A SEGÍTÉS VÁROSA 2.0 – Édesanyám, tegyünk úgy, mintha minden rendben volna!

Valaha minden jóravaló mese ugyanígy kezdődött: egyszer volt, hol nem volt…
Jött az ábrándos cselekmény, a tündérmóka manókkal.
A jó elnyerte a jutalmát, a rossz pedig bűnhődött, jött a rengeteg váratlan fordulat, no meg a tanulság.
Végül a mindent feloldozni kész útelágazás: aki nem hiszi, járjon utána!

Precious-precious-and-sweet-grandma-31153254-454-600Abban az időben a meséket jóságos nagyapók ötlötték ki, télvíz idején, a kemencezugban megbújva, okulásként az unokáknak, dédunokáknak. Minden mese attól volt olyan tiszta és szép, hogy a valóságban született, a szereplők ott éltek, valaha, ahol eleink, s az életükben gyönyörködők, mi, az utódaik, később, valahányan felnézhettünk rájuk. Példaképeink, dicső őseink voltak, akikről az estékbe nyúló beszélgetések szóltak. Az elbeszélgetések felelevenítették a háborúk és békék idejét, az ínséges időket, s a bőség esztendeit, s csak szájrúl-szájra kellett küldeni az adomákat – az utódok békés álmaihoz így születtek az örökül hagyott történetek.

Míg ittuk a fölemlegetettek minden szavát, magunk is megtanulhattunk gondolni, beszélni és írni, mívesen. Hogy azután kilógjunk a sorból, amikor mások cifrán káromkodva, a maguk együgyűségének tőszavait cifrázva hintik a rizsát. Mert a ma rothadása az írástudók felelőssége elsősorban, bár erről hallani sem akarnak! Mesék és mítoszok nélkül éldegélő jelenkorunkban a primitív rikkancsok által terjesztett vakkantásokra épülnek az igaznak vélt történetek – így válunk rendre beletörődő, közömbös tagjaivá népünknek, mi, akik akár nemzetnek is megmaradhattunk volna.

Nem véletlen, hogy éppen a közelgő Anyák napja okán szomorkodom, Szombathely romjain. Azért, hogy azok is érthessék, akik messziről érkeztek, s csak a messziből fordított szavakra mozdulnak: a segítés városa 2.0 felett lebegnek megtűrt soraim. Ott, ahol egyetlen jelmondat virul: tegyünk úgy, mintha minden rendben volna!

grandmother-952032_960_720

Ott, ahol a hajdanvolt bábaképző helyén megszülettem, s földijeimmel együtt a legnagyobb örömet okoztam édesanyámnak. Ugyan, vagyunk e még páran, akik merészeljük hinni, hogy szülőhelyünk okán akár sopánkodhatunk az elveszett titkok felett? Lehet-e még jajszavunk azok között, akik lassan egy évtizede, erőnek erejével akarják kitalálni Szombathelyet – holott Szombathelyt, szeretett városunkat, e messze földön ismert, modern települést éppen karakteres jellege miatt tartották mindenkor irigylésre és megtekintésre méltónak a hozzánk érkezők?

A segítés városa 2.0!
Ennyi lehet a jövőben a néhai megyeszékhely, a nyugat néhai királynője, a parkok egykori városa, Savaria, melyről csakis és kizárólag Szent Márton juthat mostantól mindenki eszébe – ez most a parancs!
Márton, a világot leigázó, Jézust is keresztre feszítő római katonaság egy tagja, aki állítólag megosztotta köpönyegét egy szegénnyel. (És aki állítólag vagy itt, vagy Pannonhalmán született, vagy 316-ban, vagy 317-ben… s ezért most temérdek pénzt elherdálva, csinosíthatjuk városunk templomait, s az azokhoz vezető utakat.)

Évekkel ezelőtt, amikor a fősürgész még nem is sejtette, miféle új szellemiség költözik majd Szombathely falai közé, a segítés városának keresztelte az amúgy „dicső” nevével addig is békességben éldegélő települést, mondván, az újjáélesztés megtanulásával az itt élők kiérdemlik majd ezt a különleges becézést. Aztán megérkezett a nagy keresztény felismerés, Márton esete a szegény didergővel, aki később a ludak mentén püspökké hatalmasodik, s a várost újra kell alkotni immár! Trappolhatunk a jövőbe, indulhat a segítés városa 2.0 project!

Mielőtt bárki messze küldené a magunkfajta kétkedőket, a szokásos nyűglődéseink miatt, csak csendben jegyezzük meg – valamennyien cinkosok vagyunk immár!

