NEM HIÁNYZOL SENKINEK – lám, a pajtik nélküled is mindent tudnak!

Levél a távolba…

Gondoltam, írok néked, ki oly hirtelen futottál! El, innen…
Írok, mert azt hiszem, mindkettőnknek így a jobb: neked, ki oly messze építgeted az új jövődet, meg nekem, nekünk is, akiket szégyenszemre magunkra hagytál.

Sarkon fordultál, a megkezdett melódiát félbehagyva, (minek szépíteni!) elhúztad a csíkot – s mi tanakodhattunk, hogyan tovább.

De az élet minden bajt, s bánatot felülír, feledtet! Tudom, mennyire fáj, ezért írom le – ma már nem hiányzol senkinek!

Tudod, mint rendesen, ez év augusztusában is ünnepeltük az új kenyér eljöttét.
Összegyűltünk, hogy hálát adjunk a megérlelt gabonáért, a rengeteg napos óráért, a bőséges csapadékért – Istenünknek. Hálálkodtunk, hogy a molnár megőrölte a búzaszemet, hálálkodtunk, hogy a pék megsütötte a kenyeret.

0001
Főtisztelendő Puskás atya és Hende Atya a szertartáson…

Végül hálálkodhattunk, hogy akadt, aki e kenyeret elnevezte! Soká gondolkodhatott, törhette a fejét, szegény, de azután mégis csak megszületett az új kenyér neve! A méltó neve! Szent Márton kenyere sült – ugyan, mi más! Lehetett volna keletlen, sületlen, repedezett, vagy éppen íztelen, a neve makulátlanra sikeredett!

0002

0003

Ha láthattad volna!
Amint ott álltak a pajtik, az ő asztaluk mögött, s mormolták csendben, szelíden a sok-sok hálát. Tudtak ők mindent, pontosan, szabályok szerint, s nem hibáztak!
Ahogy te sem hibádztál, sem akkor, sem azóta…
A kenyeret megköszönték, tán, meg is áldották, megtörték, ahogy tanulták, s nagy kegyesen széjjelosztották az új kenyérre áhítók, vágyók közt.

Látod, nem kellettél már ehhez sem!

Sem te, sem mások, magadfajták, kik korábban nélkülözhetetlennek mondattatok!
Szent Márton szülővárosában a Szent Márton emlékévben, a Szent Márton Skanzenben így esett! Szent Márton kenyeret áldottak és osztottak a maguk által felkentek, új szokást avattak, új rendet teremtettek, Szent Mártonit, s te és ti, fel sem szisszenhettetek.

Az ősz ma bekopogtatott. Üzent, hogy hamarosan érkezik, s úgy tűnik, majd csodálkozni fog. Csodálkozni és keseregni, látva a rengeteg átverést, a számtalan ígéret helyét.

No, hát csak ezért ragadtam plajbászt!
Gondoltam megírom, hátha rábukkansz, rátalálsz egyszer arra a kicsiny csodára, amit mi, együgyűek, lelkiismeretnek, meg olykor felelősségnek becézünk már egy ideje!

Itt, Szent Márton szülővárosában, amit korábban Szombathelynek szerettünk nevezni…