ÚGYSEM OLVASOD EL! – negyvenöt időskorú él közöttünk, alig 25 ezerből

Ne olvasd el, és persze, ne is törődj velük!
Az Országos Nyugdíj biztosítási Főigazgatóság kimutatásai szerint a hazánkban élő, mintegy kétmillió nyugdíjasból 2579-en vannak azok, akiknek havonta 25 -30 ezer forint közötti összegből kell megélni.
Ebből a 2579 nagyapóból és nagyanyóból 45 él a közelünkben, tehát Vas megyében.
(Kimutatás mindazokról készül, akik szereplői a nyilvántartásoknak, tehát még aktív életükben jogosultságot szereztek az öreg kori nyugdíjellátásra…) Így, nyilván sokkal többen lehetnek…

0001

Tehát a statisztika szerint… Negyvenöt idős emberhez annyi pénzt hoz havonta a postás, amiből ma Magyarországon lehetetlen legalább naponta egyszer jóllakni, de legalább naponta háromszor étkezni, lehetetlen kifizetni a gyógyszereket, a rezsit, a közlekedés költségeit… tehát mindazt, amit az életet élni akarók szinte észrevétlenül költenek el, – s olykor a többszörösét is -, mielőtt öltözködésre, szórakozásra, költözésre, új autóra, nyaralásra, vagy éppen aktív életre költenének.

Most, amikor az alig kilenc millió magyarból még csak kétmillióan nyugdíjas korúak, idősek, akiknek a létszáma – várhatóan – egy évtized múlva megkétszereződik.

0002

Lehet, hogy nem olvasod el, mert sokkal fontosabbak a gondjaid, hogy mit vegyél fel és le, kivel és hol dobd fel a hétvégeket. Mert sokkal fontosabb, hogy belevágj az építkezésbe, hogy lecseréld a kocsit, ha nő vagy, megcsináltasd a melleidet, ha férfi, hát végre beszerezd álmaid verdáját! Tényleg fontosabb minden, ami veled történik, mert végre itt a nyár, jöhet a lazulás, a jéghideg piákkal és persze a foci VB-vel való azonosulás. És akkor jönnek itt ezzel a statisztikával, meg a negyvenöt emberrel…

Egy évtized – tehát tíz év múlva talán már lesznek hangulatos örökbe fogadó napok. Előbb csak mustrálgatni, simogatni lehet majd az „elárvult” öregeket, aztán egyre nagyobb divat lehet majd az örökbefogadás! Pontosan úgy, ahogy ma a kutyákkal, macskákkal. Majd fényképek jelennek meg mindenfelé, néhány szomorkás tekintetű anyóka, néhány fájón a semmibe néző apóka, s alatta vidám, villódzó feliratok hirdetik majd, ki keres igazán szerető, gondoskodni tudó családokat. Befogadókat, akiknek megesik majd a szívük, egy-egy huszonöt ezerből tengődő öregemberen.

0003

Ugye, milyen pihent agyú gondolat eltűnődni azon a negyvenöt vasi nyomorulton, aki minden hónapban lesi-várja, hogy érkezzen végre a postás, a nyugdíjszelvénnyel, meg azzal a pár értéktelen bankóval! Mennyivel jobb azon morfondírozni, hogy mit tegyünk, ha jön a nyár, a kánikula…

Engem, téged…talán mégis érdekel, vajon akadhatnának-e még megszállott jóakarók, jóakaratú emberek, akiknek fontosak azok, ott, negyvenöten! Mert mostantól velük fekszem és ébredek, majd azon kapom magam, hogy mindenütt azt a negyvenöt bácsit és nénit látom, akinek a mi fazekunkból nem juthat több, csak az a semmi kis betevő…

0004

És közben mormolni kezdem Sík Sándor örökül hagyott sorait, amit halála előtt nem sokkal vetett papírra:

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.

HAPPY BIRTHDAY MR. ORBAN? – Na nem! Ez a Titanic vízre bocsátásának napja!

Elsüllyeszthetetlennek tartották, mivel rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, ennek ellenére mégis elsüllyedt, rögtön az első útján. Ez volt a világ leghíresebb utasszállító hajója, korának legnagyobb utasszállító óceánjárója, az RMS Titanic. A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették az észak-írországi Belfastban, és éppen 105 esztendővel ezelőtt, 1911. május 31-én bocsátották vízre. Egyszerű emberi elmével alig felfogható, grandiózus tervek eredményét ünnepelték május 31-én – úgy vélték megszületett minden idők legtökéletesebb közlekedési eszköze, mely a kényelem, a biztonság és a fényűzés, a pompa szimbóluma volt egyszerre; s aznap, végre vízre ereszthették.

0003

Elkészült egy 1909. március 31-én megkezdett munka, egy műremek, ami ugyanakkor a legelső jelentős útján 1912. április 14-én 23.40-kor jéghegynek ütközött, április 15-én, 2.20-kor pedig elsüllyedt, mindössze 2 és fél óra alatt! Ennyi volt az elsüllyeszthetetlenség szép ideája, ennyi a nagyravágyás és gőg megtestesítőjének pályafutása. A világ számára hihetetlennek tűnő esemény azóta igazi legendává vált.