A lerombolt, majd újjávarázsolt kórház és Csónakázó tó után a lerombolt és nyilvánvalóan követhetetlen ráfordításokból megújuló stadion, az uszoda kapcsán immár senki nem állta útját a nagy reformereknek. Bár vinnyogás és akadékoskodás mutatkozott, a férfiak hallgattak! Asszisztáltak, asszisztálunk rendesen!

Mothers-day-background-1

Most akkor tegyünk úgy, mintha minden rendben volna! Teszetosza bólogatók, gömböcök és gügyörgő, gesztikuláló gólemek után haladva lassan látszanak már az alagút árnyai. És ez nem mese! Nincs minek utánajárni! A gazemberségek sora gazemberség lehet, a lopás lopás marad, mi pedig földönfutók, egy valaha szebb napokat látott város romjain. Jöhetnek a zarándokok, s utánuk a középkor nemes intézményei: a pellengér, a bitó a csuklyás hóhérokkal.
Miért ne?
Csak az „osztrák sógorokat”, a modern, gyárakkal és üzemeivel, lakótelepeivel lakóinak megbecsülést adni képes Szombathelyt, az egyetemi városi rangot stb. verjük ki a fejünkből – örökre!

Édesanyáink pedig megbocsátanak. Ez a dolguk. Nem csak anyák napján…

PUSKÁS FERENC CSAPATA ADJA A KEGYELEMDÖFÉST? – Orbán újabb hazugsága mehet a szemétdombra

Puskás Ferenc apai ágon szegény sváb származású családba született Budapesten, 1927. április 1-én Purczeld Ferenc néven.

Édesapja, id. Puskás Ferenc (1903–1952) a Kispest FC játékosa volt, majd a Kispesti AC és jogutódja, a Budapesti Honvéd edzőjeként dolgozott.

0003

0001

Tehát, minden ellenkező híresztelés ellenére sem volt semmi köze Felcsúthoz, s állítólag Alcsútdobozra sem járt barátkozni és dekázgatni az Orbán család nagy ígéretéhez, a focista álmokat ringató Viktor gyerekhez! Nem is hallott róla!

0002

Bár a NAV elnöke megfestette és a giccsnek is gyenge képpel meg is ajándékozta az ő imádott miniszterelnökét – Puskás Ferenc soha nem focizott Orbán Viktorral és még a kormányfő kedvéért sem volt képes focistaként visszafiatalodni az öreg Orbán Viktorhoz, hogy azonos mezben pózolhasson, közös focizgatásaik emlékére. Megromlott egészségi állapota ellenére sem lett hűtlen az őt „kinevelő” és nevezetes éveiben mögötte álló labdarúgó klubhoz – Puskás soha nem akarta volna, hogy egy jellegtelen és sokáig névtelen település legelőit idővel Puskás Akadémia névvel illessék, azt pedig a legkevésbé sem gondolta volna, hogy nevét, mint kiváló áruvédjegyet szinte bármire használhassa egy az udvari klozettja mentén stadiont építtető dilettáns. Aki viszont soha nem ütötte meg a profi labdarúgóknak járó címet.

To match Insight HUNGARY/ORBAN

Orbán a mai napig zugfocista, amolyan falusi, huszadrangú labdazsonglőr, aki eldönthette, hogy lesz egy NB-I-es csapata a stadionjához. Átcsoportosított, lopott és felhasznált lóvéból…Szégyen!

„Ünnepnapra, a Puskás Akadémia élvonalbeli kiejtésének diadalára készülnek a Honvéd-szurkolók, akik a Puskás név kisajátítása miatt haragszanak a Felcsútiakra. A politika megkerülhetetlen az NB I utolsó fordulója kapcsán, vadabbnál vadabb teóriák bukkantak fel arról, hogyan menekülhet meg a miniszterelnök kedvenc csapata.”

„A Puskás kiesése a Kispesti Büszkeség Napja lesz” – hangoztatta Gazsó István, a Honvéd egyik törzsszurkolója, aki napokkal ezelőtt „Pápá, Felcsút!” néven visszaszámláló-oldalt indított a világhálón. A csökkenő számsor azt jelzi, mennyi ideig NB I-es még a Puskás Akadémia – a honvédosok reményei szerint már csak nagyon rövid ideig. Gazsó a Rangadó.hu futballportálnak úgy fogalmazott, a Puskás Ferenc örökségét szerintük kisajátító, a Honvédtól elorzó klubnak semmi keresnivalója a hazai foci élvonalában. „Legalább ezer Honvéd-szurkoló megy Felcsútra – árulta el Végh Hanta néven publikáló blogger. – Valahol sorsszerű, hogy éppen a mi csapatunk taszíthatja a mélybe a közvélemény által is ellenszenves PFLA-t. El sem hiszi, milyen közösségkovácsoló ereje van ennek az eseménynek a kispestiek körében. Az akadémistákra épülő csapatunk játékosai pontosan tudják, mit jelent klubunk számára Puskás Ferenc, ezért ahogy eddig mindig, most is oda fogják tenni magukat.”

