TERROR A TEMPLOMBAN – mégis, kinek a szégyene a pap halála?

Nem történt szinte semmi!
A helyzet az, hogy a ma már szokásosnak nevezhető, mondhatnánk, megszokott napi gyilkosságok sorában megöltek egy nyolcvannégy esztendős öregembert.
A bácsi munka közben, elhívatottságának gyakorlása idején szenvedte el a támadást, állítólag védekezni próbált, s támadóit ez felbőszítette.
A „semmi” ebben az esetben az idős férfi torkának átvágása volt.
Vagy, hogy ugyanezt a hírt többen klikkentsék – annak lefejezése.

Néhány pillanatig tartott csak az egész.
Senki nm volt, aki megvédhette volna!

Nagy dicsőség lehetett két marcona emberszabásúnak ráugrani egy törékeny termetű aggastyánra, s egy kegyetlen mozdulattal elvenni az életét! Nagydolog – mivel azok, akik ezt tették, egy papi hivatását gyakorló keresztény lelkészt öltek meg, s tették mindezt az iszlám nevében!

0002

Ha megpróbálom nem verklizve, a sokadik terrorcselekményként szemlélni ezt a barbarizmust, rögtön és önkéntelenül döbbenek rá, hogy valakik aljas módon megöltek egy szerencsétlen öreget, apáink, nagyapáink kortársát, akinek évtizedeken át ígértük a nyugalmas öregkort, cserébe az életen át vállalt szolgálatért!

A lelkiismeretemmel viaskodom, miközben magam is ott vagyok a listán, talán kicsit későbbre vésve, talán ma még kiolvashatatlanul, de ott vagyok, ahogy te és te és te is! Akivel most végeztek, semmivel sem volt fontosabb nálad, vagy nálam, talán csak éppen rosszkor kellett rossz helyen lennie!

Minden terrortámadás áldozata a szerencsétlenül egybeeső véletleneknek köszönheti, hogy célponttá válik!
Itt mond csődöt a gyermekkorunk óta biflázott örök igazság, melyben a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését!
Mert itt makacsul és megváltoztathatatlanul elnyeri mindenki a büntetést, csak éppen mások rosszasága miatt!

0003

Mindazok, akik Nizzában a kamion kerekei közt roppantak és szakadtak darabokra,; mindazok a Bataclan színház lépcsőire zuhantak, miközben a testükbe fúródott egy idióta lövedék, ugyanúgy a legmocskosabb rend áldozatai lettek. Mert ez a rend nekilódult, hogy megvalósítsa önmagát!

A legszarabb érzés, hogy miközben ezek a nyomorultak a haláltusájikat vívták, a hatalomért egymást marcangolók máris mindent tudni véltek, és a leginkább a mi nevünkben sorolták a felhatalmazásaikat – miközben tehetetlenek voltak!

Mert tehetetlenek, impotensek és primitív bunkók voltak mind az okoskodók, a „na ugye” megmondói, akik percenként próbálják elhitetni velünk, hogy bírják a frankót, tudják a tutit!
Egy szart tudnak ezek!
Csak egymás torkát szorongatják, miközben a listák legvégére kerülnek, szépen, komótosan!
Mert a terroristáknak előbb a legvédtelenebbek kellenek!

Mint Pére Jacques Hamel, a nyolcvannégy évet élt pap, akinek a Krisztusi szeretet hirdetése közben vágták el a torkát!

Már csak idő kérdése, hogy mindenki nekilásson a visszaszámlálásnak – pedig nem kellene, hogy így legyen!
De ahol a legkiválóbb üzlet a háború, meg a gyógyíthatatlan betegségek, ahol a szegénység, meg a járványok terjedése a legjobb biznisz, ahol nem számít más, csak, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, nem történik semmi; szinte semmi, amikor az iszlámra felesküdött gyilkosok elvágják egy keresztény lelkipásztor torkát…

13680540_1241972295836533_5911046695781014045_n

Pére Jacques Hamel meghalt.
Ez az iszlám dicsősége.

De a keresztény világ szégyene, a te és te és a ti világotok szégyene, mert elintézitek egyetlen mondattal, aztán hallgattok.

Mert minden nagyon rendben van – ugye?