KARÁCSONY SZEPTEMBERBEN – menekültek vagyunk, beszélni magyar!

Ugye, senkinek nem jut eszébe, hogy megünnepelje, ha a tevékenysége megéri a négy és feledik születésnapját?
Vagy mégis?
Lám, a huszonegyedik században minden pofonegyszerű – ami szokatlan, látszólag deviáns, a hangulatok függvénye, vagy inkább azok motorja, szóval, minden, ami az élettel – legalábbis látszólag – még összeegyeztethető, alkalmas a felmutatásra.

Diadal minden, amit még nem függesztettek fel, nem hallgattattak el, nem küldtek a süllyesztőbe – de, ha már legalább a négy és feledik szülinapját megérte, jobb nem várni, kell csapni köré egy fergeteges szülinapot!
Kirakatba pakolni mindenestül, elvégre nem tudható, mit hoz a holnap.
Aztán jöhet a hépibörsztdéj, meg persze a torta, négy és fél gyertyával.

Tisztelt olvasóink, kedves felettünk szárnyaló Nyugat! Igen, a R/evolúció Blog megérte, hogy négy és fél esztendeje ontja az írásokat, s mivel elérkeztünk egy kerek évfordulóhoz, most gyorsan ünneplőbe öltöztünk!

Hja, hogy nem látszik? Ugyan már, a négy és fél sem kerek, de legalább megtörtént!
Ma, ugyebár, a dolgok néha értelmezhetetlennek tűnnek, s csak tátogunk bambán, hogy ez most hogy is van.
De az olvasók megnyugtatására íziben közöljük, hogy ugyanezt az ünnepséget nem fogjuk végigtolni, ugyanígy, 2017. április 24-én!

Most ünneplünk, mert még van mit! Még lehet… Ilyen egyszerűvé vált minden!

Lehet házszentelőt tartani, míg nem jön a végrehajtó, lehet a kocsival jubileumi köröket róni, míg el nem viszi a bank, meg ünnepelni a cégünket, míg egy jóakarónk nem indítja be a felszámolást – éppen a vállalkozásunk ellen, lehet ünnepelni a még létező blogot…

Ahogy 2016. szeptemberében lehetett bensőséges hangulatú karácsonyi ünnepséget tartani egy rádió stúdiójában – miközben persze szakadt a víz a szeptemberi kánikulában műsort hallgatókról. Ha ezt a rövidke hírt egy albán rádióadó haldoklásáról olvassuk, valószínűleg legyintünk egyet, persze, lesajnálólag…

0001

„A Class FM-et a 15 éves és idősebb korosztály körében 2016. április–július között naponta átlagosan 2,6 millióan hallgatták. Ezzel magasan vezet, de nem is csoda, hiszen ez az egyetlen országos kereskedelmi rádió. A Music FM közönsége csaknem 800 ezres, a Sláger FM hallgatósága 429 ezres. Százezer feletti táborral még az Info Rádió (122 ezer) rendelkezik. Egy átlagos napon a Lánchíd Rádiót 96, a Jazzyt 78, a Klasszik Rádiót 42 ezren hallgatták. Az állami rádiókat nem mérik. A fővárosban a Class FM-et 429 ezren, a Sláger FM-et 264 ezren, a Music FM-et 216 ezren hallgatták naponta. Az Info Rádió napi hallgatótábora 88 ezres, a Jazzy-é 49 ezres, a Klasszik Rádióé és a Lánchídé 50 ezer alatti. Budapesten a rádióhallgatók száma több mint 1 millió fő. A Class FM-et a 15 éves és idősebb korosztály körében 2016. április–július között naponta átlagosan 2,6 millióan hallgatták. Ezzel magasan vezet, de nem is csoda, hiszen ez az egyetlen országos kereskedelmi rádió – ezzel együtt is kénytelen leállni novemberben, mert nem hosszabbította meg a médiahatóság a frekvenciát.”

0002

„Mint ismert, novemberben lejár a Class FM országos frekvenciája, így a Morning Show műsorvezetői arra gondoltak, hogy idén korábban tartják meg a karácsonyt – szeptember 15-én már korán reggel egymást követték az ünnepi slágerek a Class FM-en, Balázsék fenyőfát díszítettek, és bejgli mellett adták át egymásnak az ajándékaikat.”