„A Honvéd honlapja már csütörtökön azt írta, hogy a vendégszurkolók számára biztosított valamennyi jegy elkelt, a találkozó helyszínén, Felcsúton sem lehet hozzájutni. Nem csak a kispestiek gondolják azt, hogy az 1800 fős Fejér megyei község együttesének nincs helye az NB I-ben. Szakmai körökben már Orbán Viktor kedvenceinek élvonalba jutása is megütközést keltett, az pedig egyenesen mosolyogtató érv volt, amit a klubnál akkoriban hangoztattak: nem tehetünk róla, hogy folyton győz a csapat… Saját nevelésű fiatal azóta is csak elvétve kapott helyet a felcsútiaknál, érkeztek viszont légiósok és más akadémiáról kivásárolt futballisták – mindez nem éppen arról árulkodott, hogy a Puskást zavarta az elit.”

Mit lehet ehhez hozzáfűzni?
Talán, hogy a mieink győzelmén túl mi is egy emberként kiáltjuk a nagy magyar légbe:

0006

HAJRÁ HONVÉD! HAJRÁ ÖCSI BÁCSI!

A nagy szotyolazabáló földesúr újabb luffija pukkanhat ki, ki tudja már hányadik, és ki tudja, hány jön még?
Csak reménykedhetünk, hogy Puskás Ferenc kilencvenedik szülinapját már a Honvéd színeiben ünnepelheti!
Maradt rá egy évünk…

NINCS ITT SEMMI LÁTVÁNYOSSÁG – amikor Kövér belülről zárja a kapukat

Bakró-Nagy Ferenc, index.hu, Fábián Tamás, index.hu, Fekete Norbert, hvg.hu, Kaufmann Balázs, 24.hu, Kovács Klára, nol.hu, Mándli Iván, nol.hu.

Ötük kitiltása már nem „csak a kezdet”.

A hömpölygő hisztériás félelem, és a még emlékezetből támadó zsigeri dac kiebrudalta őket, Kövér László magára és magukra zárta a parlamentet. Mert szerinte, ott nincs semmi látványosság! Kiüzent.

Az övéinek, hogy odabent ő az, aki ura a helyzetnek! Na, ja – csak mi tudjuk, hogy a rothadás mindent elborító szaga odabentről árad kifelé. Mert odabent ehhez is hozzá lehet szokni. Hozzászokni, ahogy a bólogatáshoz, a kényszerből nevetéshez, a pacsikhoz, meg a cinkos összenézésekhez, végül a lesajnálás dermedt pillantásaihoz, ami oly mértékű specialitása lett a fiatal demokratáknak.

0001

A fiatal demokraták kicsit megváltoztak.
A diktatúra vénembereiként sértődnek, gyűlölködnek, ontva az ostoba arroganciát, miközben még mindig másokra mutogatnak – a „hibást” keresik. Aki elrontotta a játékot, ami annyira ígéretes volt.

„Az Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) annak a hat újságírónak az ügyében, akiket április 25-én tiltottak ki a parlamentből.
Az Országgyűlés elnöke a 9/2013. házelnöki rendelkezésben szabályozta az országházi sajtótudósítás rendjét. Ebben rendkívül szűkre szabta azokat a területeket a Parlamenten belül, ahol az újságírók felvételt készíthetnek munkájuk közben. Ennek eredményeként a képviselők különösebb nehézség nélkül kerülhetik el a média kameráit az Országgyűlésben. Ezt a szabályt sértették meg a 24.hu, az index.hu, a hvg.hu és a nol.hu munkatársai, amikor az MNB alapítványokról kérdezték a képviselőket az Országház olyan termeiben is, ahol a rendelkezés szerint nem lett volna szabad.

