A SEGÍTÉS VÁROSA 2.0 – Édesanyám, tegyünk úgy, mintha minden rendben volna!

Valaha minden jóravaló mese ugyanígy kezdődött: egyszer volt, hol nem volt…
Jött az ábrándos cselekmény, a tündérmóka manókkal.
A jó elnyerte a jutalmát, a rossz pedig bűnhődött, jött a rengeteg váratlan fordulat, no meg a tanulság.
Végül a mindent feloldozni kész útelágazás: aki nem hiszi, járjon utána!

Precious-precious-and-sweet-grandma-31153254-454-600Abban az időben a meséket jóságos nagyapók ötlötték ki, télvíz idején, a kemencezugban megbújva, okulásként az unokáknak, dédunokáknak. Minden mese attól volt olyan tiszta és szép, hogy a valóságban született, a szereplők ott éltek, valaha, ahol eleink, s az életükben gyönyörködők, mi, az utódaik, később, valahányan felnézhettünk rájuk. Példaképeink, dicső őseink voltak, akikről az estékbe nyúló beszélgetések szóltak. Az elbeszélgetések felelevenítették a háborúk és békék idejét, az ínséges időket, s a bőség esztendeit, s csak szájrúl-szájra kellett küldeni az adomákat – az utódok békés álmaihoz így születtek az örökül hagyott történetek.

Míg ittuk a fölemlegetettek minden szavát, magunk is megtanulhattunk gondolni, beszélni és írni, mívesen. Hogy azután kilógjunk a sorból, amikor mások cifrán káromkodva, a maguk együgyűségének tőszavait cifrázva hintik a rizsát. Mert a ma rothadása az írástudók felelőssége elsősorban, bár erről hallani sem akarnak! Mesék és mítoszok nélkül éldegélő jelenkorunkban a primitív rikkancsok által terjesztett vakkantásokra épülnek az igaznak vélt történetek – így válunk rendre beletörődő, közömbös tagjaivá népünknek, mi, akik akár nemzetnek is megmaradhattunk volna.

Nem véletlen, hogy éppen a közelgő Anyák napja okán szomorkodom, Szombathely romjain. Azért, hogy azok is érthessék, akik messziről érkeztek, s csak a messziből fordított szavakra mozdulnak: a segítés városa 2.0 felett lebegnek megtűrt soraim. Ott, ahol egyetlen jelmondat virul: tegyünk úgy, mintha minden rendben volna!

grandmother-952032_960_720

Ott, ahol a hajdanvolt bábaképző helyén megszülettem, s földijeimmel együtt a legnagyobb örömet okoztam édesanyámnak. Ugyan, vagyunk e még páran, akik merészeljük hinni, hogy szülőhelyünk okán akár sopánkodhatunk az elveszett titkok felett? Lehet-e még jajszavunk azok között, akik lassan egy évtizede, erőnek erejével akarják kitalálni Szombathelyet – holott Szombathelyt, szeretett városunkat, e messze földön ismert, modern települést éppen karakteres jellege miatt tartották mindenkor irigylésre és megtekintésre méltónak a hozzánk érkezők?

A segítés városa 2.0!
Ennyi lehet a jövőben a néhai megyeszékhely, a nyugat néhai királynője, a parkok egykori városa, Savaria, melyről csakis és kizárólag Szent Márton juthat mostantól mindenki eszébe – ez most a parancs!
Márton, a világot leigázó, Jézust is keresztre feszítő római katonaság egy tagja, aki állítólag megosztotta köpönyegét egy szegénnyel. (És aki állítólag vagy itt, vagy Pannonhalmán született, vagy 316-ban, vagy 317-ben… s ezért most temérdek pénzt elherdálva, csinosíthatjuk városunk templomait, s az azokhoz vezető utakat.)

Évekkel ezelőtt, amikor a fősürgész még nem is sejtette, miféle új szellemiség költözik majd Szombathely falai közé, a segítés városának keresztelte az amúgy „dicső” nevével addig is békességben éldegélő települést, mondván, az újjáélesztés megtanulásával az itt élők kiérdemlik majd ezt a különleges becézést. Aztán megérkezett a nagy keresztény felismerés, Márton esete a szegény didergővel, aki később a ludak mentén püspökké hatalmasodik, s a várost újra kell alkotni immár! Trappolhatunk a jövőbe, indulhat a segítés városa 2.0 project!

Mielőtt bárki messze küldené a magunkfajta kétkedőket, a szokásos nyűglődéseink miatt, csak csendben jegyezzük meg – valamennyien cinkosok vagyunk immár!

A lerombolt, majd újjávarázsolt kórház és Csónakázó tó után a lerombolt és nyilvánvalóan követhetetlen ráfordításokból megújuló stadion, az uszoda kapcsán immár senki nem állta útját a nagy reformereknek. Bár vinnyogás és akadékoskodás mutatkozott, a férfiak hallgattak! Asszisztáltak, asszisztálunk rendesen!

Mothers-day-background-1

Most akkor tegyünk úgy, mintha minden rendben volna! Teszetosza bólogatók, gömböcök és gügyörgő, gesztikuláló gólemek után haladva lassan látszanak már az alagút árnyai. És ez nem mese! Nincs minek utánajárni! A gazemberségek sora gazemberség lehet, a lopás lopás marad, mi pedig földönfutók, egy valaha szebb napokat látott város romjain. Jöhetnek a zarándokok, s utánuk a középkor nemes intézményei: a pellengér, a bitó a csuklyás hóhérokkal.
Miért ne?
Csak az „osztrák sógorokat”, a modern, gyárakkal és üzemeivel, lakótelepeivel lakóinak megbecsülést adni képes Szombathelyt, az egyetemi városi rangot stb. verjük ki a fejünkből – örökre!

Édesanyáink pedig megbocsátanak. Ez a dolguk. Nem csak anyák napján…

PUSKÁS FERENC CSAPATA ADJA A KEGYELEMDÖFÉST? – Orbán újabb hazugsága mehet a szemétdombra

Puskás Ferenc apai ágon szegény sváb származású családba született Budapesten, 1927. április 1-én Purczeld Ferenc néven.

Édesapja, id. Puskás Ferenc (1903–1952) a Kispest FC játékosa volt, majd a Kispesti AC és jogutódja, a Budapesti Honvéd edzőjeként dolgozott.

0003

0001

Tehát, minden ellenkező híresztelés ellenére sem volt semmi köze Felcsúthoz, s állítólag Alcsútdobozra sem járt barátkozni és dekázgatni az Orbán család nagy ígéretéhez, a focista álmokat ringató Viktor gyerekhez! Nem is hallott róla!

0002

Bár a NAV elnöke megfestette és a giccsnek is gyenge képpel meg is ajándékozta az ő imádott miniszterelnökét – Puskás Ferenc soha nem focizott Orbán Viktorral és még a kormányfő kedvéért sem volt képes focistaként visszafiatalodni az öreg Orbán Viktorhoz, hogy azonos mezben pózolhasson, közös focizgatásaik emlékére. Megromlott egészségi állapota ellenére sem lett hűtlen az őt „kinevelő” és nevezetes éveiben mögötte álló labdarúgó klubhoz – Puskás soha nem akarta volna, hogy egy jellegtelen és sokáig névtelen település legelőit idővel Puskás Akadémia névvel illessék, azt pedig a legkevésbé sem gondolta volna, hogy nevét, mint kiváló áruvédjegyet szinte bármire használhassa egy az udvari klozettja mentén stadiont építtető dilettáns. Aki viszont soha nem ütötte meg a profi labdarúgóknak járó címet.

To match Insight HUNGARY/ORBAN

Orbán a mai napig zugfocista, amolyan falusi, huszadrangú labdazsonglőr, aki eldönthette, hogy lesz egy NB-I-es csapata a stadionjához. Átcsoportosított, lopott és felhasznált lóvéból…Szégyen!

