziák, lehet odafigyelni a nyugtaadásra, a dolgozók bejelentésére, meg mindenféle sarkig tárva felejtett kiskapura! Ha ugyan vannak még nagyobbak egyáltalán…
Március végén a húsvéti ünnepekre kihegyezett vállalkozások számíthatnak a váratlanul betoppanókra.

0002

Nincs is annál szebb föladat, mely káprázattal festi át e derék mondatot: „a NAV munkatársai elsősorban az online pénztárgépek adatait felhasználva, célzott kiválasztás alapján keresik fel a húsvéti árukat kínáló üzleteket.” Mielőtt bárki kételkedni merészelne – a velejéig aljas kereskedőket kell végigpásztázni, akik bevállalják az év eleji pangás utáni első bíztatóbb hónapot!
Azokat, akik felvásárolják a nagykerekből az ígéretes portékákat, aztán az ünnep előtt két héttel már parázhatnak, látva a pangó piacot; s akik mégis állják az idő rohamát, hogy végül egy álló évig zárandó dobozokba rejtsék az eladhatatlant. Nyilván nyúzni valók mind, a kíméletlenül agyonvágandó maradék, a sokadik kalandvágyból is mindig újrakezdő kereskedők azok, akiket húsvét előtt végigtarhált az állam derék ökle.

0003

Már csak a csekkek érkezését, meg az újabb és újabb érkező, derék ellenőröket kell várni – ők a magyar tavasz hírnökei!

A bolondok hava majd lengedező tavaszi fuvallatokat ígér. A derék gumiszerelőkhöz megérkeznek majd a kuncsaftok, hogy átcseréltessék a lefutott téli abroncsokat a túlfutott, évek óta strapált nyáriakra, s közben persze jönnek az ellenőrök, nehogy a gumicsere feketén zajlódjék, még felveti a pénz a gumisokat! A jogkövető magatartás fontossága mindent megelőzhet, a NAV szekere alatt príma a tapadási felület! Aztán az április utcára tessékeli a vendéglátó egységek kerthelyiségnek csúfolt tákolmányait, hogy lágy fröccsökkel melegíthessenek az ellenőrök és ellenőrnők. Mert nincs is annál tavaszibb pillanat, mikor az ifjú pár mohón egymásnak omlik, aztán a csókcsata után magasba emelik ellenőri passzusaikat, hogy a vendéglős üzletmenetét végre gatyába rázzák!

0004

A NAV által előhirdetett ellenőrzések ezután átrobognak a szépészeti és fitneszszolgáltatások, a virág- és dísznövénykertészetek, valamint az állatkereskedések köreire. Tavasz jön, tavaszodik, hát ideje nyúzni a szépítészeket, meg az átkozott kertészeket, akik cefetül meggazdagszanak minden bohó és lelkes udvarló lehúzásán! Alapos razziákkal kell elejét venni a fogyni vágyók örömeinek sorát, szigorú nyomkövető magatartással kell megakadályozni a szépség ébredését!

Derék emberek az adóellenőrök.
Érzik a tavaszt, valahol mélyen, a zsigereikben!
Ugyan, mi földi halandók, még fázósan ünnepeljük a Húsvét napjait, ők már várják a kedd méltóságát, a hétköznapok bitang jó pillanatait, amint dolgozni merészel és pikk-pakk lebukik a gaz vállalkozó!

0001

A tavasz jöttéről szeretnénk olvasni, a bimbók nyílásáról, a tavaszi langymeleg záporok hullásáról – de újabban ilyen szerencsétlenkedések nem férhetnek a kirobbanó formában dúló ország hírei közé! Itt a reformok célba érnek! A lapok, a bértollnokok és megtűrtek förmedvényei tavaszt színlelve az adóhatóság célzott ellenőrzéseiről írnak. Nehogy már valaki ámuldozni merészeljen!

