A LEGBÜSZKÉBB SZOMBATHELYI ÉDESANYA – Guzmicsék ölelése a legszebb ajándék

Aki valaha Szombathely belvárosában szívesen időzött, s szerette a régi könyveket, bizonyára találkozott egy rendkívül udvarias és mindenkihez kedves eladónővel.
Egy igazi „könyvesboltossal” az egykori Antikvárium szorgalmas munkatársával, aki szerénységével, de elapadhatatlan segítőkészségével a vásárlók rokonszenves társává vált Szombathely minden bizonnyal legillatosabb üzletének.
Mert az Antikvárium hamisítatlan illatát, a régi könyvek aromáját lehetetlen elfelejteni…

0001

Ebben az azóta is fájdalmasan hiányzó üzletben dolgozott Guzmics Károlyné, akinek nevét a 2016-os EB-n szinte a fél világ megismerhette. Ő volt, aki a fiát elkísérte a messzi úton!

Az arcát, kedves előzékenységét még a könyvesboltból mindenki ismerhette, de a legféltettebb titkának bemutatására mostanáig várnunk kellett! Mert Guzmics Károlyné most minden bizonnyal kiérdemelte a legbüszkébb szombathelyi édesanya címet, hiszen fia, Guzmics Richárd, a Haladás egykori kiválósága mellett Franciaországban szurkolt az Európa Bajnokság mérkőzésén.

0002

Ahogy egy telefonos interjúban a minap elárulta: „mint ahogyan senki, ő sem számított arra, hogy a magyar csapat ennyire sikeres lesz, de nagyon boldog, hogy így alakult.”

„Nagyon büszke vagyok a fiamra, egy álma vált most valóra, de ő ezért az álomért nagyon sokat dolgozott. Hatéves kora óta focizik, míg kortársai a játszótéren voltak, ő edzésekre járt az év szinte minden napján.”

0003

Ahogy a rokonszenves anyuka nyilatkozta: „mindegyik meccsen ott szeretne lenni, mivel úgy vette észre, hogy hatalmas erőt adott a fiának, amikor Bordeauxban az osztrákok elleni meccs előtti este meg tudták egymást ölelni.”

Kevés ennél szebb gondolatot olvashattunk a közelmúlt kétség kívül legnagyszerűbb eseménye kapcsán!
Egy nagyszerű ember, egy az édesanyjának örökké csak „kisfiam”-ként jegyzett labdarúgó, elérte élete eddigi legnagyobb csodáját, megmutatta a világnak nagyszerű képességét, tehetségét, s ehhez a legtöbb segítséget az édesanyja jelenthette!

0005

Az édesanyja ölelése, aki ezért a pillanatért elutazott, a messzi Franciaországba, hogy egy kicsit irigy lehessen rá sok-sok szombathelyi anyuka, édesanya.
Köszönni van okunk, köszönni a helytállását, s a fiának, Guzmics Ricsinek is!
Ismeretlenül, s mégis ismerősként.

Na, ha valamiért, hát ezért érdemes szombathelyinek lenni!

HASHAJTÓ ALSÓSZÖLNÖKRŐL – persze csak, ha nem sajnálod kidobni a vacsit

A mi Tónink ártatlan!
Ahogy a nyilatkozataiból kitűnik, egyre ártatlanabb.
Eddig is így gondoltuk, de mióta tiszteletét tette Bayerzsótinál, mélymagyarsága egyszerűen lenyűgözővé vált.
Ahogy ült ott, vadiúj, melírozott frizurájával, a floridai tengerparton összekapott napbarnította orcájával, snájdig kis galambszürke zakójában – az ártatlan szűziesség megtestesült angyala volt – mi más!

