NEM TUDSZ SÍRNI? – bömbölj, mint Ronaldo, különben kevés az esélyed a túlélésre!

Sokan úgy vélik, két féle ember van: az egyik minden piti balhén elbőgi magát, a másik már azt sem tudja, mikor könnyezett utoljára.
A helyzet ugyanakkor nem ilyen egyszerű.
Akik azt gondolják, hogy sírni valami oltári gáz dolog, azoknak most itt ideje megtudni, hogy sírni szinte muszáj – a könnyezésnek számos pozitív élettani és lélektani hatása van.
Ráadásul, a „frankó kimondására”felkent nők kifejezetten csípik, ha könnyezni látnak egy palit, és minél inkább „férfi” valaki, a sírás csak annál ellenállhatatlanabbá teszi. A közelmúlt emlékezetes könnyzáporát villantó Ronaldo pillanatai nem múlhattak el nyomtalanul – az emlékezetes sérülés utáni bömbi képsorai jól elrejtve, tutira ott lapulnak a locsifecsi szhelyi asszonykák gépeinek memóriáiban!

0001

Leányaink nyilván jól tudják, hogy az Indianai Egyetem legújabb kutatása szerint azok a sportolók, akik egy meccsük elvesztése után jól kisírják magukat, hosszú távon jobban teljesítenek. A neves egyetem kutatói szerint ez a „gátlástalanság” igazából a magas önbecsülést jelzi. De tudálékoskodjunk egy keveset:

„A kutatási eredmények arra utalnak, hogy a sírás segít az immunrendszer szabályozásában. Egy 2006-ban végzett kísérlet során 60 ekcémában és latex-allergiában szenvedő beteget kértek fel arra, hogy nézzék meg a Kramer kontra Kramer című romantikus filmet. A film előtt és után a kutatók latexet helyeztek az alanyok bőrére, és megvizsgálták a reakciót. Kiderült, hogy azoknál a résztvevőknél, akik sírtak, kisebb bőrreakció jelentkezett, mint azoknál, akik nem könnyezték meg a filmet. Egy másik, reumás ízületi gyulladásos betegeket vizsgáló japán kutatás pedig azt mutatta ki, hogy akik könnyen elsírják magukat, kevesebb fájdalmat és tünetet tapasztalnak, mint azok, akik kevésbé érzelmesek.

0002

Ad Vingerhoets, a Tilburgi Egyetem pszichológus professzora elmondta, hogy a nők általában gyakrabban sírnak, mint a férfiak, amit persze magunktól is sejtettünk, ugyanakkor az élet jelentős eseményeikor, például gyász esetén, a két nem bizony azonos arányban sír. A kutatások emellett azt is kimutatták, hogy a férfiak hajlamosak a pozitív eseményekkor sírni, míg a nők inkább a negatív események bekövetkezésekor itatják az egereket. A különbségek a hormonoknak tulajdoníthatók. A nőkben a prolaktin a sírásért felelős legfontosabb hormon, amelynek szintje sírás előtt és alatt megemelkedik. A kutató szerint a férfiak esetében valószínűleg a tesztoszteron hormon gátolhatja a sírást, ennek köszönhető, hogy ők ritkábban sírnak, mint a nők. Természetesen az emberek személyiségétől is függ, hogy milyen gyakran könnyeznek – a neurotikus vagy akár csak az érzékeny, empatikus emberek például nagyobb valószínűséggel fakadnak könnyekre.

0004

A prolaktinszint növekedésének hatására ugyanakkor az alkohol is megríkathatja az embert. Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy italozás hatására jobban átadja megát a különféle érzelmeknek: nemcsak a vidámság, de a bánat is eluralkodhat rajtunk. Továbbá a kialvatlanságtól is nagyobb eséllyel sírunk, ami azzal magyarázható, hogy az állapot az érzelmeinket szabályozó limbikus rendszert befolyásolja. A limbikus rendszer működését ugyanakkor valamilyen betegség, például stroke vagy agysérülés, illetve Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy szklerózis multiplex is kibillentheti az egyensúlyából. Ilyen esetben patológiás sírásról, más néven érzelmi inkontinenciáról beszélünk. Azonban a normális sírás áldásos dolog, bár sok ember érzi úgy, hogy hiába szeretne sírni, hiába „esne jól” sírni, mégsem megy. Ilyen estben, az agy kémiáján túl, azt a lelki elhatározást is kell elfogadni magunkban, hogy szabad sírnom.” (mipszi.hu)

