MAKÓI GAZEMBER – fecskefészkeken tombolt a bakter

Nem akarok hallani többé Makóról!
Eddig is harag volt bennem, valahányszor a makói árustól vásárolt fokhagymára gondoltam, melyről azért végül kiderült, hogy kínai. Átverés volt az egész füzér, meg vele a sok-sok megnyugtatás, hogy ez bizony nem emberi ürülékkel trágyázott kínai selejt. A fokhagyma kínai volt, s erről nem csak a csomó szárai közt felejtett vászondarab felirata árulkodott…
Megvettem, hazavittem, aztán rábukkantam a rongyvégre, meg a minden hagyma legvégén tövig vágott gyökércsomóra. Tipikus kínai munka. Szóval, eddig ezt kaptam Makótól.

A ma reggeli hírek közt viszont bicskanyitogató glosszát olvashattam a makói vasutasról, aki megunva a molnárfecskék piszkának takarítását, mára virradóra levert vagy két tucat fecskefészket.
A vasúttársaság cáfol, de mert makóiak, egyetlen szavukat sem hiszem el!
Gajdolták, hogy nem az ő munkatársuk bűne a rengeteg fészek szétrombolása, de képtelen vagyok elképzelni az éppen csak arra sétálgató turistát, aki unalmában fecskefészkeket pusztít…
Nyilván migráns volt, vagy balos politikus, valaki az örök ellenség padsoraiból, csak, hogy feszültséget gerjeszthessen. Naná! A glossza rövid volt, a mérgem hatalmas…

„A helyszínen úgy tapasztaltuk, nagyjából kéttucatnyit verhettek le – pontos számot azért nem lehet mondani, mert néhány helyen bizonyára maguktól estek le. Húsz fészek a helyén maradt. Ezek lakottak, és a levertek körül is köröztek madarak – néhány az egykori lakhely mellett, egy kiszögellésen vagy csövön ült. A földre hullott darabokat már eltakarították.”

1280

„A vasútállomásnál fészkelő molnárfecske védett madár, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Félgömb alakú fészkét sárból, növényi részekből és tollakból építi, elkészítéséhez körülbelül 2500-szor kell fordulnia. A költési időszak májustól szeptemberig, néha októberig tart, ez idő alatt akár kétszer-háromszor is költenek. Egy fészekaljban általában 4-5 tojás van.
A molnárfecskék hazai állományát 100-200 ezer párra becsülik, populációjuk 65 százalékkal csökkent 1999–2009 között Magyarországon – ezt az aggasztó eredményt mutatta ki Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) elemzése. Más fecskefajok is fogyóban vannak: a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent ugyanezen idő alatt. Ha ez folytatódik, 2020-ra a fecskeállomány kipusztulhat Magyarországról.”

Aztán csupa-csupa apró betűvel jön a mentegetőzés, amitől csak még bosszúsabb leszek: „Makón is, Szentesen is leverték…”
„Makó arról is nevezetes, hogy a főtéri Bérpalota eresze alatt fészkel Közép-Európa második legnagyobb molnárfecske-állománya – igaz, ezekből éppen 10 esztendeje, szakhatósági engedély birtokában 80 darabot levertek az épületben akkor működött cukrászda kedvéért. Néhány éve pedig Szentesen vert le két helybeli fiatalember 12 fecskefészket. A Szegedi Városi Bíróság pártfogói felügyelet alá vonta őket.”

Most akkor bojkottálom Makót!
Mert a jelek szerint a fecskefészkek leverésének komoly hagyománya van a településen. Megy az egymásra mutogatás, az okoskodás, csak éppen felelősséget nem vállal senki! Jött az este, a sötétség, s a fészkek, egy természetesen ismeretlen személy által „leverésre kerültek”.

Levert fecskefészkek a makói vasútállomásnál. Fotó: Szabó Imre
Levert fecskefészkek a makói vasútállomásnál. Fotó: Szabó Imre

Mert a makói állomáson nyilván nincsenek kamerák és a szemtanúk mind az igazak álmát aludták.

Aki látott már fecskét, kétségbe esetten körözni a tönkretett építménye helyén…csak az tudja, mit érzek! Mert az életem egyik legfontosabb élménye volt, amikor végignézhettem, amint a messziről érkezett fecskepár nekilátott az építkezésnek. Hordták a sarat, a növényi darabokat, ügyködtek napokon át. Aztán a parányi nyíláson keresztül becuccoltak, s jött pár nap csend… Egy reggel irdatlan csivitelésre ébredtünk, s a fecskepapi e pillanattól megállás nélkül röpködhetett kaja után. Az éhes szájacskák csak kiabáltak egyre…