„Ünnepnapra, a Puskás Akadémia élvonalbeli kiejtésének diadalára készülnek a Honvéd-szurkolók, akik a Puskás név kisajátítása miatt haragszanak a Felcsútiakra. A politika megkerülhetetlen az NB I utolsó fordulója kapcsán, vadabbnál vadabb teóriák bukkantak fel arról, hogyan menekülhet meg a miniszterelnök kedvenc csapata.”

„A Puskás kiesése a Kispesti Büszkeség Napja lesz” – hangoztatta Gazsó István, a Honvéd egyik törzsszurkolója, aki napokkal ezelőtt „Pápá, Felcsút!” néven visszaszámláló-oldalt indított a világhálón. A csökkenő számsor azt jelzi, mennyi ideig NB I-es még a Puskás Akadémia – a honvédosok reményei szerint már csak nagyon rövid ideig. Gazsó a Rangadó.hu futballportálnak úgy fogalmazott, a Puskás Ferenc örökségét szerintük kisajátító, a Honvédtól elorzó klubnak semmi keresnivalója a hazai foci élvonalában. „Legalább ezer Honvéd-szurkoló megy Felcsútra – árulta el Végh Hanta néven publikáló blogger. – Valahol sorsszerű, hogy éppen a mi csapatunk taszíthatja a mélybe a közvélemény által is ellenszenves PFLA-t. El sem hiszi, milyen közösségkovácsoló ereje van ennek az eseménynek a kispestiek körében. Az akadémistákra épülő csapatunk játékosai pontosan tudják, mit jelent klubunk számára Puskás Ferenc, ezért ahogy eddig mindig, most is oda fogják tenni magukat.”

„A Honvéd honlapja már csütörtökön azt írta, hogy a vendégszurkolók számára biztosított valamennyi jegy elkelt, a találkozó helyszínén, Felcsúton sem lehet hozzájutni. Nem csak a kispestiek gondolják azt, hogy az 1800 fős Fejér megyei község együttesének nincs helye az NB I-ben. Szakmai körökben már Orbán Viktor kedvenceinek élvonalba jutása is megütközést keltett, az pedig egyenesen mosolyogtató érv volt, amit a klubnál akkoriban hangoztattak: nem tehetünk róla, hogy folyton győz a csapat… Saját nevelésű fiatal azóta is csak elvétve kapott helyet a felcsútiaknál, érkeztek viszont légiósok és más akadémiáról kivásárolt futballisták – mindez nem éppen arról árulkodott, hogy a Puskást zavarta az elit.”

Mit lehet ehhez hozzáfűzni?
Talán, hogy a mieink győzelmén túl mi is egy emberként kiáltjuk a nagy magyar légbe:

0006

HAJRÁ HONVÉD! HAJRÁ ÖCSI BÁCSI!

A nagy szotyolazabáló földesúr újabb luffija pukkanhat ki, ki tudja már hányadik, és ki tudja, hány jön még?
Csak reménykedhetünk, hogy Puskás Ferenc kilencvenedik szülinapját már a Honvéd színeiben ünnepelheti!
Maradt rá egy évünk…

NINCS ITT SEMMI LÁTVÁNYOSSÁG – amikor Kövér belülről zárja a kapukat

Bakró-Nagy Ferenc, index.hu, Fábián Tamás, index.hu, Fekete Norbert, hvg.hu, Kaufmann Balázs, 24.hu, Kovács Klára, nol.hu, Mándli Iván, nol.hu.

Ötük kitiltása már nem „csak a kezdet”.

A hömpölygő hisztériás félelem, és a még emlékezetből támadó zsigeri dac kiebrudalta őket, Kövér László magára és magukra zárta a parlamentet. Mert szerinte, ott nincs semmi látványosság! Kiüzent.

Az övéinek, hogy odabent ő az, aki ura a helyzetnek! Na, ja – csak mi tudjuk, hogy a rothadás mindent elborító szaga odabentről árad kifelé. Mert odabent ehhez is hozzá lehet szokni. Hozzászokni, ahogy a bólogatáshoz, a kényszerből nevetéshez, a pacsikhoz, meg a cinkos összenézésekhez, végül a lesajnálás dermedt pillantásaihoz, ami oly mértékű specialitása lett a fiatal demokratáknak.

0001

A fiatal demokraták kicsit megváltoztak.
A diktatúra vénembereiként sértődnek, gyűlölködnek, ontva az ostoba arroganciát, miközben még mindig másokra mutogatnak – a „hibást” keresik. Aki elrontotta a játékot, ami annyira ígéretes volt.

„Az Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) annak a hat újságírónak az ügyében, akiket április 25-én tiltottak ki a parlamentből.
Az Országgyűlés elnöke a 9/2013. házelnöki rendelkezésben szabályozta az országházi sajtótudósítás rendjét. Ebben rendkívül szűkre szabta azokat a területeket a Parlamenten belül, ahol az újságírók felvételt készíthetnek munkájuk közben. Ennek eredményeként a képviselők különösebb nehézség nélkül kerülhetik el a média kameráit az Országgyűlésben. Ezt a szabályt sértették meg a 24.hu, az index.hu, a hvg.hu és a nol.hu munkatársai, amikor az MNB alapítványokról kérdezték a képviselőket az Országház olyan termeiben is, ahol a rendelkezés szerint nem lett volna szabad.

A TASZ azért kínált ingyenes jogsegélyt ezeknek az újságíróknak, mert mind a házelnöki rendelkezés, mind pedig az azon alapuló kitiltás alkotmányellenesen korlátozza a sajtószabadságot. A média feladata, hogy tájékoztassa a polgárokat a közéleti eseményekről. A házelnöki rendelkezés gyakorlatilag ellehetetleníti a sajtó munkáját az Országgyűlés épületén belül. Nincs igazolható indoka annak, hogy megtiltják a forgatást a média munkatársainak az épület termeinek többségében. Alapjogot – mint a sajtószabadság – azonban csak kényszerítő indokok esetében lehet korlátozni. A tegnap nyilvánosságot kapott érvek, miszerint „alkalmatlan időpontban alkalmatlan helyen akarnak kikényszeríteni interjúkat, vagy még inkább a képviselőket akarják kényelmetlen helyzetbe hozni” nem igazolhatja a sajtószabadság korlátozását, hiszen a sajtó munkatársainak éppen az a dolga, hogy ellenőrizzék a hatalom gyakorlóit. Ha a képviselőket kényelmetlen helyzetbe hozza egy, az MNB alapítványokkal kapcsolatos kérdés, akkor a képviselőnek magában, és nem a sajtót munkatársaiban kell keresnie a hibát.

0002

Formai szempontból is aggályos a tudósítási szabályokat előíró házelnöki rendelkezés, mert bár az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény felhatalmazza a házelnököt, hogy feladat- és hatáskörének gyakorlása során házelnöki rendelkezést adjon ki, a sajtószabadság fizikai korlátainak megállapítása biztosan nem tartozik Kövér László feladat- és hatáskörébe. Alapjogot korlátozni csak törvényben lehet az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság évtizedes gyakorlata alapján egyaránt, így a rendelkezés formailag is alkotmányellenes.”

Most akkor lehet spekulálni azon, vajon törvényes-e a TASZ működése, hovatovább, létezhetnek-e még egyáltalán, ahogy a házelnök úr morfondírozhat azon, vajon legitim-e még az Alkotmánybíróság és amúgy létezhet-e még egyáltalán a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága?

Mert lehet, hogy Kövér László már azokat is kitiltotta – mindenhonnan!

Ha pedig Kövér László egyszer beindul, akkor jól tudjuk, mi következik! Ez:

“Sokan vannak ma Magyarországon, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek és sikereinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és a szögre, vagy ha találtak jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat. Ezzel nagy szolgálatot tennének, mert nélkülük könnyebben és hamarabb tudnánk megoldani a feladatainkat.” Majd hozzátette: “Lehet, hogy egy kicsit messzire mentem. Akkor azt javaslom nekik, maradjanak életben, az lesz a legnagyobb büntetésük, hogy látják megvalósulni céljainkat, legfeljebb koloncként cipeljük őket a hátunkon.”

