BAYER ZSOLT KITÜNTETÉSE – a halszagú Magyarország jelképe

Nem adom vissza!
Tudom, hogy mások szerint ez volna a minimum, a tiltakozás legelementárisabb formája – nekem mégsem tetszik az ötlet!
Nem adom vissza az állami kitüntetésemet, csak azért, mert a Bayert elismerték.
Mert semmi közöm Bayer elismeréséhez, semmi közöm a Bayert elismerőkhöz és főleg azokhoz nincs semmi közöm, akik most arról kárálnak, hogy ők bizony visszaadják a korábban nekik ítélt díjakat.
Baromság!

És lehet, hogy nekik sincs semmi közük a Bayerhez, sem az őt elismerőkhöz, a gesztusukkal mégis azokat erősítik, akik az irántunk érzett gyűlölet okán találták a legalkalmasabb, legkitüntethetőbb fazonnak ezt a nyomorult „ötödiket”. Talán, ha egyszer, végre, mi is képessé válhatnánk a következmények meglátására! Ha azt is észrevennénk, ami abból következik, hogy feljajdulunk! Mert a legnagyobb hibánk, hogy képtelenek vagyunk befogott pofával, pusztán a késre, meg annak irányára koncentrálni! Mindig, minden kihullattatik a kezünkből…

Mindeközben idelökték nekünk ezt a halszagú giccset, egy homokos vénember, bizonyos Desmond Child vergődését, az újrahasznosítás gyatra melléktermékét, mi meg – okosék – megkezdtük a gúnyolódást, a mémek gyártását, s egyre cikizzük azt, aki mindeközben zsebre vágta a zsét!
Szarik ő arra, mit gondolunk!
Míg mi éhengzés közben tutulunk a magunk kis vackában, ő a nagyvilágban szórja a tőlünk rabolt millákat. Neki van igaza! Ahogy a Bayernek is, miközben jókat vigyorognak az együgyű magyarokon! Rajtunk röhögnek, mert mi ezt is beszoptuk – pontosan úgy, ahogy azt előkészítették.

6tszxo2CK9Ha1HUqus

Álmodni persze lehetne!
Adódhatna például valaki, aki nem neveztetne ellenzéknek, se szakértőnek, csak éppen nem beszélne mellé, ha éhes! Nem volna elegáns és sznob, csak azért, hogy ne bántson meg másokat! Nem élvezné – mint szinte mindannyian –, hogy tucattá válva, elszédülhet az egyformák között, ahol a különleges, vagy egyedi mindössze csúnya lehet! Profilképszolgái, majmolói lehetünk jól megérdemelt hazánknak – ugyan, miért is akarnánk végre megérteni, hogy a következő, uszkve két évtized története már rég leírattatott!

Bayer Lovag Zsóti mindeközben elterülhet udvari medencéjében, úszkálhat a halszagú állóvízben, amit kizárólag neki hagyományoztak. Mi meg elbűvölten hallgathatjuk a buzi nótáját, amiben a tudomásunkra hozzák, mit kell gondolnunk, ha a hatvan évvel ezelőtti zűrzavart kell felidéznünk. Ez a mi dolgunk…

Ma is elővettem a kitűntetésemet. A Magyar Köztársaság miniszterétől kaptam. Mert akkor még volt Magyar Köztársaság! És igen, akkor is írhatott Bayer, csak a kurvanyázáson túl, olykor képes volt gondolatokat közvetíteni. Mert az akkori rezsim tagjai hagyták. Ez volt a dolguk! Miattuk őrzöm büszkén az át nem írható múltamat. Csak ennyi volna mindenki dolga…