AGYRÉM! – prédikáció a beözönlőkről, a pofátlanul otthon maradottaknak

Mondd, te mit tennél, ha feletteseidtől azt a feladatot kapnád, hogy tarts egy magasröptű előadást az újabban „hozzánk kéretlenül érkezőkről”.
Megtennéd? Szó nélkül, és akkor is, ha a lelkiismereted mást diktál?
Tudod, ma szinte mindenki erről beszél, ez a „fő sodrat”, ez az alaptéma!!!

Jönnek, megállíthatatlanul és főleg megérthetetlenül, s ki tudja, meddig és mennyien készülnek útnak eredni még. Ők, a migránsok…

S ami talán ennél is fontosabb, – mert ezt mondják -, nem ismerjük az érkezők szándékait!
Mert lehetnek köztük félelmükben, cél nélkül nekiveselkedők, azután találomra ideérkezők; lehetnek a menekülés közben szimplán felénk tévedők – és persze lehetnek előre eltervezetten, aljas szándékkal közénk lopódzók, vagy, ahogy ma őket nevezik, immár hivatalosan is: terroristák. Mert nyilván, bárkiről, bármi feltételezhető! Ez is – az is. A feltevéseknek, vélelmeknek hangot adók köztünk élnek, általában hangadók, sőt, olykor elismert szaktekintélyek, professzorok…
Ezért kell odafigyelnünk a mondataikra.

És persze körbeveszik őket a szavukra figyelők – a közönség. Akiknek fontos a kinyilatkoztatás!

0005

Amint egy társadalmi egység vezetőjének eszébe jut az „e fentiekkel” való visszaélés lehetősége, megkezdődnek a nagyon nagy bajok! Mert lesznek a vélelmek kiinduló pontjait kiagyalók, lesznek a félelmet elhintők, lesznek a fantomként lebegő árnyak mozgatói, meg a jajjkiáltók kórusa – és akkor jön a nagy megoldó ember, az igazságosztó. Úgy kb. ez a forgatókönyv ma. Meg a közszolgálati rádióban háromszor elhangzó, szóról-szóra „tökugyanolyan” politikai hirdetés, egymás után háromszor, a két kormánypárt, meg a kormány egyenkénti aláírásával. Talán ez volt mindeddig a csúcs! De megtörtént… A „dolog” ma itt tart, mondhatni, lassan eléri a célját az agyrém: ma már alig akad, aki tisztán lát, aki képes palástolni a félelmeit, tanácstalanságát. Elérkezett a gyötrelmes várakozás időszaka. Őrlődhetünk!

A vasárnap egyik fontos terminusa, amikor a vallását gyakorló ember összejön az övéivel – felölti alkalmi ruháit, útnak ered és megérkezik az „Isten házába”, elcsendesedik és imádságaiba feledkezik. Misén vesz részt… Ami ez idő alatt történik, az kizárólag a liturgiát vezénylő akarata szerint való.
Nincs ebben semmi különös, valaha így zajlott az iskolákban, amikor a tanító tanított, a diák pedig tanult, így alkotott élvezhető muzsikát a száz tagú zenekar, amit a karmester dirigált.
Ma úgy tűnt, itt valami megváltozott!

0003

A mai szentmisét levezénylő pap úgy prédikált és hirdetett, ahogy elvárták tőle, vagy inkább előírták a felettesei.
A ránk váró és leselkedő veszedelemről, a még hátra lévő, rövidke időről, a terrorveszélyről és mindenféle borzalmakról szólt a lelkipásztor, s a nyáj, feldúltan zuhant az egyre mélyebb csöndbe. Kételkedés és félelem lett úrrá a padsorok között.

Mindezt azon a szentmisén tette, ahol a padsorok elé félkörben ültette kisfiainkat, kislányainkat! Gyermekek foglaltak helyet, elől, az oltár árnyékában – mosolygó, víg kedélyű, romlatlan apróságok, hogy együtt ünnepeljék szüleikkel és nagyszüleikkel az új tanév kezdetét!

0001

Kettőszázhetven gyermeket várt a derék plébános, de csak harmincan érkeztek. Kettőszáznegyven gyermek szüleit korholhatta hát, s hogy bevégezte végre az elkeseredett migránsozást, rázendíthetett az otthon maradottak ostorozásába! Az egyik hiábavalóságból a másikba lökve, a szüleiktől elkülönített, előre tolt gyermeksereget…

Csak a nagymamák és nagypapák sóhajtása hallatszott mind kevésbé, csak a sokat látott és hallott öregek zokogását nyomták el a rezonáló, gerjedő hangfalak. Nem történt igazán semmi. Vasárnap délelőtti AGYRÉM! – prédikáció a beözönlőkről, a pofátlanul otthon maradottaknak.

0004

Gyűlöletre uszítás és félelemre nevelés, szentbeszédnek álcázva? No comment!

Ugyan, mi lesz majd akkor, amikor – vélhetően néhány éven belül – a templomajtókra vaskos pántot szereltetők kétszer, háromszor is ráfordítják a zárat? Hetekre…hónapokra!
Kik lesznek akkor a beözönlők, kik az otthon maradottak?

Mert mindennek rendelt ideje van! TUDTA? Most valamit nagyon elrontott a tanévnyitó ünnepségen, drága főtisztelendő úr!

(Képeink illusztrációk, az eset Magyarországon történt, 2016. szeptember 11-én…)