NINCS ITT SEMMI LÁTVÁNYOSSÁG – amikor Kövér belülről zárja a kapukat!

0003

A gond mindössze annyi, hogy a paraziták jelentős része a megnyomorítottak közt virul. Azok közt, akik ma és holnap a leginkább lesznek éhesek. És még mindig csak ugatják, vajon, mit is jelenthet, hogy a “kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!” Pedig Kövér László bemutatói egyre értelmezhetőbbek!

„FÉLTEM, HOGY NEM LESZEK JÓ PAP – és rossz van így is elég”

Meghalt Bedő György, sokunknak Gyurka Bácsi, a Kairosz Kiadó megálmodója, alapítója, tanítóink könyveinek gondozója.

Elment a Mester.
Mondják, szenvedett eleget, az ORFI-ban feküdt szegény.
Az utolsó egy-két évben folyamatosan feküdt.
Aztán, hogy a méltatlan rend alulmúlta önmagát… elszakadt végleg az Általa úgy szeretett világunktól.
Éppen Szent György nap hajnalán…

0001

2009-ben még együtt ünnepelhettük Kiskunmajsán, az 56-os Múzeumban, amikor elkövetkezett az igazságos döntés, mely Bedő Györgynek ítélte 2009-ben a Hercegprímásról elnevezett emlékérmet.

Megemlékezésül engedtessék meg néhány gondolat Professzor Dr. Kahler Frigyes Laudációjából!

Bedő György 1930. július 11-én – az akkor éppen Csehszlovákiához tartozó – Munkácson látta meg a napvilágot, de lakóhelyükön, a Szabolcs megyei Mándokon anyakönyvezték, ahol édesapja főszolgabíró volt.
Elemi iskolában Mándokon járt (1936–1940), majd a Magyar Királyi Árpád Fejedelem Gimnáziumban, az akkor visszacsatolt Munkácson folytatta középiskolai tanulmányait (1940–1944), majd 1944–1948 között Kisvárdán fejezte be a Bessenyei György Reálgimnáziumban.
Az 1948/1949-es tanévet Egerben a Hittudományi Főiskolán töltötte. „Féltem, hogy nem leszek jó pap – és rossz van így is elég” – indokolta döntését Bedő György. Egy időre ezzel megszakadtak a fel­sőfokú tanulmányai.
1966–1971 között azután az ELTE magyar–könyvtár szakán szerzett diplomát.

A háború végéhez közeledve, az időközben Munkácsra költözött család Kisvárdán telepedett le, ahol igen nagy szegénységben éltek.
1948-ban a családfő nyugdíját is elvették. Bedő György így hirtelen családfenntartó lett: a kisvár­dai kísérleti gazdaságban volt fizikai munkás.

1951.-ben behívták katonának – mint osztályidegen munkaszolgálatos századba sorozták be (14 éves húga lépett helyére az állami gazdaságba, hogy a család megéljen), ahonnan 1953 őszén – 27 hónap után – szerelt le.
Budapesten maradt, annál az építőipari vállalatnál, ahol mint „lapátos katona” dolgozott.

1953–1959-ig anyagkönyvelő, majd könyvelő volt a FM Építőszerelő Vállalatnál.

1956 nyarán megbetegedett, így a forradalom napjait a János Korházban töltötte, s csak november 2-án mehetett haza Komáromba, ahová házassága folytán került. November 13-án született meg első gyermeke.

1959-ben került a könyves szakmába, amelynek megismerte minden terültét. Volt a Könyvter­jesztő Vállalat komáromi könyvesboltjának üzletvezetője (1959–1969), majd hasonló beosztásban az Állami Könyvterjesztő Vállalat Írók Boltját vezette (1969–1972). 1972–1989 között az Állami Könyvterjesztő Vállalt beszerzési főosztályvezetője. Erre az időszakra esik második gyermekének születése is (1974). Húsz évvel ezelőtt, 1989-ben vonult nyugdíjba.
Bedő György számára a könyv nemcsak a saját és családja megélhetését biztosító szakmát jelentett. A könyv számára szent dolog: az ismeretek, a kultúra forrása, egyben az élet sója, egy emberibb világ kulcsa.

0003

1996-ban határozta el, hogy kiadót alapít. Bedő György már nem volt fiatalember, amikor a Gondviselés megadta neki a lehetőséget, hogy saját kiadója arculatát kialakítsa.

Bedő György ezt a lehetőséget kegyelmi pillanatként fogta fel – nem hiszem, hogy véletlen a kiadó névválasztása: KAIROSZ. Sokatmondó elnevezés, amely nemcsak a Kiadó vezetőjét, de a szerzőket is figyelmezeti. Minden írástudónak vannak pillanatai, amolyan kegyelmi idők, amelyet azért kapunk, hogy értékes alkotások születhessenek, kegyelmi idők, amelynek kihasználásáért felelősek vagyunk, amelyek eltékozlása súlyos bűn!

Az első 4 évben mintegy száz könyvet adott ki: mind olyan műveket, amelyek „hiányoztak a magyar könyvkiadás palettájáról.”
A Kiadó arculata jól tükrözi ezeket a kegyelmi időket. A vallásos műveken és a teológiai szakirodalmakon kívül a nemzeti önazonosságot szolgáló művek sokasága került ki Bedő György kiadójából. Emellett a magyar és világirodalom remekei sorjáznak a történelmi, pszichológiai és közgazdasági szakmunkákkal együtt, ifjúsági klasszikusok és a művészettörténet egy-egy gyöngyszeme. Sokszínű, gondosan válogatott, gyakran hiánypótló művek.

Az immár több mint 12 éves működése során megjelentetett kínálatát áttekintve, láthatjuk, hogy a Kiadó műfaji kötöttség nélkül törekszik időtálló, értékes, elfelejtett vagy teljesen ismeretlen műveket is közreadni. Ezekben az években mintegy 500 könyvet jelentetett meg, s különösen büszke a Miért hiszek? (legsikeresebbek: Böjte Csaba, Márfi Gyula, Székely János stb.) és a Magyarnak lenni címmel kiadott sorozatra, melyek mindegyike túl van már az 50. köteten.
A könyveik iránt érdeklődők szép számmal találnak a vallás, a teológia, a művelődéstörténet és a történelem témakörében megjelent kiadványokat, de a szépirodalmat és a memoárirodalmat szerető Olvasók is kedvükre válogathatnak Kairosz-könyvekből.

0002

Csak jó és értékes könyveket adnak Olvasóik kezébe, azaz Rónay György szavaival élve, olyan könyveket, „amelyek élni segítenek”.

Évek óta igyekeztünk hozzá. Könyveinkkel a hónunk alatt…
Aztán csak vártunk a lehető legjobb alkalomra.
S az alkalmak, olykor megmagyarázhatatlanul elmaradnak.
Gyurka bácsi halálával egy álom biztosan elszaladt, elszaladt, pótolhatatlanul.

0004

Nyugodjék békében!

KITILTÁS, MEGBÉLYEGZÉS, STATÁRIUM – alakul a demokrácia

A DK-s Gréczy Zsoltot kitiltotta a parlamentből Kövér László.
A Nol.hu videós stábja – Kovács Klára és Mándli Iván ma szintén elérte ezt a reakciót.
Ahogy kitiltatott az épületéből az Index, a hvg.hu és a 24.hu stábja is.
Minek is volnának ott.
Hülyébbnél hülyébb kérdéseket tesznek fel, csak idegesítik a fidesz politikusait.
Lassan már a lopásra sem lesznek képesek tisztességesen odafigyelni!
Videóikban jól látszik, amint zavarják Kövér Lászlót, Orbán Viktort, amint felelőtlen kérdéseikkel idegesítik Hende Csaba minisztert.
Nézze meg az ember!

