TE KIVEL FOTÓZKODNÁL? – Orbánnak éppen kapóra jött a pápa…

A „régimódi világ” egyik jellegzetes karácsony előtti programja volt, hogy a nagycsalád felcihelődött és elballagott a fényképész műtermébe. Ez, amolyan „kispolgári csökevénynek”, kisvárosi allűrnek számított, mégis, kihagyhatatlanul illett a tél fontos eseményeinek sorába. A fényképész asszony masinája előtt a família minden tagja előiparkodta a legszélesebb mosolyát, s e magasztos pillanattól a fotóalbumba való beragasztásig elmúló hiábavalóan hosszú időben maga a nagyszakállú is összekészíthette az ajándékait. A kép megszületett, évről évre, hagyományok szerint, mintha bizony e kordokumentum nélkül, maga a karácsony meg sem érkezhetett volna. Hja, akkor még nem létezett a modern faxni, nem volt szelfi…

A digitális kamerák elterjedése óta mindenki fotós. Sőt, akadnak köztünk fényképészek, fotóművészek, látványakrobaták – vérmérsékletük szerint mindenféle alkotók, akiknek az a dolga, hogy exponáljanak, szinte megállás nélkül. Jól – rosszul, mindegy! Mindenki álmodozik a „nagy őről”, akivel jó volna belemosolyogni egy kamerába! Akadnak, akik sztárok öltözőibe kutyorodnak, vannak, akik politikusok mellett feszítenek – mert a hírességek mentén mindenki egy kicsit maga is sztárrá válhat! Potyázni pedig jó! Talán a legjobb, mivel később, a képet mutogatva, azt füllentünk, amit csak akarunk. Lódíthatunk, hogy is iparkodott a világsztár, hogy együtt mosolyogjunk, füllenthetünk, hogy igen, a kiváló énekes csak miattunk vállalta a közös képet. Mindazok pedig, akik előtt dicsekedhetünk, besárgulnak, eszi őket az irigység, mi pedig hízunk, dagadunk a sosemvolt büszkeségtől!

Persze, a fotózkodás közben is akadhatnak notórius hazudozók. Aljas pitiánerek, akik már jó előre eltervezik, milyen mérhetetlen átveréssel fogják majd mutogatni az elkészült „közös fotót”. Előre eltervezik, miként fognak visszaélni a megismételhetetlen pillanat rögzített képével.

A katolikus egyház fejével, a római pápával való közös kép általában mindenkit büszkeséggel tölt el. Találkoztam már főtisztelendővel, aki a legféltettebb kincseként mutatta meg a dolgozószobája falán ékeskedő képet, melyen ő látható, Ferenc pápa mellett. Láttam már fiatalokat, akik büszkén tették közzé oldalukon azt a fotót, amin ők láthatóak, természetesen a katolikus egyházfő társaságában egy ifjúsági találkozó alkalmával. A képeket egyszerű szavak, az öröm gondolatai egészítették ki, s némi magyarázat, arról a pár pillanatról, ami nekik juthatott a hihetetlenül elfoglalt pápa társaságában.

Tessék, itt van most a mi gazdánk. A gazdaállatunk, ahogy ő pontosította!
Aki előhozakodott a képpel, ami fölé nem volt rest odabiggyesztetni a fogalmazványt: Audiencián.

14100426_10154361302151093_5161417505056060682_n

Vagyis azt a mérhetetlen aljasságot kívánta sugalmazni, miszerint őszentsége időt szakított volna a vele való csevejre, perceket, órákat áldozott, hogy Magyarország miniszterelnökével megkonzultálják a világ dolgait. Tehát a kép mellé biggyesztett magyarázat szerint Ferenc pápa fogadta Orbán Viktort, magánkihallgatást biztosított neki stb. stb. stb.

Csakhogy ebből egyetlen szó sem volt igaz!

Mert Orbán jól tudta, hogy az övéinek ez éppen alkalmas labda lesz, hogy kiköpködhessék, kiocsmánykodhassák magukat, úgy, hogy azon trágárságok egyikét se töröljék, napokkal a mocskolódások felhelyezése után sem!

orbanface

Kapóra jött az a pillanat, amikor a pápa nem tehetett mást, mint kezet nyújtott a viktátornak, aki kerítést zár az övéi köré, hogy ezzel ellehetetlenítse a keresztény gondolkodású emberek megnyilvánulásait…

Orbán, mint egy kiskamasz, aki a világsztár előtt sorba állva autogramért igyekszik, sorban állt, s a fotós exponált. Ennyi történt… Semmiféle audiencia, semmiféle kihallgatás nem volt!

Orbán hazudott.
Nem utoljára.
Mi meg szégyenkezhetünk, miközben ő éppen üzenni hív a vegetációnkhoz szükséges biztonságot nyújtó hatalmak ellen.

