VALAMI AMERIKA – Tudtad, hogy az USA zászlaját egy 17 éves srác tervezte?

Ötvenhat évvel ezelőtt történt, hogy az alig ötven ezer lelket számláló város Saginaw (Michigan, Egyesült Államok) diákja megnyerte az USA zászlajának tervpályázatát.
Állítólag Eisenhower elnök személyesen választotta ki az elé benyújtott 1500 tervből a végleges zászlótervet, az ohiói diák, Robert G. Heft munkáját.
bf84fe40-c8c1-4a77-b8cd-c8f0a1380996A diadalmaskodó ifjú később egyetemi tanár lett majd 28 éven keresztül egy ohiói kisváros polgármestere. Amúgy a tizenhét esztendős Heft nem volt túl szorgalmas diák. Egy őt faggató újságíróknak később elmondta, hogy a zászlót eredetileg egy iskolai rajz-feladatra tervezte és adta be, amire B mínuszt (négyes alá) kapott. (Érdekes osztályzat!) Amikor munkáját nem sokkal ezután hivatalosan is az USA nemzeti zászlajává választották, mentegetőző tanára – két év után visszamenőlegesen – ötösre javította a jegyet. Hja, olykor a tanerő is tévedhet!

Hogy mit jelent egy amerikai számára az amerikai zászló?
Mindenesetre tuti, hogy többet, mint ma Magyarországon a trikolor.
Volt idő, amikor az óvodások és kisiskolások foglalkozások keretében mázolták a piros fehér zöld papírzászlócskákat, melyeket aztán elültettek az akkor még nagyon tisztelt Petőfi szobor tövében, volt, mikor a kokárdáink a „valahová tartozást” jelképezték, s együtt viselni „az én miniszterelnököm” kitűzővel, állati menő volt. (Ma ugyanez a kombó valószínűleg nem volna annyira telitalálat…)
A magyar zászlót házra kitenni előbb bűn volt, aztán bizonyos helyeken kötelező, párosítása az EU zászlóval kiverte egyesek biztosítékait.

E zászló alatt masíroztak a nemzetinek mondott gyermeteg klubok, az ún. polgári körök, végül lánglelkű vezérük, Hende Csaba, – hogy legalább néhány morzsát belehinthessen a történelemkönyvekbe – a magyar zászló ünnepe körül sertepertélő házigazdává vált. (“Ki más?…)
0006 A szélsőséges nézeteiről nevezetes, – vagy inkább fasiszta nézeteiről elhíresült – Szilágyi Ákos mellett ott tündökölt a Stefánia palotában, midőn a magyarságra erőltetett magyar zászló napját ünnepelték Szikora Robi, Balázs Fecó, Demjén Rózsi és társaik vinnyogásával pitykézve. Hogy teljes legyen a katyvasz, ez a Szilágyi – a Hende barátja – baktat olykor a békemenetek élén Bayer, meg Pataky mentén a mennyország felé, és az ő baráti köre üzemelteti azt a szervert, melyről a Kurucinfó c. szélsőjobbos portál ontja Amerikából az igéit, az amúgy is szétfröccsent hazába…

Amúgy a magyar zászló és címer napja – március szép ünnepe – Rogán Antal és Németh Szilárd közös gyermeke. Talán ezért sem érdemes megrökönyödnünk az apróság állagán…

Visszatérve az amerikai zászlóhoz, amit a 17 éves diák, Robert G. Heft tervezett, éppen június 14-én ünneplik. Különös, de bár a mai zászlót 1960-ban hagyták jóvá, az amerikai Zászló Nap – Flag Day – már 1777 óta számít ünnepnek azon a vidéken.

0003

0002

usa-zaszlo

A zászló, amit szinte minden terméken és minden olyan dolgon, ami „valami Amerika” megtalálunk, s melynek megjelenése a mai napig különleges tiszteletet követel.

A zászló, mely a lexikonok szerint – egy rúdra rögzített, meghatározott színezésű illetve mintájú vászondarab, mely árbócon (keresztrudas zászló) vagy rúdon leng, a rúdra van rögzítve, különleges bánásmódot igényel. (A lobogó nincs mereven rögzítve, csak a sarkainál van kikötve.) A zászló soha nem gyűrődhet, nem érhet földet, s bár Andy Warhol eszközzé változtatta képein, soha nem lehet szimpla „háttérfelület”, minden amerikai számára a szabadságot jelképezi.

„Az Amerikai Egyesült Államok zászlaja – ismert nevén „csillagok és csíkok” (Stars and Stripes), magyarul gyakran: „csillagos-sávos lobogó” – a történelem során nem egyszer változott meg, tagállamok be-, illetve kilépése folytán. A jelenlegi zászlón 7 piros és 6 fehér vízszintes vonal található, a zászló bal felső sarkában egy nagy kék négyszög látható, benne ötven ötágú csillaggal. A sávok az eredeti tizenhárom gyarmatot jelképezik, az ötven csillag kék mezőben pedig a jelenlegi ötven tagállamot.”

Végül még egy érdekesség!
Már, ha a Novák félék hazájában ez érdekesség lehet… Valaha az USA-ban is éldegéltek fázós legények, akik rendszeresen befűtöttek a csillagos sávossal. 1989-ben az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága azt a döntést hozta, hogy a zászlóégetés nem alkotmányellenes, mivel csupán a szólásszabadság kifejezése. Telt, múlt az idő, s 2006. június 28-án a szenátus ismét előterjesztette az ügyet, hogy ugyan már, minősítsék a zászlóégetést alkotmányellenesnek, de a házon belüli szavazáson e lelkes törekvés egy szavazattal megbukott.

Hja, ott sincs minden kerítés kolbiból!

HIVATÁS HELYETT – meddig elég a cirkusz, a mindennapi kenyér nélkül?

Minden feladat, elhívás halála az, ha nem adatik, akinek örömet okozhatnak vele. S, ha végül nem lesz, aki örömet okozzon…

Lehet persze cifra körmondatokat zengeni, ha majd a voksolások alkalmával elmarad a szabad vélemény nyilvánításhoz való kedv, ha a színházban már a premier utáni első előadáson foghíjas a nézőtér, vagy, ha a vasárnapi szentmiséken üresen konganak a templomok. Magyarázat mindenre van, ötlet is százezernyi! Lehet majd másokat hibáztatni…
Naná!

