CSELÉDSORS ÚJRATÖLTVE! – három gyerek, három szoba, négy kerék és egy házicseléd

Alig hat év telt el az áhított fidesz-modell felbukkanása óta.
Az akkor még cikinek számító „cselédsors” várható újratöltése akkor gáz volt, de a keserű valóság nem igazán váratott magára sokáig! A KSH legújabb szellőztetésének hála megjelent a „piszkos munka” fogalma, mely alapvetően a háztartási munkák újdonatúj fedőneve. Jöhetnek a cselédek, akik elvégezhetik – helyettünk!

0003
Cselédek egykoron…
0001

0002

Néhány szakavatott firkász rögtön aknázni kezdte azt a nyomorúságos helyzetet, amiben a családtagok mindegyike, de főleg a nők kénytelenek nap, mint nap szenvedni! Ohlala!

A szakírók szerint a „piszkos munka” körébe tartozik többek között a sütés-főzés, takarítás, ruhavarrás és egy sor egyéb tevékenység. „Ezek közül a munkaidő legnagyobb hányadát, körülbelül a felét az élelmezés (főzés, sütés, mosogatás, élelmiszerek tartósítása) teszi ki. A második legnagyobb időigény a lakhatáshoz (takarítás, bútorjavítás, dísznövénygondozás) kapcsolódik, ez a házi munkaidő közel negyede.”

A KSH adataira támaszkodva átlagot vontak a különböző szakmák és munkakörök által kínált munkabérek között, aztán különleges mókára vállalkoztak! Saccoltak, mint a NAV!

A magyar nők állítólag lényegesen több időt kénytelenek e tevékenységekre fordítani, mint amennyit a hivatalos – tehát ócskán fizetett! – munkahelyükön dolgoznak, így a jellemző átlagfizetések jövedelmei alapján kimutatták, valójában mennyit is érhet piaci értékén a „piszkos munka”. Íme, az asszonyaink, anyáink és leányaink helyett bevethető cselédek munkájának várható és reális ellenértéke, a Pénzcentrum szerint, 2016-ban:

Főzés, terítés, tálalás: 24 óra/hónap -13 248 forint
Mosogatás, törölgetés: 10 óra/hónap – 4 880 forint
Lakás takarítása, rendrakás: 10 óra/hónap – 5 480 forint
Mosás, vasalás: 5,5 óra/hónap – 2 612 forint
Felnőttek ápolása, gondozása: 1 óra/hónap – 515 forint
Kert, udvar, járda takarítása: 7 óra/hónap – 3 528 forint
Fűtés, vízhordás: 2,5 óra/hónap – 1 142 forint
Ruhaneműk javítása, varrása: 0,5 óra/hónap – 252 forint
Jármű, háztartási berendezés, bútor javítása: 1,5 óra/hónap – 967 forint
Épület, helyiség felújítása, építkezés: 2 óra/hónap – 1 038 forint
Vásárlás: 8 óra/hónap – 6 688 forint
Ügyintézés: 1 óra/hónap – 836 forint
Gyerekek testi gondozása: 5,5 óra/hónap – 2 832 forint
Mesélés, játék: 6 óra/hónap – 4 638 forint
Közös tanulás: 1,5 óra/hónap – 1 116 forint
Gyermek szállítása, kísérése: 0,5 óra/hónap – 267 forint
Közlekedés gépkocsival: 9,5 óra/hónap – 6 127 forint

Nos, ezek után nem nehéz kiszámolni, hogy mennyiért „kaphatunk” házi mindenest, cselédet, csicskát, kinek, mi tetszik! Havi szinten körülbelül 56 166 forintot, éves szinten pedig 673 992 forintot kellene fizetnünk Jucikáért, vagy Katusért, attól függően, hogy nevezik az aktuális házi tündérünket.

0005
Cselédek home managerek ma…
0006

Csodálatos dolog a statisztika, eredményeit éppen csak annyira célszerű szentírásként elfogadni, amennyiben egyáltalán sikerül megfelelő „szakembert” találnunk a nagy helyettesítéshez!
A Dirty work a legtöbb helyen családtagjaink ölében landol, a mindenben második ember kénytelen ezt is elvégezni, persze leginkább ingyen! Most, amikor annyi vitát vált ki a női feladatok elemzése, talán nem árt ezt is figyelembe venni! Persze, ahol akad pénz bőven, lehet keresgélni, fürkészni a legideálisabb cseléd után.