0006

A Titanic katasztrófájáról könyvek, filmek, zenék készültek, s a megszületés alig egy évvel a katasztrófát megelőző dátuma a feledésbe merült. A vízre bocsátás diadala eltörpült a megsemmisülés tragikus szenzációja mellett!

Pedig május 31-e akár fontos dátum is maradhatott volna a történelemkönyvekben!

Nekünk, magyaroknak, akár ennél is jelentősebb dátum lehetne ez, május 31-e! Születésnap, melyet illik nem elfeledni, számon tartani, s esztendőről esztendőre gondosan megünnepelni. Illene, minden bizonnyal, de ennek valószínűsége a lehető legkisebb felé tendál. Ötvenhárom évvel ezelőtt felsírt egy aprócska gyermek. Talán akkor még grandiózus tervek nélkül, mindenféle különleges elbánást mellőzve jött világra egy poronty, hogy hamarosan az Alcsútdoboz egy kies szegletében álló vályogviskó csöndjébe visítsa éhengző nótáját. Nehéz lett volna róla feltételezni bármit, szülei örvendeztek, a világ meg egykedvű statisztikai adatként konstatálta egy Viktor nevű fiúgyermek világra jöttét.

0004

És attól a pillanattól még valamivel több, mint két évtizednek kellett eltelni, hogy a gyermek felcseperedjen, s megismerve az Amerikai Egyesült Államok törvényeit, azon kezdjen tűnődni, vajon miképpen lehetne Felcsúthoz csatolni az USA-t! Odacsatolni, amolyan másodlagos területként, csak, hogy a kisember elindulhasson az elnökjelöltségért folytatott harcban!

0005

Mert ez volt a legmeghatározóbb nettó gondja az egyetemi éveit koptató ifjúnak, aki jelenünk bélyegeként éppen Magyarország miniszterelnöke…

Victor Hugo szerint: „Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj el rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.”

Meglehet, hogy a világ mindmáig legmegbízhatóbbnak tartó építménye pusztán idea volt, s május 31-én egy hatalmas, ún. „leselkedő veszedelem” állt készenlétben. Mindenesetre, mindarról, amit a Titanicról állítottak, kiderült, hogy ármánykodás volt. Szimpla hazugságok sorozata.

Manapság, amikor a szintén május 31-én született miniszterelnökről néhány seggnyalója egyenesen messiási magasságokat feltételez, – s azt bőszen hirdeti is -, még bármi jöhet! Elkövetkezhet a nap, amikor tetteit bőszen radírozhatják majd a hatalmasra sikeredett történelemkönyvekből a nagy varázsló, konspirátor, megosztó és szimplán csak diktátor nevét. Hogy élete végét egy valódi katasztrófa, egy váratlan baleset, netán egy merénylő eltévedt golyója okozhatja, még nem tudhatjuk.

Persze, mint a legtöbb veterán, ő is bambán éldegélheti majd a végelgyengülés napjait…

Mindenesetre elszomorító, hogy május 31-e, a legeslegújabb kori személyi kultusz, és így Orbán Viktor születésnapja már évek óta jelentős ünnep, de csak egy fővárosi templom közössége számára; megemlékezésre méltó nap a kedvezményezett párttársak és oligarchák körében – ugyanakkor a harag születésének napja, a megnyomorított milliók köreiben. Vagy ami még ennél is rosszabb: említésre is alig méltó, szürke hétköznap…

Kedd.

SUB BASS MONSTER FALUJA – Gyulafirátóton virágba borult a padló

Rátót.
Aki ezt a település nevet hallja, általában rávágja: csikótojás!
A mese, – melyben a csősz egy hatalmasra nőtt úritököt talál -, rendkívül tanulságos.
Igazi, gyermeknapra való kesze-kuszaság!
ratotA faluház kupaktanácsának vezetője, a bíró, miután a termést elé viszik, rögtön megállapítja, hogy a szerzet csakis csikótojás lehet, mely a méreténél fogva, nyilván egy csikó tojt. Hogy megtudják, mit rejt a talált kincs, a Rátót melletti hegy tetejére viszik, s onnan levetik. A „tojás” egy galagonyabokorban landol, s egy szikladarab ripityára töri. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért: – A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek!

A sokszor mesélt csacska történet kapcsán akadnak persze büszke és kevésbé boldog rátótiak!
Főleg, hogy nem világos, melyik Rátóton is történ a csoda.
Rátótunk van nekünk Vas megyeieknek, de van Vác környékén is egy Vácrátót nevű község.
Mind közül talán a legnevezetesebb mégis Gyulafirátót!

0005

A Veszprém melletti település mégsem csak a csikajáról lett híres, hanem egy ma már 39 éves, Máté Szabolcs nevű úriember nótája okán! Igen, Gyulafirátót szülötte Sub Bass Monster, akinek eredeti nevét csak kevesen ismerik. Faluját, a róla írott pop-nóta révén annál többen!