Ideje volna a megkülönböztetésnek! Varrhatnának végre a kabáthajtókáikra valamilyen csillagot. Azután lehetne látni végre, ki tartozik a baráti, tehát pénzelt és e pénzekből bőven visszajuttató sajtótermékek alkotói közé. Nem kellene óvatoskodni! Mégsem járja, hogy a szerencsétlen házelnök úr a földre szegezett fejjel kénytelen járni a saját házában!

Ugyan, mi lesz így a miniszterelnöki nyugalommal?
Egy szedett-vedett sajtótermék firkásza csak úgy odavet egy kérdést és választ vár?
Bélyeget nekik, megbélyegzést!
Azután jöhet a statárium, a halmazati büntetések egész sora.
Belódulhat a móres! Ez kell, hogy végre rend legyen!

Minek kell itt fészkelődni, zavart kelteni! A haza immár kirobbanó formában van, a gazdaság nyílegyenesen robog a mennyek országa felé, túlteljesítjük az EU valamennyi statisztikáját – és akkor ideállít néhány félnótás sajtómunkás, mikrofonokkal, meg kamerákkal és marhaságokat kérdezgetve lófrálnak a magyar parlament patinás épületében! Zaklatják, idegesítik, feltartják a kormánypárti honatyákat, akik rendületlen hittel és hazaszeretettel építik a magyar demokráciát!

Buzgalmuk közepette, időt és energiát nem kímélve, a legelemibb szabályokat is felrúgva próbálnak információkat kicsikarni mindazoktól, akiknek olykor csak egészen kicsi Nokiájuk van, s idejük sem lehet elég, tájékozódni a jegybank háza táján dúló eseményekről. Ugyan, honnan is tudhatnának az elsíbolt milliárdokról?

Honnan, Matolcsy, meg Poltné ötmilliójáról?

Jönnek ezek a vádaskodó, rágalmazó zsurnaliszták és rágalmaznak, meg vádaskodnak!
Nem kell csodálkozni azon, ha a házelnök úr kitiltja valamennyit!
A kormánypártiak maradhatnak!

A szépreményű seggnyalók igaza minden pénzt megér!

A demokratikus Magyarország proletárjai éppen egyesülnek!
Jönnek a purdék, rendesen!

Majd itt is kitiltják, megbélyegzik a nem szimpi firkászokat!
Szombathelyt is eléri az őrület?
Szombathelyt is eléri az őrület.
Szombathelyt is.

TÉGED, MIÉRT NEM ÉRDEKELHET – a mások szegénysége?

„Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Csak a pontosság kedvéért másoltam ide a Rónay György által fordított Antoine de Saint-Exupéry idézetet.
Az elhíresült mondatok a világirodalom talán mindmáig leghíresebb meséjéből valók, az idézett rész rövid disputa a Kis Herceg és a róka közt, felelősség tárgyában.
Bárcsak ilyen egyszerű volna ma is, megértetni egy másik emberrel a valódi rettenet értékét!
Tűnődtél már azon, hogy a rengeteg idióta információ-szemét mellett, vajon miért lehetetlen ma, 2016-ban, Magyarországon, hogy mások szegénysége ne legyen kiszorítandó, vagy éppen elhallgatandó híranyag?

Ferenc pápa mai kijelentése gondolkoztatott el, s valahogy nem bírok napirendre térni! A menekültek befogadása kapcsán, a befogadókhoz szóló intései, a következő gondolatok váltak a mai nap legfontosabb mondataivá: „Továbbra is bátran haladjatok mellettük, kísérjétek el őket és hagyjátok, azt is, hogy vezessenek benneteket: a menekültek ismerik a békéhez vezető utakat, mert ismerik a háború keserű szagát.” Milyen egyszerű logika ez!
Talán a menekültkérdés megoldásának éppen ez a kulcsa!

(…)
De vajon, mit kell és lehet kezdenünk, nekünk, magyaroknak, a Policy Agenda legújabb kutatási eredményeivel, melyek a létminimumról, illetve a létminimum alatt élőkről közvetít embertelen adatokat? A felmérés szerint egy létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot költ élelmiszerre, ami napi nyolcszáz forint, de az emberek negyven százalékának ennyire sem telik! Havi huszonnégy ezer forint – mire elég? Hogy lehet egyáltalán azt a szót mellébiggyeszteni, hogy „elég”?

0001

„A Policy Agenda által 2015-re számított létminimum azt mutatja, mekkora jövedelem szükséges egy háztartásnak ahhoz, hogy biztosíthassa tagjainak a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő – szükségletek kielégítését.”

A minap került a kezembe a kazincbarcikai Doros Judit írása:

„Ha valami igazolja, hogy a név kötelez, akkor a kazincbarcikai Szegény Barnabásné élete biztosan. A kereskedelmi szakközépiskolát végzett, ötvenöt éves rokkantnyugdíjas asszony valóban szegény. Havonta 45 600 forintos nyugellátást kap, ebből élnek ketten munkanélküli férjével. Utóbbi korábban hegesztőként és központifűtés-szerelőként dolgozott, de aztán állástalan lett, s nem sikerül visszakapaszkodnia a munkaerőpiacra.
Néhány hónapja az álláskeresési támogatást is elvesztette, mert egy külföldi munka reményében visszautasította a munkaügyi központ által ajánlott megbízást. A külföldi lehetőség végül kútba esett, s vele együtt a 22 800 forintos járadék is ugrott.

0002

Szegényék kevesebbet költhetnek élelmiszerre, mint egy „átlagos” létminimumon élő felnőtt, aki a Policy Agenda számításai szerint naponta 800 forintot tud ilyen célra áldozni.

Náluk fejenként csak napi 250 forint jut kosztra.

– Közös költségre elmegy ötezer forint, a villanyra hatezer, a vízre négyezer. Van mobiltelefonom, de nincs feltöltve a kártya, csak a férjem tud telefonálni kedvezményes percdíjért, havi kétezer forintért. A fűtésért, a meleg vízért hatezer-kétszáz forintos átalányt fizetünk, s van egy élet- és lakásbiztosításunk minden eshetőségre, ami havi hétezer-háromszáz forint. Vagyis minden hónapban ezzel a harmincezer-ötszáz forintos „mínusszal” kezdünk, s marad tizenötezer forint élelemre, ruházkodásra és szórakozásra. De az utóbbi kettőre gyakorlatilag nem költünk – mondja az asszony.
A ruhákat ismerősöktől kapják, moziban évekkel ezelőtt voltak, arról meg már csak álmodnak, hogy – mint fiatalkorukban – beüljenek a csónakázótó melletti sörkertbe, s megigyanak ott egy pohár sört.

0003

Szegényné évente kétszer tudja meglátogatni albérletben élő, Budapesten dolgozó lányát, aki, ha nem ebbe a családba születik, talán válogatott úszó lenne. Kamaszkorában sorra érte el a sikereket, de amikor tovább kellett volna lépni, s Budapestre költözni, azt nem tudták vállalni. Az édesanya öt-hat hónapig spórol, mire összejön a buszjegy ára. Néha kölcsön is kell kérni hozzá, s azt apránként fizeti vissza.”

(…)

Tűnődtél már azon, hogy a rengeteg idióta információ-szemét mellett, vajon miért lehetetlen ma, 2016-ban, Magyarországon, hogy mások szegénysége ne legyen kiszorítandó, vagy éppen elhallgatandó híranyag? Hát tessék! Mit tudsz kezdeni Szegényék helyzetével?

Te, aki soha nem kellett, hogy megismerd, a háború szagát…

0004

TÉGED, MIÉRT NEM ÉRDEKEL – a mások szegénysége?

