SZOMBATHELY, BOMBARIADÓ UTÁN – terrortámadások előtt?

“Today It Is Brussels and [Its] Airport, and Tomorrow It Might Be Portugal and Hungary.” „Ma Brüsszel és a reptér, holnap talán Portugália és Magyarország” – írta a nyugati világot megfenyegető egyik legújabb üzenetében az Iszlám Állam terrorszervezet saját média vállalatán, az Al Wafán keresztül.

Különös rémület futott át az arcokon ma reggel, a szombathelyi vasútállomás környékén. Dermedten álltunk, s bár naponta hallottunk az újabb és újabb terrorcselekményekről, nem gondoltuk volna, hogy éppen itt és máris kézzel fogható közelségbe kerül a támadás ténye…

0001

Évtizedeken át csak a híradásokból értesültünk hasonló cselekményekről, bambán bámultuk a híreket, a fotókat a rengeteg halottról, a vétlen áldozatokról, akik mit sem sejtve tették a dolgukat, miközben közéjük sétált egy testére szerelt bombákkal ballagó, látszólag idejét múlató férfi. Aztán képek mutatták a robbanás utáni pillanatokat, a mindent elborító vért, szilánkokat és az égből hulló pernyét; a rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket, akik látható szakértelemmel tették a dolgukat.

Ma reggel, ott a vasútállomás környékén képtelenek voltunk elképzelni bármi hasonlót! Izgatottan soroltuk elképzeléseinket, a helyzet által belőlünk előtörő teóriákat, hogy vajon miféle bombát találnak majd, s vajon tudják-e majd hatástalanítani, s ha elkésnek, ha nem lelnek rá időben, vajon mi fog történni?

Óhatatlanul is felidéztük a televíziókból látott képeket, s nem igazán tudtuk elképzelni a robbanás utáni pillanatokat, a mindent elborító vért, szilánkokat és az égből hulló pernyét; a rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket… csak az idegesítő rémületkeltést, a szinte tapintható pánikhangulatot érezhettük, a túlspannolt feszültséget, aminek a legkevésbé sem volt köze a valósághoz.

A túllihegett terrorveszély, a folyamatosan lebegtetett félelemkeltés eredményeként a leginkább dühödtek lehettünk, amiért nem folytathattuk a megkezdett utunkat. (A legkevésbé haragudtunk a vélt terroristákra…) Megbénult minden, csak mert a szokott tehetetlenség szokásos töketlenséget szült, s az álmos márciusi hajnal illatai közé bekúszott valami megmagyarázhatatlan fuvallat: a valahonnét jövő hazugságok bűze…

0004

Képtelenség, igen, nekünk már képtelenség elhinni, hogy a fenti, angolból fordított üzenetnek bármi köze volna a valósághoz, mert mindaz, ami hazánkban mostanáig „terrorkészültség” címszó alatt történt és történik, csak a módszeres diktatúra építés silány forgatókönyvének egy-egy agyon írt epizódja, melyből ha lassan is, de szinte mindenkinek elege van már.

Ugyan ki védene meg bármelyikünket, ha mégis betoppanna közénk a terror? Ugyan, ki volna, aki segít? A rengeteg mentést végző katonát és rendőrt, orvosokat és civil segítőket ki küldené közénk, s főleg, kik volnának ők?
Honnan tudnánk róluk, s ők honnan tudnának a rájuk bízott feladatokról?

Mert eddig a félelem keltésen túl semmi nem történt! Az meg semmi, nagyon, nagyon semmi; a legkevesebb, amivel felnőtt emberek száját be lehet tömni! A hisztéria keltésén, a legkisebbé – védtelenné válás érzésének elterjesztésén túl, ugyan mit kapunk hónapok óta? Pökhendi, kioktató magyar szövegeket, melyeket óriásplakátokra véstek a felénk ömlő idegeneknek címezve, miközben azok nem beszélnek és nem olvashatnak magyarul!

0003

Napi rendszerességgel tömik az arcunkba a „kedves vezető” rohamait, szövegdobozokat, amikből a megvédésünk vicsorog mindegyre, a mások kioktatása, miközben senkit nem látunk a magunk köré zárt gyoda-ketrec falain belül!

Ezek után kell elhinnünk, hogy „Ma Brüsszel és a reptér, holnap talán Portugália és Magyarország”? És ugyan ki üzente ezt, melyik közénk eresztett, rajtunk átgyalogolt nyomorultnak álcázott terrorista kiabálta vissza? A mondat mindenesetre elérte a célját. Félünk. Félünk, ahogy ez elvárt, a március idusán torkunkon lenyomott fasiszta beszéd után mindenkitől beszedhető volna. Rettegünk, mert nagyon is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a mindenáron kiharcolt terrorkészültség fenntartása érdekében akár részesei lehetünk egy a valódihoz minden porcikájában hasonlító terrortámadásnak. Mert itt és most ezt nagyon is elképzelhetőnek tartjuk!

Szombathely, Magyarország, Európa bombariadó után, terrortámadások előtt, nincs túl jó helyzetben. Vajon, ki védhet meg minket az egyre több önző felelőtlenségtől, a feleslegesek ellen indított sokadik bosszútól?

Vajon a Parlamentben ma szinte észrevétlenül elfogadott törvény, mely gyakorlatilag legitimizálta a rendeleti kormányzást, szabad kezet adva Orbán Viktornak, nem maga a terror?
Van még esélyünk egyáltalán?