„Nevetséges, ha az embernek egy gyilkosságért jogerősen elítélt személy vádjaival kell foglalkoznia – fogalmazott péntek este Rogán Antal az Echo Televízió Mélymagyar című műsorában. A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter annak kapcsán, hogy Portik Tamás a Fővárosi Törvényszéken tanúként azt vallotta, tízmillió forintos korrupciós pénzt vitt korábban neki, felidézte, a bűnöző az első polgári kormány idején nem is tartózkodhatott Magyarországon, a szocialista országvezetés azonban ez a tiltást valami oknál fogva visszavonta. Majd 2012-ben, hosszas kutatás nyomán a rendőrség letartóztatta Portikot, vádat emeltek ellene, aztán a bíróság nemrég el is ítélte. „Nem elég, hogy 2002 és 2010 között szabadlábon flangált, segítséget is kapott, találkozhatott az akkori titkosszolgálati vezetővel, Laborc Sándorral. Kiderült, arról beszélgettek, nagyon utálja a jobboldali politikusokat, mindent meg fog tenni, hogy lejárathassák őket. Még az én nevem is elhangzott” – mutatott rá Rogán. Felidézte, a nemzetbiztonsági bizottság által is megismert beszélgetés felvétele szerint Portik arról is értekezett, balos politikust szívesen, jobboldalit soha nem finanszírozna.”

roganka

„Az egész tehát egy nyilvánvaló hazugság, lejáratási kísérlet” – szögezte le a minapi tanúvallomásról, megerősítve, nem ismerték egymást Portikkal, semmilyen üzleti érdekeltségével nem kötött megállapodást a korábban általa vezetett, V. kerületi önkormányzat. Amint lehet, hamis tanúzásért feljelenti a rágalmazót, fontos, hogy valamennyi állítást kivizsgáljanak a hatóságok. Végül felvetette: „Már csak az a kérdés: ki rendelte ezt meg?”

Íme, a XXI. század legfájintosabb hashajtója, egyenest a vendvidéki Sakalovciból, vagy ahogy a magyar ajkúak mondják, Szakonyfaluból!
A recept rémesen egyszerű!

Bekapod a kaját, elindítod az itt mellékelt videót, végigszenveded a világ legbárdolatlanabb gennyládájának előhangját, aztán már kezdődik is a mi Tónink szerecsen mosdatása.
No, nem kell rosszra gondolni, itt Tóni fürdik egymaga, önkezével, ha úgy tetszik!
Felvet és megállapít, sommáz és végül kiböki a frankót!
Semmi akadálya, hogy Polt mindezt megkajálja, rendesen.
Mert már neki is látott!

13413794_883441665118740_5159945067892847817_n

Nekünk meg itt marad a mai vacsi viszontlátása!
/Hiába néz oly ártatlan ürességgel ez a mi derék fiunk, a csupacsecs, őnagysága mentén…/
Mert ez a videó – hogy idézzük a nagy klasszikust, Szakály Gábor egykori szombathelyi ámokfutót – gyomorforgató!

BREXIT – Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra!

Alig egy hónappal ezelőtt búcsúztunk a neves magyar karikatúristától Kaján Tibortól.
Elhíresült mondata, mintha csak a mai nap bombasztikus hírét próbálná magyarázni:

„Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra!”

A nap történése szinte minden jelentősebb karikatúristát megihletett.
Ahogy pestiesen mondanák: Kész röhej, ami történt!
A britek nemet mondtak, a távozás mezejére léptek, kiakólbólintatták magukat az oly sokáig fontos európai közösségből.
A grafikusok, karikatúristák pedig rögtön megragadták az alkalmat, s elkészültek a brexit ihlette karikatúrák.

6a00d8341cb34753ef01b7c81874c6970b-500wi

1973

2014-05-12-e-pa-novice-e-pa-brexit-27047

brexit

brexit___dr_meddy

Brexit-cartoon

Brexit-EU-referendum-Cameron-cartoon

Brexit-Grexit-EU-Cartoon

brx

comic

eu_summit_and_the_brexit__marian_kamensky

3507

A humor nagyágyúi után álljon itt még egy idézet a fent emlegetett Kaján Tibortól:
„A mi emberi életünk egy borzasztó vékony, töredező hártyán zajlik le, a mindenséget a miénknél sokkal nagyobb hatalmak mozgatják. Nem a múzeumok vagy Shakespeare alkotják az igazi erőket, hanem az emberi értékrendszerbe beilleszthetetlenül nagy energiák: a tavaszi újrakezdés, a mágneses viharok, olyan világok, melyeket a szobrászok sem tudnának megtervezni. Felesleges az emberi gőg: Shakespeare volt a legnagyobb a Földön, de a Marson már semmiféle formában nem létezik Shakespeare, és még hány távolabbi bolygó is kering az űrben.”

