ÜZENTÉL MÁR BRÜSSZELNEK? – úgy, hogy ők is megértsék…

Lehet, hogy eddig eszedbe sem jutott, most mégis azt szeretnék, ha megtennéd!
Ezt akarják!
Ha üzennél Brüsszelnek!
Tudod, olyan lazán, ahogy ezt a miniszterelnök szokta, karéjnyi seggnyalója előtt, selyemzászlókkal a háttérben.

Amikor bátornak neveztetve azok megbüntetéséről beszél, akiktől a koncot kapja.

Na, az most az elvárás, hogy „csatlakozz a hadhoz”; az a „téma”, hogy üzenj, zárkózz fel, közvetlenül a diktátor mögé, s mutasd meg ennek a béna világnak, mi lesz most!

Mert azok, ott, Brüsszelben azt gondolják, hogy „az Európai Unió tagjának nem kötelező lenni”, s ha már valaki oda tartozik – ezek a senkiháziak – azt gondolják, hogy „aki az Európai Unió tagja, az köteles betartani az uniós normákat, a liberális demokrácia alapelveit, és a közösen elfogadott határozatok tartalmát”. Ugye, milyen röhejes?
Vajon, mit képzelnek ezek ott Brüsszelben?

mmmmmm

Nekünk a valahová, valakik közé tartozás már jó ideje azt jelenti, hogy ők igazodnak a magyar miniszterelnök elvárásaihoz, miközben ő többes szám első személyben feszít: mi magyarok…

Azok, ott, Brüsszelben azt gondolják, hogy „az Európai Unió nem rasszista, nem xenofób, nem különböztet meg hátrányosan senkit vallása, származása és bőrszíne alapján. Ezen nem kíván változtatni Orbán Viktor kedvéért sem. Még akkor sem, ha a magyarok többsége a rasszizmusra szavaz. Rasszistáknak, xenofóboknak, vallási intoleranciát hirdetőknek, nincs helyük az Európai Unióban. Az a nép, amely az idegengyűlöletre és a rasszismusra szavaz, nem európai nép, semmi keresni valója az európai nemzetek demokratikus közösségében.”

mmmmmm

Óriásplakátok lepik el köztereinket, amelyek válaszra utasítanak!
Üzenned kell Brüsszelnek, hogy ők is megértsék: Magyarország miniszterelnöke nem rasszista, nem xenofób, de tudja, hogy a menekültek terroristák. A magyarokat mindentől és mindenkitől meg kell védenie, csak ezért támad és gyűlöl mindenkit, de legalábbis elvárja minden honfitársától a zsigeri gyűlöletet.

Azok, ott, Brüsszelben azt gondolják, hogy „az Európai Unió segítséget nyújt háborús övezetekből az életüket mentő menekültek befogadásával. Erre nemzetközi jog kötelezi, amelyet nem tesz semmissé egyetlen magyar népszavazás sem. Magyarországnak jogában áll felmondani a nemzetközi jogot, a menekültekkel szemben lehet embertelen, de vállalnia kell annak következményeit”.

Azok, ott, Brüsszelben azt mondják: „aki elutasítja az Európai Unió közös értékeit, határozatait, semmibe veszi az uniós követelményeket, azt nem megbüntetjük, hanem kizárjuk. Önmaga kizárásáról rendez népszavazást az, aki a rasszizmusról tart sikeres referendumot”.

Azok, ott, Brüsszelben azt mondják: „Nem változtatja meg Magyarország kultúráját 1290 menekült. Nem veszi el ennyi ember a magyarok munkáját. Menekültek nem követtek el erőszakos bűncselekményeket akkor sem, amikor naponta 10 ezer menekült érkezett az országba. Velük szemben viszont számos bűncselekményt elkövettek. Magyarország törvényeit nem a menekültek nem tartják be, hanem Orbán Viktor, aki még az Alkotmányt is önkényesen eltörölte és az alkotmányos rendet megdöntötte. Nem a menekültek lopnak, hanem Orbán Viktor és bűntársai, százmilliárdos nagyságrendben. Ami Magyarországon zajlik, az világméretekben is egyedülálló bűncselekmény sorozat. Magyarország kultúráját nem a menekültek rombolják le, hanem Orbán Viktor, aki az oktatás, a kutatás és a kultúra helyett üresen tátongó futballstadionokba dönti a magyar nép keservesen megkeresett pénzét.”

ÜZENTÉL MÁR BRÜSSZELNEK? – úgy, hogy ők is megértsék…

Tudod, hogy Magyarország kormánya kampányt indít a “kényszerbetelepítésnek” nevezett népszavazásról, hogy minél többen vegyenek részt a referendumon?

mmmmmm

Tudod, hogy a közterületeken, televíziós és rádiós hirdetésekben szórják majd az adófizetők százmillióit az uszításra, emellett internetes oldalt is létrehoznak.

Mint írják, “elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság 78 millió forintos fejenkénti büntetéssel fenyegetőzik arra az esetre, ha a tagországok nem fogadják el a kényszerbetelepítést. Eközben egy magyar emberre 1 millió forint uniós támogatás jut. Brüsszelt meg kell állítani”.

Magyarország többet költ a népszavazásra, mint amennyibe a befogadott menekültek kerültek volna.

(…)

Lehet, hogy eddig eszedbe sem jutott, most mégis azt szeretnék, ha megtennéd! Ezt akarják! Ha üzennél Brüsszelnek! Tudod, olyan lazán, ahogy ezt a miniszterelnök szokta, karéjnyi seggnyalója előtt, selyemzászlókkal a háttérben. Amikor bátornak neveztetve azok megbüntetéséről beszél, akiktől a koncot kapja. Na, az most az elvárás, hogy „csatlakozz a hadhoz”; az a „téma”, hogy üzenj, zárkózz fel, közvetlenül a diktátor mögé, s mutasd meg ennek a béna világnak, mi lesz most, ha…

…köszönet Brüsszel felvetéseiért a nepszava.us-nak!

FERENC PÁPA SZENT MÁRTON EMLÉKNAPJÁN – hajléktalanokkal ünnepel

„Több ezer hajléktalant várnak Európa minden részéből Tours-i Szent Márton november 11-i ünnepnapjára a Ferenc pápa által az utcán élőknek meghirdetett találkozóra. kicsiAz európai hajléktalanok zarándokútját a Fratello (Fivér) nevű, francia alapítású humanitárius egyesület szervezi. „A zarándoklat és a Ferenc pápával való találkozás lehetővé teszi, hogy társadalmunk legtörékenyebb tagjai, akik gyakran kiközösítéssel szembesülnek, felfedezzék, hogy az ő helyük Isten szívében és az egyház közepén van” – olvasható a Fratello szervezet közleményében. A szervezet hangsúlyozta, hogy több ezer hajléktalant várnak. Ferenc pápa kiemelt figyelmet szentel a fogadásukra: november 11-én pénteken külön kihallgatást tart számukra, melynek során a katekézisében közvetlenül hozzájuk fordul. November 13-án vasárnap pedig az utca emberei részt vesznek a jubileumi pápai szentmisén.”

Nehéz elképzelni azt az érzést, amit egy négy gyermekét tisztességgel nevelő, „lelkiismeretének” engedelmeskedve, rendszeresen templomba járó barátom érzett, amikor papírosát lobogtatva, lelkendezve szaladt át hozzám, szinte nem is törődve a napok óta rendíthetetlenül szakadó esővel.
Éppen csak beleolvasott egy írás legelejébe és már nyomtatta is azt, hogy áthozva, együtt olvassuk végig, a rengeteg örömhírt…

Mert tudta, milyen szorgos odaadással figyelem a Szent Márton év rezdüléseit, ismeri aggodalmaimat, morgolódásaimat – gondolta „bizonyságot” mutat, hogy lám, mégsem csak a magamutogató pénzszórás ünnepe lehet az idei Szent Márton év Szombathelyen!
Mert sokszor és sokat vitáztunk már arról, vajon tényleg indokolt-e, hogy Szombathely mai vezetői, a város minden korábbi hagyományát, tradícióját felrúgva, – vagy, ahogy ők érzik, felülmúlva -, azt átalakítsák valamiféle zarándokvárossá!

Zavaros magyarázatokkal alátámasztott építkezésekbe, átépítésekbe fogva, soha nem gondolva a kormánypártok által minden esetben előszeretettel hangoztatott párbeszédre: nem kérdezve Szombathely lakóit, szinte mindent a maguk szájíze szerint átformáljanak. Mert nem gondolják, hogy esetleg élnek még más érzésekkel a szívükben, magukat szombathelyinek valló, tősgyökeres városlakók – vagy inkább hallani sem akarnak róluk… Szent Márton nevében, rá hivatkozva, a katolikusok püspökével karöltve, beindult a nagy átalakítás Szombathelyen!

0006

0008

0007

Az előző városvezetés által felújított, és ezért gyűlölt Fő teret átugorva, „újragondolták” a Berzsenyi teret, a Szily János utcát, a Szent Márton templom előtti térséget, s most felbőghetnek a buldózerek és betonzabáló gépek, hogy eltűnjön minden ami volt, s helyébe új cicoma, megannyi pompa jöhessen, persze, demagóg módon a szent nevében! Ha kell, százezerszer felidézve a köpönyegét megosztó, jóságos katona históriáját.