A TASZ azért kínált ingyenes jogsegélyt ezeknek az újságíróknak, mert mind a házelnöki rendelkezés, mind pedig az azon alapuló kitiltás alkotmányellenesen korlátozza a sajtószabadságot. A média feladata, hogy tájékoztassa a polgárokat a közéleti eseményekről. A házelnöki rendelkezés gyakorlatilag ellehetetleníti a sajtó munkáját az Országgyűlés épületén belül. Nincs igazolható indoka annak, hogy megtiltják a forgatást a média munkatársainak az épület termeinek többségében. Alapjogot – mint a sajtószabadság – azonban csak kényszerítő indokok esetében lehet korlátozni. A tegnap nyilvánosságot kapott érvek, miszerint „alkalmatlan időpontban alkalmatlan helyen akarnak kikényszeríteni interjúkat, vagy még inkább a képviselőket akarják kényelmetlen helyzetbe hozni” nem igazolhatja a sajtószabadság korlátozását, hiszen a sajtó munkatársainak éppen az a dolga, hogy ellenőrizzék a hatalom gyakorlóit. Ha a képviselőket kényelmetlen helyzetbe hozza egy, az MNB alapítványokkal kapcsolatos kérdés, akkor a képviselőnek magában, és nem a sajtót munkatársaiban kell keresnie a hibát.

0002

Formai szempontból is aggályos a tudósítási szabályokat előíró házelnöki rendelkezés, mert bár az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény felhatalmazza a házelnököt, hogy feladat- és hatáskörének gyakorlása során házelnöki rendelkezést adjon ki, a sajtószabadság fizikai korlátainak megállapítása biztosan nem tartozik Kövér László feladat- és hatáskörébe. Alapjogot korlátozni csak törvényben lehet az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság évtizedes gyakorlata alapján egyaránt, így a rendelkezés formailag is alkotmányellenes.”

Most akkor lehet spekulálni azon, vajon törvényes-e a TASZ működése, hovatovább, létezhetnek-e még egyáltalán, ahogy a házelnök úr morfondírozhat azon, vajon legitim-e még az Alkotmánybíróság és amúgy létezhet-e még egyáltalán a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága?

Mert lehet, hogy Kövér László már azokat is kitiltotta – mindenhonnan!

Ha pedig Kövér László egyszer beindul, akkor jól tudjuk, mi következik! Ez:

“Sokan vannak ma Magyarországon, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek és sikereinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és a szögre, vagy ha találtak jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat. Ezzel nagy szolgálatot tennének, mert nélkülük könnyebben és hamarabb tudnánk megoldani a feladatainkat.” Majd hozzátette: “Lehet, hogy egy kicsit messzire mentem. Akkor azt javaslom nekik, maradjanak életben, az lesz a legnagyobb büntetésük, hogy látják megvalósulni céljainkat, legfeljebb koloncként cipeljük őket a hátunkon.”

NINCS ITT SEMMI LÁTVÁNYOSSÁG – amikor Kövér belülről zárja a kapukat!

0003

A gond mindössze annyi, hogy a paraziták jelentős része a megnyomorítottak közt virul. Azok közt, akik ma és holnap a leginkább lesznek éhesek. És még mindig csak ugatják, vajon, mit is jelenthet, hogy a “kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!” Pedig Kövér László bemutatói egyre értelmezhetőbbek!

„FÉLTEM, HOGY NEM LESZEK JÓ PAP – és rossz van így is elég”

Meghalt Bedő György, sokunknak Gyurka Bácsi, a Kairosz Kiadó megálmodója, alapítója, tanítóink könyveinek gondozója.

Elment a Mester.
Mondják, szenvedett eleget, az ORFI-ban feküdt szegény.
Az utolsó egy-két évben folyamatosan feküdt.
Aztán, hogy a méltatlan rend alulmúlta önmagát… elszakadt végleg az Általa úgy szeretett világunktól.
Éppen Szent György nap hajnalán…

0001

2009-ben még együtt ünnepelhettük Kiskunmajsán, az 56-os Múzeumban, amikor elkövetkezett az igazságos döntés, mely Bedő Györgynek ítélte 2009-ben a Hercegprímásról elnevezett emlékérmet.

Megemlékezésül engedtessék meg néhány gondolat Professzor Dr. Kahler Frigyes Laudációjából!