MIBEN TARTSUK A PÉNZÜNKET? – a Nokiás doboztól a Louis Vuitton hátizsákig

Mindazok kedvéért, akik a szerényen a zsebükben laposkodó tárcára gondolnak, sietve kell kijelentenem: pénzt tartani kizárólag nagyobb űrtartalmú tárolóeszközben érdemes, ahol a bankók ún. bankjegykötegelő szalag ölelésében várakoznak az okos felhasználó igényeinek kielégítésére. Pénzről tehát leginkább akkor beszélhetünk, ha annak számossága milliókban fejezhető ki, vagy éppen milliárdokban.
Minden egyéb esetben zséről, lóvéról, zsetonról, vagy éppen gyengiről szokás szövegelni.
Bár a kisebb címletekről igazán szólni sem érdemes!

Jól tudják ezt azok a nemes lelkű, legújabb kori nagyurak, akiken napjában többször is átvándorolnak a millák. Millák, melyeket az átlagember – lásd kb. nyócmillió nyomorék, maradék-magyar – képtelen elképzelni. Igen, a kivéreztetésre ítélteknek már az új húszezres csalóka színei is szinte elérhetetlenek. Ha mégis hozzájutnak, a táskáikat táskákba gyömöszölve baktatnak el vele a boltig, ott kétszer is körbenéznek, mielőtt a pénztárban állva elővarázsolják, s a visszajárót vagy négyszer megolvasva zötyögnek hazáig. Hja, ebből a nagy lóvéból alig jön három, négy, persze havonta! A jó közmunkás bére meg alig több, mint ebből kettő!!! Nehéz ezekkel az emberekkel – a szegényekkel? – elhitetni, hogy bizony akadnak köztönk lények, akik az efféle bankjegyeket bankjegykötegelő szalaggal átpántolva, dobozkákban, esetleg hátizsákokban cipelgethetik, csak úgy, jókedvükben!
Milyen furcsa, hogy a gazdagok ilyenkor rendre a szegények irigységéről beszélnek! Pedig irigy csak az tud lenni, aki a sóvárgása tárgyában legalább halvány élmény-foszlányokkal rendelkezhet!

A közelmúlt jellemző pénztároló trezorkája volt Hagyó Miklós Nokiás doboza.

00001
Állítólag abban az időben még méretes volt a Nokia butatelefonja, amit a többség csak egyszerűen bunkofonnak csúfolt. Így talán már érthető, miért is lapulhatott abban akár egy komolyabb ház árának megfelelő összeg! A mai mobilok dobozai elenyészőek, a környezettudatos tárolás korszakával eltűnt egy nagy mítosz… Igaz, azóta a bírósági döntések értelmében az a bizonyos Nokiás doboz nem is létezett!

A friss fejlemények egyike, hogy az elhíresült viszkisdoboz sem volt egyébb, mint egy jól sikerült népmesei elem.

00002
A Fapál Lászlónak tulajdonított történetről is kimondatott, hogy a megvádoltak bizony ártatlanok voltak, abban a piás dobozban sem utaztak hatalmas köteg pénzek! A bírósági felmentés legalábbis ezt valószínűsíti.

Mostanság a legérdekesebb pénzszállító eszközök köre egyetlen univerzálisnak tűnő eszközzé silányult.
Igen, úgy tűnik a jelentősebb összegek szállítására – és persze az ország házában való gyönyörködésre – a legeslegfrappánsabb eszköz nem más, mint a Louis Vuitton Montsouris GM #112288 névre hallgató designer tátyó, mely ma is kapható, bagatell 885 Euro-ért, akár Csillusésmisi remek boltjában, Budapesten.
A háton is hordható, remekbe szabott táska igazán kezes, a benne lapuló, tízmillió forintnak megfelelő Euro szállítására talán a legalkalmasabb.
Ugyan, miért is ne gondolhatta volna ezt az a valaki, aki, lehet, hogy egy ilyen, bankókkal megrakott táska tartalmában gyönyörködött anno a parlament padsorában?

0004
De mindez nyilván fikció! Az illető megnevezhetetlen, hiszen minden szó felesleges vádaskodás volna, s az ifjút, ma mindenkinél jobban megilleti az ártatlanság vélelme. De azért nem árt, ha tudjuk, hogy a bírósági döntésig, történhetett akár úgy is, ahogy a veszedelmes bűnöző, a minap állította…

Szóval, kedves pajtikák! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Ha véletlenül utatokba akad egy számotokra teljesen ismeretlen manusz, aki nektek átad uszkve tíz milliót, ne legyetek restek! Cipeljétek! A feladatra a Louis Vuitton Montsouris GM #112288 a legjobb választás!
Ezt vegyétek és vigyétek! Soha nem fog kiderülni, mit rejt valójában a tátyótok pocakja!