Nem árt persze tudni, hogy leginkább home-manager-ként illik kutakodnunk, mert a cselédsors felvállalóinak többsége ma már ad a látszatra. A többi dettó olyan vacak, mint a manapság oly sokat emlegetett és persze dicsért Horthy korszak idején volt…

25 ÉVE HALOTT – Csengey Dénes, “az hajdani mdf csillagszemű vátesze”

“Jövőre elosztjuk Magyarországot. Ebben csendes kérlelhetetlenséggel egyetértünk. Ez a haza a miénk. Szegénységben, szabadságban. Szeretetben? Nem árt, ha az osztozkodásig magunk között marasztaljuk az angyalt. Kisegíthet minket jó tanáccsal egy-egy szenvedélyes pillanatban. Sok lesz a teríték. Igen hosszadalmasak, igen átfűtöttek lesznek az imák. És nagyon kevés lesz, amin végül megosztozunk. Senki követelései nem fognak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni. De azért nem fogunk rárohanni Magyarországra. Nem fogjuk szétmarcangolni. Ugye?”

0001

Csengey Dénes író, publicista, politikus, „az hajdani mdf csillagszemű vátesze”, – s amit talán kevesen tudnak róla – egy időben Cseh Tamás szövegírója. A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója, a magyarországi rendszerváltozás meghatározó alakja volt. Többünknek csak egyszerűen „Dini”, (narancssárga pólóban, rengeteg cigarettával és gyöngyöző fröccsökkel a Tinódiban), aki Nagy Gazsival együtt ítélte műveinket a sárvári Diákírók, diákköltők táborában…

0002

„1953. január 24-én született, Szekszárdon. 1972-ben hajózási szakközépiskolát végzett Budapesten, ezt követően volt autószerelő, gépkocsi rakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő…

1983-ban Debrecenben. a KLTE bölcsészkarán végzett magyar-történelem szakos tanárként. 1983-tól lett szabadfoglalkozású író, később a Fiatal Írók József Attila körének titkára is lett. Ebben az évben jelent meg … és mi most itt vagyunk című esszékötete, és A cella című monodrámája. Részt vett az 1985-ös, magyar politikai ellenzék monori találkozóján. Egy évvel később megjelent Mélyrepülés című zenés tragikomédiája, aminek alapján Cseh Tamás előadásában lemez is készült.

1987-ben megjelent „Gyertyafénykeringő” című alkotása, majd egy évvel később „A kétségbeesés méltósága” című esszéje. „Találkozások az angyallal” című regénye 1989-ben, ezt követő évben a „Mezítlábas szabadság” (esszék és beszédek 1984-1989) című műve jelent meg. Filmet is írt ez évben, Az utolsó nyáron címmel (rendezője: András Ferenc). 1988-ban állást kapott, a Hitel munkatársa lett. Ugyanebben az évben két díjat kapott: A Jövő irodalmáért- jutalmat és az Örley-díjat. 1989-ben Cleveland-ben megkapta az ottani József Attila –díjat. 1989. március 15-én az ellenzéki tüntetésen jelképesen lefoglalta a Magyar Televíziót.

„A politika nem lehet az a terep, ahol elvtelen koalíciók köttetnek és szövetségesek árulják el naponta egymást. Nem lehet sárdobálással, ahol az ellenfél eltérő véleménye eleve a másik tisztességét kérdőjelezi meg. De nem lehet felelőtlen ígéretek árverése sem.”

1987-ben a lakiteleki találkozó után, kilenced magával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot, aminek országos listájáról bekerülve 1990-ben országgyűlési képviselő lett.

0003

Budapesten, a Németvölgyi út 20. alatti lakásában szívmegállás következtében halt meg 38 éves korában, 1991. április 8-án.
Halálának napjára Király B. Izabella, akkor még MDF-es képviselő, naplójában így emlékszik vissza: „A frakció-ülésen kerestem Csengey Dénest. Dénes napra hoztam neki egy kis meglepetést. Még ma senki nem látta. Szegéné, a frakció-titkárságon azt mondta, megnézi, hogy nincs-e megint külföldön. Mérgelődött, hogy a képviselők még a frakció-irodán se jelentik be, ha hosszabb időre külföldre utaznak.”