Bedő György 1930. július 11-én – az akkor éppen Csehszlovákiához tartozó – Munkácson látta meg a napvilágot, de lakóhelyükön, a Szabolcs megyei Mándokon anyakönyvezték, ahol édesapja főszolgabíró volt.
Elemi iskolában Mándokon járt (1936–1940), majd a Magyar Királyi Árpád Fejedelem Gimnáziumban, az akkor visszacsatolt Munkácson folytatta középiskolai tanulmányait (1940–1944), majd 1944–1948 között Kisvárdán fejezte be a Bessenyei György Reálgimnáziumban.
Az 1948/1949-es tanévet Egerben a Hittudományi Főiskolán töltötte. „Féltem, hogy nem leszek jó pap – és rossz van így is elég” – indokolta döntését Bedő György. Egy időre ezzel megszakadtak a fel­sőfokú tanulmányai.
1966–1971 között azután az ELTE magyar–könyvtár szakán szerzett diplomát.

A háború végéhez közeledve, az időközben Munkácsra költözött család Kisvárdán telepedett le, ahol igen nagy szegénységben éltek.
1948-ban a családfő nyugdíját is elvették. Bedő György így hirtelen családfenntartó lett: a kisvár­dai kísérleti gazdaságban volt fizikai munkás.

1951.-ben behívták katonának – mint osztályidegen munkaszolgálatos századba sorozták be (14 éves húga lépett helyére az állami gazdaságba, hogy a család megéljen), ahonnan 1953 őszén – 27 hónap után – szerelt le.
Budapesten maradt, annál az építőipari vállalatnál, ahol mint „lapátos katona” dolgozott.

1953–1959-ig anyagkönyvelő, majd könyvelő volt a FM Építőszerelő Vállalatnál.

1956 nyarán megbetegedett, így a forradalom napjait a János Korházban töltötte, s csak november 2-án mehetett haza Komáromba, ahová házassága folytán került. November 13-án született meg első gyermeke.

1959-ben került a könyves szakmába, amelynek megismerte minden terültét. Volt a Könyvter­jesztő Vállalat komáromi könyvesboltjának üzletvezetője (1959–1969), majd hasonló beosztásban az Állami Könyvterjesztő Vállalat Írók Boltját vezette (1969–1972). 1972–1989 között az Állami Könyvterjesztő Vállalt beszerzési főosztályvezetője. Erre az időszakra esik második gyermekének születése is (1974). Húsz évvel ezelőtt, 1989-ben vonult nyugdíjba.
Bedő György számára a könyv nemcsak a saját és családja megélhetését biztosító szakmát jelentett. A könyv számára szent dolog: az ismeretek, a kultúra forrása, egyben az élet sója, egy emberibb világ kulcsa.

0003

1996-ban határozta el, hogy kiadót alapít. Bedő György már nem volt fiatalember, amikor a Gondviselés megadta neki a lehetőséget, hogy saját kiadója arculatát kialakítsa.

Bedő György ezt a lehetőséget kegyelmi pillanatként fogta fel – nem hiszem, hogy véletlen a kiadó névválasztása: KAIROSZ. Sokatmondó elnevezés, amely nemcsak a Kiadó vezetőjét, de a szerzőket is figyelmezeti. Minden írástudónak vannak pillanatai, amolyan kegyelmi idők, amelyet azért kapunk, hogy értékes alkotások születhessenek, kegyelmi idők, amelynek kihasználásáért felelősek vagyunk, amelyek eltékozlása súlyos bűn!

Az első 4 évben mintegy száz könyvet adott ki: mind olyan műveket, amelyek „hiányoztak a magyar könyvkiadás palettájáról.”
A Kiadó arculata jól tükrözi ezeket a kegyelmi időket. A vallásos műveken és a teológiai szakirodalmakon kívül a nemzeti önazonosságot szolgáló művek sokasága került ki Bedő György kiadójából. Emellett a magyar és világirodalom remekei sorjáznak a történelmi, pszichológiai és közgazdasági szakmunkákkal együtt, ifjúsági klasszikusok és a művészettörténet egy-egy gyöngyszeme. Sokszínű, gondosan válogatott, gyakran hiánypótló művek.

Az immár több mint 12 éves működése során megjelentetett kínálatát áttekintve, láthatjuk, hogy a Kiadó műfaji kötöttség nélkül törekszik időtálló, értékes, elfelejtett vagy teljesen ismeretlen műveket is közreadni. Ezekben az években mintegy 500 könyvet jelentetett meg, s különösen büszke a Miért hiszek? (legsikeresebbek: Böjte Csaba, Márfi Gyula, Székely János stb.) és a Magyarnak lenni címmel kiadott sorozatra, melyek mindegyike túl van már az 50. köteten.
A könyveik iránt érdeklődők szép számmal találnak a vallás, a teológia, a művelődéstörténet és a történelem témakörében megjelent kiadványokat, de a szépirodalmat és a memoárirodalmat szerető Olvasók is kedvükre válogathatnak Kairosz-könyvekből.