OKOSTELEFONTALANUL – üres utcákon át, a 3-3 pillanatai nélkül

Ma nem volt jó ötlet hatig dolgozni!
Nem volt jó ötlet hazafelé indulni, az elnéptelenedett utcákon, tereken át, okostelefon nélkül.
Hallgatni, amint kiszűrődnek a nyitott ablakokon át az egyre hatalmasabb ordítások, üvöltések, néha egy egy sikoltás, taps és olykor üdvrivalgás.

Bizony, a mobiltelefonokhoz hozzászokott ember mindenhová magával viheti a világ e pillanatokban legfontosabb eseményét, de mi van, ha nincs kisokosunk?
Nos, ez nyilván elképzelhetetlen, de legalábbis valószerűtlen!

A neves fotográfus, Eric Pickersgill élte át az alábbi történetet, mielőtt munkához látott volna:
“Egy család ül le mellém az Illium kávézóban Troy-ban, New Yorkban, melynek tagjai teljesen elkülönültek egymástól. Nem sokat beszélnek. Az apának és két lányuknak saját telefonja van. Az anyánál vagy nincs, vagy csak úgy döntött, hogy elteszi. Bámul ki az ablakon, szomorú és egyedül van a legközelebbi családtagjai társaságában. Az apa időnként felnéz, hogy bejelentsen valami homályos infót, amit az interneten talál. Kétszer is megemlít egy nagy halat, amit kifogtak. Senki sem válaszol. Elszomorít a technológia használata cserébe azért, hogy nem kommunikálnak. Ilyen még soha nem történt velem, és kétlem, hogy ezen új élmény társadalmi hatásainak akárcsak a felszínét is kapirgálnánk.”

Ma nem láttam senkit az utcákon.
Ha láttam volna, valószínűleg mindenki a mobiltelefonjára meredten igyekezett volna hazafelé, hiszen „csapataink harcban álltak”, s a győzelem minden pillanatát kellett volna látni! A fotográfus jóval előttem képzelte el az én helyzetemet. Íme, ilyen volna a világ okostelefonok nélkül!

0001

0002

0005

0003

0007

0004

0006

0008

„A Pew Research Center kutatása szerint az amerikai felnőttek 65 százaléka használ valamilyen közösségi weboldalt, mely szám folyamatosan növekszik a 2005-ös 7 százalékos értékről, amikor a kutatás elkezdődött. A digitális világjárvány már annyira súlyos, hogy szinte gyakoribb, hogy egy személy a telefonját nézi, ahogy elhalad mellettünk az utcán, mint az, hogy valódi szemkontaktust tudnánk teremteni, vagy hogy meg tudjunk osztani velük egy mosolyt.”

BON VOYAGE – Hello! Elment az eszem, s most indulok utána!

Amikor néhány nappal ezelőtt elrendelték a társasházak fellobogózását, takarékmódba kapcsoltam.
Mi a frászért kellene itt zsörtölődni?
Akinek kedve van, lobogózzon!
Nyilván ez is a velejárója az EB-nek, nem csak a póráz…

13475087_604360659741591_3625799061841001257_o

A Magyar Közös Képviselők Egyesülete (MaKKE) arra kéri a közös képviselőket, számvizsgáló bizottsági tagokat, tulajdonosokat, hogy tűzzék ki a magyar zászlót a társasházakra a labdarúgó Európa-bajnokság (Eb) ideje alatt.
“Az elmúlt évtizedek legfontosabb sporteseménye zajlik, amely a magyar társadalom minden rétegét megmozgatja. A magyar válogatott sikere előtt nem lehetnek közömbösek a közös képviselők sem. Nemcsak gesztus értékű a kezdeményezés, ezzel tartozunk a magyar nemzeti válogatottnak” – áll a közleményben.
Weisz Gábor Miklós kifejtette: a kezdeményezéshez más sok kolléga csatlakozott, holnap több mint száz budapesti társasházban lesz kitűzve a magyar lobogó és remélik, hogy a kezdeményezéshez még sok ezer társasház csatlakozik. „Nem csak Budapesten várjuk a csatlakozó közös képviselőket, reméljük, hogy vidéken is egyre többen állnak a kezdeményezés mellé” – tette hozzá. Hangsúlyozta: a mozgósításban a közös képviselőknek nagyon fontos szerepük van, hiszen több mint 4,5 millió ember él társasházban.”