0004

A Hunniában, júniusban megjelent cikkében, így ír Csengeyről: „Soha többé nem jön velem szemben a Parlament folyosóján vállára vetett kabáttal! Soha többé nem köszön kedvesen, barátságosan: Szervusz Izabella! Nem tudok már gratulálni neki egy-egy írásához; nem mondja előre, nevetve: „…tudom, a szádból vettem ki a szót!” Mert mindig így kezdte, ha gratuláltam neki egy-egy megjelent írása után. (…) Könnyű volt vele egyetértenem, ez örömet és biztonságot adott nekem; ha Csengey ezt vagy azt a dolgot ugyanúgy ítéli meg, mint én, akkor biztosan én is helyesen ítélem meg. Alig vártam, hogy valahol megszólaljon, vagy írjon. Véleménye számomra mértékadó volt.”

Lezsák Sándor, hajdani politikustársa ezt mondta róla: „A pilvaxos márciusi ifjak és a Corvin közi srácok egyik utódára emlékezünk, akinek adatott elegendő történelmi ismeret, hogy kézrátétellel a sajtó nem lesz szabad, és a benzines palackok is csak ideig-óráig képesek feltartóztatni a megszálló katonákat, tankokat és a hazai zsoldosokat. Ha élne, ma minden erejével az országot károsító neoliberális politika következményeit igyekezne enyhíteni. Illyés fogalmazta: Legfőbb bátorság a remény. Ez a bátorság éltette Csengey Dénest is.”

Budapesten, a Németvölgyi út 20. alatti lakásában találtak holttestére, 1991. április 8-án. 38 éves korában érte a halál, vagy ahogy azóta többen is feltételezik, gyilkosa görcsös szorítása…

Csengey Dénes megölésének, elhallgattatásának számtalan oka lehetett… Elgondolni is különös, mit gondolna ma egykori párttársairól, a néhai MDF haszonélvezőiről, meg egyáltalán mindarról, amiért annyit próbált tenni…

Csengey Dénes, ha élne, a 64. életévét tiporná – negyedszázada halott. Negyedszázada vagyunk szegényebbek, mi magyarok, Csengey lelkiismerete nélkül élők.

„A bolondokházából szökni akaró bolondok megtanultak rudat ugrani, s elérkezett a perc, amikor rúdjaik segítségével átlendülhetnek a magas kerítés felett, a szabad világba. Már-már indulnának is, amikor befut a rémült hírnök a szörnyű hírrel: lebontották a kerítést!”

A FORRADALOM MÁRIÁJA – nem Sándor Mária forradalma!

Sándor Mária feladta.
Azt írta, megtanult veszíteni.
Ma pedig megírta valaki, hogy Sándor Máriának el kellett buknia.

Elolvastuk azt és ezt a hírt is, sajnálkoztunk, latolgattuk a szokásos, „másként is történhetett volna” kezdetű ömlengéseket, aztán ma, vagy holnap lapozunk.

Alig több, mint fél év múlva majd tapintatosan visszakérdezünk: ki is volt az a Sándor Mária? Ja, igen, az a nő a kórházból, aki fekete pólóban demonstrált.
Miért is? Mindegy. Feladta. El kellett buknia…

Az a valaki azt is megírta, hogy Sándor Máriának azért kellett elbuknia, mert nem álltunk melléje. Mert senki nem állt mellette, míg ő egymaga demonstrált az egészségügy tarthatatlan helyzete ellen. Sem ápolónők, sem orvosok nem maradtak idehaza, akiknek fontos lett volna, hogy kiálljanak Sándor Mária mellett.

asp_620_fe-sm

„Valójában ki gondolta komolyan, hogy egy elhivatott ápolónő képes lesz bármit is elérni? Mégis mire számítottak, akik reménykedtek, hogy egy hatvankilós nő, aki szar pénzből tartja el a családját, majd itt csodát fog tenni? Hogy nem fog tönkre menni? Hogy nem fogja felőrölni a teljesen hiábavaló küzdelem? Hogy nem fog végül összeomlani, amikor a gyereke azt kérdezi ezredszerre is, miért nem vagy itthon, anya? A forradalmár élet kurvára nem annyira romantikus, mint ahogyan azt elképzeljük.