És akkor becsengetett hozzám a jóbarát, hozva az „örömhírt”, s lelkes fölolvasásba kezdett:

„Több ezer hajléktalant várnak Európa minden részéből Tours-i Szent Márton november 11-i ünnepnapjára a Ferenc pápa által az utcán élőknek meghirdetett találkozóra. Az európai hajléktalanok zarándokútját a Fratello (Fivér) nevű, francia alapítású humanitárius egyesület szervezi. „A zarándoklat és a Ferenc pápával való találkozás lehetővé teszi, hogy társadalmunk legtörékenyebb tagjai, akik gyakran kiközösítéssel szembesülnek, felfedezzék, hogy az ő helyük Isten szívében és az egyház közepén van” – olvasható a Fratello szervezet közleményében. A szervezet hangsúlyozta, hogy több ezer hajléktalant várnak. Ferenc pápa kiemelt figyelmet szentel a fogadásukra: november 11-én pénteken külön kihallgatást tart számukra, melynek során a katekézisében közvetlenül hozzájuk fordul. November 13-án vasárnap pedig az utca emberei részt vesznek a jubileumi pápai szentmisén.”

Aztán, hogy eddig elért, megtörölgette kicsit homályos ókuláját, s mintegy önmaga buzgalmát helyesbítve, újraolvasta a hírt. Előfordul bizony, bárkivel előfordulhat, hogy az írásból azt olvassa ki, ami neki tetszene… Szóval, újra nekifogott:

„Több ezer hajléktalant várnak Rómába Európa minden részéből Tours-i Szent Márton november 11-i ünnepnapjára a Ferenc pápa által az utcán élőknek meghirdetett találkozóra.

Ferenc pápa november 11-én találkozik az Olaszországból és más európai országokból érkező hajléktalanokkal a Vatikánban. November 13-án misét mutat be nekik a Szent Péter-bazilikában.

0002

Az európai hajléktalanok római zarándoklatát egy héttel az irgalmasság rendkívüli szentévének november 20-i lezárása előtt tartják. Ferenc pápa első látogatása – a szentév december 8-i megnyitása után – a Caritas katolikus mozgalom római menhelyére vezetett, az utolsó programok között pedig a hajléktalanokat fogadja a szentévben.

Az európai hajléktalanok vatikáni zarándokútját a Fratello (Fivér) nevű, francia alapítású humanitárius egyesület szervezi. „A római zarándoklat és a Ferenc pápával való találkozás lehetővé teszi, hogy társadalmunk legtörékenyebb tagjai, akik gyakran kiközösítéssel szembesülnek, felfedezzék, hogy az ő helyük Isten szívében és az egyház közepén van” – olvasható a Fratello szervezet közleményében. A szervezet hangsúlyozta, hogy több ezer hajléktalant várnak a Vatikánba.

0001

0003

0004

0005

A négynapos „hajléktalan jubileum” során az „utca zarándoktestvérei” közös imádságokon vesznek részt, megismerkednek Róma főbb nevezetességeivel. Ferenc pápa kiemelt figyelmet szentel a fogadásukra: november 11-én pénteken külön kihallgatást tart számukra, melynek során a katekézisében közvetlenül hozzájuk fordul. November 13-án vasárnap pedig az utca emberei részt vesznek a jubileumi pápai szentmisén. A hajléktalanok jubileuma során sokféle találkozót tartanak, amelyeken tanúságtételek hangzanak el, főként azon az imavirrasztáson, melyet Philippe Barbarin bíboros, Lyon érseke vezet. A francia katolikus egyház régóta saját program keretében segíti az utca embereit. 2014. októberében 150, főként hajláktalanokból álló zarándokcsoport érkezett Rómába, ahol Ferenc pápa külön fogadta őket. Ebből a találkozásból született meg a „Fratello Társaság”.

A szegényeket segítő Szent Ferenc nevét választó Ferenc pápa megválasztása óta kiemelt figyelmet szentel a hajléktalanoknak. A Szent Péter téren a tavaly felállított ingyenes zuhanyzók és borbélyszolgálat után idén februártól ingyenes orvosi vizsgálatban is részesülnek a tér sarkában számukra nyitott ambulancián.
Októberben a Szent Péter tértől nem messze éjszakai szállás nyílt hajléktalan férfiak számára, ahol vacsorát és reggelit is kapnak.

Éjszakánként egyre több hajléktalant látni a Szent Péter tér környékén. Korábban nem engedték őket itt éjszakázni, de Ferenc pápa akaratából a tér körüli árkádok, kapualjak megteltek itt éjszakázó olasz és külföldi hajléktalanokkal, akik többek között meleg ételt, takarókat is kapnak. Mint köztudott, Konrad Krajewski érsek, pápai főalamizsnás – Ferenc pápa megbízásából – folyamatosan járja Róma utcáit, vasútállomásait, hogy segítsen. Gyakran pénzadományt is oszt a rászorulóknak. A római hajléktalanok nem ritka vendégek a Vatikánban, ahol már több koncertet rendeztek számukra, ingyenes idegenvezetéssel ellátogattak a Vatikáni Múzeumba, és Ferenc pápa kérésére egy római cirkusz idén januárban vendégül látta őket egyik előadásán.”

Lám, lám! Ez a hír sem Szombathelyről szól, bár a forrás, a magyarkurir.hu, engedelmesen, ahogy a gazdaállathoz* való ragaszkodás megköveteli, azért igyekezett pár oda nem illő gondolatot is közbeékelni, – e gondolatokról ugyanis sem a forrásként megjelölt Vatikáni Rádió, sem a Fratello nem írt!!! – valahogy így:

„November 11. Tours-i Szent Márton ünnepnapja. Szent Márton a római birodalom területén levő Savariában (Szombathelyen) született a 4. század elején. Ferenc pápa a hozzá látogató állam- és kormányfőknek gyakran egy Szent Mártont ábrázoló érmet ajándékoz. Ez azt a jelenetet ábrázolja, amelyen az akkor még római katonaként szolgáló, későbbi szent köpenyét kettévágva annak felét egy koldus vállára teríti. Magyarországon 2016 Tours-i Szent Márton emlékéve.”

Jó volna tudni, most éppen mit méltóztatnak gondolni, ott, a Mészáros Lőrinc cége által egyre csak bővülő, csinosodó püspökvárban: vajon, még mindig jön a pápa Szombathelyre, otthagyva a hajléktalanokat, csak, hogy sétálgathasson egy keveset Szombathelyen, amelyet a szegényeket segítő Szent Mártonra hivatkozva formálnak a hatalmasságok és lelkesen bólogató sertepertélőik. Ugyan, mi lenne velünk, szombathelyiekkel, ha a rengeteg hajléktalan ide özönlene, s Ferenc pápa itt köszöntené őket, köreinkben?

Barátom elszontyolodva hajtogatta össze a papírost, melyre oly lelkesen nyomtatta ki a hírt. Elbúcsúzott és orrát lógatva hazaballagott. Becsapottnak, átvertnek érezte magát – sokadszor! Nem volt az olyan régen, amikor az egyházmegye feje még mindig azzal hitegette az „övéit”, hogy bizony Ferenc pápánál sosem lehet tudni, hipp-hopp elhatározhatja, aztán nyilván Szombathelyre érkezik! Jó volt ezt elhinteni a felvonuló munkagépek árnyékában, még talán ma is jó ebben a hitben ringatni egyszerű embereket, akiknek lelkiismeretük van, s arra mindenkor lehet hivatkozni…

A barátom szomorúsága éppen a legszebb örömhír megosztása közben érte őt, az oly sokat emlegetett irgalmasság évében.

*Szómagyarázat: gazdaállat = valamely szervezet, gondolkodásmód vezetője, Orbán Viktor március 15-i beszédjéből

ŐK IS ELMENNEK, UGYE ? – egy legeslegutolsó történet az ápolónők nemzetközi napjára

Miközben urizáló, jóvilágukban szánt szándékkal országvesztő politikusaink, hallatlan energiával dicsőítik művüket, mint körülöttünk minden, a magyar egészségügy is a végnapjait éli.
Ahogy a dolgok állnak, Magyarország hamarosan a legnagyobb, de üres stadionok, a legszebben felújított, de üres templomok, és az egyre jobban felszerelt, csak éppen orvosok és ápolók nélkül béna kórházak, egészségügyi intézmények országa lesz.

0007

Szakmailag jól felkészült, lelkiismeretes orvosaink a túlélés reményében útnak eredtek, hogy Nyugat-Európában megbecsülést, szakmai előrelépést, nem utolsó sorban családjaiknak biztonságos jövőt teremthessenek. Nehéz volna őket életösztöneik miatt mocskolnunk! De mennek az ápolónők is…

Azt mondják, az egészségügyi intézményeink működnek.
Még!
Kórházainkban a gyógyító tevékenység mellett, magas színvonalú ápolói tevékenység folyik.
Még!
Mert a maradék valahogy még képes önmagát felülmúló, olykor heroikus küzdelmet folytatni másokért, értünk.
Helyettesítésekkel, „önként vállalt” túlmunkával görgetik maguk előtt az egyre nehezebb terhet, nem törődve önmagukkal, gyermekeikkel, széteső családjaikkal…

0003

Lehet, már ők is elmentek, az orvosokkal együtt… rengetegen!
Az ápolónők nemzetközi napján nincs már vidám ünnep – leginkább a harangok zúgnak, azokért, akik még tűrnek, dacolva a teljes kiégéssel, a megnyomorító élethelyzettel. Az ápolókra, ápolónőkre gondolunk, amikor május 12-én megemlékezünk Florence Nightingale brit ápolónő születésnapjáról, aki az 1853–1856-os krími háborúban végzett munkájával szerzett hírnevet.