Amikor május utolsó vasárnapján Gyulafirátótra látogattunk, ott éppen csoda történt!
Csoda, melytől elállt a szavunk!
Virágba borult a templom padlója, a bejárati kaputól egészen az oltárig.
Szorgos kezek munkájával, illatozó szirmokból születtek az Úr napi dekoráció alakzatai.
Máté Szabit persze hiába kerestük, azt mondják, csak ritkán bámészkodik a templom környékén, ő bizony, nem „olyan”, bár a falu lakói ettől még szeretettel várják a legközelebbi fellépését!

Gyulafirátót temploma virágba borult. Fényképeink még a vasárnapi szentmise előtt készültek, így a szirmok még teljes szépségükben pompáztak. Íme, a tavasz utólsó és a nyár első pillanatai, ahogy a rátótiak szeretik:
0001

0002

0003

Köszönjük, András Atyának és a rátótiaknak, hogy beleshettünk szépen feldíszített templomukba!

0004

A szentmise után egy darabig még keresgéltük a csikótojást, de persze a nekünk szánt gyermeknapok, a mesék ideje, még a múlt században lecsengett…

SZENT MÁRTON TÜKRE – a sokad rendűeknek miért nem jut a sok száz millióból?

Szombathely belvárosában élni jó.
Pontosabban, a hurrá média szerint, a Szent Márton templomtól a Székesegyházig terjedő sávban élők körülményei javulnak.
Már, amennyiben a totális átépítés pozitív irányként élhető.
Minden egyéb területe a városnak másod és harmad rendű, amolyan Pató Páli ráérős világ, ahol a következő évtizedek kátyúi már az elmúlt évtizedekben elkészültek!
Ahol égig ér a fű, nyakig a hó, mikor, mit hoznak az évszakok.

Az egykori Néphadsereg útja, ami jelenleg Külső-Pozsonyi útként funkcionál a „sokad rendűek” terepe, ahol, ha kell, megáll az idő.

0001

Elkelne ott egy tükör! Ha másként nem megy, mondjuk a jelenlegi emlékév nevében!

A rég összetört tükör helyén esetleg egy új, mely Szent Márton nevét viselhetné…

Évek teltek el, hogy a Ják felől érkezők gyomra már pár száz méterrel az „Erkel Ferenc – Temesvár – Külső Pozsonyi út” hármas kereszteződés előtt összerándult.
Lehetett félni, tétovázni, mert a Körmendi út felől érkező forgalom, az út szélén ácsorgó ház miatt, a szemnek láthatatlan. Amolyan próba-szerencse alapon kísérelhette meg a Nárai út felé fordulni szándékozó a nekilódulást.
Ha kis szerencséje volt, nem jött senki, ha meg nagyobb, akkor a szemből érkezőnek, vagy éppen a kanyarodni szándékozónak volt még ideje blokkolni. Elkerülni egy csúf kis frontálist. Ez volt a nagy kereszteződés bájos története.

És ez a probléma ma is! Itt megállt az idő!

Amúgy a két irányból érkezőkre mindkét irányból 30-as sebességkorlátozó tábla figyelmeztet a veszélyre, de a legnagyobb bukfenc megállni, elindulni és úgy kapni a szemből esetleg fürgébben közelgő autóst. A feladat embert próbáló!

0002

Mióta többek közt a Hende Népe is bedobta a 86-os alternatívájaként a jáki kunkort, a forgalom megtöbbszöröződött! Megírták, hogy a nagy átépítés idején célszerű elkerülni a Balogunyom – Egyházasrádóc útvonalat, s arra bíztatták a sofőröket, hogy válasszák az egyébként is járhatatlan jáki erdőt átszelő, sok balesettel veszedelmes szakasznak minősített útvonalat.

0004

Csak a fent említett kereszteződésben nem járt egyetlen nagyokos sem! Mert akkor valószínűleg feltűnt volna, hogy a Ják felől érkezőknek bizony nagyon hiányzik a tükör. Az, ami éveken át volt bezúzva, aztán végre megújult, hogy pár hónappal ezelőtt újra útjába álljon valakinek. Teljesen mindegy, hogy egy figyelmetlen autós, egy arra járó gengszter, vagy egy vihar tette, a tükör megsemmisült. Csak a szára, meg a kerete meredezik, ostobán!

Az egykori Néphadsereg útja, ami jelenleg Külső-Pozsonyi útként funkcionál a „sokad rendűek” terepe, ahol, ha kell, megáll az idő. Összefoghatnánk, mi, Szent Márton népe, a Segítés Városa stb.stb., hogy a sarkon újra állhasson tükör, akár Szent Márton Tükre, méteres köpönyeg darabbal az oldalán…

0003

Nyilván, már észlelték az illetékesek. Nyilván felmérték a kárt. Talán jegyzőkönyvek is készültek, összeállt az elvi hozzájárulás… Talán a közbeszerzési versenyt is meghirdették már, s csak a kivitelező vár az ünnepélyes megbízásra…

De tényleg! Lassan lehetne szólni a miniszter úrnak, hogy akad egy hely, jól látható és remekül fotózható terep, ahol hatalmas nemzetiszín szalag átvágásával ünnepeltethetné magát, míg mi, mellesleg, hozzájuthatnánk egy nélkülözhetetlen tereptárgyhoz, a tükörhöz? Lehetne mocskolni a zelmúltnyócéve, meg Ipkovichot! Jöhetne komoly delegáció, meg az új asszony, lehetne bevillantani egy új frizut! Jöhetne az összes kormánypárti orgánum! Némi hangosítás, zászlóerdő, a még regnáló püspök, szentelt vízzel, füstölővel!