Mielőtt tovább gyarapítanám haragosaim számát, íme egy közérthető, izgalmas hír, odaátról: „2008 óta először csökkent a milliárdosok száma, 80-ról 77-re, sőt négy év óta most emelkedett a legcsekélyebb arányban, 3 százalékkal, a listára kerüléshez szükséges minimális vagyon. A 103 millió fontos (41 milliárd forint) küszöböt idén először érte el két Magyarországon is ismert híresség, Sacha Baron Cohen, az Ali G-ként befutott filmszínész és Lewis Hamilton, tavalyi Forma-1-es világbajnok. Születésnapja után három nappal II. Erzsébet 340 millió fontos magánvagyonával pusztán a 319. helyen találja magát, igaz, ebbe sem kastélyai, sem bámulatos művészeti gyűjteményei nem számítanak bele.”

ORBÁN MÉG 15-20 ÉVIG MARADNI* AKAR – de mikor fog felelni mindezért?

Hála az internetnek, olykor böngészhetünk a távoli országok sajtótermékeiből!
Aki ma nem volt rest elolvashatta a német Wirtschaftswoche gazdasági lap legfrissebb számát.
Rábukkanhatott arra az interjúra, amelyben Orbán Viktor vázolta fel a jövőnket.
Az interjú velős volt, lényegre törő, de legalább tudhatjuk, mire kell számítanunk, nekünk, magyaroknak!

ov

Íme a lényeg:

“Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is, vagyis a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol.”

Ha valaki esetleg az elmúlt évtizedekben nem szíveskedett kellő figyelemmel követni a kedves vezető életvitelét, habitusát, sajátos logikáját, annak kedvéért ezt a rövidke okfejtést kénytelenek vagyunk most „magyarra” fordítani!

Orbán fiatal évei alatt azt az időszakot kell értenünk, amikor még azok közé tartozott, akik a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaként, de leginkább alapszervezeti titkáraként taposták a képzelet béli ranglétrát. Meneteltek bátran a „párttal, a néppel”, s készülődtek serényen, hogy apáik útjára lépve majd maguk is az akkoriban aktuális szocializmust építsék. Erre esküdtek fel, ünnepélyesen.
Orbán Viktor politizálása tehát nem a Hősök terén kezdődött, „a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseményén, Nagy Imre és társai újratemetésén”, mint arról oly sokszor és büszkén megemlékezik, hanem 12 esztendővel azelőtt, amikor középiskolai tanulmányait megkezdve a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium angol nyelvi tagozatos osztályában. Itt vállalta, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai közé lép, majd itt vállalt egyre komolyabb szerepet a középiskolai alapszervezetben… hogy apja útjára lépve majd maga is az akkoriban aktuális szocializmust építhesse. Édesapja Orbán Győző, akkoriban „mezőgazdasági üzemmérnök” volt, s mint ilyen az MSZMP tagjaként tevékenykedő elvtársként ért el jelentős eredményeket.

„Sorkatonaként 1981–1982-ben Zalaegerszegen szolgált, majd jogot tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ahol 1987-ben diplomázott. 1983-tól diplomájának megszerzéséig volt tagja a Szakkollégiumnak (1989 májusától Bibó István Szakkollégium). 1984-ben több társával együtt megalapította a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvéget. Ezután 1987 és 1989 között Szolnokon lakott, de Budapesten dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében, ahol 1987 novemberétől 1988 márciusáig szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt. 1988 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. 1989 szeptemberétől 1990 januárig a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta, de tanulmányait az 1990-es magyarországi országgyűlési választás miatt félbeszakította.”

1998-ban megalakíthatta első kormányát, szövetségben az MDF-fel és az FKGP-vel. A ciklus végére gyakorlatilag mindkét pártot megsemmisítette.

2002-be súlyos vereséget szenvedett Medgyessy Pétertől és ellenzéki szerepben három éven keresztül duzzogott a parlamentben. Gyaníthatóan ez a harmadik vonal… Miután 2006-ban újabb vereséget szenvedett, most már Gyurcsány Ferenctől, eltervezte és végrehajtotta 2006 gyalázatos őszi eseményeit, majd az egészet az akkori miniszterelnők általa felépített bűnlajstromába sorolta. Mivel a „nemzet nem lehet ellenzékben…”

6m9HOTgDWDRRKeDbs

2010-ben választást nyert, majd 2/3-os többséget szerzett. 2014-ben még négy évet kért. Most pedig, 2016-ban következő tizenöt – húsz évvel fenyeget.

“Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is, vagyis a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol.”

(…)

A magyar egészségügy és az oktatás romokban hever, a mezőgazdaság és vele a magyar föld az oligarchái kezében van, stadionok és kisvasutak épülnek. Ez folytatódik még húsz évig, amikor az akkor már több, mint hetven éves Orbán kivonulni méltóztatik a politikából. Vajon, mi a helyzet Hendével, Puskással? 15 – 20 év, esetleg több virul a terveik közt?

*maradnifurcsa, többértelmű szó, magyarul kb. annyit tesz: társadalmat megosztani, diktatúrát építeni, lopni és könyörtelenül eltiporni a másként gondolkodókat

JÁR, VAGY JUT A VASÁRNAP? – de vajon kit „illet” a pihenőnap?

Túlestünk az első nyitva tartós vasárnapon.
Pontosabban az első nem kötelezően „zárva tartós” hétvégén.

nyitva

Nem, nem azért, mert a nép így akarta, nem azért, mert az ellenzék kierőszakolta, hanem azért, mert a hatalmon lévők nem mertek felesleges harcba szállni az anno passzivitás miatt a választásoktól távol maradt többséggel.
Sanszos, hogy a kormány csak súlyos veresége árán vonhatta volna végül vissza a korábban meghozott hibás döntését.
Most pedig szokás szerint politikai tőkét próbál kovácsolni, amikor mindazokat szidja, akik mostanáig a nyitva tartás hívei voltak.

És persze a NER kormánya eszközzé silányíthatja a hetedik nap, a pihenőnap „szetségét”, a papokat, meg a templomokat, az oda járó hívekkel együtt.*

Túlestünk az első nyitva tartós vasárnapon.
Az égvilágon semmi nem történt!

005

Aki akart vásárolhatott, mert aki akart nyitva tarthatott, aki akart, megtarthatta boltjain a „zárva” feliratot.
Mintha ebben az országban csak rágógumi törvények volnának, mindenki azt csinált, amit akart, s így azt hihetnénk, hogy mindenki azt gondolhat erről az egészről, amit akar!

Míg például Szombathelyen az ALDI, meg a PENNY állta a sarat, addig a LIDL, a MÜLLER, meg a DEICHMANN nem gondolta túlbonyolítani a munkaszervezést. Lehetett, hát zárva tartottak.

Így az elmúlt vasárnapon vásárolni szándékozók közt akadtak elégedettek és elégedetlenkedők, míg az eladók közt néhányan „utolszor megpihenők”, meg persze a nyitva tartó üzletekben kétségbe esett és duzzogó megnyomorítottak, akiktől szemét módon elvették, ezt az egyetlen napot is!

Jó ideje már, hogy megtapasztalhattuk, nincs és nem is lehet igazság a vasárnapi nyitva tartás frontján.
Voltak érvek és ellenérvek, persze mindenkor hozzátéve, hogy a kormány döntése „szent”, a kiskapuk működhetnek ugyan, de a vasárnap vásárlói szabadságának lőttek.
Jöttek a nyüszítések, miért is nem lehet vasárnap délután bicikli belső gumit, vagy éppen macskaalmot kapni, miért nincs a Balaton mellett olcsón beszerezhető kannás bor…
Pedig a probléma valódi okai nem itt kezdődtek, s most úgy tűnik, jön a bukfenc a ló túlsó oldalára, megint mindenki tárt kapukkal várja majd a vasárnap is vásárolni szándékozókat.

A kérdés ma mindössze annyi: most akkor jár, vagy jut a vasárnap?
Ha megengedhető, most nem ténferegnénk a bérek, pótlékok és jutalmak háza táján, most legyen szabad csak a pihenésről, az állítólag mindenkit megillető pihenőnapról elmélkedni!