Áll a barikádokon, szónokol, tüzeli a népet, kemény és hajlíthatatlan. Hát persze. Csak azt már nem látja senki, hogy a tartalékai vészesen fogynak, hogy nem tudja megvenni azt a rohadt minyonos bézbólsapkát, vagy tündéres táskát, mert nem futja. Azt már nem látja senki, hogy egyedül cipeli fel a nagy forradalmár a két cekkert a harmadikra, hogy ledudálják a zebráról(…)

Azt már nem látják, hogy néha sírva mos fogat, mert már nem tudja, miért csinálja, csak tolja a talicskát, mert mindenki ezt várja el tőle, csak éppen ez a mindenki nincs mellette, amikor kétségbe esve ül a reggeli kávé mellett, mert ezt az újabb napot is végig kell csinálni és szerda este hétkor megint oda kell állni és el kell küldeni mindenkit a kurva anyjába, de lendületesen, és karakán módon, hogy az újságban egy rövidhírnél többet érjen a dolog és húsznál többen jöjjenek ki tüntetni. Azt akartuk, mi kőkemény fotelforradalmárok, hogy Sándor Mária csinálja helyettünk.” (http://mentalisdeficit.blog.hu/)

Valójában ki gondolja komolyan, hogy egy elhivatott ápolónő képes lesz bármit is elérni?
Mégis mire számítanak, akik reménykednek, hogy egy ápolónő, aki szar pénzből tartja el a családját, majd itt csodát fog tenni?
Hogy nem fog tönkre menni?
Hogy nem fogja felőrölni a teljesen hiábavaló küzdelem?
Hogy nem fog végül összeomlani, amikor a gyereke azt kérdezi ezredszerre is, miért nem vagy itthon, anya?

A forradalmár élet kurvára nem annyira romantikus, mint ahogyan azt elképzeljük…

A gond mindösszesen annyi, hogy csak ezt tudjuk elképzelni.
A magányos forradalmár szerepében izzót, a legendát nézzük, bámuljuk, aztán elképzeljük a győzelmét. Ahogy persze képesek vagyunk elképzelni azt is, amint belebukik és eltűnik, végleg.
Mert a Sándor Máriák tőlünk kívülálló módon teszik a dolgukat.
Értünk és miattunk, végül helyettünk buknak el, de magukért, csak magukért kénytelenek mindezt megszenvedni.

A mi Máriáink…

Képtelenek vagyunk feladni a kényelmünket, kockáztatni az egzisztenciánkat. Másra bízzuk a forradalmat, mással végeztetnénk el a harcokat ott a barikádokon, mások bukását nézzük és bámuljuk, frankón.

Mi, magyarok, prímán megtanultunk sajnálni, megsajnálni mást, másokat, akik elbuktak, rendre. A bátorságról és tökösségről beszélünk, számon kérjük – persze csak másokon – ennek hiányát, aztán ballagunk tovább, lehajtott fejjel. És tűrünk. Ez lett a legfőbb tudományunk!

Alig több, mint fél év múlva, mi, magyarok, ismét többet beszélünk majd a „forradalmi eseményekről”. 1956 októberének évfordulója közeleg, a méltatlanná lett ötvenedik után egy méltóságos uniformisba szorongatott hatvanadik. Ismerve a főszervezők névsorát, ez aligha történhet másként! Majd nézzük a televíziókat és a fidesz milliárdos Máriájának parancsa szerint emlékezünk.
Bár, akik bátrak voltak azokban az időkben, csak nagyon kevesen élnek közöttünk. Mi mégis azt mondjuk majd, hogy emlékezünk.

Mert az sem fáj, az sem veszélyezteti a kényelmünket, meg a megszerzett egzisztenciánkat. Emlékezünk – hazudjuk – és közben jól megvacsorázunk majd a kényelmes bőrfotelben ülve.