Tegnap este viszont már komolyra fordult a helyzet!
Lemezt kaptam!
Nem bakelitet, csak egy CD hanganyagát, amit képtelen volnék magamban tartani!

folder

A „hűazannyamindenit” egy egészen enyhe kifejezés, a „jézusmária” pedig nem igazán képes elfedni a műalkotás hallgatása közben elszenvedhető külsérelmi nyomokat. Már, ha az ember fia a falnak kenődik, egyik másik gyöngyszem hallatán!
Ugyan a Boci-boci tarka, meg a Mézgáék zenéje lemaradt, de szinte minden összeállt, hogy igazi fergeteg-party üvölthessen valamennyi panerdrukker viskójából.

Nosza, pajtikáim, töltésre! Aztán elő a láda sörrel, brunnyantsátok be a televíziókat és kezdődhet is az orgazmus!

http://tinyurl.com/jydn8ob

Hello! Elment az eszem, s most indulok utána!
Megjelent és már kapható, lopható a BON VOYAGE című szomszédszeretgető albummm!
A felhozatal hiánytalan!

3

Itt van minden és mindenki, aki számít: Ganxsta Zolee, PASO, Firkin, Halott pénz, meg Rakonczay Imi! De aki igazán tutira vágyik, annak itt a stadionok slágere, az örökbecsű Soho Party, no meg az Éjjel soha nem érhet véget…
Ha valaki mégis józanul jutna a lemó legvégére, az garantáltan rázuhanhat a lágyára, hiszen ez a kiadvány sem nélkülözheti a Nézését, meg a járását!

BON VOYAGE! No comment!

A TÉVEDHETETLENEK LEGYŐZHETETLENEK – ásítok, vagy éppen ordítok?

Szeretem a focit.
Szeretem a magyar focit.
Szeretem a tegnapi fergeteges győzelmünket.

Ahogy a fogorvosomat is szerettem, midőn a magasba emelte kihullott szemfogamat.
Elvégre ő megmondta, hogy ki fog hullani!
Nem volt mit tenni, lehetett tűrni, várni.
A legjobb öngólok így születnek.

A félő csak az, hogy úgy tűnik, legyőzhetetlenné váltunk.
Elvégre tévedhetetlenek vagyunk, így nyilván legyőzhetetlenek is.
Akkor meg ki akar a százmillió pofára esésünkre emlékezni!

Ami most van, az a jó, ami meg lesz, az az utódok baja!
Csak a korrekt tájékoztatás kedvéért gyűjtöttünk össze néhány tátott szájú, de echte magyar arcot.
Pusztán önigazolásul.

00002

fidesz

qq2

qq3

00001

De már meg is bántuk! Naná!

MAKÓI GAZEMBER – fecskefészkeken tombolt a bakter

Nem akarok hallani többé Makóról!
Eddig is harag volt bennem, valahányszor a makói árustól vásárolt fokhagymára gondoltam, melyről azért végül kiderült, hogy kínai. Átverés volt az egész füzér, meg vele a sok-sok megnyugtatás, hogy ez bizony nem emberi ürülékkel trágyázott kínai selejt. A fokhagyma kínai volt, s erről nem csak a csomó szárai közt felejtett vászondarab felirata árulkodott…
Megvettem, hazavittem, aztán rábukkantam a rongyvégre, meg a minden hagyma legvégén tövig vágott gyökércsomóra. Tipikus kínai munka. Szóval, eddig ezt kaptam Makótól.