(Mindez persze nem volt fatálisabb hazugság, mint a pápa szombathelyi érkezésének aljas lebegtetése, a közelmúltban!)

Hát tessék! El lehet dönteni, vajon mennyi lehet az igazságtartama október másodikának!
Vagy ez is csak egy fotózkodásnyi eseménynek ígérkezik? Neki…

És nekünk?

A KLIK TÖNKRETEVŐJE ÚJRA TÁMAD – ő lett Zánka új vezére

Dobogjon a mi drága kis szívünk!
A néhai szombathelyi illetőségű Tanárképző Főiskola egykori hallgatója Pintér Aranka újfent bizonyíthatja alkalmatlanságát!

0002

A –köztudottan- Szombathelyen diplomázott, de orosz szakos tanárként nem igazán eredményes zumba-sztár, a Klebelsberg Központ tékozlásával elhíresült Marekné Pintér Aranka a minap elfoglalhatta az őt nyilván megillető igazgatói széket a néhai Zánkai Úttörőváros gyerektáborának igazgatóságán.

Ő lett a legfőbb zánkavics, neki köszöntenek már messziről harsány „előre”-t, s nyilván, ismét ő kísérletezhet majd buzgón, egy korábban kiválóan működő egység lerombolásával. A KLIK után Arankának ez valószínűleg gyerekjáték lesz!

nok

Valamiért nagyon ott van ő Orbánék szíve közepében, s így nem nézhették, hogy a nyilván hatalmas végkielégítések fogyatkozásával éhezni méltóztasson a méltóságos asszony! Zánka immár az övé, trónolhat az Erzsébet gyerektábor vezetői székében, s ha úgy tartja a kedve, akár strandolhat, hajókázhat is, miközben persze pillanatokra sem kell hanyagolnia kiváló zumba tréneri tudományát – nemzedékek kerülhetnek majd ki a kezei közül, az alakformálás újszerű eszközei által.

0003

71

0004

Aranka, a mi Arankánk bámulatos formai megjelenése, virtualitása a célok valódi záloga!
Mint arról korábban már volt alkalmunk írni, Marekné Pintér Aranka nem kispályás, ha a zumba tudományáról kell színt vallania, és profi, ha igazgatni kell… „A Klik 2012. szeptember 1-jével jött létre az Emberi Erőforrások Minisztériuma irányítása alatt álló központi hivatalként. Élére Hoffmann Rózsa korábbi munkatársa, Marekné Pintér Aranka került, aki közel 120 ezer tanár munkáltatója. A Klik már tavalyi indulásakor is több botrányt okozott, így az iskoláktól elvett bútorokkal rendezték be a tankerületi irodákat, sok intézményben még kréta sem volt, számlázási gondok miatt volt, ahol kikapcsolták a telefont, frissen kinevezett tankerületi vezetők távoztak. Idén folytatódott a botránysorozat, van olyan iskola, ahova még mindig nem érkezett meg minden tankönyv, szerdán még 154 intézménynek nem volt igazgatója, nem újították meg időben számos pedagógus szerződését…”

Emlékeztetőül némi adalék Arankánk leánykorából: „Marekné Pintér Aranka egy Veszprém megyei faluban, Városlődön született. A veszprémi Lovassy gimnáziumban érettségizett, majd a szombathelyi tanárképző főiskolán végzett magyar-orosz szakon!!! Igen, Szombathelyen! És persze már akkor is figyelemre méltó jelenség volt! A gimnáziumban kitűnő tanulóként érettségizett, a főiskolán pedig népköztársasági ösztöndíjas. Naná! Ahogy egy interjúban elmondta: mindig is tanár szeretett volna lenni, de a személyisége olyan, hogy már nagyon korán különböző vezető szerepekben találta magát. A főiskolán is ő volt a tanulmányi felelős.”

Mareknéről a munkáján kívül alig található személyes információ.
Balatonalmádiban él.
Férje pedagógus végzettségű kormánytisztviselő, és van egy 28 éves fiuk.
Marekné Pintér Aranka egy közösségi oldalon annyit árul el magáról, hogy hobbija a zumba.

0001

“Egy barátnőm vett rá még régebben, hogy menjünk el órákra. Egy idő után már csak otthon csinálgattam a gyakorlatokat, de ma nincs rá időm: reggel öttől késő estig van most más elfoglaltságom”.

Balatonalmádi Zánkától alig húsz kilométer. Egy kormányzati Audi fedélzetén még kevesebb! Nagyon megéri majd az ő áldozatos munkája, amivel akár már a jövő nyárra is romhalmazzá változtathatja a néhai úttörővárost!

Mit mondhatnánk erre: Aranka, szeretlek!