0002

Csak jó és értékes könyveket adnak Olvasóik kezébe, azaz Rónay György szavaival élve, olyan könyveket, „amelyek élni segítenek”.

Évek óta igyekeztünk hozzá. Könyveinkkel a hónunk alatt…
Aztán csak vártunk a lehető legjobb alkalomra.
S az alkalmak, olykor megmagyarázhatatlanul elmaradnak.
Gyurka bácsi halálával egy álom biztosan elszaladt, elszaladt, pótolhatatlanul.

0004

Nyugodjék békében!

KITILTÁS, MEGBÉLYEGZÉS, STATÁRIUM – alakul a demokrácia

A DK-s Gréczy Zsoltot kitiltotta a parlamentből Kövér László.
A Nol.hu videós stábja – Kovács Klára és Mándli Iván ma szintén elérte ezt a reakciót.
Ahogy kitiltatott az épületéből az Index, a hvg.hu és a 24.hu stábja is.
Minek is volnának ott.
Hülyébbnél hülyébb kérdéseket tesznek fel, csak idegesítik a fidesz politikusait.
Lassan már a lopásra sem lesznek képesek tisztességesen odafigyelni!
Videóikban jól látszik, amint zavarják Kövér Lászlót, Orbán Viktort, amint felelőtlen kérdéseikkel idegesítik Hende Csaba minisztert.
Nézze meg az ember!

Ideje volna a megkülönböztetésnek! Varrhatnának végre a kabáthajtókáikra valamilyen csillagot. Azután lehetne látni végre, ki tartozik a baráti, tehát pénzelt és e pénzekből bőven visszajuttató sajtótermékek alkotói közé. Nem kellene óvatoskodni! Mégsem járja, hogy a szerencsétlen házelnök úr a földre szegezett fejjel kénytelen járni a saját házában!

Ugyan, mi lesz így a miniszterelnöki nyugalommal?
Egy szedett-vedett sajtótermék firkásza csak úgy odavet egy kérdést és választ vár?
Bélyeget nekik, megbélyegzést!
Azután jöhet a statárium, a halmazati büntetések egész sora.
Belódulhat a móres! Ez kell, hogy végre rend legyen!

Minek kell itt fészkelődni, zavart kelteni! A haza immár kirobbanó formában van, a gazdaság nyílegyenesen robog a mennyek országa felé, túlteljesítjük az EU valamennyi statisztikáját – és akkor ideállít néhány félnótás sajtómunkás, mikrofonokkal, meg kamerákkal és marhaságokat kérdezgetve lófrálnak a magyar parlament patinás épületében! Zaklatják, idegesítik, feltartják a kormánypárti honatyákat, akik rendületlen hittel és hazaszeretettel építik a magyar demokráciát!

Buzgalmuk közepette, időt és energiát nem kímélve, a legelemibb szabályokat is felrúgva próbálnak információkat kicsikarni mindazoktól, akiknek olykor csak egészen kicsi Nokiájuk van, s idejük sem lehet elég, tájékozódni a jegybank háza táján dúló eseményekről. Ugyan, honnan is tudhatnának az elsíbolt milliárdokról?

Honnan, Matolcsy, meg Poltné ötmilliójáról?

Jönnek ezek a vádaskodó, rágalmazó zsurnaliszták és rágalmaznak, meg vádaskodnak!
Nem kell csodálkozni azon, ha a házelnök úr kitiltja valamennyit!
A kormánypártiak maradhatnak!

A szépreményű seggnyalók igaza minden pénzt megér!

A demokratikus Magyarország proletárjai éppen egyesülnek!
Jönnek a purdék, rendesen!

Majd itt is kitiltják, megbélyegzik a nem szimpi firkászokat!
Szombathelyt is eléri az őrület?
Szombathelyt is eléri az őrület.
Szombathelyt is.

TÉGED, MIÉRT NEM ÉRDEKELHET – a mások szegénysége?

„Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Csak a pontosság kedvéért másoltam ide a Rónay György által fordított Antoine de Saint-Exupéry idézetet.
Az elhíresült mondatok a világirodalom talán mindmáig leghíresebb meséjéből valók, az idézett rész rövid disputa a Kis Herceg és a róka közt, felelősség tárgyában.
Bárcsak ilyen egyszerű volna ma is, megértetni egy másik emberrel a valódi rettenet értékét!
Tűnődtél már azon, hogy a rengeteg idióta információ-szemét mellett, vajon miért lehetetlen ma, 2016-ban, Magyarországon, hogy mások szegénysége ne legyen kiszorítandó, vagy éppen elhallgatandó híranyag?