A ma reggeli hírek közt viszont bicskanyitogató glosszát olvashattam a makói vasutasról, aki megunva a molnárfecskék piszkának takarítását, mára virradóra levert vagy két tucat fecskefészket.
A vasúttársaság cáfol, de mert makóiak, egyetlen szavukat sem hiszem el!
Gajdolták, hogy nem az ő munkatársuk bűne a rengeteg fészek szétrombolása, de képtelen vagyok elképzelni az éppen csak arra sétálgató turistát, aki unalmában fecskefészkeket pusztít…
Nyilván migráns volt, vagy balos politikus, valaki az örök ellenség padsoraiból, csak, hogy feszültséget gerjeszthessen. Naná! A glossza rövid volt, a mérgem hatalmas…

„A helyszínen úgy tapasztaltuk, nagyjából kéttucatnyit verhettek le – pontos számot azért nem lehet mondani, mert néhány helyen bizonyára maguktól estek le. Húsz fészek a helyén maradt. Ezek lakottak, és a levertek körül is köröztek madarak – néhány az egykori lakhely mellett, egy kiszögellésen vagy csövön ült. A földre hullott darabokat már eltakarították.”

1280

„A vasútállomásnál fészkelő molnárfecske védett madár, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Félgömb alakú fészkét sárból, növényi részekből és tollakból építi, elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulnia. A költési időszak májustól szeptemberig, néha októberig tart, ez idő alatt akár kétszer-háromszor is költenek. Egy fészekaljban általában 4-5 tojás van.
A molnárfecskék hazai állományát 100-200 ezer párra becsülik, populációjuk 65 százalékkal csökkent 1999–2009 között Magyarországon – ezt az aggasztó eredményt mutatta ki Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) elemzése. Más fecskefajok is fogyóban vannak: a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent ugyanezen idő alatt. Ha ez folytatódik, 2020-ra a fecskeállomány kipusztulhat Magyarországról.”

Aztán csupa-csupa apró betűvel jön a mentegetőzés, amitől csak még bosszúsabb leszek: „Makón is, Szentesen is leverték…”
„Makó arról is nevezetes, hogy a főtéri Bérpalota eresze alatt fészkel Közép-Európa második legnagyobb molnárfecske-állománya – igaz, ezekből éppen 10 esztendeje, szakhatósági engedély birtokában 80 darabot levertek az épületben akkor működött cukrászda kedvéért. Néhány éve pedig Szentesen vert le két helybeli fiatalember 12 fecskefészket. A Szegedi Városi Bíróság pártfogói felügyelet alá vonta őket.”

Most akkor bojkottálom Makót!
Mert a jelek szerint a fecskefészkek leverésének komoly hagyománya van a településen. Megy az egymásra mutogatás, az okoskodás, csak éppen felelősséget nem vállal senki! Jött az este, a sötétség, s a fészkek, egy természetesen ismeretlen személy által „leverésre kerültek”.

Levert fecskefészkek a makói vasútállomásnál. Fotó: Szabó Imre
Levert fecskefészkek a makói vasútállomásnál. Fotó: Szabó Imre

Mert a makói állomáson nyilván nincsenek kamerák és a szemtanúk mind az igazak álmát aludták.

Aki látott már fecskét, kétségbe esetten körözni a tönkretett építménye helyén…csak az tudja, mit érzek! Mert az életem egyik legfontosabb élménye volt, amikor végignézhettem, amint a messziről érkezett fecskepár nekilátott az építkezésnek. Hordták a sarat, a növényi darabokat, ügyködtek napokon át. Aztán a parányi nyíláson keresztül becuccoltak, s jött pár nap csend… Egy reggel irdatlan csivitelésre ébredtünk, s a fecskepapi e pillanattól megállás nélkül röpködhetett kaja után. Az éhes szájacskák csak kiabáltak egyre…

JÖNNEK A FÉLÓRÁS TANÓRÁK – Palkovics államtitkár úr kapuzárási pánikja

Kicsengettek.
Kitört a vakáció és egyben megkezdődött a nagy átstrukturálódások ideje, kezdődik a machinálások és cselvetések nyara, hogy aztán ősztől kibuggyanhasson végre a kondér: jön az Ádertesó vezette új KLIK, a rendes évi reformok özöne, benne a Palkovics államtitkár úr legeslegújabb agyrémével a félórás tanórával.
Ez az új fixa idea!