Ahogy a minden utcában lakó gasztrobloggerek is bármit elkészítenek – „másképpen”, csak éppen a konyhai alapműveletek ismerete ne kelljen hozzá… Egyre több a feltáratlan múltból nőtt valóság megváltoztatására irányuló kedv, a gyökértelen kapaszkodás, a hókuszpókusz! Úgy tűnik, a legközvetlenebb környezetünk eróziója elkerülhetetlen, a mérték helyébe fogathajtók, hőlégballonok, meg a szándékoltan a nemzeti gyásznapra rendelt, vurslit kísérő söröskriglik telepednek – ma pedig kifli, mint új hagyomány… hogy aztán kiteljesedhessen a Szent Márton búcsú egy rock koncerttel, meg üvöltve végigvedelt EB döntővel…

Vajon, mit jelenthet e rengeteg cirkuszi attrakció odahaza, a padsorokban csendesen megbúvó anyókáknak, öregapáknak Őriszentpéteren, Gércén, Zajkon, Egyházasrádócon, Becsehelyen, vagy éppen Nemesnépen?

Mit kapnak mindebből Apátistvánfalva, Resznek, Vép, Ikervár, Celldömölk, Söpte, Gutorfölde, vagy éppen Rédics hívő és templomba járó lakói?

Akik az ingyen kegyelem híreit úgy szeretik hallani, mint azok, akik ott, a Váci Egyházmegyében örvendezhetnek a hivatásukat gyakorlók büszkesége felett: „2016. június 18-án 10 órakor a váci Székes­egyházban Dr. Beer Miklós megyéspüspök áldozópappá szenteli Ecseri Pál, Kiss Dávid, Polcz Zoltán és Simon Gáspár Balázs átmeneti diakónus, papnövendékeket. Állandó diakónussá szenteli a megyés főpásztor Fazekas Gábort, Frics Zoltánt és Kmetty Zsoltot. A szentelési ünnepre szeretettel hívunk és várunk minden paptestvért és az egyházmegye híveit!”

20150123_0007_REV

Az ünnepség előtt, alatt és után nem lesz “műsor”. Mert akad még, ahol tudják, semmire nem elég a cirkusz, a mindennapi kenyér nélkül!

Utóirat:
Dr. Beer Miklós megyéspüspök úr, másnap, 2016 Június 19-én mutatja be 50 éves hálaadó szentmiséjét.

KI AZ A CSESZKÓ TAMÁS ? – amikor az a hír, hogy nincs hír

Állítólag a szélhámosságnak vannak fokozatai.
Valahol, toronymagasan az élen tanyáznak a firkászok, a bértollnokok, a megélhetési firkálgatók, az önjelölt újságírók.

Semmi közük a zsurnaliszta szakma alapos művelőinek számító írástudókhoz, akik révén mindig is követhető volt és lesz, maga a történelem.

Nincs miért csodálkozni, ma bárki lehet fodrász, ha képes ollót csattogtatni, mindenki festő és mázoló, aki a szupermarketben ecsetet, meg festéket vásárol, és gyakorlatilag minden jóravaló utcában lakik egy „gyogyász”, aki mindenféle nyavalya tudora. A maradék „nyócmillió hivatásszerűen kókler” országa lettünk.

Mekk Elek immár nem kitaszított, sokkal inkább példakép!

Global-Wie zijn we-Wie is wie in het VBO-WEB_h_Wie-IsWie

Magukat komoly tudósnak nevező „szakemberek” egyértelműen kijelentik, hogy a tudás ma már nem számít, pusztán a lendület fontos. Aki, amihez kedvet érez, ugorjon neki, lesz, ami lesz, aztán tolja ezerrel.
Akik megkritizálhatnák, valószínűleg maguk is így kezdték!

(Nem véletlen, hogy orvosaink zöme „kitántorgó” lett. Nekik még volt mit és kitől tanulni, az értékük ezért felbecsülhetetlen.)

Azt is egyértelműsítik, hogy minden megszerzett okosságnál többet érnek a kapcsolatok, aki nyalni, nyelni stb. remek érzékkel tud, nyilván előbb-utóbb célba ér… Üzenetek ezek, elég lehangoló, de fontos üzenetek, egy folyton indulni kész generáció számára. Ahol a prostitúció, a „szerzés” és a jellemtelen hazudozás az eszköztár néhány stabil eleme, ahol a hozott muníciónál többet ér mindenféle manír, s csak az számít, ki kire tud hasonlítani. Vagy legalábbis ki t tud majmolni…

Tallózgatva a napi hírek között, olvashatjuk, miért nem lesz a Kaszáéknak gyereke.
Hír ez?
Ahogy az is megért egy glosszát, hogy Zalatnay nem tud fizetni, de Mercedessel ment ezt bejelenteni a bíróságon.
Tényleg hír ez?
Megírták, hogy Shrek magyar hangja, bizonyos Gesztesi újra szingli, meg, azt is a közönség elé tárják, ki lett a Steiner Kristóf új faszija.

maxresdefault

Persze, tudom, ez a bulvár!
Ómolnár Miklósnak hála, ez a műfaj megszületett, s a recept kiválóan működik: keress néhány szabadszájú senkit, tereld be őket négy fal közé, a kéglinek add a szellemes „szerkesztőség” nevet és olykor ébreszd fel őket, ha túl hangosan horkolnak.

Ők majd bejárják a „vitruális világot”, isznak, szívnak és böfögnek, akár a profik az amcsi filmekben, végül ontani kezdik a napi műsort. No comment…

Nekünk ma az a hír jutott, hogy vádat emelnek a közismert vasi sajtós, Cseszkó Tamás ellen.