TERRORTÁMADÁSI KISOKOS – hasznos tanácsok leendő megtámadottaknak

Ugyan, szinte teljességgel kizárt, – hiszen a határaink mentén húzódó gyoda tövében, hadseregünk teljes létszámban készenlétben áll, a TEK is utcán parkol mindkét harckocsijával és miniszterelnökünk is hősiesen ellenáll, az övéit mindenkivel szemben megvédi – szóval, nagy kérdés, hogy mi a dolgunk, ha mégis terrortámadás áldozatai leszünk?
Talán kéne egy kiskáté, amolyan terrortámadási kisokos, információs kisfüzet, bánomisén… amiben tételesen kigyűjtve böngészhetnénk a feladatokat, melyeket ránk ró egy kiadós attack! Amolyan hasznos tanácsok leendő megtámadottaknak, mely képes biztonságot sugározni, felénk.
De ilyen KISOKOS nincs!

Felénk az egyetlen kézzel fogható készültség maga a pánik, a totális fejetlenség a jézusmária, ami után nem jöhet más, mint a teljes kiborulás. Meg persze a vég nélkül való okoskodás arról, mi lett volna, ha…

Keine pánik!

Bakondi György

Pártunk és kormányunk elégedett magával, az eddig végzett munkával, van príma supermenünk is, bizonyos Bakondi, aki, ha azt mondja nincs ok a pánikra, akkor nincs ok a pánikra. Úgy kb. ennyi a nettó felkészítésünk, igaz, ez tökéletesen hasonlít az első kb. 2 cm-es hó hullogálása után kialakuló katasztrófahelyzetre.

Ha jön az Iszlám Állam, jöhet nyugodtan, mi nem védekezünk, csak a szájkarate lép működésbe. Maximum az történhet, hogy a terroristák kénytelenek lesznek megosztozni a szörnyetegek polcain Gyurcsány Ferenccel, meg a zelmúltnyócévvel, ami nem mellesleg vagy hat éve lejárt lemez.

Nekünk magyaroknak a csodálkozás, meg a hibáskeresés az egyetlen muníciónk, akkor is, ha terrortámadás, akkor is, ha iszapkatasztrófa, meg akkor is, ha márciusi hóesés jön – elszenvedjük az egyébként simán kivédhető gondokat, aztán gyors iramban keresünk egy lehetséges bűnbakot és egyébként… hajrá Magyarország!

Az a nagy helyzet, hogy Szombathelyen, Budapesten, sőt, nyugodtan kijelenthetjük, egész Magyarországon nem kell terrortámadásra készülni.

Ez a ratyi halál nem a mi műfajunk, s bár hihetetlen módon szeretné, a mi führerünk sem több egy átlagos magyar mezei pacsirtánál – már, ha európai, vagy éppen világviszonylatokról töprenkedünk. Az alcsútdobozi focistagyerek nem sok vizet zavar, bár olykor társas képekkel, szelfikkel üzen fészbúkosainak. Összevigyorog Putyinnal, Obamával, dörgölőzik, aztán morcizik Merkellel, de valahogy a háta mögött senki sem igazán beszél órákig átvészelhetetlen hiányáról. Ez az egyik ok, amiért az IA vezetői sem veszik őt és zsebkendőnyi hazácskáját a fontos célpontok közé. Ugyan, miért is volna értelme a levegőbe repíteni a Keleti Pályaudvart, vagy a Parlamentet?

0003

Tudja ezt jól Orbán Viktor és valamennyi Tsa. Tudják jól, hogy ez a folyamatos lebegtetés, meg terrorkészültség a legkevésbé élvez kapcsolatokat a valódi terrorizmussal. Ez amolyan Terror made in Hungary. Állandóvá tett félelemben tartás, amolyan móres, pusztán a miheztartás végett. Támpontok, mint maga a TEK, a NER, a GYODA, a VÉDA, a KKEP, a KAFIR, a CSOK, meg a NOK és még sorolhatnánk, de ugyan minek! A lényeg a hibaszázalék maga, amely a szabályok elkerülésének lehetetlenségével biztosítják a non-stop kollektív bűnösséget. Amolyan balsors, akit régen tép…

Szóval, nagy kérdés, hogy mi a dolgunk, ha mégis terrortámadás áldozatai leszünk?