Az ántivilág idején az iskolákba térő gyermekek kezét elengedték a szülők, s az áldásos munkát, a nebuló fejlesztését a tanítókra bízták. Ma a tekintélyüket vesztett tanároknál minden szülő jobban ért a pedagógiához – és ezért persze minden tanár idióta – s az oktatásért felelős felettes szervek minden jó és évtizedek alatt bevált módszer helyébe kiötlenek valami „naccerűt”.
Mert csak!
Ilyen izé lesz ez a legújabb nyájaskodás, a harminc perces tanóra is, mely a magyarázatok szerint a diákok terheit kívánja csökkenteni. Mert a szaktárca szerint a gyermekek terheket cipelnek, s a tanerő gyilkolászásaival szemben példás erővel kell fellépni!

0001

Palkovics államtitkár úr Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Tehát, hogy a plebs is értse, fingja sincs az általános iskolai tanulók terhelhetőségéről, figyelmének fenntarthatóságáról, nem ismeri az elmúlt évtizedek során kialakult szokásokat, s ami talán ennél is fontosabb, nem tanított soha, szinte még kisgyermek korú emberkéket. De eldöntötte, hogy megvédi őket, a lurkókat, pontosan úgy, ahogy imádott főnöke védi permanens módon a magyarokat, miközben senki, az égvilágon senki nem akar ránk rontani… persze rajta kívül!

0004

Palkovics államtitkár úr, gépészmérnök, egyetemi tanár szerint a gyermekeket nem szabad megterhelni a 45 perces órákkal, fokozatosan át kell térni a harminc perces együttlétekre, hogy a szabadság, a szünetek sokasága zúdulhasson a legfogékonyabb korba ért kisemberekhez.
Ezt mondja és ezért harcol, s mert mindig nekik van igazuk, nyilván el is rendeli majd, hogy mostantól harminc perc lesz egy óra! Nem számít, hogy eddig hogy épült fel egy tanóra struktúrája, tehát nem számít, hogy évtizedek óta miként tanítják a pedagógus pályára lépők számára egy tanóra felépítését! Mostantól új szelek fúnak, éljen a több és hosszabb szünetek iskolai rendje, az éppen csak megkezdhető és befejezhetetlen témák végigrohanása, az átkozott számonkérések lerövidülése… Egyáltalán, éljen minden, ami a múlt eltörlését, a tekintélyelvűséget, a szigort, netán a rendet jelenthetné!
Ugyan, miért is kellene a következő generációkat a munkára, az eredményességre, a kitartásra ösztönözni!

Könnyítsünk rajtuk! Úgyis elmennek!

Vajon Palkovics államtitkár úr hallott már több évtizede eredményes tanítóinkról, akik tökéletesen látják, mikor és mivel terhelhető egy alsó tagozatos gyermek? Akik megtanulták, hogy kell bánni egy fáradt kisgyermekkel? Aligha…

0003

Palkovics államtitkár úr seper. Mint a legtöbb új seprű. Nem számít, hogy ami készül, az vadbaromság, nem számít, hogy a nemzet napszámosait senki nem kérdezte, mit gondolnak a harminc percesre kurtított tanórákról!

A nép, az istenadta nép pedig nyilván örülni fog!
Megszabadíttatnak a gyermekeink az átkozott és zsarnoki tanóráktól – ujjé!
Még pár kiváló ötlet, s az iskolák átalakulása révén a legjobb bulihelyekre írathatjuk vásott kölkeinket!
Fogadjunk, hogy vannak még elgondolások!
Hamarosan beköszönhet a legális tanárverés, a tanmenetek megírását fodrászokra, kőművesekre, meg biztosítási ügynökökre bízó tanfelügyelet, jöhet a tanárok köztéri pellengérre állítása! Ugye, milyen hülyén hangzik, s mennyire reális mégis mindez?

A mi derék kormányunk képtelen volt legyűrni a pedagógusok megmozdulásait, hát most jöhet a szokásos „nemzet nem lehet ellenzékben” duma! Majd kapnak a tanárok mindenféle fenyítést, amiért szólni, s egyáltalán tanítani merészelnek!
Palkovics államtitkár úr Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja semmivel sem különb, mint az elődei! Hoffmann Rózsa és Czunyiné után keresve sem találhatott volna Orbán és Balog rátermettebb ragadozót.

A félórás órák után nyilván még jönnek újítások, csak, hogy közben ne hallatsszék, amint tanítók és tanárok ezrei sírnak az átkozott kréta után!

Ugyan, miért is kellene a következő generációkat a munkára, az eredményességre, a kitartásra ösztönözni!