1820. május 12-én született Firenzében, és az őt rajongásig szerető szülei erről a gyönyörű városról is nevezték el. A jómódú szülők Florence-nak és lánytestvérének a lehető legjobb nevelést adták. Szándékuk szerint Florence egy gazdag férfi oldalán kellett volna, hogy érvényesüljön. Úrinőnek szánták…
Florence már diákévei alatt is határozottan ellenszegült a szülői akaratnak: nem értékelte a neki szánt dúsgazdag férfiak közeledését, inkább a szociális problémák, mások gondjai, nehézségei iránt érdeklődött. A feljegyzések szerint, amint tehette, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, bejárt a kórházakba, miután titokban egy nővérképző tanfolyamot is elvégzett. Egyetlen cél lebegett előtte – majdani hivatása, az ápolónői munka. Mert tökéletes ápolónővé csak a valódi megszállottak válhatnak! „A sikerem titka abban rejlik, hogy soha nem adtam fel semmit, és nem kerestem a kifogásokat.” Ez volt a válasza az illetlen kérdésekre…

0001

1850-ben felháborodott szülei európai körútra küldték hátha ily módon jobb belátásra tudják bírni. Ezen útja során Florence Nightingale azonban a Düsseldorf melletti kaiserswerthi kórházban sietett, ahol a protestáns diakonissza nővérek ápolónőképzéssel is foglalkoztak. Hazatérése után Florence meggyőzte szüleit, és kikönyörögte, hogy azok lehetetlen álmaival szembe fordulva, visszatérhessen Kaiserswerthbe, ahol elvégezte a három hónapos nővértanfolyamot.
Florence Nightingale végre hivatalosan ápolónőként állhatott munkába!

1853-ban a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének nevezik ki. Itt megvalósíthatta elképzeléseit a hatékonyabb és humánusabb betegellátási módszerek vonatkozásában. Története ezek után tette híressé:

„1854-ben már a kórházi körülmények megreformálásáról szóló cikkei jelentek meg a Timesban. Ezekben amiatt háborgott, hogy a krími háború angol sebesültjei rendkívül rossz körülmények között, ellátatlanul szenvednek. Sidney Herbert hadügyminiszter, a cikkeket olvasva megbízta a hadi kórházak nővéri ügyeletének ellátásával. Florence Nightingale 1854 novemberében érkezett Scutariba az általa kiválasztott 38 ápolónővel.

A szigorú higiéniai szabályok és a jobb ellátás eredményeként az általa felügyelt katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. A katonák komolyan tisztelték, és mivel lámpájával kézben éjszaka is ellenőrizte állapotukat, a “lámpás hölgynek” hívták. Munkájával kivívta Viktória királynő rokonszenvét és elismerését is.

0002

0005

1859-ben közreműködésével alakult meg az első “Visiting Nurse Association” (körzeti ápolónők egyesülete), valamint a Katonai Orvosi Iskola (Army Medical School),1860-ban pedig – a Szt. Tamás Kórház égisze alatt – megalapította a “Nightingale Training School”-t, amely a modern nővérképzés modelljévé vált.

Több, mint 200 cikket, tanulmányt, könyvet publikált. Elméleti és gyakorlati tudását, munkásságát világszerte elismerték.
Életművéért 1883-ban Viktória királynő a Királyi Vörös Kereszttel (“Royal Red Cross”-al) tüntette ki, 1907-ben pedig, elsőként a nők között, megkapta az “Order of Merit” (az angol becsületrend) érdemrendet. Magas kort élt meg: kilencvenévesen, 1910. augusztus 13-án hunyt el.”

Ma, 2016-ban, amikor a legkevésbé sem biztos, hogy méltó módon emlékezhetünk az ápolónők világnapjáról, a leginkább Sándor Máriának szoríthatunk.

0004

Ma ő a „megtestesült” magyar ápolónő, a feketeruhás, aki hosszú hónapok óta áll a kormányzat útjába, újabb és újabb fellépéseivel. Pedig csak a munkáját szeretné végezni! Nem akar kormányt buktatni, nem szeretne ocsmány politikai csaták szereplője lenni. Magyarországon az ápolói munka ma a lehetetlen kategóriába tartozik. Talán ezért is ünnepelhetetlen!

Nem volt mindig így!

A „testegyenészet”(ortopédia) hazai megalapítója, Dr. Dollinger Gyula (1849-1937) – nevéhez fűződik az Önkéntes Ápolónői intézmény létrehozása is. Ennek körülményeiről és eredményességéről olvashatunk az alábbi idézetben:

„…Tény,hogy a háború kitörésekor nekünk 1000-nél több önkéntes vöröskeresztes ápolónőnk készen állott,míg Ausztriában eziránt még semmi sem történt. A háború kitörésekor azonnal megismételtük a tanfolyamokat. Tömegesen tódultak a hölgyek azokba. Nem verbuválni, de a helyiségek és a tanerők korlátolt számára való tekintettel számosakat későbbi tanfolyamokra kellett utasítani.1914 augusztus hó végével már 7000 önkéntes ápolónő állott készen szolgálattételre, akiknek területi beosztását és vezetését a Vöröskereszt ápolónői intézményére bíztuk, amelynek élén Ibrányi Aliz főnökasszony állott. Természetes, hogy ott sem ment minden olyan ideálisan simán, de a hölgyek legnagyobb része híven megfelelt fogadalmának, számosan pedig erejüknek teljes latba vetésével az önfeláldozás határáig feleltek meg vállalt kötelességüknek. Sebesültjeink ápolása ezen intézmény nélkül lehetetlen lett volna. Életem egyik legszebb legáldásosabb alkotását látom ezen intézmény kezdeményezésében. Volt ennek az intézménynek még egy másik jó hatása. Bevitte hölgyeinket a kórházba, amelyektől azelőtt irtóztak, itt megismerkedtek azok hygiénés berendezésével, az orvosok lelkiismeretes működésével és ezzel hívei lettek a kórházi ápolásnak, egyik-másik kórház pedig, mindennap közszemlére lévén kitéve, levette eddigi pongyoláját.”
(80 esztendő életemből, Dollinger Gyula Professortól, 1849-1929)

A jövő minden bizonnyal a szívekre van bízva.

Ápolónőink szívére.

Ápolónőink szeretetére, akiknek munkáját a magunk módján megköszönve álljon itt egy írás, egy ápolónő feljegyzése, az egyik legcsodálatosabb emberi tevékenységről:


Nővérke! Én már elfáradtam élni…

(az Ápolónő.cafeblog.hu írása – köszönettel és szeretettel közöljük!)

0006

Kellemesen ellágyul minden porcikám, mikor odalépek mellé. Valami elindul mélyről, valami leírhatatlan, megfoghatatlanul csodálatosan szép érzés, amely belülről átölel, felemel és magával ragad…
Érzem, ahogy fokozatosan önti el lelkemet egy megmagyarázhatatlan, jóleső melegség. Önkéntelenül is mosolyogni kezdek ahogy megérintem. Apró, törékeny teste szinte elveszik a számára hatalmas ágyban.
Összekucorodva, görnyedten fekszik, piciny párnája a feje alá gyűrve kényelmesen, apró ujjaival kapaszkodik az ágyrácsba, el nem engedi egy pillanatra sem. Hatalmas, csillogó barna szemeivel óvatosan tekintget…

Olyan kicsiny, akár egy gyermek. S a lelke… a lelke tele van szeretettel.

– Mamikám, hány kg tetszik lenni? – kérdezem tőle nevetve, mikor tisztába teszem, hiszen a legkisebb pelenka is majdnem a nyakáig ér

– Harminchét – mondja aranyosan, s édesen mutatja kicsiny, görbe ujjaival is. Nem akarja, hogy megszúrjam, kéri ne bántsam! Hagyjam őt békén… Ő már99 éves, miért kínzom?

Szinte könyörög mélyen a szemembe nézve. Nagyon megsajnálom…
Inkább adjak neki egy kis vizet, ott van a cumisüvegben – mutat csöppnyi kiskezével a éjjeliszekrényre. ” Újra kisgyermekké válunk az utolsó időszakban”– mondja ki az örök igazságot huncut mosollyal.

Sajnos meg kell tennem, hogy megszúrom, hiszen a vért le kell vennem s a gyógyszert is meg kell adnom, akármennyire is fáj lelkemnek “bántani” Őt – nekem ez a feladatom…

Megadóan nyújtja karját felém egy kis idő után, én óvatosan fogom meg.