KÖNYVHÉT – mormogás a butakönyvek világáról

Könyv.
Nem ismerek olyan embert, akinek ne volna legalább egy.
Embert az embertől éppen a könyve különbözteti meg.
Meg a könyvéhez való viszonya, kötődése.
A magamfajták, akik néha bedobozolni kényszerülnek valamennyit, már megszenvedték néhányszor a könyvekhez való ragaszkodást. Vagy inkább azon dobozok cipelésének kínjait.
Akadnak sokan, akik a könyvek barátainak mondják magukat, akadnak kifejezetten könyvgyűlölők, a könyveket lenézők, akik szerint a könyv ma már értéktelen, szükséges rossz, hiszen egy jókora, városi könyvtár valamennyi könyvének minden lapja belefér egy hónunk alá csapható, hordozható számítógép memóriájába. Akkor meg minek azokat rendezni, lapozni, óvni, rendszerezni, rakosgatni stb. Nekünk, könyvbarátoknak az a dolgunk, hogy tiszteletben tartsuk a könyveket megvetők gondolatait, aztán senkivel nem törődve szeressük békével a könyveinket. Már, ameddig ez még nem számít bűnnek…

Minden könyvnek van illata. Más a levegője egy olyan helyiségnek, ahol évszázados múltú könyveket őriznek, más annak a teremnek, ahol könyvújdonságokat raktároznak, de más lehet a nappalink levegője is, ahol a plafonig érő könyvespolc áll, rajta minden örökségünkkel, az életünk fontos állomásaival. Ezért vannak ott gyermekkönyvek, ifjúsági kiadványok, ezért támaszkodnak egymásnak novelláskötetek, regények és regény folyamok, lexikonok és könyvritkaságok, melyekből csak néhány készült, szigorú sorszámmal a belső borítón. Akadnak hitványabb, ponyvakiadványok, meg féltve őrzött bőrkötésesek, néhánynak , mint az öreg cipők oldalán, kikandikál a bélése, a fűzés és ragasztás anyagai. És persze minden könyvespolc kiemelt helyén ott találtatnak lelkünk féltett titkai, a szent könyvek – néhányunknál rongyosra olvasva, másoknál szinte felvágatlanul…

0003

Minden esztendő szép és méltóságos ünnepe a könyvhét. Míg gyermek voltam, valamennyi könyv ünnepet a Köztársaság téren töltöttem. Vártam a híres embereket, az író és költő bácsikat és néniket, aztán a dugipénzemet feláldozva bevásároltam a könyveikből, hogy üdvözlő soraikat beleírhassák. Dedikáltattam valamennyit. Hogy sihederré lettem, magam is könyvárussá lettem. Éveken át szorgalmasan jelentkeztem a könyvesboltok vezetőinél, akik szívesen bízták rám a téren álló sátrak egyikét.

0001

Már hajnalban a térre siettem, szépen megágyaztam a portékáimnak a hatalmas asztalon, aztán igyekeztem mindent jól láthatóan a nézelődők, a leendő vásárlók elé helyezni. Nagy öröm volt keresett ritkaságokat dugdosni, aztán egy-egy kedves kuncsaftnak a láda mélyéről elővarázsolni!

0004

Persze, az idők peregtek. A huszonhét forintos könyvek előbb három, majd tizenhárom ezressé változtak, a nézelődők inkább véletlenszerű átvonulókká, a vásárolni szándékozók pedig a szegénységüket szégyenkezve emlegetőkké váltak. A könyvesboltok meghittsége átalakult hatalmas hangárok minden-kínálatává, az apró sátrak fabódékká, s talán éppen a lényeg, a könyvek intimitása, személyes jellege veszett a semmibe.

Nem tudom, lesz-e az idén könyvhét? Illetve, hogy lesz-e olyan élmény, vagy annak legalább a nyoma, amiért valaha a Köztársaság térre vonultunk, mi könyvesek, meg a könyvek barátai? Mert a könyvesboltok elé tolt könyvárus bódék ugyanúgy tudnak üresen ásítani, mint maguk az üzletek, ha a szívek elpártolnak a közelükből.

0002

Azt írtam, nem ismerek olyan embert, akinek ne volna legalább egy. Egy könyve, a sajátja, amibe kedvére írhat, jegyzetelhet mások által diktált és elfogadott, a másokéval egyenértékű, vagy éppen lemásolt, majmolt dögunalmakat. Ma ennek az egy könyvnek van itt az ideje. Neki áldozzák a mindennapokat, könyvfüggők lettek sokan, általa minősülnek, vagy éppen miatta válnak ócsíthatóvá, senkivé. A legnagyobb gazemberség volt „ezt az izét” könyvnek nevezni…

Ma, amikor okoságyból ébredve, okosfogkefével mosunk fogat, amikor az okostűzhelyen készételt melegítünk, majd okostelefonunkon osztjuk be perceinket, napunkat, amikor okostévék és okosrádiók igazgatják a napjainkat, okosautók szállítanak mindenfelé, jó volna hinni a buta könyvek feltámadásában. És jó volna, legalább egy könyv, a Könyv erejéig ragaszkodni a butasághoz!

Mert a valaha létezett könyvheteken csak butakönyveket kínáltak, buta olvasóknak, akik ettől képesek voltak magukat jól érezni! Tudatmódosító szerek, dübörgő hangfalak, és rohanás nélkül, szelíden, egy mézillatot árasztó fa árnyékában, a Köztársaság téri padok szegletén.

ÜZENJÜNK BRÜSSZELNEK – mi, a tékozló fiúk, az itthon maradottak…

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!
Üzenjünk, hogy megértsék, mert nekünk az érkezők jelentik a problémát! Üzenjünk, hátha ott valakit érdekel, hogy a hozzánk érkező migránsok azok, akikből nem kérünk, mert azok mind alacsonyabb rendű emberek, mint mi, mind földönfutók, terroristák, blablablabla, de a hozzánk alkalomadtán vissza érkezőktől, az eltávozottak üzeneteitől – mint nemes kincsektől, bölcseletektől – elájulunk!
Ez a dolgunk! Ezért kell, hogy üzenjünk, hogy megértsék!

17194_1

Gyönyörködünk a vissza-visszaérkezőkben, a róluk készült önportrékban, irigykedve bámuljuk mutatós jólétüket, meg a hatalmas verdáikat, amivel hazaugranak, közénk. Persze, csak, ha nagy kegyesen, olykor-olykor hazalátogatnak, lealacsonyodnak azok közé, akik gyáván és beszari módon itthon maradtak. Még mindig! Leugranak közénk, kiszellőztetik hátrahagyott házaikat, látványosan lenyírják a füvet, az utcán is, ahol mi, a lusta népség eltűrjük, míg az égig ér… Mert ők ott megtanulták és megszokták a rendet. Ott. Csak itthon nem alázkodtak meg, a múltban, annyiért…

0003

Van a mi falunk, a falunkban az utcánk, meg az utcánkban a ház, ahová néha hazajő a Béla.
Lehet kukkolni, éjnek idején, amikor nagy dübörgéssel megérkezik a céges verdával, csupa ismeretlen és idegen felirattal – ő, az „új övéitől”, akikhez most már tartozik.
Lehet suttogva összébb húzni a függönyt, nehogy kiderüljön, hogy fürkésszük, amint hosszú perceken át becuccol a szajréval.
Mert tudj jól, hogy fürkésszük…

Aztán Béla, az este oly fáradt, idegenbe költözött, s onnan hazalátogató „hazánkfia” – ha még egyáltalán annak vallja magát – kora hajnalban felkel, s kiáll a kapuba, hát köszönthetjük, hangos szóval, illedelmesen. Előre… Amint hajdanán a nagyszüleink köszöntötték a tekintetes urat, a falu nagyhatalmú urát, a grófot, aki néhanapján hazalátogatott a „régi” otthonába!

