PTK MÓDOSÍTÁS, STIKÁBAN – szülőtartásra kötelezett generációk zsákutcái

“Csak azt ne kelljen megérnünk, hogy a gyerekekre szoruljunk!”

Valahogy így zárulnak mostanában az öregek imái.
Félelem és bizonytalanság költözhet a nyugdíjas korúak szívébe, miután a parlament – szinte suttyomban – megszavazta, elfogadta a PTK módosítását, mely szerint mostantól „törvényi szinten nyomatékosítja a nagykorú gyermekek alaptörvényben rögzített szülőtartási kötelezettségét, továbbá egy új megtérítési igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívül rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett más gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége.”

5589630_f520Egy ideje nyílt titok, hogy hamarosan többen, sokkal többen lesznek az eltartottak, s jól látható, hogy az elvándorlás, a haszontalan munkára fecsérelt közmunka programok, a lakosság nagyobbik részének a gyűjthetetlen tartalékok miatti elszegényedése és az általában is megnyomorító gazdasági válság ma még elképzelhetetlen tragédiákba vezeti a társadalmunkat. Ami mától elrendeltetett, az nem más, mint az állam angolos távozása a problémáink köreiből. Pontosabban a magunkra hagyás tipikus helyzete, mely a legméltatlanabb befejezést vizionálja a csendes többségnek.
A fél országnak…

Aki látott már öregek otthonaiban haldokló, magukra hagyott nagyapákat és nagyanyákat, talán már eljutott addig a döbbenetig, amit ezeknek a szerencsétleneknek kellett, hogy szánjon az anyagi gondjai elől menekülő utódok sokasága. Hogy megoldást reméltek, gondoskodó államot, az ma már nyilvánvaló naivitás!
Szülők, nagyszülők, gyermekek és unokák remélték, hogy a méltatlanul megélt nyomorból talán a túlélés esélyét biztosíthatja az életeken át szolgált és eltartott hatalom, mely a mai nappal kinevezte a hóhérok hóhérait… Íme a világ legmegalázóbb húzása, a szociális temetés után jöhet a végrehajtók paradicsoma: a gyermekeken utólag behajtható adósságok sokasága. Legvégül pedig a nyilvánvaló dráma – amikor az állam kivonul az idősgondozásból.

Eddig is szenvedtük, hogy a társadalmunk teherként tűri az időseket, eddig is éreznünk kellett, amint az állam számára nem gazdaságosan gyógyítható beteg embereket gyakorlatilag halálra ítélik – nem jut pénz a gyógyításukra, vagy hosszú éveken át tartó várólisták okán válik számukra élhetetlenné az élet. Eddig is tudtuk, hogy az állam gondjaira bízott öregek nyugdíjának nyolcvan százaléka alig elégséges az otthonokban gondozottak szerény igényeinek kielégítésére. De mostantól bármelyikünk retteghet az utólag bevasalható szülőtartás elképzelhetetlen mértékű terheitől, melyeknek kamatai a szülők sírjaiba dönthetik azok gyermekeit is!

Míg egyre többen és többen szólnak szinte naponta a várható és soha eddig nem tapasztalt demográfiai torzulásról, addig a magyar állam angolosan távozik. A kifosztott nyugdíjkasszák, a szakemberhiány miatt hónapokon belül teljesen megbénuló kórházi és idősotthon rendszer minden terhét és deficitjét egy végletekig kizsigerelt generációra veri a folyamatos sikeréről ömlengő rendszer.

Gyaníthatóan nem fog szenvedni a szülőtartás terhétől sem Orbán Viktor, sem Mészáros Lőrinc, nem fog tépelődni a kilátástalan jövőtől Puskás Tivadar és Hende Csaba sem. És nem fognak szenvedni ennek a sunyi hatalomnak a kiszolgálói és haszonélvezői. A kérdés már csak az, ki fogja lekapcsolni a villanyt nálunk, ha mondjuk a végrehajtókat is végrehajtók üldözik majd?

Orbán egyébként Európa császára akar lenni. Teljhatalmú ura. Mentse meg az ég ezt a nyomorult földrészt, a világot, ha már a világ szarik ránk!

U.i.:
Ja, és az UBER eltörléséről is ma szavaztak… Ugyan már!