Olyan érzés suhan át rajtam, mikor megérintem: mindjárt elroppan vékony, porcelán keze…
Hogy eltereljem az esetlegesen okozott fájdalomról gondolatait, beszélgetni kezdünk…

Szemei felcsillannak, boldogan nevetni kezdenek.

Ahogy elindulunk – talán 1930 környékéről – s felemlegetjük a régmúlt időket… Tudom, biztos vagyok abban: Ismét egy csodálatosan szép utazás részese lehetek.

Leteszem a tálcát a kis szekrénykére. Odaülök mellé gyorsan, előkotrok zsebem mélyéről egy papírlapot és várom a képzeletbeli vonatot, melyre vele együtt felszállhatok.

A mami hihetetlenül tündérien mesélni kezd nekem…
– Nagy szegénységben nőttünk fel. De akkor valahogy más volt a világ Kedvesem – kezdi merengő, de mosolygós tekintettel.
– Kétszer mentem férjhez… – ujjával int, hajoljak közelebb súgni szeretne valamit – az elsőt azt nem szerettem – árulja el mélyen őrzött titkát nekem.
– Hozzá kellett mennem, pedig volt egy másik kérőm is. Őt nagyon szerettem… – szeme csillogni kezd és hihetetlen tudom, de megelevenednek előttem is az általa látott képek…
– Tudja, azt kellett választanom, akit nem szerettem… mert Ő egy Úrfinak számított. Abban a termelőszövetkezetben dolgozott, ahol én és a szüleim is… nagy ember volt… Szemet vetett rám, mikor kapáltunk… – távolba mereng egy pillanatra…
Nem tudok – s talán nem is akarok megszólalni.

– Szépen éltünk – folytatja egy kis erőgyűjtés után – nem kellett csinálnom semmit. A háztartás ellátása volt a feladatom… sokat segítettem szüleimnek és testvéreimnek… no, azért szép évek voltak Nővérke!

Igen… meglátom tekintetében, valóban így érzi. De… észreveszem azt is, ahogy fokozatosan elhomályosul, és egyre nehezebb könnyek gyűlnek szemében…

– Aztán jött a háború… mindenkit elveszítettem. A férjemet…a szüleimet. Egyedül maradtam, nem volt senkim se… – Szomorú tekintetét ismét rám emeli, egy súlyos cseppjét még sikerül időben elkapnom… nézem ahogy kristályként csillog ujjaimon.

Különös csend telepedik pár pillanatra a szobára…

Körbetekintek, a mami nem tudja, de nekem azonnal feltűnik: A betegtársak is minket hallgatnak. – De egy csoda is történt velem – változik meg egy másodperc tört része alatt, látom, ahogy utat törnek öreg, sokat megélt lelkéből a szép emlékek… szinte ontja magából a melegséget. Szavakkal leírhatatlan…

– Képzelje… egy nap megtalált az egykori kérőm! Ő lett a második férjem… Szép szerelem volt, élete végéig tartott… Teljesen egyedül maradtam, mikor ő elment… Sajnos nem született gyermekünk. Elmentünk mi orvoshoz, de azt mondta az doktor: Nincs nekem meg a magtartóm, ami az uram magját befogadta volna, mikor közösültünk…

Óvatosan nevetni kezdek, lágyan megsimítom vékonyka kezeit… olyan szépen fogalmazott, még sosem hallottam ezen szavakkal leírni.

Ő is elmosolyodik.

Meg is kérdezem gyorsan: Nem volt petefészke? Vagy méhe nem volt?
Ekkor Ő nehézkesen feltornázza magát, ujjait felemeli s mint egy gyermek, aki próbálja meggyőzni értetlenkedő szüleit / mi az, hogy nem tudják? /, úgy válaszol édesen, hatalmas szemeit tágra nyitva:

– Magtartó Nővérke! Nem tudja mi az? Hát amelyekbe a magok vannak, amiből aztán kifejlődik a gyermek…
Sejtem, s mosolygok tovább magamban… Lehet így magyarázták neki annak idején?

De honnan tudták? – értetlenkedek tovább, és nagyon kíváncsi vagyok, hiszen abban az időben, mikor még házhoz jött az orvos, ha valami baj volt.

Még nem volt elterjedve az ultrahang, meg ilyenek… De a mami ezt is elmagyarázza nekem…
– Elmentünk a városba a doktorhoz. Szép rendelője volt, minden csupa fehér… Ott aztán le kellett vetkőznöm, és az orvos bedugta a gyűszűmbe a kezét – tudja ott alulról.. és úgy. Többször voltunk nála a férjemmel, de mindannyiszor ezt mondta nekünk…

Mégis nevet, beletörődött már a hosszú évek alatt sorsába. Átjön nekem azonnal, az a bölcsesség, amely eltudja fogadni az elfogadhatatlant.

Hisz sugárzik, mosolyog egész lénye…
Ahogy fogalmaz, a szavai, miközben mesél…. Megfoghatatlanul édes.

Közben sikerült úgy megszúrnom, hogy talán észre sem vette… el volt foglalva az emlékeivel… Már a gyógyszer is lecsepegett lassan, s nekem csak egy kérdésem maradt.

Meglehet másoknak talán semmisnek tűnő gondolat, de engem foglalkoztat….
– Árulja el nekem Drága, milyen érzés ilyen szép kort megélni?

Ő rám néz.. Mélyen a lelkemig hatol fénytelenné vált tekintete, előtör a szenvedés, a fájdalom – egy csapásra kialszik a vidám csillogás belőle… mint mikor leoltod a villanyt valahol..

Könnyes szemmel, kezeit megadóan összekulcsolva maga előtt, a szívemet megérintve válaszol:

– Nagyon, nagyon rossz Nővérke!… Én már elfáradtam élni…
Elhiszi nekem?

“HIÁNYZÓK” – egy újabb angyal, ki a távolból visszaint, Maros-Kiss Adrienn

Emlékeimben ott él öreganyám díszes doboza, amolyan képeslapokból összeöltött ládika, mindennapi kincsekkel – egy nagyon egyszerű asszony gyűjteménye.
Titkok, másoknak alig-alig értékelhető mütyürök, a gyermekkor tükörszilánkjai, a diákévek dirib-darabjai, a háború martaléka – mindenből egy kevés, amolyan üzenet féle.
A nagyi elment, a díszes doboz nagyapáék süppedő házának padlásán felejtődött, ki tudja, később ki lelt rá, s mert értéktelennek vélte, a lomok közé hajította…

Magam, a legelső, meglehetősen kezdetleges programokkal dülöngélő számítógépemen kezdtem gyűjtögetni.
Ez lett az én dobozkám, egy „mappa”, amit különös módon, vagy tíz évvel ezelőtt átneveztem:
„HIÁNYZÓK”
Amolyan díszes doboz ez is, ládika, mindennapi kincsekkel – egy nagyon egyszerű ember gyűjteménye.

(…)

002

Évekkel ezelőtt, amikor meglátogattalak otthonodban – először, és a sors valamiért így akarta, utoljára is – meséltem neked, erről a furcsa gyűjteményről. Jól esett, hogy nem mosolyogtál meg, amint együgyűségeimet ilyen féltéssel rakosgatom, s hurcolom asztali gépről, hordozható gépre, ahogy egy öregebb masinát újabbra cserélhetek. Soroltam lelkesen az én hiányzóimat. Igen, a hiányzókat, akiket valaha a hetesek jelentettek, tisztelettel, a tanárnőnek, tanár úrnak… Míg más a facebookon rendezgeti a barátokat, én a legnagyobb igyekezettel rakosgatom mindazok fotóit, akik valaha kedvesek lehettek a szívemnek. Soha nem nevezném őket halottaknak, még a „néhai” előtagtól is viszolygok.
Nekem ők egyszerűen hiányzók.

Képek, emlékek, élet-töredékek, mindazokról, akikkel jó és tanulságos, vagy éppen felülmúlhatatlan élmény volt néhány beszélgetés, együttlét, néhány óra, néhány perc.

Ma délután, pillanatokkal azután, hogy a felfoghatatlan hírről értesültem, önkéntelenül gyűjtögetni kezdtem néhány az interneten fellelhető fotót.
Rólad.
Kérlek, bocsáss meg, Adri, de olyan felkészületlenül ért ez az egész! Bocsáss meg, hogy még most is kételkedem! Valami ostoba tréfa lehet csak… nem tudom elfogadni a halálhíredet!

001

Ahogy rajtam kívül Premós diákjaid is hitetlenül néznek maguk elé, magyarázatot keresnek mindazok, akiket az Életbe eresztettél, a boldog fölnőttkor ígéretével! Tétován bámulnak a semmibe tanító és tanár társaid, akiknek példakép voltál, amolyan címkézhetetlenül tökéletes pedagógus, aki valójában nyilván nem is létezhet…

Végül próbálom magam elé idézni a legutolsó találkozásunkat, a minap, ott, a nagytemplomban, ahol legféltettebb kincsed ballagására siettél.
Leányaink ballagásán, ahol persze, mint mindig, mindkettőjük anyácskájaként ragyogtál, őrizve gyermekem rajongását, gyermeked mosolya mellett.