Mi meg makacsul képzelődünk és látni véljük ezt a temérdek Tállai Bandit egy hatalmas zöldellő rét közepén, temérdek sárga pitypang felett elnyúlva, amint bambán sütkérezni méltóztatik. Körötte megannyi adóellenőrke repked, bársonyos szárnyacskáikkal. Ugye, milyen könnyű belefeledkezni a főellenőr lelki világába!

Mert Tállai úr kérem nagy tisztelője a romantikának! Máskülönben soha nem festette volna egy képre a húszesztendős Puskás Öcsit, meg a majdnem annyi Orbánt! Hja kérem, ajándékozni tudni kell! Az elnöki székért mindent!

0005

Most aztán érkezhet a tavasz, kezdődhetnek lihegve a gigantikus méretű razziák, hamarosan nyit a Balcsi, lehet kipusztítani a maradék vállalkozót.

„A március második felében indult és május 5-ig tartó ellenőrzés-sorozat célja, hogy segítse a szabályok betartását, és kiszűrje a zugárusokat, szabályszegőket. Utóbbiak mulasztását arányos mértékben, következetesen szankcionálja a NAV!” Taps!

Csiviteljenek csak, ha jobban belegondolunk, a NAV érkezéséről és a tavasz ébredéséről közölt hírek egészen üdítőek mindazok mentén, amelyekben megvédésünkről tájékoztatnak sorozatosan a hatalmasságok! Terror-mumus után ez a valódi felfrissülés forrása – tavaszi fáradtság ellen!

NAGYPÉNTEKI SIRATÓ? – húsvétféltő gondolatok

„A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait… Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.”

001

Évtizedekkel ezelőtt, még gyerekfejjel, a húsvéti nyúl érkezését várva, izgatottan nyüzsögtünk a konyha sarkában. Viaszoltuk, batikoltuk, festettük, vagy éppen matricáztuk a tojásokat. Hímestojásokat készítettünk, hozzá papírosból színes kiskosarakat, krepp papírból füvecskét vágtunk, hogy ezzel is mutathassuk, mennyire készülünk a nagy napra. A napra, amit egyszerűen húsvétnak neveztünk, bár mit sem sejtettünk Virágvasárnap, Nagycsütörtök, Nagypéntek néhai történéseiről. Csak a jóságos nagyanyó tartotta a frontot, belénk tömve a szentelt sokát, kalácsot, meg tojásokat, óvva pogány lelkünket a zord időktől… Ő így látta jónak, mi meg próbáltunk néki örömet okozni azzal, ha elfogyasztottunk mindent, aminek még a morzsái sem hullhattak a földre.

„Ugyanaz a szeretet, amelynek okán Isten Fia emberré lett és elment a legvégsőkig az alázatban és az önátadásban, egészen az alvilágig, az Istentől való elszakítottság mélységéig, ugyanaz az irgalmas szeretet árasztotta el fénnyel Krisztus holttestét, és átalakította azt, átvezette azt az örök életbe. Jézus nem tért vissza a korábbi életéhez, a földi élethez, hanem belépett Isten dicsőséges életébe, és a mi emberi valónkkal lépett be oda, megnyitotta előttünk a reménnyel telt jövőt. Íme, ez a Húsvét: a kivonulás, az ember átmenete a bűn, a rossz rabszolgaságából a szeretet, a jó szabadságára.”

002

Felnőttünk, megtértünk, megértünk az életre, talán néhányan meg is öregedtünk. Ma már másként látnánk szívesen a húsvét értékét és értelmét.

Megszenvednénk, aztán, hogy megigazulhattunk, megünnepelnénk a feltámadás ránk hulló harmatát. Ha ugyan tehetnénk! De a húsvét, mára a húsvét is az állam árnyékában reszket, s a hozzá közelítő napok egyre csak ugyanarról szólnak: a kilátásba helyezett büntetésekről, a vélt és valós bűnök üldözéséről és megtorlásáról.

Ugyan, mi más készülődne már hetek, hónapok óta, ebben a szerencsétlenül kivéreztetett hazában? Mi más készülődne, mint a nyomorukban itthon maradottak végső megbüntetése, a sokadik bőr letépése, a móres, amihez soha nem lehetünk eléggé öregek?