0003

Komoly irodalma van a sírás mechanizmusának, tudósok tapogatóznak, de bátran kijelenthetjük, a téma egyelőre nem feltárt, s csak azt tudjuk, hogy „a hormonok jelenléte a könnycseppekben, arra utal, hogy az érzelmi könnyek segítségével a szervezet a megbomlott egyensúlyi rendszer helyreállítására törekszik. Erős érzelmi hatásra ugyanis intenzív hormontermelés indul meg szervezetünkben, és a túlzott mennyiség egy részétől valószínűleg a sírás segítségével szabadulunk meg.
Ezt az elméletet támasztja alá az a tény is, hogy a legtöbb ember fizikailag, hangulatilag is másképp érzi magát egy kiadós zokogás után: általában nyugodtabbak, felszabadultabbak, megkönnyebbültebbek vagyunk.
Több kutatás alátámasztotta már, hogy azok az emberek, akik érzelmi feszültség hatására könnyen sírnak, általában egészségesebbek, mint akik magukba fojtják a stresszt. Ez utóbbi csoport tagjai a magasabb stressz-szint miatt gyakrabban küzdenek fejfájással, szívbetegségekkel, depresszióval, hajhullással és egyéb fizikai tünetekkel. A sírás tehát egyben védelmi feladatot is ellát: óv bennünket a stresszel járó betegségek kialakulásától.”
(Life)

Akadnak, akiket meggyőzhetnek az efféle tudományos leírások.
Szépen fogalmazott körmondatok, feltételezések és megállapítások néhány csepp vízről.
A tudósok elvégzik a munkájukat, eredményeikről beszámolnak a világsajtó felületei.
De arra biztosan nem gondolt volna senki, hogy a témában szólásra jelentkezik egy mindenki által ismert és sokak által elismert híresség, a katolikus egyház feje, Ferenc pápa, és világgá kürtöli meglátásait e fontos cselekedetünkről, a sírásról.

Íme, a tegnap esti kinyilatkoztatás, egyenesen Őszentségétől:

„Nekünk is jót fog tenni, ha kérjük a sírás kegyelmét, sírunk ezért a világért, amely nem tartja tiszteletben a béke útját. Kérjük a szív megtérését!”

20140127-pope-x624-1390859938„Ha az ember nem sír, nem sír szívből, soha nem értheti meg ezt a misztériumot. A bűnbánó ember sírása, a testvér sírása ez, aki ránéz sok emberi nyomorúságra. Jézusban tekint rá ezekre, térden állva és sírva, és soha, de soha nem egyedül…”

„Az élet bizonyos helyzeteit csak akkor látjuk meg, ha a könnyek megtisztították a szemünket.”

„Milyen sok könny hull minden pillanatban a világon; mind más és más; és együtt alkotják a kétségbeesés óceánját, amely irgalomért, együttérzésért, vigaszért kiált.”

„Szükségünk van irgalomra, vigasztalásra, amely az Úrtól jön. Mindannyiunknak szükségünk van rá; ez a mi szegénységünk, de a nagyságunk is: kérjük Isten vigasztalását, aki gyengéd szeretetével elénk jön, hogy letörölje arcunkról a könnyeket.”

„Ha Isten sírt, én is sírhatok, tudván, hogy megértenek. Jézus sírása az ellenszere a testvéreim iránti közönynek. Az a sírás megtanítja, hogy magamévá tegyem mások fájdalmát, részesévé legyek a fájdalmas helyzetben élők gondjainak, szenvedéseinek.”

„Az elveszettség, a megrázkódtatás, a sírás pillanatában Krisztus szívéből az Atyához intézett imádság tör elő. Az imádság az igaz orvosság a szenvedésünkre.”

„Minden kereszt tövében ott van Jézus Anyja. Köpenyével letörli könnyeinket. Kezével felemel és elkísér minket a remény útján.”

0006

Mit tehet ezek után egy blogger, aki ráadásul férfi – sír egy jó nagyot, megkönnyebbül, s nekilát, hogy a laptop billentyűin át lejegyezze napi üzenetét sirdogáló olvasóinak. Egészségünkre!