Ugye, emlékeztek még: Hónapokon át beszéltek róla, humorizáltak, fenyegetőztek, nyomták a rizsát lesajnálólag, aztán egy szép napon bejelentették, hogy megszűnhet Szombathely népszerű adója.

0003

Ugyan a lelkes stáb, a tulajdonosok és munkatársak bevállaltak még néhány hét vergődést, de végül elkövetkezett a csend ideje. Azóta is előfordul, hogy kocsinkban a bekapcsolt rádió mellett is csak a motorzaj hallható! Egész egyszerűen képtelenek vagyunk törölni a 88.4-et. Lekapcsolták a Nyugat Rádiót! Beprogramoztuk, övé az 1. hely! Azóta is!

A második programhelyen a jó, öreg kocsink átvétele óta a Morning Show hallható. Mi így nevezzük az egyébként Class FM néven jegyzett rádiót – nekünk, ott a második gomb megnyomásával „a” Balázs, „a” Feri meg „a” Jani szövegel, fecseg, ontja a poénokat, s most, a rekkenő hőségben is ők karácsonyoztak! Igen, karácsonyoztak! Jöttek a Szentestét idéző dalok, aztán, ahogy illik, megajándékozták egymást. Pontosan úgy, ahogy ezt egy normális ember, a normális családjában, barátok körében karácsonykor teszi…
Cseppet sem volt vicces, sem felemelő ez a karácsony!

Nem azért, mert nem voltak képesek jól megoldani ezt a bonyolult feladatot!
Bármilyen hihetetlen, de ez a karácsonyi műsor tökéletesebb volt minden eddigi karácsonyi műsoruknál.
Csak éppen mi, a hallgatók nem tudtunk velük ünnepelni!
Egész egyszerűen nem készültünk rá! Mert annyira lehetetlennek tűnt a helyzet, hogy nem vettük a lapot, amikor előző nap már rákészítették a közös ünneplésre azt a semmi kis 2,6 millió hallgatót!

0004

Novemberben a második frekvencia váltó gomb helyén is kuka csend lesz! Gondolták, a legeslegszebb ünnepünket mégsem hagyhatják veszni! Előbbre hozták vagy három hónappal a szeretet ünnepét, mert nem akartak, bennünket, hallgatókat cserben hagyni! Úgy vélték, megérdemeljük, hogy velünk együtt ünnepelhessenek. Hogy azután – lehet – soha ne ünnepelhessünk együtt…
A Prédikátor Salamon szerint: „Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett…” Magyarországon mindennek úgy van ideje, ahogy azt a diktatúrákban szokás eldönteni a diktátoroknak. Nem kérdezve, hogy másoknak, mi volna jó, nem firtatva mások szükségleteit. Az egyenlőbbek döntései ukázok, amiken nem érdemes rágódni. Ha valami jó, sőt kedves a nép harmadának, az nem elég ok a fennmaradásra! Majd jön más! Hölgyeim és uraim, menekültek vagyunk, beszélni magyar! Még! De az is lehet, hogy egy szép napon ezt is elméltóztatják majd tőlünk. Elhallgattatnak, mint azt az első két adót. Gurulhatunk majd a sistergő semmiket hallgatva, vakon és céltalanul.

Árulja már el valaki, most az a baj, hogy még „ennyien” itt vagyunk? Ha az a 2,6 millió is elmegy, ha azok is migránssá válva a nyakukba veszik a világot és soha, de soha többé nem térnek vissza, úgy már minden rendben lesz? Mert, ha ez a cél, tőlünk nyugodtan lefújhatják az egész „népmegkérdező” színjátékot! A pénzt simán szétoszthatják, a döntés joga így is, és úgy is az övék! Ahogy nem kérdeztek meg senkit a „mi rádióink” elhallgattatásáról, ugyan, most miért sertepertélnek?

Csernus Imre – a népszerű pszichiáter, író – szerint: „A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket – az azt jelenti, karácsony van.” Azt gondoljuk, jól rendelték, ott, a megszüntetendő rádiónál a karácsony ünnepét.

0005

Akkor is, ha ez most egy „csakazértis” szeretet-ünnep lett.
Mert megcselekedték, amit „azok” így már képtelenek lesznek elvenni tőlünk…