Mert igen, a Béla, az valami csoda! Mert volt olyan bátor, hogy útra tudott kelni, vállalni megannyi nehézséget, háta mögött hagyni a házat, – amiről itt mások csak álmodhatnak -, a falut és a hazát, amiben mások földönfutóvá válnak, csak mert itt maradnak. Béla, aki odaátról rendszeresen kioktatja az itthon kódorgókat, – a gyávákat persze, akik nem emelik fel a seggüket, inkább éhen vesznek – hogy ott bizony, minden nagyon szép, minden nagyon jó…

0002

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!
Mi magyarok ilyenek lettünk, ennyire hülyék, akik bárkinek bármit elhiszünk, csak mert addig tanították, hát „lett” bűntudatunk. Mindenért, amit soha nem követtünk még el!
Tudunk gyűlölni, csak mert mondják és tudunk eszelősen nyalni, irigy pofával a földig meghajolni, csak mert most ez a trendi, ez a menő.
Helyettük is dobog a szívünk, akik mind elhúztak innen, mert tudtak a pillanatnyi jólétnek engedelmeskedni. A carpe diem parancsának engedelmeskedni. S lám, azt is felvállaljuk, hogy mi voltunk a gyáván hűek, a maradék, akiknek már minden mindegy!

Évente vagy ötször-hatszor hazajön a Béla. Legutóbb, mikor hazaérkezett, zavarni méltóztatta egy gödör. Egy kátyú, egy mélyedés, közvetlenül a háza előtt.

0005

Gödör, amibe bele-belehajtottak az arra járó autók és zöttyentek, olykor hatalmasat, s ő nem bírt pihenni, ettől a rettenetes morajtól. Zavarta! Egy gödör, amiből a mi falunkban három ezer hatszáztizenkettő éktelenkedik, és szaporodik, évtizedek óta már. Három ezer hatszáztizenkét gödör döng és zörren hatalmasat, a rengeteg tönkrement futómű áthaladása miatt. A Bélát zavarni méltóztatta az az egy, hát fogta magát, betont kevert és teletömte, serényen. Aztán állt ott, kezében a lapáttal, meg a vödörrel, nézte, hogy nézzük-e. És persze néztük, és bámultuk őt! Bámultuk, mi, a véglények, a szégyellni való teszetoszák. Lám, a Béla megoldotta a lukat! Mert ezek a Bélák ilyenek! Olykor hazajönnek odaátról. Az „új övéiktől”. Le, ide, közénk… Hát ezért kell üzennünk Brüsszelnek!

Ezért kell üzennünk, hogy megértsék! Hogy ők is megértsék a magyar ember mentalitását! Mert különben még azt találnák gondolni, azok, ott, Brüsszelben, hogy mi, magyarok, még mindig az a nép vagyunk, akiknek hajdan élt egy költője, Reményik Sándor.

0004

Hogy még mindig…Azok a magyarok vagyunk, akiknek azt írta a költőjük:

„Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.”

Gyönyörködünk a vissza-visszaérkezőkben, a róluk készült önportrékban, irigykedve bámuljuk mutatós jólétüket, meg a hatalmas verdáikat, amivel hazaugranak, közénk. Persze, csak, ha nagy kegyesen, olykor-olykor hazalátogatnak, lealacsonyodnak azok közé, akik gyáván és beszari módon itthon maradtak. Még mindig! Leugranak közénk, kiszellőztetik hátrahagyott házaikat, látványosan lenyírják a füvet, az utcán is, ahol mi, a lusta népség eltűrjük, míg az égig ér… Mert ők ott megtanulták és megszokták „azt a rendet”. Ott. Csak itthon nem alázkodtak meg, a múltban, annyiért…

Üzenjünk Brüsszelnek!
Szar alakok lettünk, akik csak irigykedni tudnak.
Pisálni az ellenszélben…
Gyáván, itthon megrohadni.
Aztán zárjuk le végre a határokat! Oda-vissza…
Akkor talán nem juthatnak messze a gonosztevőink.

MATOLCSY GYÖRGY KÖNYVET ÍRT – ISBNtelenül

Írtam egy könyvet.
Még nyomda-meleg.
Írásaimat rendeztem könyvvé, azokat, melyek a közelmúltban az olvasóim előtt már megjelentek.
Úgy gondoltam, szerethető írások ezek, nyilván, s azzal, hogy most könyvvé gyúrtam, mindazoknak örömet okozhatok, akik fontosnak érezték, hogy ott, a polcukon, velük legyek.

Én és a könyvem, szinte családtaggá váltunk. A mai internet szaggatta világban ez hihetetlenül fontos dolog – könyvvé gyúrt gondolataim bevonulhatnak az otthonokba!

0001

Nem értem, mi a probléma a könyvemmel?
Mindazok, akik fontosnak érzik, hogy legyen könyvük tőlem, mert fontos vagyok a számukra, most a magukévá tehetik nyomtatásban megjelent gondolataimat.
De akadnak, akik felhánytorgatnak néhány apróságot.
Zúgnak azért, mert a könyvemben egyetlen információ sem lelhető fel a kiadóról, a szerkesztőről és a nyomdáról. Írtam, aztán gondoskodtam a kiadásáról. Ugyanakkor nem tartottam fontosnak a szerkesztő kilétét, s a nyomda, mely vállalta, hogy segít a könyv elkészültében, meg nem nevezett… nos, nekem az sem fontos! Pontosabban, nem hiszem, hogy érdekelhetné az olvasóimat!