A Magyarországnál, meg a magyaroknál nyilván jóval fejletlenebb és oktondibb nyugati népek számára közölt efféle okosságot a The Telegraph az alábbi címmel: „’Run and hide, don’t play dead’: What to do in a terror attack”. Ott ugyanis érdekli az embereket, hogy mi a csodát csináljanak, ha leszakad az ég. Nos, a rövidke útmutató úgy kb. arról tájékoztat, hogy terrortámadás esetén csak pár dolgunk lehet: nem szabad szem elől tévesztenünk a MENEKÜLÉS – ELREJTŐZÉS – TÁJÉKOZTATÁS hármas egységét.

Hariri blames Israel for ‘terrorist attack’ in Beirut

Ne legyünk tetszhalottak!
Az első és legfontosabb hasznos tanács az, hogy ne tettessük magunkat halottnak, hanem fussunk, meneküljünk el a helyszínről, találjuk meg a vészkijáratot. Ahelyett, hogy a földre feküdnénk, keressünk inkább egy biztonságosnak tűnő helyet, ahol elbarikádozhatjuk magunkat, valamint némítsuk le a mobiltelefonunkat. (Ismerve a magyarok Operaházban is dörgő mobiljait, ez teljességgel kivitelezhetetlen!)

Vonuljunk fedezékbe!
Abban az esetben, ha nincs menekülési útvonal, a szakértők mindenképpen azt javasolják, hogy vonuljunk fedezékbe, vagy egy szilárd tégla- vagy egy vasbeton fal mögé rejtőzzünk el, azonban ezek a menedékhelyek nem nyújtanak teljes mértékben biztonságot, hiszen a golyó áthatol az üveg-, a fém- és akár a téglafalon is. (Tehát, a hős magyar hiába robog a golyóállónak hitt Skodájába, az csak ballonkabátként funkcionál!)

Tárcsázzuk a 112-őt!
Miután biztonságos helyre kerültünk és eltorlaszoltuk magunkat, a szakértők azt javasolják, hogy maradjunk csendben, némítsuk le a telefonunkat, és tárcsázzuk a 112-es segélykérő számot. Azzal nagyon sokat segítünk a hatóságoknak, ha már ekkor közöljük a legfontosabb információkat, vagyis hol történt a támadás, ejtettek-e túszokat, vannak-e sérültek. (A jótanácsok sora itt értelmét veszíti, a magyar ember sikitozva és artikulátlanul üvöltözve tud csak segélyhívni, magára szabadítva az ellenséget.)

0002

Ennyi okosság olvasása után kényelmesen hátradőlhetünk. Íme, a fejlett Európa, a mindenre felkészült és előrelátó nagytesók így szurkolnak a terroristáknak.
No comment!

Azért a korábbi időszakban már átélhettünk egy ennél merészebb prognózist is. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő az ATV Egyenes beszéd című műsorában hangsúlyozta, hogy ha veszélybe kerülünk, elsősorban próbáljunk minél gyorsabban elmenekülni a helyszínről, lehetőleg minél több embert magunkkal húzva, ha ez nem megy, akkor be kell zárkózni valahova, ha ez sem lehetséges, akkor harcolni kell azzal, ami a kezünk ügyébe kerül.

Hogy Tarjányi Péter pontosan mire gondolt akkor, amikor a kezünk ügyébe kerülő harceszközökre gondolt, nem tudhatjuk. Mindenesetre a kérdés, továbbra is kérdés marad: ugyan, mi a dolgunk, ha mégis terrortámadás áldozatai leszünk?

Kérdés, amire senki nem akar válaszolni. Vajon miért??? Lehet, hogy ez a terrortámadás már tart egy ideje? Permanens folyamat?

Utóirat:
A magyarországi terrorhelyzet kiváló példája egy mai hír: A fekete ruhás nővérként ismert ápolónő ma reggel a blogján az alábbi bejegyzéssel jelentette be: elfogyott az ereje, feladja a küzdelmet az egészségügy helyzetének elfogadhatóbbá tételéért:

0005

„Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom! Mégis megérte, mert olyan emberekkel találkoztam, akik jók. De úgy látszik, mégis mi vagyunk kevesebben.”