Mert a ló túloldalán is lehetnének megoldások, csak a tisztelt kormány „menekülése” közben kellene olykor elgondolkozni! Jóllakhatna a kecske, meg a káposzta is megmaradhatna, bőven – de ehhez együttműködés és párbeszéd kellett volna, nem rogáni serteperte, meg lázári bátor távolmaradás!

004

Talán nem kellett volna a püspökre kényszerített ál-sopánkodás sem, hiszen a templomok kongása még véletlenül sem írható a kereskedelmi egységek működésének számlájára! (Hányan bedőltünk, amikor Veres kikelt magából, mert elfelejtették megkérdezni a kereskedelem működésével kapcsolatban. Nagy vicc volt, de hozzászokhattunk! Kormányunknak semmi nem drága, ha az önfényezés szükségét látja!)

Akad ötlet, amivel ez a mostani helyzet is elviselhető volna, ugyanakkor mindenki kedvére shoppingolhatna, akár vasárnap is! Nem gondoljuk, hogy óriásplakátok kellenének, melyeken a kormány éppen megvédi az övéit a boltkórosoktól – ahogy ezt a migránsokkal kapcsolatosan végigvergődték! De érthetetlen, hogy miért nem lehetett egy mindenki számára „elégséges” szolgáltatással visszaballagni a vasárnapi nyitva tartásba? Amíg egy multihoz egy adott városban két-három üzlet is tartozik, miért nem lehet ezekből csak egyet üzemeltetni?
Hasonlóan a patikák ügyeleti rendszeréhez, itt is közhírré lehetne tenni, melyik hétvégén mely egység lesz zárva, vagy nyitva, a dolgozók számíthatnának a nekik járó és jutó pihenőnapra, ugyanakkor az áhított termék, némi utánajárással beszerezhető volna!

Hja, hogy akkor nem lehetne tovább szítani a gyűlöletet?
Nem működne a kormányzati idegharc, amiben 2002 óta vergődünk?

001

002

Az ostobaságok sorába nem illeszkedhetett volna a verseny szabadsága?
Az önálló döntés lehetősége, ami talán megillethetné a kereskedelemben dolgozókat is?
Úgy tűnik itt csak fekete, vagy fehér közül „választhatunk”.
Tűrhetünk, élvezhetjük a kötelességeinket, közben pedig lehajtott fejjel, megszégyenülten mehetünk vasárnaponként vásárolni! Elvégre, mi vagyunk a szemétládák, akik miatt azoknak a nyomorultaknak az egyetlen pihenőnapot is ránk kell áldozni – széthullnak a családjaik, sírdogálnak otthon az asztallábhoz kötött lurkók, kutyuskák, meg aptyukok…

003

Képzeljük el a következő, szinte lehetetlennek tűnő helyzetet: vasárnap reggel, a kevéske lustálkodás után felcihelődünk, elballagunk Isten házába, adózunk egy keveset az üdvösségünkért aztán az okostelefonunkra töltött applikációval kikeressük, mely boltok várnak ránk aktuálisan. Bevásárolunk és hazamegyünk. Otthon vidáman telik majd a vasárnap, s a szomszéd kertből ránk mosolyog egy éppen szabad vasárnapját élvező kereskedő. Hmmm. Ugye, milyen nehéz volna normálisnak lenni?

anno:

*Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve így írt a vasárnapi munkavégzésről: „ha pap vagy ispán, vagy más keresztyén ember vasárnapon találna munkában valakit, akárki legyen, űzzék el a munkától”. Ugyanakkor: „a vásár napja kezdetben a vasárnap volt, helyszíne pedig a templom előtti tér. Ezt teljes mértékben elfogadta az egyház, mert a sokadalomra érkezők a templomba is betértek. Néhány évtized múlva azonban már az volt a cél, hogy a vásárt ne az Úr napján tartsák, mert a templomba járást el akarták különíteni a kereskedelmi érdektől. Ennek ugyanis nagyobb volt a vonzereje, és eltérítette a híveket a templomba járástól. A szombati vásártartás nyomai – Esztergom és Szigetfő esetében – már I. István uralkodása alatt megfigyelhetők. I. László több intézkedést hozott a vasárnapi vásározás ellen. A király törvényben rendelte el, hogy a vasárnapokon és ünnepnapokon vásárra menők lovukat veszítsék el, a kereskedők sátrait pedig bontsák le.”

ZÁRVA

DIETETIKUSOK, GYOGYÁSZOK ÉS EGYÉB… – harcolj, önmagadért!

Hidegzuhany?
Igen, azt hiszem, így nevezik azt az egész pontosan körülhatárolhatatlan érzést, amit egy egyszerű ember érezhet, ha véletlenül eszébe jut, hogy másokért cselekedjen – aztán, ki tudja honnan, de jön a fal!
Ha neadjisten felfedez valamit!
Majd (mindenféle parancs, ukáz, felkérés, noszogatás nélkül, a belső késztetéseinek köszönhetően), a lelkiismeretére hallgatva, morfondírozni kezd, vajon, kinek segíthetne a felfedezésével – ha tudna? Biztos, hogy veled is történt már valami hasonló, te is tettél volna másokért, aztán se szó – se beszéd rád zuhant a vasgyár! Jött a gólem, a mumus, a mindenkinél mindent jobban tudó, a nagy igazságosztó és a földbe döngölt.

Mert kiderült, – szerinte persze – hogy a te nagy jóságod, valójában nem lehet jóság, nem lehet jó cselekedet, csak bajt okozol másnak, azzal, hogy tenni próbálsz, cselekedni – érte!
Elvégre a nyomorultak, a hátrányos helyzetűek, a nehéz sorsúak hallgatnak, mint a néma halak! Nem kérnek semmit, nem szeretnék elég hangosan a jobbat, vagy éppen azt a keveset, ami nekik ugyanúgy jár… Akkor meg, miért alkalmatlankodsz, ugyan mi érdeked van abban, hogy érte és mellette kívánsz kiállni? Kis idő múlva e megmondók kutatni kezdik, vajon mi motivál, aztán vélni kezdik, kitalálják, miféle gazemberség az, amit végrehajtva a jóságban tetszelegsz… Furcsa, de, ha körülnézel, egyre többen vannak és lesznek a mindenben kételkedők, a „vészbanyák”, akik minden és mindenki mögött tudni vélik a „valódi” okokat és persze a „nagy büdös igazságot”.

Temérdek vajjal a fejükön!

Kár lenne kutatni, hogy miért változtunk meg.
Kutatni, hogy mióta és miért lett irigy a magyarok többsége, miért tudunk haragudni másokra, ha „nekik” több jutott a jóból! Pontosabban, hiábavaló volna bármit is megállapítanunk! Ma itt tartunk.

Alig néhány napja, hogy örömmel tudattam, miféle csodára leltem!

000006

Találkoztam egy tisztességes foglalkozása mellett a szabadidejében gazdálkodó emberrel, aki maga köré vonva társait, amolyan mintagazdaságot, egy szerény „farmot” hozott létre, segítve ezzel mindazokat, akiknek munkát biztosít, mindazokat, akiknek jó minőségű táplálékot juttat az asztalára és mindazokat, akik betegségeik okán szívesen fordulnak hozzá és társaihoz – az egészséges élet reményében!
Alig néhány napja, hogy írtam a fürjtojásokról, a kicsiny, Mura menti településről, meg a szorgalmas fiatalemberről, aki a messzi csángók hagyományait követve végzi feladatát.

http://revolucio.blogin.hu/2016/04/14/robert-atya-furj-farmja-szombathelyen-kopogtat/

Örömmel tudósítottam arról, – bár csak kevesek láthatták -, hogy ma már Szombathelyen és környékén is elérhető a Polgár Farm fürjtojása. Találkozhattam sokgyermekes édesanyákkal, akik élményeikről meséltek, az örömről, amit átéltek, amikor „rosszevő” gyermekeik a csodás étket, a fürjtojást dicsérték – s nem kellett őket noszogatni! Mondják, hogy a jóllakott gyermek mosolya utánozhatatlan!