Ferenc pápa mai kijelentése gondolkoztatott el, s valahogy nem bírok napirendre térni! A menekültek befogadása kapcsán, a befogadókhoz szóló intései, a következő gondolatok váltak a mai nap legfontosabb mondataivá: „Továbbra is bátran haladjatok mellettük, kísérjétek el őket és hagyjátok, azt is, hogy vezessenek benneteket: a menekültek ismerik a békéhez vezető utakat, mert ismerik a háború keserű szagát.” Milyen egyszerű logika ez!
Talán a menekültkérdés megoldásának éppen ez a kulcsa!

(…)
De vajon, mit kell és lehet kezdenünk, nekünk, magyaroknak, a Policy Agenda legújabb kutatási eredményeivel, melyek a létminimumról, illetve a létminimum alatt élőkről közvetít embertelen adatokat? A felmérés szerint egy létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot költ élelmiszerre, ami napi nyolcszáz forint, de az emberek negyven százalékának ennyire sem telik! Havi huszonnégy ezer forint – mire elég? Hogy lehet egyáltalán azt a szót mellébiggyeszteni, hogy „elég”?

0001

„A Policy Agenda által 2015-re számított létminimum azt mutatja, mekkora jövedelem szükséges egy háztartásnak ahhoz, hogy biztosíthassa tagjainak a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő – szükségletek kielégítését.”

A minap került a kezembe a kazincbarcikai Doros Judit írása:

„Ha valami igazolja, hogy a név kötelez, akkor a kazincbarcikai Szegény Barnabásné élete biztosan. A kereskedelmi szakközépiskolát végzett, ötvenöt éves rokkantnyugdíjas asszony valóban szegény. Havonta 45 600 forintos nyugellátást kap, ebből élnek ketten munkanélküli férjével. Utóbbi korábban hegesztőként és központifűtés-szerelőként dolgozott, de aztán állástalan lett, s nem sikerül visszakapaszkodnia a munkaerőpiacra.
Néhány hónapja az álláskeresési támogatást is elvesztette, mert egy külföldi munka reményében visszautasította a munkaügyi központ által ajánlott megbízást. A külföldi lehetőség végül kútba esett, s vele együtt a 22 800 forintos járadék is ugrott.

0002

Szegényék kevesebbet költhetnek élelmiszerre, mint egy „átlagos” létminimumon élő felnőtt, aki a Policy Agenda számításai szerint naponta 800 forintot tud ilyen célra áldozni.

Náluk fejenként csak napi 250 forint jut kosztra.

– Közös költségre elmegy ötezer forint, a villanyra hatezer, a vízre négyezer. Van mobiltelefonom, de nincs feltöltve a kártya, csak a férjem tud telefonálni kedvezményes percdíjért, havi kétezer forintért. A fűtésért, a meleg vízért hatezer-kétszáz forintos átalányt fizetünk, s van egy élet- és lakásbiztosításunk minden eshetőségre, ami havi hétezer-háromszáz forint. Vagyis minden hónapban ezzel a harmincezer-ötszáz forintos „mínusszal” kezdünk, s marad tizenötezer forint élelemre, ruházkodásra és szórakozásra. De az utóbbi kettőre gyakorlatilag nem költünk – mondja az asszony.
A ruhákat ismerősöktől kapják, moziban évekkel ezelőtt voltak, arról meg már csak álmodnak, hogy – mint fiatalkorukban – beüljenek a csónakázótó melletti sörkertbe, s megigyanak ott egy pohár sört.

0003

Szegényné évente kétszer tudja meglátogatni albérletben élő, Budapesten dolgozó lányát, aki, ha nem ebbe a családba születik, talán válogatott úszó lenne. Kamaszkorában sorra érte el a sikereket, de amikor tovább kellett volna lépni, s Budapestre költözni, azt nem tudták vállalni. Az édesanya öt-hat hónapig spórol, mire összejön a buszjegy ára. Néha kölcsön is kell kérni hozzá, s azt apránként fizeti vissza.”

(…)

Tűnődtél már azon, hogy a rengeteg idióta információ-szemét mellett, vajon miért lehetetlen ma, 2016-ban, Magyarországon, hogy mások szegénysége ne legyen kiszorítandó, vagy éppen elhallgatandó híranyag? Hát tessék! Mit tudsz kezdeni Szegényék helyzetével?