003

Talán ez volt életed legszebb anyák-napja, bár három fiókád mindenkor a legeslegelső volt gondolataidban, szavaidban és senkihez nem hasonlítható gondoskodásodban.
Rohantál a széksorok között, de volt időd egy pillanatra, mosolyra, üzenetre, azok felé, akik fontosak lehettek a szívedben… Szaladtál gondoskodni, mint mindig.

A hírportálok szerint tragikus hirtelenséggel halt meg a népszerű hírolvasó, műsorvezető, Maros-Kiss Adrienn. Igen, a hírérték már csak ilyen, ha valaki tudta ezt igazán, az te voltál! Csak néhányunknak illant a messzeségbe a drága édesanya, a pótolhatatlan tudásával különleges tanítónő, és persze a jelenség, aki hasonlatosan Mary Poppinshoz, „mondhatni maga volt a tökéletesség”!

004

Ez az a pont, ahol szokott szerénységeddel leintenél.

Mégsem tudom csak úgy, egyszerűen leírni, oda, a „hiányzók” mappába, hogy „a” Maros Kiss Adrienn meghalt.
Mert ez maga a felfoghatatlan, bemondhatatlan hír, maga a lehetetlen.

“Az élet estéje ránksötétedett
ne nézz rám kormozd be képedet
az élet koporsó éje ránkszakad
vigyázz magadra – elbocsátalak.”
Határ Győző

NEGYVEN ÉVI ÁTLAGKERESET – minden eddiginél aljasabb Orbán vaker!

Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth nevű rádiójában Brüsszel legújabb javaslatáról beszélt, miszerint azoknak az országoknak, amelyek nem fogadnak be menekülteket a kvóta szerint, migránsonként 250 ezer eurót kell fizetniük.

Orbán erről azt mondta:

0001

Egy gyomorszájra mért ütéssel ér fel, lórúgás! A felháborodást nehéz civilizált nyelvi formákba önteni!

Orbán kiemelte, hogy ez a 250 ezer euró negyvenévi átlagkereset Magyarországon.
„Hallottam már csacskaságot, de ez engem is meglepett” – mondta Orbán.
A 250 ezer eurós büntetésnél erősebb propaganda az Európai Unió ellen Orbán szerint még nem volt.

No, akkor némi matematika!
Az euró, szokás szerinti, 320 forint környékén evickélő árfolyamával számolva 250 ezer euró úgy uszkve nyolcvan millió forintot kóstál, amit Orbán negyven év átlagkeresetének mondott.
Tehát szerinte egy átlag magyar évi kétmillió forintot keres, vagyis, havi 166 ezer 666 forintot visz haza.
Milyen kár, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek kb. ennyi fogalma van az „átlag magyarokról”!
Milyen kár, hogy a felcsúti játékvonat ablakából kitekintve úgy véli, hogy nekünk, magyaroknak – pontosabban a kalandvágyból, tehetetlenségből, meg némi lúzerségből még mindig a magyar államhatáron belül rekedteknek – jár, sőt jut havi 166 ezer 666 forint csacskaság!

Az átlagkereset mutató tudvalevőleg a legnagyobb csalás, amivel egy éhes ember fantáziája felpiszkálható! De semmi esetre sem azt jelenti, hogy nekünk, magyaroknak jutna fejenként 166 ezer 666 forint. Az orbáni csalánverés őfelségének „csacskaság”, gyomorszájra mért ütés, lórúgás! Nekünk meg az éppen regnáló miniszterelnöktől kapható legaljasabb lesajnálás, ami annak kapcsán hagyta el a hatalmasság száját, amikor magyarázkodni kezdett volna, miért jut ezentúl még kevesebb a kisemmizetteknek!

Azok kedvéért, akik még véletlenül sem keresnek 166 ezer 666 forintot – nettó értéken, tehát bele a havi borítékba! – sietve leírjuk, hogy ez a szám az EU többi országára vetítve egész egyszerűen siralmas!
Ha ugyanis ezt az átlagértéket összevetjük az EU átlagkereseti mutatószámaival, jól láthatóvá válik, hogy Orbán ismét nem az EU-val, sokkal inkább alattvalóival áll harcban, mint rendesen!

0002

Az általunk nyilvánvalóan áhított 166 ezer 666 forint ugyanis hatoda, nyolcada a fejlett EU államokban elérhető jövedelmeknek, így azokban az országokban értelemszerűen viszonyítható érték a brüsszeli javaslat! Egy magyar ember látóhatára úgy kb. nyolcvan-kilencven ezer forint után a semmibe veszik! Egyszerűen megmagyarázhatatlan mennyiségű munka és azért kapható pénz 250 ezer euró, amit ráadásul húsz év stabil munkaviszony kapcsán kellene elképzelnünk! Az átlag magyarnak felfoghatatlan a húsz évnyi biztonság, megmagyarázhatatlan az infláció és az átlagszámítások fura őserdeje. Na, ezért ritka mocskos dolog úgy felháborodni, mintha értünk tenné hazánk miniszterelnöke.

Mennyivel elegánsabb lett volna úgy felháborodnia, ha mondjuk azt mondta volna: ez a 250 ezer euró majd percnyi jövedelme Mészáros Lőrinc barátomnak, aki amúgy valaha gázszerelő volt Magyarországon. Így, mi magyarok is képesek lennénk a viszonyításra, s persze képesek volnánk nagyon sajnálni Felcsút disznófejű nagyúr-ját, aki nyilván rengeteget szenved e pénz elvonásának puszta bejelentésétől is!

Nyugi, nyugi! Mészáros nem fog veszíteni egyetlen petákot sem. Ha Brüsszel betart, csak azok nyomorult hetven ezre veszhet, akik ezért a bagatell pénzért temérdek munkát végeznek és közmunkásként nem számítanak egyébnek, mint feleslegesen beszélő gépnek. Végül, jobb, ha nem hozzuk elő azt a négy és fél millió magyar honfitársunkat, aki a legutóbbi kimutatások szerint napi 250 forintból kénytelen megoldani az étkezését. Ennyiből kell reggelit, ebédet és vacsorát fogyasztani, ennyi, tehát 250 forint jut egész napra!

0003

De a frappáns adat legalább jól illeszkedik az EU fenyegetéséhez! Ez 250 forint, az 250 ezer euró. El lehet dönteni, kinek, mi a „csacskaság”, gyomorszájra mért ütés, lórúgás! Amúgy ez utóbbi meglehetős gyorsasággal érik, s talán célt sem fog téveszteni, mielőtt még valamennyien beledöglünk a csacskaságok sorába! 2020 után egyetlen cent sem fog közénk bandukolni. Tudjuk jól, csak azt nehéz elfogadnunk, hogy ez a határidő akár előbb is ránk köszönhet. Pedig addig még harminckét stadionnak kellene elkészülni! Na ugye!

VAJNA TIMI KAKAKADUJA HALDOKLIK – kötelező gyász lökött magyaroknak

260px-Rosakakadu_ts2Kétségtelenül fontos, megrázó hírrel a címoldalán jelent meg egy kormányközelinek mondott képes újság. Andrew Vajna – aki újabban előszeretettel használja legénykori nevét, ő tehát Vajda András – és legfőképpen b. neje, bizonyos Timi Vajna azon kókadozik, hogy állatkájuk, egy rózsaszín kakadu, távollétükben felzabált valami „fémdarabot”, amit nyomorult pára képtelen kikakálni.

Napok kérdése, és a nemes madárféle bekrepál, hacsak a milliárdos hó-apó nem alkot valami földön túli csodát!

Hja, kérem, ezeknél egy komplett kakadu belső csere is kivitelezhető, pénz van bőven, csak a csuri bírja!

A jelek szerint ez a kötelező gyász hamarosan belengi a magyar médiát.
Nyilván lesz rengeteg közös kép, Vajna buksiján kuporogva, Timike méretes gumikeblei közt pihegve, aztán majd a ravatalról, meg a kakadutemetésről is nyilván beszámol a TV2!
A lakájmédia remegve várja a részleteket.
Rátompul majd Rogáncili, meg Sarkakakakata és persze a Szabóék lánya is… Azon sem kell csodálkoznunk, ha a filmügyi főmufti Etyeket átkeresztelteti e kimúló félben lévő kakadukának a nevére. Timike meg majd csak megvigasztalódik: egy hét Florida, egy hét Miami, karibi paradicsom és már el is illan az a fránya fájdalom!

Csak mi magyarok maradunk egy kicsivel tovább szomorúak.
R.I.P. rózsaszín kakadu – emléked örökkön und örökké velünk marad!
Idiótává züllesztett nép lettünk, gyászfeketébe vedlünk, aztán napokon át bolyongunk az elhullás okán…

Nekünk magyaroknak ez a rózsaszín kakadu jelenti most a kötelező gyász dög-bugyrait.
Mert jódolgunkban erre vagyunk kénytelenek időt pazarolni.
Miközben őshonos madarunk gyakorlatilag két-három esztendő múlva eltűnik a Kárpát-medencéből!
Sajnos ez a hír nem kacsa! Ez a hír évek óta itt lebeg felettünk, s az ornitológusok évek óta kiabálják, veszettül!
Mindhiába…
A spontán gyászra is képtelenek vagyunk, pedig tudjuk jól:

0006

0003

„2020-ra teljesen kipusztulhatnak a fecskék Magyarországról – derül ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Monitoring Központjának elemzéséből. A csökkenés mértéke még a szakembereket is meglepte. Az eredmények azért olyan elkeserítőek, mert nem egy-két év változását mutatják, hanem nagymértékű, az elmúlt tíz évben folyamatos állománycsökkenési tendenciára hívják fel a figyelmet. Ha a tendencia folytatódik, tíz év alatt eltűnnek a fecskék hazánkból.

