JÁR, VAGY JUT A VASÁRNAP? – de vajon kit „illet” a pihenőnap?

Túlestünk az első nyitva tartós vasárnapon.
Pontosabban az első nem kötelezően „zárva tartós” hétvégén.

nyitva

Nem, nem azért, mert a nép így akarta, nem azért, mert az ellenzék kierőszakolta, hanem azért, mert a hatalmon lévők nem mertek felesleges harcba szállni az anno passzivitás miatt a választásoktól távol maradt többséggel.
Sanszos, hogy a kormány csak súlyos veresége árán vonhatta volna végül vissza a korábban meghozott hibás döntését.
Most pedig szokás szerint politikai tőkét próbál kovácsolni, amikor mindazokat szidja, akik mostanáig a nyitva tartás hívei voltak.

És persze a NER kormánya eszközzé silányíthatja a hetedik nap, a pihenőnap „szetségét”, a papokat, meg a templomokat, az oda járó hívekkel együtt.*

Túlestünk az első nyitva tartós vasárnapon.
Az égvilágon semmi nem történt!

005

Aki akart vásárolhatott, mert aki akart nyitva tarthatott, aki akart, megtarthatta boltjain a „zárva” feliratot.
Mintha ebben az országban csak rágógumi törvények volnának, mindenki azt csinált, amit akart, s így azt hihetnénk, hogy mindenki azt gondolhat erről az egészről, amit akar!

Míg például Szombathelyen az ALDI, meg a PENNY állta a sarat, addig a LIDL, a MÜLLER, meg a DEICHMANN nem gondolta túlbonyolítani a munkaszervezést. Lehetett, hát zárva tartottak.

Így az elmúlt vasárnapon vásárolni szándékozók közt akadtak elégedettek és elégedetlenkedők, míg az eladók közt néhányan „utolszor megpihenők”, meg persze a nyitva tartó üzletekben kétségbe esett és duzzogó megnyomorítottak, akiktől szemét módon elvették, ezt az egyetlen napot is!

Jó ideje már, hogy megtapasztalhattuk, nincs és nem is lehet igazság a vasárnapi nyitva tartás frontján.
Voltak érvek és ellenérvek, persze mindenkor hozzátéve, hogy a kormány döntése „szent”, a kiskapuk működhetnek ugyan, de a vasárnap vásárlói szabadságának lőttek.
Jöttek a nyüszítések, miért is nem lehet vasárnap délután bicikli belső gumit, vagy éppen macskaalmot kapni, miért nincs a Balaton mellett olcsón beszerezhető kannás bor…
Pedig a probléma valódi okai nem itt kezdődtek, s most úgy tűnik, jön a bukfenc a ló túlsó oldalára, megint mindenki tárt kapukkal várja majd a vasárnap is vásárolni szándékozókat.

A kérdés ma mindössze annyi: most akkor jár, vagy jut a vasárnap?
Ha megengedhető, most nem ténferegnénk a bérek, pótlékok és jutalmak háza táján, most legyen szabad csak a pihenésről, az állítólag mindenkit megillető pihenőnapról elmélkedni!

Mert a ló túloldalán is lehetnének megoldások, csak a tisztelt kormány „menekülése” közben kellene olykor elgondolkozni! Jóllakhatna a kecske, meg a káposzta is megmaradhatna, bőven – de ehhez együttműködés és párbeszéd kellett volna, nem rogáni serteperte, meg lázári bátor távolmaradás!

004

Talán nem kellett volna a püspökre kényszerített ál-sopánkodás sem, hiszen a templomok kongása még véletlenül sem írható a kereskedelmi egységek működésének számlájára! (Hányan bedőltünk, amikor Veres kikelt magából, mert elfelejtették megkérdezni a kereskedelem működésével kapcsolatban. Nagy vicc volt, de hozzászokhattunk! Kormányunknak semmi nem drága, ha az önfényezés szükségét látja!)

Akad ötlet, amivel ez a mostani helyzet is elviselhető volna, ugyanakkor mindenki kedvére shoppingolhatna, akár vasárnap is! Nem gondoljuk, hogy óriásplakátok kellenének, melyeken a kormány éppen megvédi az övéit a boltkórosoktól – ahogy ezt a migránsokkal kapcsolatosan végigvergődték! De érthetetlen, hogy miért nem lehetett egy mindenki számára „elégséges” szolgáltatással visszaballagni a vasárnapi nyitva tartásba? Amíg egy multihoz egy adott városban két-három üzlet is tartozik, miért nem lehet ezekből csak egyet üzemeltetni?
Hasonlóan a patikák ügyeleti rendszeréhez, itt is közhírré lehetne tenni, melyik hétvégén mely egység lesz zárva, vagy nyitva, a dolgozók számíthatnának a nekik járó és jutó pihenőnapra, ugyanakkor az áhított termék, némi utánajárással beszerezhető volna!

Hja, hogy akkor nem lehetne tovább szítani a gyűlöletet?
Nem működne a kormányzati idegharc, amiben 2002 óta vergődünk?

001

002

Az ostobaságok sorába nem illeszkedhetett volna a verseny szabadsága?
Az önálló döntés lehetősége, ami talán megillethetné a kereskedelemben dolgozókat is?
Úgy tűnik itt csak fekete, vagy fehér közül „választhatunk”.
Tűrhetünk, élvezhetjük a kötelességeinket, közben pedig lehajtott fejjel, megszégyenülten mehetünk vasárnaponként vásárolni! Elvégre, mi vagyunk a szemétládák, akik miatt azoknak a nyomorultaknak az egyetlen pihenőnapot is ránk kell áldozni – széthullnak a családjaik, sírdogálnak otthon az asztallábhoz kötött lurkók, kutyuskák, meg aptyukok…

003

Képzeljük el a következő, szinte lehetetlennek tűnő helyzetet: vasárnap reggel, a kevéske lustálkodás után felcihelődünk, elballagunk Isten házába, adózunk egy keveset az üdvösségünkért aztán az okostelefonunkra töltött applikációval kikeressük, mely boltok várnak ránk aktuálisan. Bevásárolunk és hazamegyünk. Otthon vidáman telik majd a vasárnap, s a szomszéd kertből ránk mosolyog egy éppen szabad vasárnapját élvező kereskedő. Hmmm. Ugye, milyen nehéz volna normálisnak lenni?

anno:

*Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve így írt a vasárnapi munkavégzésről: „ha pap vagy ispán, vagy más keresztyén ember vasárnapon találna munkában valakit, akárki legyen, űzzék el a munkától”. Ugyanakkor: „a vásár napja kezdetben a vasárnap volt, helyszíne pedig a templom előtti tér. Ezt teljes mértékben elfogadta az egyház, mert a sokadalomra érkezők a templomba is betértek. Néhány évtized múlva azonban már az volt a cél, hogy a vásárt ne az Úr napján tartsák, mert a templomba járást el akarták különíteni a kereskedelmi érdektől. Ennek ugyanis nagyobb volt a vonzereje, és eltérítette a híveket a templomba járástól. A szombati vásártartás nyomai – Esztergom és Szigetfő esetében – már I. István uralkodása alatt megfigyelhetők. I. László több intézkedést hozott a vasárnapi vásározás ellen. A király törvényben rendelte el, hogy a vasárnapokon és ünnepnapokon vásárra menők lovukat veszítsék el, a kereskedők sátrait pedig bontsák le.”

ZÁRVA