Lehetne avatni!!!

A lényeg, hogy újra tükör virítana az „Erkel Ferenc – Temesvár – Külső Pozsonyi út” hármas kereszteződésben.

A BESZÉD – meg a mi elfecsérelt évtizedeink

Éppen tíz éves a beszéd.
Az a trágárságokkal tarkított őszinteségi roham, amit Gyurcsány intézett zárt körben az övéihez, de Orbán használt fel az övéivel.

A beszéd és annak megmagyarázott elemei tökéletesen alkalmasak lettek egy ország kettészakításához, úgy, hogy aki a beszédet elkövette, gyakorlatilag súlytalanná lett ebben a történetben.

Bűnös, akit soha nem vonhatnak ezért felelősségre – és áldozat, akit ezért soha nem fog senki és semmi kárpótolni.

Furcsa logikára vall, de most éppen ő, Gyurcsány Ferenc próbálja felvállalni, hogy felvilágosítja az Orbánnak behódolt népet.
El akarja magyarázni, vajon mit jelentett 2006-ban az Őszödi beszéd.

0001

Nekünk meg marad a nagy lehetőség: vagy ő, vagy Orbán! Nagy szegénység, hogy valóban ez a választék, amiből gazdálkodhatunk. Alternatívák, melyek a kilátástalanságunkhoz vezettek.

Gyurcsány Ferenc megemlékezéseket tart.
Az övéi örömére.
Mert van mondanivalója, mert szükségesnek érzi, hogy ne tűnjön el a süllyesztőbe a „minden baj forrásaként” aposztrofált beszéd.

Orbán hallgat.
Az övéi örömére.
Nem azért, mert nincs mondanivalója, nem azért, mert kifogyott a lesajnáló mondatokból és nem is azért, mert nem érzi úgy, hogy végre szólnia kellene.
Tudja jól, hogy a beszédet ő fejezte be.
Hogy általa vált eszközzé, mint a „Gyurcsány takarodj” májfoltos rigmusa.
Általa, meg az övéi által.

0003

Nagy kár, hogy Gyurcsány Ferenc tart megemlékezéseket, méltatva bátorságát, s nem Orbán annyira bátor, hogy felszaggassa a sebeket. Mert elszámolni valója nem Gyurcsánynak van! Ő már mindent feltárt! Erről szólt a beszéd! A rangadó szünetében bekapcsolva felejtették az aréna hangszóróit, s a mikrofon mindent közvetített, ami az öltözőben zajlott. Orbán utasítására, de lehet, hogy nem is kellettek az övéi, lehet, hogy maga hajtotta végre becstelen tettét. Azt, amit később piedesztálra emelt. Egyedül Orbán sejthette, mire lesz jó a kitálalás, egyedül az ő logikája volt képes látni a történet utáni idők helyzetét. Csak az árulók kellettek, a janicsárok, s a meccs eldőlt. Bár neki erre is várni kellett „még négy évet”…

Aki látott már magyar történelem tankönyvet, az tudja, mit próbálnak megtanítani 2006 őszéről a magyar diákoknak. Nincs is miért vesződni, e gondolatokra úgysem jut idő; a vakációig jó, ha a rendszerváltás belefér… Bár többnyire már 1956 is megúszható az „átlag tanároknak”.

0004

Gyurcsány még egy darabig magyarázhat az övéinek – gondolja Orbán – , míg Orbán megpróbálhatja agyonhallgatni az ellenzékiségbe belenyugodni képtelen nemzet nevében az egész 2006-ot. A mi elfecsérelt évtizedeink telnek, elfecsérelt életté dagadnak, s a jövő így válik vállalhatatlanul nullává.

Már csak egyvalami érthetetlen. Ha két „ekkora” ember küzdelmét kell „élveznünk”, vajon nekik miért nem volt fontos mindezidáig kinevelni egy, vagy több utódot? Miért nem tartják fontosnak, hogy végül egyikük se legyen áldozat? Miért nem keresnek az általuk létrehozott művek gondozására és továbbgondolására alkalmas személyeket? Ha ugyanis Orbánt kell méltatni, úgy általában Orbán méltat. Ha Gyurcsánynak kell felemlegetni az évtizede lebegő beszédet, Gyurcsány kénytelen magasba emelni önmagát. Kisszerű és pitiáner gondolkozás ez, mellőz mindenféle attitűdöt, melyet mi kicsinyke emberek egy államférfiről gondolnánk!

0002

Elfecsérelt éveink száma tovább növögethet. Évtized, évtizedek… Hacsak nem jön végre egy harmadik…

ORBÁN VIKTOR BETEG – de lehet-e dögrováson a nemzet?

Ugye, azt megtanultuk, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben!
Ez lényegében azt jelenti, hogy egy „Orbán” számára elfogadhatatlan hogy a dirigens szerep helyett, huzamos ideig, pusztán szabotálhasson.
A rövid emlékezetűek kedvéért azért rögzítjük: három éven át e távolmaradás hozta az orbáni konyhára a képviselői apanázst.

