A BESZÉD – meg a mi elfecsérelt évtizedeink

Éppen tíz éves a beszéd.
Az a trágárságokkal tarkított őszinteségi roham, amit Gyurcsány intézett zárt körben az övéihez, de Orbán használt fel az övéivel.

A beszéd és annak megmagyarázott elemei tökéletesen alkalmasak lettek egy ország kettészakításához, úgy, hogy aki a beszédet elkövette, gyakorlatilag súlytalanná lett ebben a történetben.

Bűnös, akit soha nem vonhatnak ezért felelősségre – és áldozat, akit ezért soha nem fog senki és semmi kárpótolni.

Furcsa logikára vall, de most éppen ő, Gyurcsány Ferenc próbálja felvállalni, hogy felvilágosítja az Orbánnak behódolt népet.
El akarja magyarázni, vajon mit jelentett 2006-ban az Őszödi beszéd.

0001

Nekünk meg marad a nagy lehetőség: vagy ő, vagy Orbán! Nagy szegénység, hogy valóban ez a választék, amiből gazdálkodhatunk. Alternatívák, melyek a kilátástalanságunkhoz vezettek.

Gyurcsány Ferenc megemlékezéseket tart.
Az övéi örömére.
Mert van mondanivalója, mert szükségesnek érzi, hogy ne tűnjön el a süllyesztőbe a „minden baj forrásaként” aposztrofált beszéd.

Orbán hallgat.
Az övéi örömére.
Nem azért, mert nincs mondanivalója, nem azért, mert kifogyott a lesajnáló mondatokból és nem is azért, mert nem érzi úgy, hogy végre szólnia kellene.
Tudja jól, hogy a beszédet ő fejezte be.
Hogy általa vált eszközzé, mint a „Gyurcsány takarodj” májfoltos rigmusa.
Általa, meg az övéi által.

0003

Nagy kár, hogy Gyurcsány Ferenc tart megemlékezéseket, méltatva bátorságát, s nem Orbán annyira bátor, hogy felszaggassa a sebeket. Mert elszámolni valója nem Gyurcsánynak van! Ő már mindent feltárt! Erről szólt a beszéd! A rangadó szünetében bekapcsolva felejtették az aréna hangszóróit, s a mikrofon mindent közvetített, ami az öltözőben zajlott. Orbán utasítására, de lehet, hogy nem is kellettek az övéi, lehet, hogy maga hajtotta végre becstelen tettét. Azt, amit később piedesztálra emelt. Egyedül Orbán sejthette, mire lesz jó a kitálalás, egyedül az ő logikája volt képes látni a történet utáni idők helyzetét. Csak az árulók kellettek, a janicsárok, s a meccs eldőlt. Bár neki erre is várni kellett „még négy évet”…

Aki látott már magyar történelem tankönyvet, az tudja, mit próbálnak megtanítani 2006 őszéről a magyar diákoknak. Nincs is miért vesződni, e gondolatokra úgysem jut idő; a vakációig jó, ha a rendszerváltás belefér… Bár többnyire már 1956 is megúszható az „átlag tanároknak”.

0004

Gyurcsány még egy darabig magyarázhat az övéinek – gondolja Orbán – , míg Orbán megpróbálhatja agyonhallgatni az ellenzékiségbe belenyugodni képtelen nemzet nevében az egész 2006-ot. A mi elfecsérelt évtizedeink telnek, elfecsérelt életté dagadnak, s a jövő így válik vállalhatatlanul nullává.

Már csak egyvalami érthetetlen. Ha két „ekkora” ember küzdelmét kell „élveznünk”, vajon nekik miért nem volt fontos mindezidáig kinevelni egy, vagy több utódot? Miért nem tartják fontosnak, hogy végül egyikük se legyen áldozat? Miért nem keresnek az általuk létrehozott művek gondozására és továbbgondolására alkalmas személyeket? Ha ugyanis Orbánt kell méltatni, úgy általában Orbán méltat. Ha Gyurcsánynak kell felemlegetni az évtizede lebegő beszédet, Gyurcsány kénytelen magasba emelni önmagát. Kisszerű és pitiáner gondolkozás ez, mellőz mindenféle attitűdöt, melyet mi kicsinyke emberek egy államférfiről gondolnánk!

0002

Elfecsérelt éveink száma tovább növögethet. Évtized, évtizedek… Hacsak nem jön végre egy harmadik…