0001

0002

Az adatok szerint a molnárfecskék populációja 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent 1999-2009 között Magyarországon – áll az elemzésben. A táplálékpiramis felső harmadán elhelyezkedő ragadozókban és csúcsragadozókban a környezeti ártalmak: mérgek, nehézfémek, kémiai szennyező anyagok, valamint a környezetváltozási hatások (például a táplálék mennyiségének és minőségének változásai, a szaporodóhelyek csökkenése) koncentrálódva, és már a nem szakemberek számára is érzékelhetően jelentkeznek, ezért ezek a fajok indikátorként jelzik a rájuk ható folyamatokat. A fecskék állománycsökkenésének hátterében olyan komplex klíma- és élőhelyváltozási, környezetszennyezési problémák állnak, amelyek közvetve vagy közvetlenül ránk, emberekre is hatnak, hiszen a településeinken évszázadok óta együtt élünk a két urbanizálódott fajjal, a füsti és a molnárfecskével.

A fecskék eltűnése és a biológiai sokféleség sérülése nem csak önmagában aggasztó. A jelenség olyan változásokra hívja fel a figyelmet, amelyek az emberiség számára is károsak. A leginkább városiasodott molnárfecskéket érő környezetszennyezés közvetlenül bennünket is megbetegít. A vidékies környezetben élő füsti fecskéink állománycsökkenésének egyik fő oka, hogy az elmúlt évtizedben összeomlott mind az intézményes, mind a háztáji állattartás Magyarországon, ami a fecskék állománycsökkenése mellett számunkra is kedvezőtlen szociális és gazdasági következményekkel jár. A klímaváltozás miatt növekszik a szélsőséges időjárási helyzetek (szárazságok, viharok, özönvízszerű csapadék, földcsuszamlások, árvizek) száma, ami balesetveszélyt, mezőgazdasági károkat, időszakos ellátási problémákat okoz már napjainkban is. A sarki jégsapkák olvadása miatt bekövetkező tengervízszint-emelkedés tengerparti területvesztést, országokon belüli népességvándorlást, majd az országok és kontinensek közötti klímamenekült-probléma, a társadalmi és nemzetközi konfliktusok felerősödését (pl. vízháborúk) okozhatja már a közel- és középjövőben.

0005

Komoly gondokat okoz az érthetetlen fecskeellenesség is. Több helyütt leverik a fészkeket, a helyükre a fészekarkást megakadályozó fémtüskéket szerelnek, vagy fecskeriasztó nejlonszatyor kiakasztásával zavarják el a fecskéket, holott a madarak okozta szennyeződést az úgy nevezett fecskepelenka, azaz egy a lepotyogó ürüléket felfogó polc felszerelésével is meg lehetne oldani, ami semmivel sem fáradtságosabb, vagy költségesebb, mint a fészkek leverése és a vasnyársak rögzítése, ráadásul kevésbé nyújt erőszakos látványt.”

Miközben e fenti idézet döbbenetes sorai éppen hat esztendeje már, hogy megjelentek a greenmania.eu oldalán, a fecskék fogyása hihetetlen méreteket öltött. Megmagyarázhatatlan, miért nem próbálunk tenni, legalább egy keveset a megmentésükért! A szakemberek szerint négy igazán egyszerű feladatunk volna: sárgyűjtő helyek létesítése; mű fecskefészkek kihelyezése; fészekalapok felszerelése; mesterséges molnárfecske költőtelepek alkalmazása és partifecske költőfalak kialakítása. De talán az is elég volna, ha a fecskefészkeket folyton leverő gyengeelméjű honfitársaink fejét megfelelő falnak verve próbálnánk rendet tenni!

Vajon, meddig szemlélhetem még, amint a pirkadat semmi mással össze nem hasonlítható nyugalmában, a háztetők felett körözni kezdenek a drága villásfarkú fecskék?
Meddig hallgathatom csivitelésüket, s figyelhetem fészküket, melyből a hosszú várakozás után az éhes fiókák kórusa hallatszik?

Nem is tudom, mi fáj jobban: hogy hülyére vesznek egy kretén família rózsaszín kakadujának döglődésével, vagy, hogy tehetetlenül kell szemlélnem, amint a cserebogarak után a május egy újabb csodáját kell hamarosan nélkülöznünk?

fecskek

u.i.:
Mese a fecskéről (moldvai csángó népmese)
Hajdanában, réges – régen, olyan régen, hogy már az idejét sem tudja senki, élt egyszer egy szegény asszony. Csak egyetlen gyermeke volt, egy aprócska, vékony csontú kislány, akit Fecskének becézett.
Ez a kislány örökösen dalolt, nótázott. Hiába szólt rá az anyja többször is:
– Elég legyen már, kis Fecske! Hagyd abba! Fáradt vagyok, pihenni szeretnék!
– Ha nem tetszik, ne hallgassa! – nyelvelt vissza a kisleány, s annál harsányabb dalolásba kezdett. Jócskán fel volt vágva a nyelve.
Egy reggel, még alig pitymallott, de a kis Fecske már talpon volt. Fekete ruhát vett magára, – melyre édesanyja kék karöltős-ujjat vart az este -, és fehér kötényt kötött eléje. Alighogy felöltözött, nyomban nótázni kezdett a legélesebb hangján.
A szegény asszony még aludt volna szívesen, de felriadt a hangos énekszóra.
– Kislányom, kislányom… – sóhajtott fel bosszúsan, majd így folytatta: – Miért nem születtél inkább dalos madárnak!
És láss csodát, abban a szempillantásban kék szárnyú, fekete tollú kismadár repült ki a szobából. Fehér mellénye megvillant egy pillanatra, s aztán szélsebesen tovaszállt…
Estére azonban visszatért, és az ablak fölé, az eresz alá fészket rakott. Ott élt madár alakban, s minden hajnalban hangos énekszóval köszöntötte az édesanyját.
Sok, sok ködbevesző esztendő telt el azóta. A fecske ma is az emberek közelében, az eresz alá rak fészket, és kora reggel hangos csiviteléssel ébreszti a ház népét. Azt mondják, szerencsét hoz annak, aki szívesen hallgatja ficsergését. Ez így igaz, hisz aki fecskeszóra ébred, és kel ki ágyából, az idejében foghat munkához s nem telnek napjai hiábavalóan.

NÉGY ÉV BÖRTÖN – tényleg, ennyit ér egy tönkretett nő élete?

Négy év – mindössze ennyit kapott az elkövető, a Budai Irgalmas-rendi Kórház korábbi főigazgatója, az a Dr. Bene Krisztián, akinek nevét merő tapintatból csak B. Krisztiánként szabad jegyezni.

Négy év börtön jár a tettéért.

„A szakmai berkekben is elismert gyermekorvos és orvosigazgató a gyanú szerint kegyetlen bosszút állt volt szeretőjén, Renner Erikán. A márciusi reggelen a rendőrség véleménye alapján a féltékeny orvosigazgató óbudai lakásán rontott rá a nőre. Miután egy injekciós tűvel combon szúrta és elkábította, Renner Erika mellkasára és ágyékára maró savat öntött, ezzel soha nem múló sérüléseket okozva. Mire az asszony magához tért, a férfi már becsavarta egy pokrócba. Renner Erika iszonyatos fájdalomra eszmélt, döbbenten látta, hogy alsóteste és mellkasa is teljesen összeégett.”

Akadnak országok, ahol ezért a kegyetlen bűncselekményért életfogytig tartó börtönbüntetés járna.
Minden bizonnyal Magyarországon is ilyen szigorú büntetéssel sújtották volna az elkövetőt, ha történetesen B.Gézának, esetleg B.Pálnak hívnák, s az illető szobafestő, nyomdaipari technikus, tanár, vagy éppen traktorvezető volna – gondolhatnánk! Ne gondoljuk! A magyar igazságszolgáltatás soha nem kivételezne egy orvossal, sőt, egy kórházi főorvossal sem!

Mondhatnánk, hogy elképzelésünk sincs, miért kellett hosszú hónapokig várnia Renner Erikának, hogy egyáltalán szóba jöhessen maga a tárgyalás?

0005

Így nyilatkozott a szerencsétlen nő a vele történtekről: „Eddig hat műtéten estem át, új hüvelyt kell kialakítani, pillanatnyilag sem szexuális életre, sem vizeletürítésre nem vagyok képes, utóbbi problémám miatt egy csövet kellett kivezetni a húgyhólyagomból.”

A tanácsvezető bíró szavai döbbenetesek voltak. Harminc éves gyakorlatára hivatkozva kijelentette, hogy még nem találkozott olyan üggyel, melynek vádlottja „nem akart fájdalmat okozni” áldozatának. Elkábította, majd úgy tette tönkre volt szeretőjét, hogy az soha többé ne tudjon szexuális életet élni. Ahogy mondta, „ha az övé nem lehet, másé se legyen”!