Közben lehetett itt-ott duzzogni, tromfolódni, mert az udvartartás felfogása szerint a miniszterelnöki pozíciót a Jóisten egyedül neki teremtette! Lehetett prüszkölni, puccsolgatni, a haveri helyeket folklór műsorok mentén a történelem főutcájává emelni és várni, hogy a pozíció végre reá hulljon, mint a pizsama a jóllakottra. Így lett!

A 2010-es győzelem leginkább neki volt meglepő. Semmit, az égvilágon semmit nem kellett tennie, mint bevonulni a Tisztelt Házba. Az idiótává silányított privát magyar népe üvöltötte a „Gyurcsány takarodj” rigmusát, a „megszorító” Bajnai Band szép nyugodtan kihátrált, szélnek eresztette a „szakértőit”, hogy egy ilyen „Orbán” végre becuccolhasson. Minden a legsimábban ment, az egykori kóterlakók, ahogy ezt anno elhatározták, szépen, komótosan bevették az országot. Mindenki, aki balos volt, mehetett a büdösbe, aki pedig fideszes, annak új távlatok nyíltak.

Egyetlen cél volt: véget vetni mindennek, ami a kommunista időkre emlékeztet.

Aztán kettőezer tizennégytől megkezdődött a „még négy év”! Épül a totális rend. Már semmi nem akar nem hasonlítani a kádári önkényre, az ötvenes évek diktatúrájára. Most éppen Orbán lett beteg. Mert úgy látta jónak. A bajról nem szólhat senki és semmi. Orvos a legkevésbé. (Nagy baj esetén ott a főorvos haver a pesti klinikán. Ennyi!) Aztán másnapra Orbán meggyógyul. Mert most meg így látja jónak. És ehhez sincs senkinek semmi köze! Végül is, Leonyid Brezsnyev is akkor és úgy volt beteg, ahogy neki tetszett. Kádár betegségeit is a kuss vette körül, s mikor megbomlott, a pártkongresszuson senki sem merte kikapcsolni a mikrofont.

Nem volt szükség orvosra, otthonában fekszik a kormányfő, aki az öngyógyítást választotta. Vagyis saját magát kúrálja Orbán, ami nem zárja ki, hogy valamilyen gyógyszert szedjen, esetleg telefonon konzultáljon orvosával.

Így van ez rendjén!

Ahogy az oktatásügy, meg a magyar egészségügy is rendben van – nagyon is rendben.
Mert Orbán így látja.
Rendben van a földek eladása, a stadionok építése, meg a harc Brüsszel vezetőivel.
Amiről pedig Orbán úgy véli, hogy nincs rendben, azt meg kell semmisíteni.

KIUTÁLTAK LETTÜNK – Amerika, Európa után a Vatikán is lepattintott!

Akadnak felületek, ahol felesleges minden kapálódzás.
A lazulás közelébe férkőzni, felelősséggel, szinte lehetetlen.
Szólni mégis kötelesség – hátha áthallatszik valami a falakon túlra…
Szóljunk hát, ahonnan még lehet: kiutáltak lettünk, most már nem csak Amerika és Európa számára, de a Vatikán sem kíván velünk elegyedni, bár elutasítását pokolian egyszerű volt kimagyarázni.
Jön a pápánk, persze, hogy jön, csak éppen Dominik Duka bíborosnak nevezik majd!

0001

„Sajnos, most már biztos: nem jön a pápa Szombathelyre”, ezt plántálja még ma is a Hende Népe, holott a pápa jöveteléről kizárólag „ők” keltettek hamis illúziót, püspökük és miniszterük dobta be a gumicsontot, amolyan napi viccként, hogy azután arra lehessen felépíteni a veretes Szent Márton év herdálásait!

Hazudtak.

Visszaéltek az egyházfő nevével, s most sem pironkodnak!

Miért tennék? Pontosan ugyanazt teszik, mint szeretett vezérük!
Hintapolitizálnak! „Azt hiszik, hogy ingázni lehet Oroszország, az EU és az Egyesült Államok között és ez nekünk jó, mi több, a legjobb lenne. Az EU-tól elfogadjuk a pénzt, az USA vezette NATO-tól a biztonságot. Közben az oroszokkal megpróbáljuk Európát és Amerikát sakkban tartani. Egészen pontosan: Putyinra támaszkodva visszaverni a Magyarországgal szemben megfogalmazott nyugati kritikát, amit a liberális demokrácia felszámolása és a szövetségi hűség, a szövetségen belüli szolidaritás megtagadása vált ki.”