Akadnak, akik azért mondogatnak, mert a könyvben formabontó módon egyetlen információ sincs a megjelentetésről, hiányzik az impresszum, miként az Országos Széchenyi Könyvtár online katalógusában sem akadhatnak a nyomára. Mert a könyvemnek ISBN száma sincs. Ez a könyvek nyilvántartását elősegítő nemzetközi kód, mely az ISBN irodától rendelhető, s melyért cserébe kötelespéldányokat volnék köteles küldeni az Országos Széchenyi Könyvtár címére…
Az én könyvem ISB számtalan!

0002

Az én könyvem nem túlárazott, előállítása nem került nyolc ezer forintba, nem vett belőle az általam irányított vállalkozás egyetlen példányt sem, s most mégis szarul érezhetem magam.
Mert, ha nem vigyázok, még a végén bűncselekménnyel vádolom magam, ha írtam egy könyvet.
Ha, még nyomda-meleg.
Ha írásaimat rendeztem könyvvé, azokat, melyek a közelmúltban az olvasóim előtt már megjelentek. Úgy gondoltam, szerethető írások ezek, nyilván, s azzal, hogy most könyvvé gyúrtam, mindazoknak örömet okozhatok, akik fontosnak érezték, hogy ott, a polcukon, velük legyek. Én és a könyvem, szinte családtaggá váltunk. A mai internet szaggatta világban ez hihetetlenül fontos dolog – könyvvé gyúrt gondolataim bevonulhatnak az otthonokba!

Az én könyvem és Matolcsy György könyve közt mindössze az a különbség, hogy ő Matolcsy György, én meg én vagyok.
Ő azt tehet, amit akar Magyarországon.
Írhat könyvet, kiadhatják, kinyomtathatják impresszum és ISBN nélkül.

0003

És az, amit ő csinál, az nagyon is rendjén van, amit én csinálok, az nagyon nincs rendjén.
Ő, a könyveiből vesz majd egy házat, meg még vagy ötöt. Én nem kapnék az enyémért semmit, s ha mégis, azt másoknak adnám.
Nem volna belőle jövedelmem.

És Matolcsy öröme közben én mindegyre azon gondolkozom, vajon miért van ez így?

A TEHETSÉG NEM AZ AKARAT GYERMEKE – Paul Simon hetvenöt éve

Hetvenöt évvel ezelőtt, egy „amerikás magyar” – amúgy főiskolai tanár, nagybőgős-basszusgitáros -, bizonyos Lajos és az ő Bella nevű felesége nagy öröm elé nézett! 1941. október 13-án született meg fiuk, Pál, vagy ahogy később anyakönyvezték, Paul, hogy vele e Földön, jelenkorunk egyik legcsodálatosabb muzsikusa tündökölhessen, akit ráadásul a Time Magazin 2006-ban a világunkat formáló 100 legjelentősebb ember közé sorolt.

Paul+Simon+Polar+Music+Prize+STE0Y4eHSo-l

Még elgondolni is félelmetes, hogy több, mint hatvan esztendővel ezelőtt az akkor már tehetséges ifjú, a Forest Hills High School tanintézetben, egy bizonyos Art Garfunkellel, Tom és Jerry néven duót alapított…

És tessék: 2016-ban a hetvenöt esztendős Paul Simon új hanglemezzel ajándékozta meg rajongóit, úgy, ahogy azt már megszokhattuk tőle az elmúlt hatvan esztendőben! A napokban jelent meg az album, rajta szokás szerint friss és dinamikus, olykor pedig melankólikus szerzeményekkel, tagadhatatlan „pólszájmenes” stílusban.

Album-art

Hosszú értekezésekben lehetne taglalni a titkot, amit talán csak Paul Simon tudhat, lehetne írni fura körmondatokat divatokról, jókor, jó helyen bevetett dalokról, meg persze mindenféle csodákról – de az igazat megvallva, az efféle okoskodások mind értelmüket veszítik, ha róla morfondírozunk. Nincs itt semmiféle csoda, vagy abszurditás, semmi hókusz-pókusz! Az alacsony, leginkább csúnyácskának nevezhető fickó nem indult tehetségkutató versenyeken, nem alkalmazhatott soha sokaknál bevált trükköket, nem volt politikusok kedvence, nem álltak mögé sztárcsináló pénzemberek. Egész egyszerűen tehetséges volt, szemtelenül tehetséges és Garfunkellel alkotott duójuk legendává vált, egymást követő nemzedékek bálványává. Ők jelentették sokak számára a hatvanas évek Amerikáját…

„A két 1941-es születésű művész, a magyar zsidó felmenőkel rendelkező Paul Simon és a romániai zsidó nagyszülőktől származó Art Garfunkel zenei szempontból az egyik legjobb helyen szocializálódott az ötvenes évek második felében: egymástól nagyjából egy jó ívesebb köpésnyire laktak Queens negyedében, New Yorkban. Abban a városban, ahol egyszerre volt jelen a szegényebb kerületek poros flaszterein toporgó, nagyrészt fekete vokálegyüttesek, doo-wop zenekarok „koszosabb” önkifejezési formája és a jól bejáratott, szinte iparszerű, de kifinomult dalszerzői metódus, ami a Broadway-n található Brill Building fényűző épületében zajlott az ötvenes-hatvanas évek fordulóján (olyan klasszikussá slágerszerzőkkel, mint Burt Bacharach, Gerry Goffin, Carole King, Ellie Greenwich, a Leiber-Stoller páros vagy Phil Spector), azaz a fehér középosztálybeli Amerika zenéje. A Simon & Garfunkel duó zenéje ennek a két ellentétes oldalnak a találkozásánál nőtt ki.”
Soós Csaba/recorder blog.hu

A Bridge over Troubled Water, a The Sounds of Silence, a Boxer, vagy a Parsley, Sage, Rosemary and Thyme nélkül nem volna könnyűzene, sem folk, sem rock, a beat hőskorának ikonszerű alakjai nem fordulhattak volna a nagy példaképek felé, ha nincs tehetség, talentum, ami nem váltható fel pénzre, csillogásra. Paul Simon már a hetvenes években magára maradt. Szólókarrierbe kezdett, ahogy ezt ma divatos módon cimkéznék. A több, mint negyven év számtalan kiemelkedő értékét tizenkét Grammy díjjal jutalmazták.