003

Terrorveszélyt hozott a nyúl Erre futotta neki, s most örvendezhetünk, ha kedvünk szottyan! A Megváltó meg azt csinál mindeközben, amit csak akar! Földi helytartói a hatalomnak alárendelten szolgálnak, hogy a juss, nehogy más fölé méltóztasson vonulni. A juss fellegeiből táplálkozókat bámulók bamba népe, íme várja a Feltámadás ünnepét. Arcátlanul hazug, gyáva hordáink rebegik a véget nem érő áment, miközben az ünnep, mint olyan, megszűnt létezni…

Terrorkészültség van, ki beszél itt a nagyhétről! Ez most a húsvét témája, aktualitása! És egyetlen bátor lény nem maradt, aki felemelné szavát: ne tovább! Nem számítanak az öregeink, nem a gyermekeink, nem számít a másik lelkiismerete, sem titkaihoz való joga!

Ez a húsvét a legfőbb bizonyítéka a hazugságnak! Tűrők, elfogadók, szolgák és alattvalók lettünk, mert azzá válni volt egyszerűbb, mint elvállalnunk Júdás felelősségét.

Soha nem volt még ennyire időszerű a vers, amit a hivatásos fanyalgók a leginkább végleg törölnének a magyarul beszélők és értők világából:

004

“Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.”

VÉDA, A BARÁTUNK? – két hét, és Vas megyében is működnek a reformok…

Állítólag a gépjármű értékesítés legszebb pillanata, amikor a leendő tulajdonos a szalon közepén belehuppan a rég áhított és éveken át összespórolt verda sofőrülésébe, megmarkolja a kormányt, lehunyja a szemét, talán még berreg, nyüszít is egy keveset, aztán kipattan onnan és meghozza a döntést: KELL A GÉP! Ami magyarul annyit tesz: a kocsi megvásárlása mellett dönt.

Mert a jó marketing szöveg szerint: „megvásárolja az érzést, amit elképzel, hogy érezni fog, annak használata közben”!
Pedig, ha tudná!

Alig maradt két hetünk, s indul a rendőrség legeslegújabb ajándéka, a VÉDA. Vagy, ahogy a reformokat éltető reklámok szelleme diktálja: VÉDA, A BARÁTUNK!

003

Aki még nem hallott róla: a Véda három fő elemből áll: a mobil és fix KKEP-kből, (komplex közlekedés-ellenőrző pont) a KAFIR-ből, (közlekedésbiztonsági automatizált feldolgozó és információs rendszer), valamint a külföldiek megállítására beszerzett nagy teljesítményű Skoda márkájú autókból. Mindez 160 mobil sebességmérő és 365 fix telepítésű, „szuperintelligens” trafit jelent, melyek szinte mindent „látnak és hallanak”, amint gépjárműveinkkel a látóterükbe érünk. Szintén a projekt keretein belül történik meg 958 kézi adatrögzítő és információs eszköz használatba vétele, amelyek a megállításos közúti ellenőrzést végző rendőrök munkáját segítik…

A fix telepítésű kapuk a nap 24 órájában vizslatják az arra haladókat, de, hogy a mobil eszközök hol bukkannak fel, azt már bonyolultabb feladat kifürkészni… Bárhol és bármikor ácsoroghat az utak szélén, a felüljárókon, vagy éppen civilnek tűnő járművek hátsó ülésén egy-egy háromlábú, vagy kézi okoska! És fotóz! Készülnek a borsos áru felvételek!

Na, ez az a bizonyos érzés, amit a legkevésbé sem tud elképzelni a leendő tulaj!

Vas megyében öt ponton találkozhatunk az utak fölé magasodó karokkal és azok kameráival, felszereléseivel. Mellékelt térképünkkel próbálunk segíteni, adatokat szolgáltatni ezek elhelyezkedéséről!