Príma kis hazugságaik egyike, a feldobott magyarországi „pápalátogatás”, Dominik Duka bíboros érkezésével nyilvánvalóvá vált, azon Áder és Hende egykori dörgölőzései mit sem árnyalhattak. Elkészülhettek a szelfik, lehet mondani, hogy őszentségénél jártak, talán még elegáns beszédeket is mondtak – persze magyarul -, a pápa bólogatott, mosolygott, aztán a hazatérők a nagy beleegyezésről hadováztak. Mindössze a pápát nem hallhattuk eleddig, nem szólt, sem róluk, sem az általuk barkácsolódó Szent Márton évről! Most sem szimplán ünnepelni, reprezentálni küldi Dominik Duka bíborost – az egyházi rendezvényen való részvétele nem kuplung és nem is gázpedál! Mert nincs negyedik, csak a fék szerepét töltheti be érkezésével, – meg aztán mosolyogni remekül lehet majd bárkinek – az egyház rendezvényét, Szent Márton meghívását a Vatikán részéről elutasítani több, mint illetlenség lett volna…

Das LENTOS lŠdt zur PK anlŠsslich der Ausstellung "GERHARD HADERER" (6.3.-3.4.2011).

Kár mellébeszélni! Nem arról van szó, hogy Ferenc pápa kiszeretett volna a Szent Márton nevében sertepertélő szombathelyi megyéspüspökből! Talán csak mentesíti őt a későbbi történésektől…
Ferenc pápa a tüntetőleges távolmaradásával ugyanakkor Orbán és Erdő országától fordult el – tőlünk, magyaroktól.

Ahol semmi nem az, aminek mondják: a Szent Márton év sem!

Magyarországot nem tartja arra méltónak, hogy a közelmúlt megnyilvánulásait figyelve, ő is egy legyen a felhasználható bábok, statiszták közül! Ferenc pápa pontosan azt teszi, ami a feladata:

0002

Nem szeretne Merkel, Hollande, Obama sorsára jutni! Az orbáni garnitúra jellemtelensége, a köpönyegforgatás még véletlenül sem hozható párhuzamba Márton emlékezetes tettével! Míg a később szentté avatott ember, – a katona, később püspök -, a szegényt szánó mozdulatával legendát teremtett, addig hatalmasságaink a szemfényvesztéseikkel épp a legnagyobb buzgalommal radírozzák neveiket a történelemkönyvekből.

KIUTÁLTAK LETTÜNK – Amerika, Európa és a Vatikán is elfordult tőlünk, és sajnos, tőlünk, magyaroktól, a sors fintora, hogy éppen abban az esztendőben, amikor megemlékezünk majd 1956-ról, amikor a világ szintén magunkra hagyott!

Még néhány év, és kiteszik a szűrünk az EU-ból, a NATO-ból, a katolikus templomok kiürülnek. Igaz, ez utóbbihoz még a külföld segítsége sem kell! Akadnak felületek, ahol felesleges minden kapálódzás. A lazulás közelébe férkőzni, felelősséggel, szinte lehetetlen. Szólni mégis kötelesség – hátha áthallatszik valami a falakon túlra…

VERS MINDENKINEK – Chicago elég messze van, hogy minden látható legyen?

Minden jóravaló családban akad egy távoli rokon.
Családtag, aki valamikor rettentő szégyent hozott távozásával a hátrahagyottakra.
Kivándorló – így hívták volna a múlt században.
Disszidens – így nevezték őt akkor, pironkodva.

0003

Ma kitüntető figyelemmel lessük minden megmozdulását, hátha megun végre valamit, s lesz oly kedves és elküldi haza – Magyarba.

Ma, ez a derék, „Amerikába szakadt hazánkfia”, költ, verselget.
Dicshimnuszokat ír, persze, csak úgy unalomból, aztán közzé teszi, mindenki épülésére.
Verselget – leginkább rólunk!
Mi vagyunk a téma, a különlegesség, az egzotikum.
Versbe önti nyavalyáinkat, bugyutaságainkat, töketlenkedéseinket – mert tudja jól, képtelenek volnánk a változásra és a változtatásokra.
A Chicago Times közölte az alábbi unikumot, amolyan szárnypróbálgatást, amatőr szöveget, hogy legyen mit gondolni, tudni mindazoknak, akik már rég nem magyarok.

Mert egy dologban bizonyosak lehetünk: ezt a versikét csak a hozzá hasonlatos Amerikába szakadtak olvassák, s mormogják hozzá szokott bölcseleteiket!

Íme a mű:

mit_adott

“Van egy ország, amely önmagával határos.
Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség.
Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet.
Ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek.
Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkába, de senki se m érkezik be időre.
Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás.
Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága.
Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármi t, amit parancsba kapnak.
Ahol a világválság állampolgárságot kapott.
Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget.
Ahol a történelem naponta megismétlődik.
Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait.
Ahol az emberek megünneplik a családi védőszent napját, de káromolják Istent.
Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek.
Ahol az írástudatlanok írják a történelmet.
Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot.
Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk.
Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja.
Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik.
Ahol úgy gondolják, az ország annál jobba n fejlődik, minél jobban visszafejlődik.
Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg.
Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. (lásd: Himnusz)
Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan.”

Valaha éltek odaát „mértékadó” magyarok. Nem csak Amerikában, persze…

Ma napról-napra egyre többen vannak, akik elhúznak, aztán másnaptól szapulni kezdenek mindenkit, aki beszari módon lecövekelt és itthon akar éhen dögleni.
Kapom, olvasom a tanácsaikat, megvilágosodásaik szösszeneteit és leesett állal csodálom, mennyivel különbek ők, nálunk, a maradéknál.

