A SEGÍTÉS VÁROSA 2.0 – Édesanyám, tegyünk úgy, mintha minden rendben volna!

Valaha minden jóravaló mese ugyanígy kezdődött: egyszer volt, hol nem volt…
Jött az ábrándos cselekmény, a tündérmóka manókkal.
A jó elnyerte a jutalmát, a rossz pedig bűnhődött, jött a rengeteg váratlan fordulat, no meg a tanulság.
Végül a mindent feloldozni kész útelágazás: aki nem hiszi, járjon utána!

Precious-precious-and-sweet-grandma-31153254-454-600Abban az időben a meséket jóságos nagyapók ötlötték ki, télvíz idején, a kemencezugban megbújva, okulásként az unokáknak, dédunokáknak. Minden mese attól volt olyan tiszta és szép, hogy a valóságban született, a szereplők ott éltek, valaha, ahol eleink, s az életükben gyönyörködők, mi, az utódaik, később, valahányan felnézhettünk rájuk. Példaképeink, dicső őseink voltak, akikről az estékbe nyúló beszélgetések szóltak. Az elbeszélgetések felelevenítették a háborúk és békék idejét, az ínséges időket, s a bőség esztendeit, s csak szájrúl-szájra kellett küldeni az adomákat – az utódok békés álmaihoz így születtek az örökül hagyott történetek.

Míg ittuk a fölemlegetettek minden szavát, magunk is megtanulhattunk gondolni, beszélni és írni, mívesen. Hogy azután kilógjunk a sorból, amikor mások cifrán káromkodva, a maguk együgyűségének tőszavait cifrázva hintik a rizsát. Mert a ma rothadása az írástudók felelőssége elsősorban, bár erről hallani sem akarnak! Mesék és mítoszok nélkül éldegélő jelenkorunkban a primitív rikkancsok által terjesztett vakkantásokra épülnek az igaznak vélt történetek – így válunk rendre beletörődő, közömbös tagjaivá népünknek, mi, akik akár nemzetnek is megmaradhattunk volna.

Nem véletlen, hogy éppen a közelgő Anyák napja okán szomorkodom, Szombathely romjain. Azért, hogy azok is érthessék, akik messziről érkeztek, s csak a messziből fordított szavakra mozdulnak: a segítés városa 2.0 felett lebegnek megtűrt soraim. Ott, ahol egyetlen jelmondat virul: tegyünk úgy, mintha minden rendben volna!

grandmother-952032_960_720

Ott, ahol a hajdanvolt bábaképző helyén megszülettem, s földijeimmel együtt a legnagyobb örömet okoztam édesanyámnak. Ugyan, vagyunk e még páran, akik merészeljük hinni, hogy szülőhelyünk okán akár sopánkodhatunk az elveszett titkok felett? Lehet-e még jajszavunk azok között, akik lassan egy évtizede, erőnek erejével akarják kitalálni Szombathelyet – holott Szombathelyt, szeretett városunkat, e messze földön ismert, modern települést éppen karakteres jellege miatt tartották mindenkor irigylésre és megtekintésre méltónak a hozzánk érkezők?

A segítés városa 2.0!
Ennyi lehet a jövőben a néhai megyeszékhely, a nyugat néhai királynője, a parkok egykori városa, Savaria, melyről csakis és kizárólag Szent Márton juthat mostantól mindenki eszébe – ez most a parancs!
Márton, a világot leigázó, Jézust is keresztre feszítő római katonaság egy tagja, aki állítólag megosztotta köpönyegét egy szegénnyel. (És aki állítólag vagy itt, vagy Pannonhalmán született, vagy 316-ban, vagy 317-ben… s ezért most temérdek pénzt elherdálva, csinosíthatjuk városunk templomait, s az azokhoz vezető utakat.)

Évekkel ezelőtt, amikor a fősürgész még nem is sejtette, miféle új szellemiség költözik majd Szombathely falai közé, a segítés városának keresztelte az amúgy „dicső” nevével addig is békességben éldegélő települést, mondván, az újjáélesztés megtanulásával az itt élők kiérdemlik majd ezt a különleges becézést. Aztán megérkezett a nagy keresztény felismerés, Márton esete a szegény didergővel, aki később a ludak mentén püspökké hatalmasodik, s a várost újra kell alkotni immár! Trappolhatunk a jövőbe, indulhat a segítés városa 2.0 project!

Mielőtt bárki messze küldené a magunkfajta kétkedőket, a szokásos nyűglődéseink miatt, csak csendben jegyezzük meg – valamennyien cinkosok vagyunk immár!

A lerombolt, majd újjávarázsolt kórház és Csónakázó tó után a lerombolt és nyilvánvalóan követhetetlen ráfordításokból megújuló stadion, az uszoda kapcsán immár senki nem állta útját a nagy reformereknek. Bár vinnyogás és akadékoskodás mutatkozott, a férfiak hallgattak! Asszisztáltak, asszisztálunk rendesen!

Mothers-day-background-1

Most akkor tegyünk úgy, mintha minden rendben volna! Teszetosza bólogatók, gömböcök és gügyörgő, gesztikuláló gólemek után haladva lassan látszanak már az alagút árnyai. És ez nem mese! Nincs minek utánajárni! A gazemberségek sora gazemberség lehet, a lopás lopás marad, mi pedig földönfutók, egy valaha szebb napokat látott város romjain. Jöhetnek a zarándokok, s utánuk a középkor nemes intézményei: a pellengér, a bitó a csuklyás hóhérokkal.
Miért ne?
Csak az „osztrák sógorokat”, a modern, gyárakkal és üzemeivel, lakótelepeivel lakóinak megbecsülést adni képes Szombathelyt, az egyetemi városi rangot stb. verjük ki a fejünkből – örökre!

Édesanyáink pedig megbocsátanak. Ez a dolguk. Nem csak anyák napján…