Könnyítsünk rajtuk!

Úgyis elmennek!

PTK MÓDOSÍTÁS, STIKÁBAN – szülőtartásra kötelezett generációk zsákutcái

“Csak azt ne kelljen megérnünk, hogy a gyerekekre szoruljunk!”

Valahogy így zárulnak mostanában az öregek imái.
Félelem és bizonytalanság költözhet a nyugdíjas korúak szívébe, miután a parlament – szinte suttyomban – megszavazta, elfogadta a PTK módosítását, mely szerint mostantól „törvényi szinten nyomatékosítja a nagykorú gyermekek alaptörvényben rögzített szülőtartási kötelezettségét, továbbá egy új megtérítési igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívül rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett más gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége.”

5589630_f520Egy ideje nyílt titok, hogy hamarosan többen, sokkal többen lesznek az eltartottak, s jól látható, hogy az elvándorlás, a haszontalan munkára fecsérelt közmunka programok, a lakosság nagyobbik részének a gyűjthetetlen tartalékok miatti elszegényedése és az általában is megnyomorító gazdasági válság ma még elképzelhetetlen tragédiákba vezeti a társadalmunkat. Ami mától elrendeltetett, az nem más, mint az állam angolos távozása a problémáink köreiből. Pontosabban a magunkra hagyás tipikus helyzete, mely a legméltatlanabb befejezést vizionálja a csendes többségnek.
A fél országnak…

Aki látott már öregek otthonaiban haldokló, magukra hagyott nagyapákat és nagyanyákat, talán már eljutott addig a döbbenetig, amit ezeknek a szerencsétleneknek kellett, hogy szánjon az anyagi gondjai elől menekülő utódok sokasága. Hogy megoldást reméltek, gondoskodó államot, az ma már nyilvánvaló naivitás!
Szülők, nagyszülők, gyermekek és unokák remélték, hogy a méltatlanul megélt nyomorból talán a túlélés esélyét biztosíthatja az életeken át szolgált és eltartott hatalom, mely a mai nappal kinevezte a hóhérok hóhérait… Íme a világ legmegalázóbb húzása, a szociális temetés után jöhet a végrehajtók paradicsoma: a gyermekeken utólag behajtható adósságok sokasága. Legvégül pedig a nyilvánvaló dráma – amikor az állam kivonul az idősgondozásból.

Eddig is szenvedtük, hogy a társadalmunk teherként tűri az időseket, eddig is éreznünk kellett, amint az állam számára nem gazdaságosan gyógyítható beteg embereket gyakorlatilag halálra ítélik – nem jut pénz a gyógyításukra, vagy hosszú éveken át tartó várólisták okán válik számukra élhetetlenné az élet. Eddig is tudtuk, hogy az állam gondjaira bízott öregek nyugdíjának nyolcvan százaléka alig elégséges az otthonokban gondozottak szerény igényeinek kielégítésére. De mostantól bármelyikünk retteghet az utólag bevasalható szülőtartás elképzelhetetlen mértékű terheitől, melyeknek kamatai a szülők sírjaiba dönthetik azok gyermekeit is!

Míg egyre többen és többen szólnak szinte naponta a várható és soha eddig nem tapasztalt demográfiai torzulásról, addig a magyar állam angolosan távozik. A kifosztott nyugdíjkasszák, a szakemberhiány miatt hónapokon belül teljesen megbénuló kórházi és idősotthon rendszer minden terhét és deficitjét egy végletekig kizsigerelt generációra veri a folyamatos sikeréről ömlengő rendszer.

Gyaníthatóan nem fog szenvedni a szülőtartás terhétől sem Orbán Viktor, sem Mészáros Lőrinc, nem fog tépelődni a kilátástalan jövőtől Puskás Tivadar és Hende Csaba sem. És nem fognak szenvedni ennek a sunyi hatalomnak a kiszolgálói és haszonélvezői. A kérdés már csak az, ki fogja lekapcsolni a villanyt nálunk, ha mondjuk a végrehajtókat is végrehajtók üldözik majd?

Orbán egyébként Európa császára akar lenni. Teljhatalmú ura. Mentse meg az ég ezt a nyomorult földrészt, a világot, ha már a világ szarik ránk!

U.i.:
Ja, és az UBER eltörléséről is ma szavaztak… Ugyan már!