0001

Nyilvánvalóvá teszik, hogy itt már mindennek vége van, aki marad, megfullad, ők viszont éppen a Kánaánhoz értek, degeszre keresik magukat, mást sem tesznek, csak esznek, ruházkodnak, új verdákat fingatnak, buliznak ezerrel és közben jól lesajnálnak, minket, barmokat.

A helyzet az, hogy odaátról egyre magyarabb üzenetek érkeznek.
Úgy tűnik, azon a szemét sok pénzen képtelenek vásárolni némi odaát termett mentalitást.
Ugyanazzal az attitűddel, ugyanazzal a vehemenciával esnek időről időre egymás torkának, mint az itthon maradottak.
Ráadásul ugyanolyan gyávák is, és a legmocskosabb munkát ránk bízva fröcsögnek egyre.

0002

Számukra már ismeretlen szó a honvágy, nem számítanak a gyökerek, a múlt, a tradíciók, meg a hagyományok.
A pénz feltétlen szeretetétől betépve ugatnak éjszakákon át.
És szülik az ilyen „nagyonigaz” költeményeket.
Kár, hogy e fenti töprenkedés nem több, mint egy kiadós hasmenés.
Amolyan következmény, amit még a legprimitívebb lények is szégyellnének annyira, hogy dugdossák.

0004

Az Amerikába szakadt magyar, lám, nem ilyen. Ugyanolyan gyáva senki, mint az Ausztriába, Németországba, Angliába kicuccolt félmillió, akinek fontos hétről hétre, napról napra ba….ni az itthon maradottakat.

Mi meg jópofát vágunk az egészhez, aztán töprenghetünk – helyettük is – tovább, vajon miféle kaliber, s hány doboz lőszer oldhatná meg a sorsunkat.

Mert a piszkos munkát valakinek mindig el kell végezni. Nem elég csak lekapcsolni a villanyt!

ILLÉS BÁCSIK CUKRÁSZDÁI – Ilyen nincs, hogy csak úgy valakit tönkre teszünk?

Az öreg, akit szájára vett Gödöllő, az ország, aztán az internet népe, védi a védhetetlent.
Amit cukrászdának lát, gondol, a sufni, a lambériával, a roskatag tűzhelyekkel, meg az ótvar műanyag edényben, zavaros löttyben ázó fagylaltos kanállal – rég megérett a végleges bezárásra.

001

Talán már jóval korábban kellett volna múzeummá változtatni, vagy egyszerűen egy dózerral, örökre eltüntetni a Szabadság utcából, Gödöllőről s az egész világból. Fáj? Fájdalmasan ütnek ezek a mondatok? Talán, ha jóval korábban intézkednek, már nem fájna annyira… nem fájna az öreg jajveszékelése, halálhörgése.

Mert most már nem a vállalhatatlan kócerájt számolják fel, hanem a bácsit ölik meg, aki mindegyre sorolja iskoláit, kitüntetéseit, érdemeit, melyeket képtelen értékelni ez a gonosz, hálátlan világ! A világ, amiért ő annyit tett, az emberek, akiknek annyi fagylaltot főzött, annyi édességet kreált. Íme, a fél ország szíve megszakad, a másik fele meg fogja a fejét, vajon hogy engedhettük idáig jutni a dolgainkat? Illés bácsi csak áll a kapuban, s egyre azt hajtogatja: Ilyen nincs, hogy csak úgy valakit tönkre teszünk? Mondja, mintha ő lenne az első…

Ilyen nincs, hogy csak úgy valakit tönkre teszünk?

002

Áprilisnak legelején éppen tíz csokor nárcisz volt a nevezetes bűnjel. Történt pedig, hogy egy egész ország könnyezett, amikor Julika néni virágcsokrait elkobozták a perzekutorok. Tették a dolgukat, serényen, mint rendesen. Eszükbe sem jutott… azon gondolkozni, vajon a nénike miért is ébredt elébb, mint a kakas, hajnalok hajnalán, miért cipelte nehéz terhét a székes főváros legfőbb terére, s ott miért kínálta pár krajcárért azt a néhány csokornyi tavaszi bimbót. Nem gondolták, ugyan, honnan is gondolhatták volna, hogy kettőezer tizenhatban a Julika néni meséjében mi magunk vagyunk a virágárusok, mi, magyarok…

megalazottneni

A május idusának bánat-híre, hogy hihetetlen vihart kavart a híres-neves gödöllői cukrászmester, a 78 éves Barna Illés bácsi fél évszázada fennálló „házias cukrászdájának” bezáratása. Illés bácsi mocskos kis műhelyében, lepukkant masinák, meghatározhatatlan foltoktól ragacsos konyharuhák közt készültek a békebeli sütikék, meg persze a legjobb fagylaltok, igazi gyümölcsökből és csokoládéból.

003

004

005

Illés bácsit megrohanták a gaz nébihesek, oszt megeshetett, hogy igazi könnyeket hullatva zokogott a patinás cukiért, mely a különös véletlenek sorozatának köszönhetően még egyetlen halálesettel sem gazdagította az ételmérgezések díszes mende-mondatárát…

Elkezdődtek a történetek. Jönnek a hálátlan utókor által megtiport legendák az öregeinkről. Kivégeztettek rendre az évtizedek óta a bűzös bagót árulgató trafikosok, mert volt és lesz is, hogy csak úgy valakit tönkre teszünk. Kivégeztetnek a virágárus asszonyok, a „házias cukrászdák” megroggyant papikái, az esernyőjavítók a foltozó szűcsök a cipészek, a szemfelszedők, meg még ki tudja hány feleslegessé korhadt nagyapó és nagyanyó.