Miközben ízlelgetjük a legeslegújabb Paul Simon album dalait, s elgondolkozunk a tehetségről, meg annak elodázhatatlanságáról, egy különös videó az, amire rábukkanunk… Paul Simon tizenhárom éves korában mutatta meg családjának a legelső próbálkozásait, ekkor lépett fel először közönség előtt, de állítólag már akkor sejteni lehetett, hogy képességei különlegesek! Az elmúlt hat évtized igazolta, hogy a tehetség nem az akarat gyermeke. Megvásárolni, turbózni, eljátszani nem lehet. Csak a valódi értékek lehetnek maradandóak! Íme, egy hihetetlen tehetség felbukkanása, aki napok óta lázban tartja a zenét szerető közönséget, szerte a nagyvilágban. Egy gyermek Romániából, aki bizonyságot tesz a tehetség hatalmáról.

„Íme a 2016-os America’s Got Talent nagy felfedezettje, a kislány, akitől per pillanat szétolvad az internet. Íme, Laura Bretan és az ő igazi sikertörténete. Kb. ugyanaz, mint Susan Boyle, mármint abban az értelemben, hogy egy ránézésre nagyon esetlen ember állt ki a színpadra, aztán amikor éneklésre nyitotta száját, na akkor aztán mindenki csak lesett. Most egy 13 éves kislány, remegő térdekkel a színpadra állva adott elő egy opera-dalt, amit az anyukája választott neki, – hát nem cuki? – mire az egész közönség a zsűrivel, még a szívtelen Grincsnek beállított Simon Cowellel együtt állva ünnepelte. Nem is kell a középdöntőn megmérettetnie, egyből bejuttatták az élő döntőbe.” velvet.hu

Paul Simon egy húsz esztendővel ezelőtt készült interjúban ezt mondta: „Olykor még a zene sem helyettesítheti a könnyeket.” Igen, a kislány előadását könnyezve magunk is így gondolhatjuk! És ezzel az érzéssel és átéléssel igyekszünk egyszerű lelkünket átadni a maholnap hetvenöt éves művész, a magyar gyökerekkel, hihetetlen tehetsége által világhírűvé vált Paul Simon új albumának is.

A szemfüles rajongók számára ma még könnyen elérhető formában…
http://data.hu/get/9764992/PSSTSMP.rar

ÖSSZETARTOZÁS NAPJA – hülyének nézel?

Ha érezted már valaha, az ünnep közeledtével a szeretet hiányát, ha őrlődtél már azon, miként találhatnál vissza azokhoz, akiktől elszakított a sorsod, az érdekeid, vagy csak egyszerűen lelkiismeret furdalástól vezérelve, mulasztásaid terhe alatt, készültél egy nagy találkozásra – na az lehet ilyen!

Erőlködés, ma csak ez jut, mímelése a nagy, pozitív dolgoknak, közben a torkokban kalapáló szívek vergődése…

Ma hajnaltól az estéig éreznünk kellene az önzetlen odaadást, a másokkal való osztozkodás élményét, a testvériességet.
Mert 2010-ben elrendeltetett!
Éreznünk kellene, valami furcsa, önző parancsszónak engedelmeskedve, hiszen ma van a Nemzeti Összetartozás Napja.
Így, csupa nagybetűvel.
Még jó, hogy nem ünnepnap, nem kell hozzá ünneplőbe öltözve demonstrálni – csak úgy, egyszerűen füstölöghetünk a bezárt ajtók mögött, míg odakünn tombol a zápor… Vagy sörözhetünk Hendével!

qqq

„ Június 4. A nemzeti összetartozás napja. Trianon leckéje: az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.” Orbán Viktor facebook bejegyzése 2013-ból

Három éve ezzel az egymondatos üzenettel adta meg a végső lökést a miniszterelnök, s lám, ilyen kevés idő elég volt, nekünk, a sokadszorra gyengéknek.
Mert bár Orbán az idén is diadalittasan és sokszor nyilatkozott nemzetünk kohéziójáról, ez a társaság a legjobb szándékkal is maximum népnek nevezhető. Talán nem véletlen, hogy mindezek után, – a Trianoni békediktátum évfordulóján, melyet oly kecsesen átbecéztek – kutatjuk az „összetartozás” kifejezés értékeit:

Helen Keller amerikai siket és vak író, aktivista, előadó gondolatai segítenek: „Mikor tanuljuk meg végre, hogy valamennyien egyetlen rendszer alkotóelemei vagyunk? Amíg a világot el nem tölti az embertársaink iránti szeretet, mégpedig fajra, színre és vallásra való tekintet nélkül; amíg életünket és tetteinket nem hatja át az összetartozás érzése, amíg az emberek tömegei nem éreznek felelősséget társaik boldogulása és jóléte iránt, addig sosem valósulhat meg a társadalmi igazságosság.”
„Életünknek vörös betűs napjai azok, amelyeken olyan emberekkel találkozunk, akik lelkesíteni tudnak, mint valamely hatásos költemény, olyanokkal, akiknek kézszorításából őszinte rokonszenv érzik, akinek édes és gazdag kedélye a mi sóvárgó és türelmetlen lelkünkbe isteni megnyugvást lehel. A sok baj, izgalom, fáradság, amiben majdnem elmerültünk, eltűnik, mint valamely kellemetlen álom és fölébredve új szemmel nézzük, új füllel hallgatjuk Isten valódi világának szépségét és összhangját. Azok a komor és lehetetlennek látszó dolgok, amelyekkel minden nap találkozunk, egy pillanat alatt derült reménységgé változnak át.”

Ugyan, hogy lehetséges, hogy a Brüsszelnek üzent óriásplakátokkal körberaggatott országban, melynek jelentős részét a félelmeink GYODA-ja határol, még mindig akadnak az összetartozás napjáról trillázók? Kivel és mivel tartozhatunk össze, mi magyarok? Kivel és mivel éljük, élhetjük meg az összetartozásunkat?

Hihetetlen, de ahhoz, hogy a társadalmunk összetartozását megélhessük, s főleg megérthessük, nem ártana eltűnődnünk két ember összetartozásán!
„ Összetartozik-e két ember? Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt – hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha az utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Minden út “erkölcsös”, amelyik fölfelé vezet.
S “erkölcstelen”, ha a mélységbe visz. „ (Müller Péter)

(…)
De mi a helyzet Szombathelyen? Sörfesztivál! Basszunkbeparty…

qqq

A vállalhatatlan Trianon emléke ünnepelhetetlenné vált.
Ahogy a Honvéd úti, mindmáig egyetlen, Trianon kereszt magánya is vállalhatatlan – annak felállítása és felszentelése óta – Szombathely vezetői előtt.

