ÚJSÁGÍRÁS FERENCZI KRISZTINA NÉLKÜL – egy évfordulóra…

Észrevétlen volt a távozásod.
Ahogy észrevétlenül robogott el az esztendő, nélküled, Ferenczi Krisztina „oknyomozó újságíró” nélkül.
Csak a munkád értelme maradt velünk, – örökké észrevétlenekkel – múlhatatlanul.

Ahogy a mindenki emlékezetéhez írott lexikon emlékeztet:
„Ferenczi Krisztina 1950. december 9-én született Budapesten. Egy évvel a főiskola előtt, 1969-ben lett a Nemzeti Színház stúdiósa. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1970–1974 között. Még főiskolai hallgatóként, 1973-ban szerepelt Presser Gábor musicaljében, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrólban. Végzés után a debreceni Csokonai Színházban kezdett dolgozni. 1976–77-ben a budapesti Radnóti Miklós Színpadon, az 1977–1981 közötti években a József Attila Színház társulatában szerepelt.

0005
A Színművészeti Főiskola elvégzése, gyakorló színésznőként elvégezte az ELTE-n a magyar szakot, itt 1979-ben végzett. 1981-től a Népszínházban, 1984-től a Pécsi Nemzeti Színházban, 1987-től a Békéscsabai Jókai Színházban dolgozott. 1988-ban ismét Debrecenben, 1989–1991 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott.
1990-ben a szegedi színháztól elbocsátották Ruszt József művészeti vezetőt és munkatársait. Ferenczi még eljátszotta Anna Karenina szerepét, majd ő is távozott a színháztól. A színészi pályát rövidesen végleg elhagyta.

Beiratkozott a Magyar Hírlap újságíró-iskolájába, ahol Márványi Ágnes tanított. A Nyilvánosság Klub tagja lett, egyéves Soros-ösztöndíjat kapott, hogy könyvet írjon az 1996-os új médiatörvény tervezetéhez, ez 1994-ben meg is jelent Előjáték a sajtószabadsághoz címmel. Újságíróként leginkább az oknyomozás területén alkotott rövid ideig a Blikknél, majd a Magyar Hírlapnál, a Népszavánál és a Népszabadságnál.

0003

„Néha nagyokat kacagtam, kicsit kellemetlen volt, amikor a telefonomat ki akarták tépni a kezemből, benyúltak a kocsiba. (…) Tudtam, hogy ezt senki más nem csinálja meg. Nyilván vannak olyan tulajdonságaim, amik alkalmassá tesznek arra, hogy ez a történet megtaláljon engem. A legrosszabbak a legjobb tulajdonságaim is: hajlíthatatlan, megkörnyékezhetetlen vagyok. És kitartó, normális ember már feladta volna, én még nem.”

Az Orbán-bányákról írt tényfeltáró cikksorozatáért a Magyar Hírlap régi munkatársai 2001-ben az Év újságírójává választották. Átment a Népszavához, itt 2006-ban mondott fel. 2006-ban jelent meg Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában című könyve.

0001

Saját önmaghatározása szerint „baloldali liberális demokrata” világnézetű. 2008-tól szabadúszó oknyomozó újságíró, az Átlátszó.hu-n és a Népszabadságban publikál. Korábbi összegző oknyomozó könyvének, a Szüretnek (2006) a folytatásaként 2014-ben jelent meg a Narancsbőr – Az Orbán-vagyonok nyomában című tényfeltáró könyve, melyben folytatja Orbán Viktor és a hozzá közelállók vagyonosodásának vizsgálatát.”

Éppen egy esztendeje, 2015. július 16-án búcsúztál el hosszú betegség után…

Akinek volt alkalma, hogy elolvassa könyveid, ragyogó publicisztikáid, egy kiválóan felkészült, lelkiismeretes, a szakmáját a legmagasabb szinten gyakorolni képes újságírót ismerhetett meg. Távozásoddal írásműveid lüktetése nem szűnhetett meg, múlhatatlan megállapításaid, mondataid ma is fel-felidézzük, mi, a Tőled tanulni bátorkodók, meg az azóta is Tőled, írásaidtól rettegők. 0004
Mert Ferenczi Krisztinát abból a fából faragták, akit nem rettentett a hatalmasságok gőgje. Ha kellett Mészáros Lőrinc képébe tolva mikrofonját a legkényesebb kérdéseit is feltette.

„Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy itt a vége. Van néhány szekrénnyi kutatási anyagom, azt jó lenne átadni valakinek. Szeretném megírni még a családregényemet, szeretnék belőle filmet írni, szeretném abban anyámat meg magamat eljátszani, szeretném a verseimet kötetbe rendezni. És nem utolsósorban a gyerekeim dolgait egyengetni. A könyv után egyébként egy nagyon komoly sziesztára lesz szükségem, amikor csak zenét hallgatok, olvasok, amikor már nem leszek hírfüggő. Számolnom kell, mert elfogy az élet.”

Művét nem fejezhette be. A betegség megakadályozta, hogy derűvel és optimizmusával győzedelmeskedhessen a hazugok felett. Mégis, szinte hibátlannak tekinthetjük és méltósággal óvhatjuk életművét.

0002

Mert jó volna, ha társaimmal együtt, e blogon keresztül, mi magunk is, örökké, „baloldali liberális demokrata” újságírókká válhatnánk!
Valahogy úgy, ahogy ezt Ferenczi Krisztina tette…

Ahogy ezt nekünk oly jól megtanítottad, kedves Krisztina!
Látod, mi nem feledkezünk el Rólad!