Szinte lehetetlen, hogy rendet tegyünk háborgó lelkeinkben. Mi, szombathelyiek, csakúgy, mint azok, ott, Gödöllőn, gúnyt űztünk és nevetség tárgyává tettük az öreg ügyvédet, aki olykor díszegyenruhájában masírozott a város poros utcáin.

keresztav6teo

Megmosolyogtuk az öreg biciglijavítót, aki lelkesen foltozgatta a milliónyi rozsdás Csepel valamennyi likas abroncsát. Már roskatag alakját is elfeledtük annak a „Bolond Pistának”, aki valaha hetente megállított tárcsájával egy egész sor járművet a vasútállomástól a belvárosig. És persze megmosolyogtuk a költőt, aki versbe írta, a festőt, aki vászonra álmodta az örökkévalóságot. Ami, sosem volt…

Ilyen nincs, hogy csak úgy valakit tönkre teszünk?

Bár tudná, érthetné és főleg érezhetné Illés bácsi, hogy nem vele van bajunk! Senki nem vitatja, hogy fél évszázadon át ő volt a legeslegjobb Bagaméri a „földkerekén”. Csak az idő lépett túl az üzletén, a felszerelésein…mindenén.

006

Ezért kötelező mindazt megsemmisíteni! Bár tudnánk, hogy kell őt – mindezen túl – óvatos mozdulatokkal óvni, míg elpihen, nem pedig belelökni a tátongó sírba!

Ilyen nincs, hogy csak úgy valakit tönkre teszünk?

Illés bácsi!
Csak ilyen van.

VILÁGOS BESZÉD – ideje volna szóba állni Szombathellyel!

Ha Szombathely lakóinak a közelmúltban meghozott döntéseiről, azok okairól gondolkozunk, ha legalább vázlatot szeretnénk rajzolni az útról, amit bejárunk, vagy leginkább bejárni kényszerülünk, egy rövid sommázattal kell kezdenünk: a jelenünket meghatározó választások előtt három „fontos ember” összefogása adta a képleteket. A miniszter, a püspök és a polgármester szuggesztív hármasa, a biztos háttér indította a szavazófülkékbe a győztesekre szavazókat.

0001

Ma Szombathelynek nincs minisztere. Csak egy önmagát notóriusan miniszternek neveztető képviselő, akitől megvonta a bizalmat a miniszterelnöke, és lemondatta. Elégedetlen volt a rá bízott határ menti kerítések építésével, elégedetlen számos egyéb megnyilvánulásával, ezért menesztette, s a helyébe új minisztert ültetett. Ma Magyarországnak más személy a honvédelmi minisztere.

0002

Ma délutántól püspöke sincs Szombathelynek, az egyházmegyének, hiszen a mostanáig e szolgálatot ellátó személyt a nyugállományba vonuló győri püspök helyére rendelte a római pápa – mert bár nem szólnak erről a híradások, mostanáig tartó megbízatásával valami okból, nem vívhatta ki a szentatya szimpátiáját. Megvonta tőle a Szombathelyi Egyházmegye vezetését és kinevezte a Győri Egyházmegye élére. A köztes állapotot – a költözködés és hivatal leadás-felvétel idejét a leköszönő és kinevezett püspök is apostoli kormányzóként látja el.

Felesleges találgatni, hogy „vajon elhagyja-e Szombathelyet? És, ha igen, ki kerül majd a helyére? Vagy más megoldás születik?” ( Szó szerint idéztük a Vas Népe helyesírási bukfenccel toldott találgatását! ) Az eddigi püspök mandátuma lejárt, így döntött a felettese

A három „fontos ember” összefogása széthullott.

Nem az őket örömmel választók bizalma fogyott el, az őket irányítók szerint váltak alkalmatlanná irányvonaluk gyakorlására.

A polgármester, bár nyilván ezek után is a volt miniszterrel és a volt püspökkel kívánja hirdetni a korábbi igéit, lassan talán megfontolhatná – nem kellene-e szóba állni Szombathellyel! Diskurálni a választókkal, azokkal, akik rá szavaztak és azokkal is, akik ugyan csak elenyésző kisebbségben, de éppen őt utasították el.

0003

Világos beszéd szükségeltetik a megkezdett út várható folytatásáról, a megszerzett, s még meglévő mandátumról, a város előtt álló hatalmas ívű átalakításokról, melyek nagyban kötődnek a lemondatott miniszterhez és az elhelyezett püspökhöz.

0004

Mert valóban lehet mindent úgy folytatni, mintha mi sem történt volna, erősítve meggyőződésükben mindazokat, akik ellene voksoltak és gyengíteni azokat, akik újból bizalmat szavaztak neki, de engedtessék meg: Szent Márton vészesen közelgő ünnepéhez, mindez, teljességgel méltatlan.