KÖZMUNKÁS JÖVŐKÉP – ahol a gyermek és az unoka is a közmunkaprogram része lesz

Magyarországon – mint tudjuk – minden növekszik.
Mert egy ideje mindennek ez az alaptermészete.
Így járt ez a nyomorult életszínvonal, – lehet, önhibáján kívül -, nincs miért cáfolni.
Virágzik a buliturizmus, nőttön nő a fogyasztás, a bérek meg egyenesen az egekbe szöktek.

0004

A magyar gazdaság mozgatórugója, az expanzió motorja – a közmunkaprogram – meg egyenesen kirobbanó formát mutat.

Legyünk már elégedettek!
A maradék – vagyis, mi, magyarok – a funkcionális analfabéták, meg a lebutított milliók egyetlen esélyen osztozkodhatunk!
Itt a közmunkás jövőkép!

Amint „sast nemzenek a sasok”, mi is odaterülhetünk példás gyötrelmeinkhez: a magyar közmunkaprogram elérte a lényegét, aki része lett e jónak, az elkönyvelheti, hogy fia és unokája is közmunkás lesz! Közmunkás csecsemőket szülnek a közmunkás nők, iciripici láthatósági mellénykével, meg egészen apró söprűvel, lapáttal az apró mancsocskáikban.

Vége az undorító múltnak, melyben az akkori vezérpárt vezére arra bíztatta alattvalóit, hogy merjenek kicsik lenni. Ma, minden magyar ember nagy! Mert mer nagy lenni – nagy közmunkás, aki évek, évtizedek alatt alakul ki a tudatlanná nyomorított közmunkás kisdedből. Az elhülyítésről az egyre degeneráltabb iskolarendszer gondoskodik, a társadalmi elutasítottság pedig egyre szűkül, mivel gyakorlatilag már csak idő kérdése, hogy a munka világának szereplői beleolvadhassanak a közmunkaprogramba. A látszólagos különbségek elmúlnak, megszűnik létezni a személyiség, jöhet a sorszámok, az egyenruhák, meg a beszélő gépek időszaka. Igen. ez a rabszolgaság látszólag teljesen önkéntes és vagy száz esztendőre biztosított, hogy ne születhessen új Spartacus… Akinek a profilképe tetszőlegesen változtatható lesz majd, Orbán, Kövér, vagy éppen Áder fizimiskájára.

Aki próbált már kirángatni a nagy magyar közmunkaprogramból akár csak egy tucatnyi kisemmizettet, az képes felfogni elborultságomat. Aki meg vélelmeire és a híradásokból beszerezhető propagandaklisékre épít, annak kár elmagyarázni az elkezdődött jövő befejezését.

Vagy mégis?
Tessék, képzeljék el, amint államunk, a folyamatosan ömlő EU-s pénzekre hivatkozva „átképzéseket” szervez a közmunkában tengődőknek.

0002

Toborozza, majd szelektálja e szellemileg meglehetősen kisemmizett népséget, húzza, halogatja a tanfolyamaik megindítását, majd, mintegy végső megoldásként mégis padba löki áldozatait.

A delikvensek tandíját az állam átvállalja, a tanítást levitézlett és nyugdíjas, kiszuperált tanerőkre bízza, majd, mint egy kábítólövedéket, a tanulók közé ereszti a tanfolyam egésze idejére járó támogatás bankóit. Szép, szenvedélyes motiváció, bár leginkább átverés az egész, hiszen csak a közmunkások bérét spórolja meg az állam, s ma már a brummogásnál, meg nyávogásnál többet ígérő fejtágítókkal kábítja a reménykedőket. Akik egy darabig még talán gajdolnak a munka világába való masírozásról, majd szép nyugodtan belesavanyodnak a megváltoztathatatlanba. A közmunkások közmunkások maradnak, s a hókuszpókusz ezen semmit nem változtat.

Csak a bátor dezertőrök, a mázlista ellenszegülők lesznek képesek a kitörésre – vagy éppen a balekok, akikbe belebotlott egy a munkaerőhiánytól jajongó munkáltató. A közmunkás a nemzet lúzere, ha gyermeket nemzene, az is erre a sorsra ítéltetik. Nincs mese, ez a NER lényege!

Aki látott már tucatnyi közmunkást, hatalmasakat slukkolni az imént sodort cigiből, várni, hogy elmúljon egy újabb értelmetlen nap – na az talán érti, miért beszélnek, szólnak írnak egyre többen arról, hogy az ország kétharmada megrohad.

0003

Mi, itt a nyugati szegletben, meg azok, ott, Pesten úgy tesznek, úgy teszünk, mintha bizony nem volna mérhetetlen szakadék a Dél-Dunántúl, meg a Tiszántúl megyéiben élők, meg a mi sorsunk közöttünk. A víz egyre mélyebb, jön, jön és mi még olykor kaphatunk levegőt. A mi közmunkásaink még elhiszik, olykor, akár órákra is, hogy van kiút. De persze csak akkor, ha ezt óránként elhitetjük velük. Magukra hagyottan a sínekre ülnek, s nem löki le onnan őket semmiféle életösztön…

„Több keleti megyében esély sem látszik a lakosság helyzetének javulására, a felnőttek nem tudnak elhelyezkedni, olyan kevés piaci munkahely jön létre. Borsodban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében tavaly az év első felében 90 százalékban közmunkát indítottak, de a Menedzsment Fórum online oldalán megjelent adatok szerint a közfoglalkoztatásban induló munkahelyek aránya 80 százalék fölött volt Nógrádban, Hajdú-Biharban és Békésben, sőt Somogyban, Tolnában és Baranyában is. A „gazdag” megyékben nagyságrendekkel kevesebb közmunkást foglalkoztatnak a települések.

0001

Az egyébként is bajban lévő térségekben a jövő is kilátástalan. A nem dolgozó és a nem tanuló fiatalok aránya 13,6 százalékos volt tavaly a 15-24 éves korosztályban, majdnem felük legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Amióta a Fidesz-kormány 16 évre szállította le a kötelező iskoláztatás korhatárát, egyre többen maradnak ki az iskolából azokon a településeken, ahol nagyobb számban tudnak bekapcsolódni a közfoglalkoztatásba. Nekik sem most, sem később nem kínál semmit a nyílt munkaerőpiac és a kormány láthatóan lelkesen támogatja ennek a békés tudatlanságnak nemcsak a fennmaradását, hanem az újratermelődését is.”
(Gulyás Erika dolgozatából)

Hányszor kell még elmondani, mi a feladat lényege?