0001
Amikor még Dr.Bene és Renner Erika egy pár voltak…

Akadnak országok, ahol ezért a kegyetlen bűncselekményért életfogytig tartó börtönbüntetés járna. Minden bizonnyal Magyarországon is ilyen szigorú büntetéssel sújtották volna az elkövetőt, ha történetesen B.Gézának, esetleg B.Pálnak hívnák, s az illető szobafestő, nyomdaipari technikus, tanár, vagy éppen traktorvezető volna – gondolhatnánk! Ne gondoljuk! A magyar igazságszolgáltatás soha nem kivételezne egy orvossal, sőt, egy kórházi főorvossal sem!

Dr. Bene Krisztiánról tudható, hiszen szinte már minden hírportál leírta, hogy Dr. Mikola István rokona.
Dr. Bene Krisztián, nős ember, Dr. Mikola István unokaöccse.

Gyaníthatóan köze volt az egykori miniszternek ahhoz, hogy a viszonylag fiatal orvos az Irgalmasrendi Kórház korábbi főigazgatója lehetett.
Egy lelkes ismerőse így méltatta Dr. B. Krisztiánt:

0002

„A világ legnyugodtabb, legrendesebb embere volt, és aki most is ismeri, ugyanezt állítja a környezetemben. Rendezett családban nőtt fel, többen voltak testvérek, volt két mostoha testvére is, mert a szülei örökbe fogadtak két szerencsétlen állami gondozott roma gyermeket, akiket igyekeztek ugyanolyan jól nevelni. BK-ra nyitott és segítőkész emberként emlékszem, mivel nagyon jó iskolákba járt, ennélfogva a kapcsolatai is megvoltak, ráadásul jó orvos is, így semmi különös nincs abban, hogy fiatalon kórházigazgató lett.”

Itt bárki bejelentkezhet a főorvos úrhoz: http://drport.hu/orvosok/dr-bene-krisztian
Nem tévedés, az oldal ma is él!!! A doki rendel, mint rendesen, hiszen az ítélet még nem jogerős!!!

Dr. Mikola István is maga a megtestesült jóság! Akik emlékeznek még 2006-ra, nehezen feledhetik sertepertélését! Igen, Mikola István volt Orbán legfőbb támasza:
“Ez egy keresztény ország, nehogy elfelejtsük. Ennek az országnak az ezer év tragédiáit túlélő hatalmas energiái a hitből fakadtak…. Kell egy kormány, amelyik tudomásul veszi, hogy ez egy közösségépítő, keresztény megalapozottságú ország, és ezt újra kell építeni” – mondta Mikola István, a Fidesz miniszterelnök-helyettes-jelöltje február végén Szegeden, egy katolikus fórumon. A nyolcvanas évek végén a Hazafias Népfront alelnökeként tevékenykedő, majd a Kereszténydemokrata Néppárt környékén is megfordult politikus azt állítja, hogy már évek óta igyekszik rávenni Orbán Viktort arra, hogy a Fideszt világnézeti párttá formálja át.
0004“A Fidesznek kereszténydemokrata párttá kell lenni. Ezért kötött szövetséget a KDNP-vel… Elkezdődött egy ilyen megtérés. Nem megy gyorsan, de kínlódunk vele. Orbán Viktor azt mondta nekem: értsd már meg, hogy ez lesz a Kereszténydemokrata Néppárt. Mondtam neki: megértem, de akkor tegyünk is érte. Ez három, három és fél évvel ezelőtt volt” – mondta Mikola, aki ugyanezen a rendezvényen kijelentette: “Az országnak egy nagyon kemény irányításra és rendteremtő akaratra van szüksége. Nem lehet ezt csinálni.” A volt egészségügyi miniszter arra készül, hogy a második Orbán-kormányban új csúcsminiszterként megvalósíthatja a rendteremtést: “Igenis, fel kell vállalni a kormánynak, hogy a közjó és az igazságosság szellemében korlátozza az egyénnek a parttalan szabadságvágyát.”

Dr. Mikola ma is magas rangban igazgatja a közjót, no meg az igazságosságot. Nyilván semmi köze nincs Dr. B. Krisztiánhoz, meg az ő piti kis ügyéhez! Nem érzi úgy, hogy nyilatkoznia kellene! Ugyan, hogy is írhatnak ilyen arcátlan hazugságokról, bizonyos szennylapok! Még néhány hónap, aztán másodfokon akár azt is megállapíthatják, hogy B.Krisztián ártatlanul töltött négy hónapot előzetesben! Egykori szeretője nyilván csak kitalálta az egészet, még talán irgalmatlan fájdalommal járó sebeit is maga okozta.

„Dr. Bene Krisztián mindvégig tagadta a kegyetlen tettet, és határozottan állította: éppen a munkahelyén volt, amikor a brutális támadás történt. Hogy alibijét igazolja, készségesen megadta számítógépének kódjait a rendőröknek, ezzel akarta bizonyítani, hogy a támadás idején éppen dolgozott.
Csakhogy a kórházigazgató gépét a támadás előtt, reggel hat órakor kapcsolták be, és órákig senki sem ült a számítógép előtt.”

0003

NÉGY ÉV BÖRTÖN – ennyit ér egy tönkretett nő élete? Hihetetlen hírek özönlenek felénk, és mi már fel sem szisszenünk!
A mi hazánkban az egyenlőbbeknek nem kívánják korlátozni a parttalan szabadságvágyát!
(Az idézetek a hetek és a pesti riport írásaiból valók, köszönet érte!)

Friss hír:
“Csütörtöktől már nem dolgozik tovább a Terézvárosban gyerekorvosként B. Krisztián, akit négy évre ítéltek, mert lúggal öntötte le volt szeretője nemi szervét. Az önkormányzatnak sikerült meggyőznie az orvost, hogy az érvényes szerződés ellenére ne praktizáljon tovább, legalábbis a VI. kerületben.
Terézváros önkormányzatának vezetése – miután tudomására jutott, hogy a kerületben gyermekorvosi praxist kapott B. Krisztián azonos azzal a férfival, akit a volt szeretője elleni bestiális támadással vádoltak – nem tartotta, és továbbra sem tartja elképzelhetőnek, hogy az orvos Terézvárosban praktizáljon.

Az önkormányzat természetesen tisztában van vele, hogy a Fővárosi Törvényszék tegnapi tárgyalásán született elmarasztaló ítélet nem jogerős, mégsem tartja megengedhetőnek, hogy az első fokon négy év letöltendő börtönbüntetésre és az orvosi foglalkozástól öt év, valamint a közügyektől hat év eltiltásra ítélt B. Krisztián részt vegyen Terézvárosban gyermekek egészségügyi ellátásában.” (NOL)

LENINNEK MOST JÓ ÁRA VAN – az oroszok veszik, mint a cukrot!

Nekünk, szombathelyieknek, van egy jókora példányunk!
Leninünk…

001

Eladó?
Valahol a városgarázdálkodás hűvös raktárában lapul, a falnak fordítva!
Igen, pontosan ez az a szobor, amely évtizedeken át hegyeskedett a március 15. téren, miközben az oda illő Petőfi (Batman) Sándor az MMIK előtt szobrozott.
Aztán a mi Leninünket a rendszerváltozás eltüntette.
Talán örökre, de lehet, csak egy időre. Jövőre óriási ünnepre készülnek Orbán baráti államának, a nagy Oroszországnak népei. Paks ajándéka még rejtegethet néhány meglepetést.
Lehet, hogy ezt a Lenint, a mi Leninünket kapkodni fogják, mint a cukrot!
Egy ekkora bronz monumentumnak egész jó ára lehet!

Lehetne belőle venni vagy három Szent Mártont…

Szinte megmosolyogtató az a hevület, amivel a NOSZF századik évfordulójára készülnek Oroszországban.
Csinosítják a Leninhez köthető építményeket, a mauzóleumot, meg a Kreml falát, utcákat, tereket látnak el díszburkolattal és persze az építkezések legjavát az ő Mészáros Lőrincük alkotja.
Csak ott Dimitrijnek hívják a pasit, de eredetileg ő is gázszerelő volt, és ugyanabban a faluban született, mint Putyin.
Ez ám a mázli!

005

Moszkva polgármestere összefogott a pátriárkával, s szinte minden, de minden a Lenin nevet viseli!
Van ott Lenin fesztivál, Lenin szavalóverseny, Lenin étterem, ahol Lenin főzeléket eszegetnek a Lenin pulóveres bárizsnyák. Moszkva bevezető útjaira táblák kerülnek: Lenin városa. Lenin kártya is van ám, arra olcsóbban adják a vodkát…

„Tizenhárommillió rubelbe (mintegy 54 millió forintba) kerül, hogy 2016-ban élethű formában tartsák fenn Vlagyimir Iljics Leninnek, a bolsevik forradalom vezetőjének földi maradványait – jelentették orosz hírügynökségek az állami beszerzések portáljára hivatkozva.