Aztán a sok öröm és bizakodás után ma megérkezett a fal! A vasgyár! Megcsörrent a telefonom – persze ismeretlen számról – s egy aggodalmas hangú illető, negédes trillába kezdett. Hivatkozott dietetikusi és persze mindenféle gyógyászi előéletére, turbózta világhírét, rendesen. Aztán, mert ideje drága, rátért érkezése valódi okára.

0001

Ő kérem „a hont kivont szablyával őrizte ellenem”, gondolta kioktat, lealáz egy kevéskét, midőn elmagyarázta, mennyire aggályos, amint dicsérni merészeltem a fürjtojást.
Szerinte persze minden hazugság!
Tanácsolta, hogy legközelebb ne legyek rest és konzultáljak „szakemberrel”, mielőtt a fürjtojás pozitív élettani hatásairól idézgetek.
Azt kérdezte, végül, ingerülten, miért is írom, hogy: „A fürjtojás gyógyhatásai az alábbi területeken mutatkoznak meg: vérnyomásra, keringési zavarokra gyakorolt pozitív hatás, antihisztamin-hatás, gyulladáscsökkentő, gyomorszekréciót javító hatás. A fürjtojás igen kedvező hatással bír a szívre, májra, vesére, gyomorra és a vérkeringésre is. Csökkenti a magas vérnyomást, de ugyanígy hatékony gyomorfekély, érelmeszesedés, cukorbetegség, vérszegénység, asztma, tüdőbaj, fejfájás, szívinfarktus esetében. Adott betegség illetve kezelési terület függvénye, hogy hány tojásra van szükség az eredményes kikúráláshoz. Például a magas vérnyomás, emésztési zavarok, gyomorfekély, érelmeszesedés 120, a cukorbetegség, migrénes fejfájás, májbetegség, asztma, vérszegénység, vesebetegség 240 tojást igényel. Gyermekek és felnőttek számára is megmutatkozik a fürjtojás hatása.”

Hallgattam, hallgattam, hallgattam, aztán eszembe jutott az egykori reklám, s magam is a kis vánkosra helyeztem a telefont, s a papagájra bíztam a válaszaimat: iiiiigen mama!

Ugyan, mit felelhettem volna a szaki eszmefuttatásaira, számonkéréseire. Mit felelhettem volna arra a kérdésére, hogy miért írtam le mindezeket? Lányos zavaromban megköszöntem a hívását és megszakítottam azt.

Vajon, mikor jutunk el odáig, hogy az életünk nagy versenyében olykor lehessünk győztesek és vesztesek, s hogy fontos lehessen újra a részvétel? A legfontosabb…

0002

Azóta volt még néhány hívásom. Hallgatom az elégedett édesanyák élményeit, a történeteket, a jóllakott kölykökről, vagy a cukorbeteg bácsiról, aki még a focicsapat hétvégi győzelmét is az elfogyasztott fürjtojásoknak tulajdonítja… Ugyan, miért is vesződöm egy felesleges okoskodó sertepertélésével?

Dietetikusok, gyogyászok és mindenféle kuruzslók, odafent! Eléééég!
Sokat segítettetek, hogy megleljem az igazságot: harcoljunk, harcolj, önmagadért!

Olvasom az édesanya blogját, aki 1-es típusú cukorbeteg kisfiát neveli és közben leírja tapasztalatait, többek között a fürjtojások pozitív élettani hatásairól. A Cukorfalat kuckó az ő világuk, s fontos volna, hogy elégedettségüket a szombathelyi édesanyák is érezhessék!

Róbert Atya Fürj-farmja Szombathelyen kopogtat! Csakazértis!

RÓBERT ATYA FÜRJ-FARMJA – Szombathelyen kopogtat

Két órányi utazás, majdnem százhúsz kilométernyi, a jelenben szinte kibírhatatlan zötykölődés választja el egymástól Murakeresztúrt és Szombathelyt! A hazai úthálózatok megmagyarázhatatlanul leromlott állapotát figyelembe véve ez a helyzet nem ad okot bizakodásra…. Úgy is mondhatnánk, szinte embert próbáló a feladat!

Mégis, csudajó útnak indulni, Róbert Atya farmjára!

0002

Mert minden távolság relatív!
A murakeresztúri Polgár Farm megteremtő-mindenese, a szorgalmas Polgár Róbert, Romániában található szülőfaluja, onnan Murakeresztúrtól tizenöt órányi távolságra, mintegy ezeregyszáz kilométerre esik. Elgondolni is nehéz, mekkora az az út! Mennyi kátyú és göröngy… zötykölődés…

A messzi, magyarok lakta falu szellemiségét magával hozó fiatalember mégis szinte pillanatok alatt elrepíti a hozzá megérkezőket, a csángók távoli földjére. Tiszta tekintete és csendes, de annál határozottabb beszédje minden kilométerben és órában, percben mérhetőt elfeledtet! A Polgár Farm ráadásul a legkevésbé sem emlékeztet egy valamikori klasszikus mezőgazdasági üzemre!

A leginkább „tündérkertnek” nevezhető terület, közepén a templommal, körötte számtalan báránykával, virágzó gyümölcsfákkal és haszonnövényekkel; a takaros plébániával, a közösség számára emelt épületekkel és játszóterekkel maga a béke szigete. A szándéka szerint legalábbis „annak álmodta” a 2007-ben ide érkezett, az elsősorban fontos hivatását szeretettel végző, fiatal plébános. Lehet, az akkori állapotok nem ezt ígérték… Polgár Róber 2007 óta egyetlen pillanatra sem pihent, terveit megismertetve a jellegzetesen horvát falu lakóival, igyekezett mindenkinek a kedvére cselekedni. Munkát, rengeteg örömet és csodát hozott a Mura menti településre. Nyüzsgő, a környezetét változtatni, szebbíteni akaró vidék lett ez a község, lakói pedig a biztonságot örömmel fogadó, bizakodó emberekké váltak.

000006

Murakeresztúr. A település a Szent Kereszt tiszteletére emelt, dombra épített bencés monostorról nyerte nevét, amely már 1347-ben fennállt. Az új apátsági templom 1810-1818 között épült…

Azt mondják, itt minden Róbert Atya keze munkáját dicséri. Csak ő gondolja ezt másként, amikor tekintetét az ég felé fordítja. Szerényen invitálja a vendégeit, s kalauzolja őket a legújabb, közössége számára létrehozott alkotás, a Fürj Farm felé.

Különös, hogy a hazánkban őshonos fürjek kapcsán először mindenki a másságot kutatja. Így van, hogy a farmon termelt fürjtojás maga sem igazán lépett még túl az „ínyencség” kategóriáján.

Csak kevesen vannak, akik rendszeres fogyasztói és élvezői ennek a nagyon is földi csemegének. Mérete, különleges színvilága, jellegzetes megjelenése miatt többen idegenkednek, amikor kézzel fogható közelségbe kerülnek egy fészekalja tojásnak. Pedig – vállalkozó kedvű segítőkön keresztül – ez ma már nagyon is elérhető eledel, akár a Szombathelyen és vonzáskörzetében élők számára is! Igaz, az idegenkedők, félve közelítők többsége még soha nem kóstolta, nem ízlelhette a fürjtojást! Nem szokatlan, hogy itt is a „tudni vélők” hangja a leghangosabb!

Lássuk csak, mit is lehet tudnunk a fürjekről, meg a fürjtojásról?

SONY DSC

Alfred Edmund Brehm a neves, német természettudós és író egyik legnépszerűbb és ma is használatos műve Az állatok világa. A négykötetes írásmű abban az időben jelent meg a nagyközönség számára, hogy neves szerzője éppen Rudolf, magyar trónörököst kísérte el a középső Duna vidékére. Brehm, a tragikus sorsú főherceg mellett működve, kiemelten tanulmányozta egy jellegzetes madárfaj viselkedését. A fürjek világáról több értekezése is megjelent…

wachtel_wachteleier-group

A fürj (Coturnix coturnix Linn.)