Te, aki soha nem kellett, hogy megismerd, a háború szagát…

0004

TÉGED, MIÉRT NEM ÉRDEKEL – a mások szegénysége?

Mielőtt tovább gyarapítanám haragosaim számát, íme egy közérthető, izgalmas hír, odaátról: „2008 óta először csökkent a milliárdosok száma, 80-ról 77-re, sőt négy év óta most emelkedett a legcsekélyebb arányban, 3 százalékkal, a listára kerüléshez szükséges minimális vagyon. A 103 millió fontos (41 milliárd forint) küszöböt idén először érte el két Magyarországon is ismert híresség, Sacha Baron Cohen, az Ali G-ként befutott filmszínész és Lewis Hamilton, tavalyi Forma-1-es világbajnok. Születésnapja után három nappal II. Erzsébet 340 millió fontos magánvagyonával pusztán a 319. helyen találja magát, igaz, ebbe sem kastélyai, sem bámulatos művészeti gyűjteményei nem számítanak bele.”

ORBÁN MÉG 15-20 ÉVIG MARADNI* AKAR – de mikor fog felelni mindezért?

Hála az internetnek, olykor böngészhetünk a távoli országok sajtótermékeiből!
Aki ma nem volt rest elolvashatta a német Wirtschaftswoche gazdasági lap legfrissebb számát.
Rábukkanhatott arra az interjúra, amelyben Orbán Viktor vázolta fel a jövőnket.
Az interjú velős volt, lényegre törő, de legalább tudhatjuk, mire kell számítanunk, nekünk, magyaroknak!

ov

Íme a lényeg:

“Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is, vagyis a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol.”

Ha valaki esetleg az elmúlt évtizedekben nem szíveskedett kellő figyelemmel követni a kedves vezető életvitelét, habitusát, sajátos logikáját, annak kedvéért ezt a rövidke okfejtést kénytelenek vagyunk most „magyarra” fordítani!

Orbán fiatal évei alatt azt az időszakot kell értenünk, amikor még azok közé tartozott, akik a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaként, de leginkább alapszervezeti titkáraként taposták a képzelet béli ranglétrát. Meneteltek bátran a „párttal, a néppel”, s készülődtek serényen, hogy apáik útjára lépve majd maguk is az akkoriban aktuális szocializmust építsék. Erre esküdtek fel, ünnepélyesen.
Orbán Viktor politizálása tehát nem a Hősök terén kezdődött, „a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseményén, Nagy Imre és társai újratemetésén”, mint arról oly sokszor és büszkén megemlékezik, hanem 12 esztendővel azelőtt, amikor középiskolai tanulmányait megkezdve a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium angol nyelvi tagozatos osztályában. Itt vállalta, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai közé lép, majd itt vállalt egyre komolyabb szerepet a középiskolai alapszervezetben… hogy apja útjára lépve majd maga is az akkoriban aktuális szocializmust építhesse. Édesapja Orbán Győző, akkoriban „mezőgazdasági üzemmérnök” volt, s mint ilyen az MSZMP tagjaként tevékenykedő elvtársként ért el jelentős eredményeket.

„Sorkatonaként 1981–1982-ben Zalaegerszegen szolgált, majd jogot tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ahol 1987-ben diplomázott. 1983-tól diplomájának megszerzéséig volt tagja a Szakkollégiumnak (1989 májusától Bibó István Szakkollégium). 1984-ben több társával együtt megalapította a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvéget. Ezután 1987 és 1989 között Szolnokon lakott, de Budapesten dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében, ahol 1987 novemberétől 1988 márciusáig szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt. 1988 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. 1989 szeptemberétől 1990 januárig a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta, de tanulmányait az 1990-es magyarországi országgyűlési választás miatt félbeszakította.”

1998-ban megalakíthatta első kormányát, szövetségben az MDF-fel és az FKGP-vel. A ciklus végére gyakorlatilag mindkét pártot megsemmisítette.

2002-be súlyos vereséget szenvedett Medgyessy Pétertől és ellenzéki szerepben három éven keresztül duzzogott a parlamentben. Gyaníthatóan ez a harmadik vonal… Miután 2006-ban újabb vereséget szenvedett, most már Gyurcsány Ferenctől, eltervezte és végrehajtotta 2006 gyalázatos őszi eseményeit, majd az egészet az akkori miniszterelnők általa felépített bűnlajstromába sorolta. Mivel a „nemzet nem lehet ellenzékben…”

6m9HOTgDWDRRKeDbs

2010-ben választást nyert, majd 2/3-os többséget szerzett. 2014-ben még nég