A megrendelő az orosz Szövetségi Őrszolgálat (FSZO). Az “orvos-biológiai műveletek” megrendeléséről szóló dokumentum a kiválasztott szolgáltatót nem nevezi meg, de sajtóértesülések szerint a munka elvégzésének jogát a Gyógy- és Illatos Növények Összoroszországi Tudományos Kutatóintézete nyerte el.

003

A szerződés értelmében a szolgáltatást 2016 novemberéig el kell végezni.
Az 1924. január 21-én elhunyt Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov) földi maradványait a Vörös Téren, a számára felépített mauzóleumban őrzik. Halála után testét bebalzsamozták. Elhantolásáról az elmúlt években többször is vita bontakozott ki, de az orosz közvélemény nem jutott egyértelmű álláspontra.”

002

Lenin marad, s talán az elkövetkezendő évben még rövid sétára is körbeviszik a Krasznaja Ploscságyon!
A moszkvaiak majd fáklyákkal, meg gyertyácskákkal baktatnak a nagy Lenin után, ütemesen trappolva a Poljuska dallamára.
A tereket újra megtöltik Lenin szobrokkal, monumentumokkal.
Ezért volna jó, ha most próbálnánk nekik elmutyizni a miénket.
Valami főnök féle, akár a mi miniszterünk esetleg megpróbálhatná!
Mondjuk azzal a mesével, hogy nagypapája majdnem lelőtte Lenin apját!

Istenem, milyen hülyék is ezek az oroszok, meg a moszkvaiak!

778780
Mi soha nem volnánk képesek, még csak hasonlóra sem! Nekünk még Gyógy- és Illatos Növények Össznépi Tudományos Kutatóintézetünk sincs…
Ugye?

BERMUDA A JÁKI ERDŐBEN – avagy a fogvacogtató kanyar legendája

A Bermuda-háromszög rejtélye, azaz a Florida déli csúcsa, Puerto Rico és Bermuda szigete között eltűnt gépek legendája a második világháború után lett világszerte híres. Akik arra járnak, eltűnnek, elvesznek, katasztrófa áldozatai lesznek, elillannak, megsemmisülnek és így tovább… Vérfagyasztó történetek, megoldhatatlan feladványok övezik a környéket, s ha az elnevezést halljuk, „Bermuda” szinte önkéntelenül is képesek vagyunk beleborzongani.

bermuda-haromszog-terkepA The Sunday Times a minap azt írta: Norvég tudósok szerint nem az ufók vagy Atlantisz elsüllyedt városának romjai miatt tűntek el korábban a hajók és a repülők a Bermuda-háromszögben, hanem a víz alól feltörő metánbuborékok állnak a titok hátterében.

Így lehet – egész biztosan! A feltörő metánbuborékok rettenetes galibákat tudnak okozni! Főleg, ha az ember nem figyel eléggé!

Nos, úgy tűnik, Bermuda a mi közvetlen környezetünkben is van! Mi, jákiak és mindazok, akik Ják község felől közelítjük meg naponta Szombathelyt, a megyeszékhely előtt nem sokkal, kénytelenek vagyunk átevickélni egy rejtélyes, veszedelmesnél is veszedelmesebb kanyarokkal tűzdelt erdőn, egy bamba tekintetű őzek és délceg szarvasok által olykor gyalogátkelőként használatos völgyön, majd egy megerősített áteresszel tarkított, toldozott foltozott kaptatón, hogy végre megpillanthassuk szeretett Falconk kéményének bodorfüstjét!

jáki bermuda

Igen, az erdei kanyarok, az évek alatt életveszélyessé kopott – hetek óta hiábavaló módon foltozgatott – úttest, no és persze az e szakaszon képességeik legjavát felvonultatni kész sofőrök összmunkájának köszönhetően, valódi halál-pálya jött létre, ahol ma még egy közelmúltban elhunyt ember – egy holttest! – is kénytelen volt megismerkedni a fizika törvényeivel.

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/halottszallito_csapodott_arokba_szombathely_es_jak

Amint azt megtanulhattuk – volna -, a súrlódás az egyik legizgalmasabb jelenség a mechanikában. Csúszós talajon, például jégen, alig tudunk járni, a kerekeken guruló járművek nem nagyon képesek elindulni. Ugyanakkor a személyautó, menet közben az elégetett üzemanyagnak átlagosan 20%-át a különböző súrlódások leküzdésére fordítja! Ma, amikor a benzin hetente drágul, nem elhanyagolható mennyiség 20%!

Az egyszerű példa, így segít megérteni a súrlódás fogalmát:
„A nehéz ruhásszekrényt még arrébb tolni is szinte lehetetlen, a síelő ugyanakkor szinte akadály nélkül siklik le a havas domboldalon.
Tegyünk vízszintes asztalra egy viszonylag súlyos hasáb alakú testet, és erőmérőnkkel húzzuk vízszintesen egyre nagyobb erővel! A húzóerőt egy bizonyos mértékig növelve a test nem mozdul el, tehát egy azzal ellentétes irányú, egyenlő nagyságú erő is hat rá. Ez a nyugalmi vagy tapadási súrlódási erő, amely mindig akkor lép fel, amikor két test egymáshoz képest elmozdulni igyekszik. A tapadási súrlódási erő a felület síkjában, a testre ható többi erőtől függő irányban hat, nagysága pedig zérus és egy maximális érték között akármennyi lehet a húzóerőtől függően.”

0002

A fizika, mint az általános műveltség egy fontos tananyaga, sok lehetőséget adott, hogy kísérletezgessünk! Emlékszik még valaki az alábbi példára?

„Tegyünk vízszintes asztalra egy viszonylag súlyos, hasáb alakú testet, és mérjük meg a tapadási súrlódási erő maximumát! Ezután növeljük az asztalra ható nyomóerőt úgy, hogy két vagy három egyforma hasábot próbálunk elmozdítani! Azt tapasztaljuk, hogy ehhez kétszer, háromszor akkora erőre van szükség. Tehát a tapadási súrlódási erő maximuma egyenesen arányos a nyomóerővel!

1311716480-e5uR65

Végezzük el a kísérletsorozatot úgy, hogy hasábokat üveglapon húzzuk! Természetesen ebben az esetben is tapasztalhatjuk az egyenes arányosságot a nyomóerő és a tapadási súrlódási erő maximuma között, de a számadatok mások lesznek. A súrlódási erő értékét befolyásolja a felületek anyagi minősége.
Próbáljunk elmozgatni az asztalon egyetlen hasábot úgy, hogy változtatjuk a hasáb asztallal érintkező felületét! Azt tapasztaljuk, hogy ebben az esetben jó közelítéssel mindig azonos nagyságú erőre van szükség. Tehát a tapadási súrlódási erő maximuma nem függ az érintkező felületek nagyságától.”

A törvény ismerete nem mentesít persze attól, hogy fütyüljünk rá!

„Azt a fizikai mennyiséget, amely megmutatja, hogy a tapadási súrlódási erő maximuma hányszorosa a felületeket összenyomó erőnek, tapadási súrlódási együtthatónak nevezzük. Jele: μ0. Mértékegysége nincs, mivel a tapadási súrlódási együttható egy viszonyszám.
A tapadási súrlódási együttható függ az érintkező felületek anyagi minőségétől.”

Jpeg

A jáki erdő kanyargó útjainak egyik fontos fizikai összefüggése tehát a tapadási erő összefüggéseiben rejlik!

„A tapadási súrlódási erő nagyon fontos szerepet játszik a kerekeken gördülő járművek előrehaladásában. Ugyanis a tisztán, kipörgés nélkül guruló kerék talajjal érintkező pontját a tapadási súrlódási erő tolja előre, enélkül a kerék egyhelyben forogna, a jármű nem tudna elindulni sem.”

A másik fontos ismeret a tehetetlenség törvénye, melyet Isaac Newton(1643-1727) fogalmazott meg művében a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematicaban és Newton első törvényeként ismerjük. A törvény kimondja:

„Minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy másik test vagy mező által kifejtett hatás nem kényszeríti mozgásállapotának megváltoztatására.”

Hmmmm!
Ha jobban belegondolunk, e bonyolult okfejtésekhez képest sokkal egyszerűbben is képesek lehetnénk arra, hogy levonjuk a tanulságait a sokadik balesetnek, mely a jáki erdő szeszélyes kanyarulataiban a közelmúltban bekövetkeztek:

Ócska utakon, ócska gumikon, ráadásul, ha ömlik az eső, s az aszfalton sártenger vigyorog, vezessünk kicsit átgondoltabban!

Szeretettel kérjük továbbá a versenyre kiéhezett, fékezhetetlen gépszörnyek tulajdonosait, ne tétovázzanak!
Keressenek fel egy arra alkalmas versenypályát, s ne engedjék, hogy bárki is jobb legyen náluk!

Mert – csendben jegyezzük meg -, ez az útszakasz nem az a bizonyos versenypálya! Ez csak egy dilettáns módon toldozott, foltozott, lepusztult útpadkákkal szegélyezett ösvény, amin naponta kénytelenek evickélni, mi, jákiak.

Ahol havonta történnek elszomorító balesetek, mi pedig tehetetlenül szemléljük mindezt… Mint a Bermudákat általában!