A fürj-nemzetségbe hét faj tartozik, amelyek az egész Óvilágban és Ausztráliában honosak. A nemzetség jegyei: gyenge, tőben vastagabb, onnan a hegyéig ívelt, a szájzugok felé kiszélesedő csőr; alacsony, csupasz csűd, hosszú lábujjak. Szárnyuk kissé íves, hegyes, nem hosszú, első evezőjük kissé rövidebb a másodiknál, vagy olyan hosszú, mint az. Feltűnően rövid, ívezett a farkuk, amelyben a tollak száma 10–12. Az apró tollazatot keskeny tollak alkotják, a farcsík tollazata igen dús. A tollazat a nemek szerint alig különbözik. A fürj, habár sem különösen szép, sem tehetséges madárnak nem mondhatjuk, mégis mindenütt igen népszerű. Ezt messze hallatszó, csengő pittypalatty szavának, ennek a közismert párzási hangjának köszönheti, amelyet mindenki oly szívesen hallgat s amely annyira hozzájárul a vidék élénkítéséhez.

Wachtel_WachteleierA nép már régóta különböző tréfás értelmezéseket adott ennek a hangnak. A pittypalattyon kívül még többféle hangja is van, de mindezeket oly halkan ejti ki, hogy csak közvetlen közelről hallhatjuk azokat.
A kakas és a jérce egyaránt halk „bübiv” hangon hívogatja egymást, szerelmüket valamivel hangosabb „prikkikk” vagy „brübrüb” szavakkal fejezik ki. Ha elégedetlenek, gyönge „gurr-gurr” hangot adnak, s ha félnek, akkor visszafojtott „trülilil-trülil” szótagokat hallatnak.

Megijesztve, vagy fölrepítve „trül-rekk-rekk-rekk” formán méltatlankodik; a félelem legnagyobb fokán ez a hang csipogásba megy át…”

(…)

„Ha az emberi szervezetből hiányzik a szükséges ásványi anyag, vitamin vagy aminosav készlet, romló egészségi állapothoz és betegségekhez vezethet. A vitamin és nyomelem-pótlás mellett az esszenciális aminosavak rendszeres használata hozzájárul a szervezet egyensúlyának visszaállításához és egészséges működéséhez.
A nyers fürjtojás fogyasztásának számos gyógyhatást tulajdonítanak. A fürjtojás kúra jótékony hatását már két hét múlva elkezdi kifejteni, de tartós eredmény természetesen csak rendszeres, megszakítás nélküli, ténylegesen kúraszerű fogyasztás után várható. A gyógyító fürjtojás hatása nyers fogyasztás esetén a leghatékonyabb, de a szervezetre gyakorolt pozitív élettani hatását főtt tojásként is kifejti, viszont figyeljünk a főzési időre, mert 15 perces hőkezelés után a vitaminok teljesen megsemmisülnek benne.”

SONY DSC

„A fürjtojás gyógyhatásai az alábbi területeken mutatkoznak meg: vérnyomásra, keringési zavarokra gyakorolt pozitív hatás, antihisztamin-hatás, gyulladáscsökkentő, gyomorszekréciót javító hatás. A fürjtojás igen kedvező hatással bír a szívre, májra, vesére, gyomorra és a vérkeringésre is. Csökkenti a magas vérnyomást, de ugyanígy hatékony gyomorfekély, érelmeszesedés, cukorbetegség, vérszegénység, asztma, tüdőbaj, fejfájás, szívinfarktus esetében. Adott betegség illetve kezelési terület függvénye, hogy hány tojásra van szükség az eredményes kikúráláshoz.

Például a magas vérnyomás, emésztési zavarok, gyomorfekély, érelmeszesedés 120, a cukorbetegség, migrénes fejfájás, májbetegség, asztma, vérszegénység, vesebetegség 240 tojást igényel. Gyermekek és felnőttek számára is megmutatkozik a fürjtojás hatása.”
Gyermekeknél akut légzőszervi fetőzések megszüntetésében, nátha, influenza esetén sikeresen alkalmazható. Megelőzés céljából is kitűnő, felfrissít és fiatalon tartja, valamint ellenállóvá teszi a szervezetet.

A fürjtojás hatása élettani is, hisz ott koncentrálódik az emberi szervezetben, ahol szükséges, kipótolja a szervezeti biológiai működéséhez szükséges meglévő hiányosságokat. A fürjtojás kúra alatt azonban életmódbeli változtatások betartása is szükséges, mint dohányzás mellőzése, koffeintartalmú italok és alkohol elhagyása, így erősíthető a test és állítható helyre az immunrendszer egyensúlya. Jótékony beltartalma mellett a fürjtojás hatása kiemelendő azon a területen is, hogy energiaértéke igen magas, zsírsavjának 2/3-a telítetlen, 1/3-a telített zsírsav. A telítetlen zsírsavak jótékony hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Az omega-3 és omega-6 zsírsavak esszenciális zsírsavak, melyeket szervezetünk nem képes előállítani, csak táplálékkal tudjuk bejuttatni. A japán fürj tojása vitaminokban is igen gazdag, megtalálhatóak benne az alábbi vitaminok: A-vitamin, Karotinoidok, Béta-karotin, E-vitamin, B1-vitamin, B2-vitamin, B6-vitamin, B12-vitamin, Nikotinsav, Folsav, Pantonénsav, Biotin, C-vitamin.”

SONY DSC

Róbert Atya szívesen beszél a fürjekről, a fürjtojásokról, s ahol lehet, maga is személyesen kínálja vendégeit, ezzel a kiváló táplálékkal.

Ha akadnak olyan helyek, ahol még nem járhatott személyesen, segítői, társai pótolják a jelenlétét. Ma már Szombathelyen és szinte az egész megyében, egyre több helyen ízlelhető és természetesen rendelhető a Polgár Farm Fürjtojása:

SONY DSC

Ma még csak egy telefonszám él, de holnaptól előadások, tanfolyamok és neves gyógyítók, gasztronómusok érkeznek majd Szombathelyre, hogy a valaha ősmagyar étel visszanyerhesse megérdemelt helyét a táplálékláncunkban.

Az interneten kalandozva bukkanhatunk az alábbi bejegyzésre: Rákos-Stercz Mónika, szombathelyi édesanya az elsők közt tehetett szert egy tetszetős dobozkába csomagolva a fürjtojásokra. Így írt éppen a minap e nagyszerű élményről: „Véletlen találkozás hozta a mai vacsora alapanyagát. Egy pillanat alatt elfogyott, és ilyen jóízűen enni én még nem láttam a gyerekeket! Azt hiszem sűrűn lesz nálunk Polgár fürjtojás!”

De vajon, miért is fontos, ez a legkevésbé sem burkolt hírverés?
A Polgár Farm fejlődésével, a kiváló élelmiszerek egyre több helyen való forgalmazásával új munkahelyek jöhettek és jönnek létre, ott és itt, egyre többen lehetnek, akik hozzájuthatnak a csángó emberek életérzéséhez, bölcsességéhez, segítőkészségéhez.

Lehet ezt titkolni, de nem igazán érdemes. Róbert Atya tündérkertje pontosan úgy működik, ahogy azt Böjte Csaba – a közismert ferences szerzetes – felvázolta, megjelenítette a 2010-ben megjelent Szent István Tervében. Melynek időszerűségéről bárki meggyőződhet!

Szorgos, a természettel alázatos szeretetben élők számára minden lehetséges! Legyőzhető a távolság, a sok-sok előítélet és persze a rengeteg mendemonda, ami a fürjtojások nélkül elszalasztott években keletkezett.

(köszönet az idézetekért a fürjtojás.eu-nak és a fotókért Christinának!)