Vásári hangulat, meg persze egy jó krigli sör a nemzeti gyásznapra tudatosan helyezett budavári és persze a szombathelyi sörfesztiválon. (Szent Márton előtt tisztelegve brrrrrrrrrrrrrrr!)

Ahol a gyásznap előestéjén Hende Csaba, a lemondatott honvédelmi miniszter hatalmas korsó sörrel koccintgatott és vigyorgott a nagy összetartozás szellemében…

Ugye, „az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.” Szégyen, ami Szombathelyen és Magyarországon ma megtörténhet!

14 616 BALESET A KÖZUTAKON – már hetente arat a halál a vasúti átjárókban!

Látva az utóbbi idők vonatbaleseteiről készült képeket – melyekben rendre a sínekre rosszkor hajtó autósok után maradt roncsok sejlenek – szinte egyetlen szó jut az eszünkbe: a „figyelmetlenség”. A képek mindegyike megrendítő erejű, s egyetlen baleset sincs, melynek kapcsán képesek volnánk jó konklúzió levonására, mentegetőzésre! A figyelmetlen autós, általában a tiltó jelzések ellenére a sínekre hajt, a közeledő mozdony pedig tehetetlen fékezéssel teszi a dolgát, összelapítva, szétszaggatva a hozzá képest gyenge és apró járművet, a benne ülő emberekkel együtt.…

A magyar szinonima szótár szerint a „figyelmetlenség” az alábbi kifejezésekkel egyenértékű: rendetlen, felelőtlen, gondatlan, megbízhatatlan, hanyag, nemtörődöm, felületes, pongyola, meggondolatlan, könnyelmű, dőre, szórakozott, óvatlan, beszámíthatatlan, szétszórt, hebrencs, hebehurgya, szeleburdi, kapkodó, kelekótya, meggondolatlan, hóbortos, bolondos, esztelen, ütődött, kerge, feledékeny, szenilis, rövid eszű, szita agyú. Ha így van, ezek a rokon értelmű szavak mind a sofőr felett mondanak ítéletet, pillanatra sem mentesítve őt a felelősség alól.

0001

0002

0003

0004

0005

Gyorsvonattal ütközött egy személyautó Szolnoknál

A KSH minden év őszén, így 2016-ban is kiadta a Közlekedési baleseti statisztikai évkönyv-et, amely precíz részletességgel elemzi az előző esztendő félelmetes baleseteit, felsorolva az okokat is. Ebben az évkönyvben bukkanhatunk egy felsorolásra, amely a közlekedési balesetek legfőbb okait szortírozza, vizsgálva az elmúlt év 14 616 balesetét.

Uszkve 30 különféle, balesetet előidéző okot sorol a KSH:
3233 db balesetnél a sebesség nem megfelelő alkalmazása az útviszonyokhoz volt a kiváltó ok, 2341 balesetnél az elsőbbség meg nem adása a közúti jelzőtábla utasítása ellenére, 1111 balesetnél a követési távolság be nem tartása, 665 balesetnél elsőbbség meg nem adása gyalogosnak kijelölt gyalogátkelő helyen volt a kiváltó ok. 625 balesetnél a balra kanyarodó jármű vezetője a szemben haladó és jobbra kanyarodó járműnek nem adott elsőbbséget. 554 balesetnél figyelmetlen, gondatlan vezetés, 411 balesetnél elsőbbségadás elmulasztása a forgalomba való bekapcsolódáskor, 409 balesetnél sebesség nem megfelelő alkalmazása a forgalmi viszonyokhoz, 394 balesetnél sebesség nem megfelelő alkalmazása az időjárási és látási viszonyokhoz, 392 balesetnél az úttest bal oldalának szabálytalan igénybevétele, 287 balesetnél egyenes irányban haladó jármű forgalmának akadályozása, 273 balesetnél megállási kötelezettség elmulasztása rendőr vagy lámpa jelzésére volt a kiváltó ok. 271 balesetnél a balra kanyarodó jármű nem győződött meg a balra kanyarodás előtt, hogy az előzést más jármű megkezdte-e. 261 balesetnél előzés szabályainak megsértése, megfelelő oldaltávolság hiánya, 240 balesetnél elsőbbség meg nem adása a jobbról érkező járműnek, 130 balesetnél előzés szabályainak be nem tartása, szembejövő forgalom zavarása jelentette a végzetes helyzet kialakulását. Jellemző gond volt még 120 balesetnél a jobbra kis ívű, balra nagy ívű kanyarodási szabály megszegése, 106 balesetnél az előírt sebesség meg nem tartása, 78 balesetnél a balra kanyarodó jármű balról előzése, míg 64 balesetnél a megelőzött jármű zavarása.

48 balesetnél az elsőbbség meg nem adása a szilárd burkolatú úton haladó járműnek, 23 balesetnél a megállási kötelezettség elmulasztása sorompó, illetve fénysorompó jelzésére volt a halálos kimenetelű baleset előidézője.

0007

0008

0010

0011

0009

Végül 22 balesetnél a megállási kötelezettség elmulasztása kijelölt gyalogátkelőhely előtt, 19 balesetnél a világítási szabályok megszegése vezetett a balesethez; de a “Sofőr egyéb hibája” miatt 1054 baleset történt, gyalogosok hibája miatt 941, jármű hibája miatt 77, az utasok miatt 44, a pálya hibájából 23, és mindezeken felül vannak nem részletezett egyéb okok is…

Szédületes számok, az adatok mögött pedig emberi életek, halottak. Balesetek a vasúti átjárókban és a közutakon. Jó volna egyszer a büntetéseken túl is látni! Szép lassan mindenki számára megtanulhatóvá vált, hol ívelnek felettünk a fix traffipaxok, hol kell a fékekbe taposva átcammogni, ügyelve a világítás működésére, a biztonsági övek elhelyezkedésére. A baj ott kezdődik, ahogy a kapuk közt változatlanul tapasztalhatjuk a gyorshajtók lélegzetelállító mutatványait, a telefonálás közben kanyarodók trükkjeit, az övek itt-ott elmaradnak, s ha felbukkannak, a vasúti átjárók fénysorompói is a hiábavalóságot jelenítik meg, amikor a „mindig mindent leszarók” a piros jelzés közepette nekirugaszkodnak a végzetüknek…

Jócskán a nyár elején vagyunk, de a galériák egyre dagadnak. Hetente, újabban naponta látunk a mozdony alatt összeroncsolódott maradványokat… Minden napra jut egy-egy felismerhetetlenségig összeroncsolódott autó, letakart holttestek és szétszóródott holmik elfogadhatatlan látványa. Mert mindenki idegesen, stressz hatása alatt, s többnyire késve ül a volán mögé. Mintha múlna valami azon a néhány másodpercen, a lehetőségeink határait feszegetjük, s hiába minden erőfeszítés, a pénzbehajtás nem azonos a gondoskodással.

0012

Más eszközök, jobb meggyőzés, értelmesebb és főleg hatásosabb módszerek kellenének, hogy a szabályokat betartóknak elegendő legyen a magyar közutakon fellelhető több millió gödör és kátyú kerülgetése. A figyelem ezek feltérképezésére pazarlódik, meg az okostelefonok, rádiók és GPS-ek állítgatására, olykor a smink igazgatására… no és persze a fűcsomó mögött lelkesen megbúvó mérőeszközök fürkészésére… Ezek vizslatása azonban a kormányzás tudományával összeegyeztethetetlen, ráadásul éppen a vezetés élményére nem marad lehetőség!

Vigyázzunk végre jobban egymásra!

SÁNDOR KINGA, A KÖLTŐ – Tán Isten küldte őt, ide le a földre…

Pusztaszentlászló, – a közkedvelt lexikon szerint -, község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén. A legenda szerint a kunok üldözte László király az egykor a falu jelenlegi temetője helyén állt kolostorból vezető alagúton keresztül szabadult meg üldözőitől. A kunok megtorlásként a kolostort lerombolták. Innen ered a névben a puszta előtag. A település a seregét összeszedő, s végül a kunok felett győzedelmeskedő, később szentté avatott királyról kapta a Szentlászló nevet.

Pusztaszentlászló, a nevezetes zalai település szülötte az az alsó fokon is csak géniusznak nevezhető kiválóság, poéta, költő, no és persze kocsmáros, – aki valószínűleg a huszonegyedik század legnagyszerűbb zöngéjével örvendeztette meg „honnunk szebb lelkű asszonyit”, vagyis facebook oldalának barátosnéit, mára pedig már szinte az egész hazát. Sándor Kinga, vagy ahogy tán még ennél is elegánsabb, Kinga Sándor egy ihletett pillanatában elkövette, papírra vetette, majd személyi számítógépébe kopogtatta a huszonegyedik század, alighanem legbriliánsabb versét; személyes bódulatát az ő szeretett miniszterelnökéről… annak születésnapja okán!

Képek a művésznő photoshop albumából, csak úgy!
0003

0007

Elemezzük együtt!

Nehéz azt az ihletett pillanatot elképzelni, midőn Kingácska nekiveselkedett, hogy elkövesse eposzát nemzetének hű vezéréről. A pult szélét támasztva, – Ő, a fidesz imádó kocsmárosné – közvetlenül a mosogatásra váró söröspoharak mentén támaszkodék, s csak úgy a keze ügyébe szaladt egy lerontott leltárív, egy standcetli, s már szaladtak is a gyöngy betűk, formálták a rengeteg leg-leg-leg dicséretet arról, kinek szaván csüngnek, földi régiók. Elég csak Brüsszel csüngésére gondolni, a nagy és tengerszín óriásplakátok gyönyört keltő feliratai után… Aztán máris itt a nagy fordulat, az invokáció, midőn a nagyvezér beletipor a földi régiók csüngőibe, s mivel az első számára a nemzet, meg a nép, a gyűlölködők csúnyán ütlegelni kezdik szegényt!

Oh, oh, oh, micsoda költemény ez kérem!

A ballada itt egy gyönyörű képpel lódul tova. A gátőr figurája tűnik fel, mely magyar, meg igaz és persze a GPS navigátora egyenest a Kánaán felé terelgeti nyáját. Szinte belecsikordul itt a számítógép, midőn feljajdul a derék ember nagy csendje, a suttogva zengő hívó szó. Micsoda metafora, micsoda hihetetlen ecsetkezelés! De a vezércsel megélése csak ezután következik, amikor a nagy ünnepelt elé pajzsként épülnek be a közmunkások és harsogni kezdenek, mint rendesen. Ez a végkifejlet felé vezető göröngyös út Sándor Kinga valódi ereje! A felemelő zárókép, midőn a kintről jövő hangokra immunis nemzetvezető belébódulhat a benti morajlásba – maga a gyönyör!

Ritka nagy boldogság ekkora szellemi teljesítményt olvasni egy valódi Orbán imádótól!

De a vers előtt érdemes megtekinteni szerényen összelopkodott galériánkat, a neves művésznő internetes oldalairól – hiszen van abból néhány! – s érdemes elgondolkodnunk azon, vajon miféle mértékegységek mérhetnék kies honunkban a mélységet, Sándor Kinga után…. Íme a cuki kis nő, a költőnő, a poéta, a mindennapok sodrásában…ámen!

0001

0002

0004

0005

Végül íme a vers maga, Sándor Kinga költeménye:

Vezesd nemzeted

Tán Isten küldte őt, ide le a földre,
Hogy legyen nemzetének hű vezére.
Vagy csupán csak egy földi ember,
Ki, ha kell, küzd, szól, s tenni is mer!

Kit követnek százak, ezrek, milliók,
Kinek szaván csüngnek, földi régiók.
Kinek első az országa, nemzete, népe,
Kit ezért ütnek a gyűlölködők cserébe!

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,
Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.
Százezrek mozdulnak mellé állva,
Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,
És mozdulnak érte mind, egy emberként.
Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Nem átkozza, nem mocskolja ellenit,
De legyőzi népe hazug ellenfeleit.
Hátára ostorcsapások ezreit vállalja,
Bennünket kímélve, azt büszkén állja.

Vezesd országod, vezesd nemzeted,
Isten talán nékünk ezért teremtett.
Ne halld a kétkedők vádló táborát,
De halld nemzeted, áldó, hívó szavát.

Sándor Kinga és Kinga Sándor oldalai, persze a teljesség igénye nélkül:

face

https://www.facebook.com/sandor.kinga.98

https://www.facebook.com/profile.php?id=100010748345956