A SPAM MEGÉRKEZETT! – 20 oldal gyűlöletkeltés mindenkinek

Az angol szó eredetileg egy Amerikában konzervként forgalmazott hústermék neve (Spam, Spiced Pork And Ham, magyar megfelelője kb. a löncshús), amely a Monty Python angol komikuscsapat Monty Python Repülő Cirkusza című tévésorozatának egyik jelenetében tűnt fel. Itt a „kéretlenül ránk erőltetett valami” jelölője.

Amúgy a spam a fogadók által nem kért, elektronikusan, például e-mailen keresztül tömegesen küldött hirdetés, felhívás vagy lánclevél.

Az így kapott információk a fogadók túlnyomó része szempontjából érdektelenek, így fölösleges sávszélességet, tárhelyet, szellemi ráfordítást igényelnek a fogadótól. Mivel a spameket a feladóik milliós nagyságrendben képesek rövid idő alatt kiküldeni, ez jelentős terhelést jelent az internet használói számára. A spamek egy része tudatosan megtévesztő, a fogadó kihasználására törekszik (olcsó, nagy nyereséget ígérő befektetésre csalogató, piramisjátékra csalogató, banki azonosítókat, személyes adatokat különféle indokokkal megkérő levelekkel).

Ha van spam, – kéretlen levél -, akkor akadnak spammerek is, nyilván azok, akik e „kéretlen leveleket” kieszelik, megtervezik, kivitelezik, végül eljuttatják a postaládáinkba… Neked és nekem, ma megérkezett… szóval minden egyes, vélhetően lakott ingatlan postaládájába, kerítés csücskére, kilincsére odabiggyesztették az udvariasan „terjesztőként” becézett szolgálattevők. Jó esetben kézbesítők, postások és hírlaposok, de lehet, hogy ezt a rendkívül komoly feladatot is, az ároksöprésből átcsoportosított közmunkások végzik.

A lényeg, hogy a nagy, nyilván nemzeti spam ma mindenkihez megérkezett! Küldte a spammer…
20 oldal ukáz, mindenféle udvariaskodás, bevezetés, „hajrámagyarok” és egyéb izék nélkül!

12600677_496819_89fb52e200a53143418858033b9989be_wm

Már nem fontos, hogy a címlap után, legalább egy tenyérnyi Orbán belemosolyogjon a képünkbe, nem fontos, hogy cirádákkal emlékeztessenek demokráciánk (sic!) hagyományaira.
In medias rest, aztán ereszd el a hajam!
Amúgy a „felütés”, rögtön, ott a címlapon, mindazoknak, akik hetek óta egyetlen lépést nem tettek otthonaikon kívül, így nyilván nem is találkozhattak a kötelezéssel: Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!
Bár úgy tűnhet, hogy Brüsszel az egyetlen dolog, objektum, esetleg város – de nem!
Brüsszel az sokaság, mely miatt indokolt a többes szám: hogy ők is megértsék!
Mert nyilván, jól beszélni magyar!

A nyitókép rögtön harcias, amolyan „szidtad az anyámat?”, jellegzetesen „rusztikus” megközelítés, mely szerint „jogunk van eldönteni, kikkel akarunk együtt élni”.
Ennyi.
Amolyan punktum, de semmi több, amit egy frappáns feltételezés egészít ki!
Igen, a Professzorok Batthyány Köre vezetője is erre nyilatkozta a minap, hogy ez a feltételezés, vélelem annyira bizonyos, hogy védekeznünk kell ellene! Úgy kb. ennyi értelme lehet a PBK-nak…

Aztán a spam egy bátor képet mellékel a kígyózó menekültekről, s még egyszer, a biztonság kedvéért megerősíti: „Csak mi, magyarok dönthetünk arról, hogy kikkel szeretnénk együtt élni. A kormány ennek érdekében népszavazást kezdeményezett a kényszerbetelepítés ellen.” Ezen a ponton akár be is fejezhetnénk e spam kicsomagolását – hiszen a küldemény elérte a célját, mint egy jó kis békemenet, amit Orbán mellett, Európa ellen szoktak utcára vinni…

Az oldalak, melyek ezek után következnek, amolyan magyarázatok.
Jönnek, mint a csirkét csent cigánygyerek históriái, arról, miért is szaladtak a tyúkok egyenest a zsák felé!
A népvándorlás veszélyezteti Európa jövőjét.
Magyarország megvédi a határait.
Az illegális bevándorlás növeli a terrorveszélyt.
A kényszerbetelepítés veszélyezteti kultúránkat és szokásainkat. Blablablabla…

És persze jön a „hibás” felmutatása, a bűnbakkeresés, amit nekünk, magyaroknak nem is igen kell tanítani!
Ehhez szinte mindenki ért!

Így a legegyszerűbb szót érteni kilenc millió maradék bólogatóval: Brüsszel veszélyes terveivel szemben egyetlen megoldás, ha üzenünk! Mert Brüsszelt meg kell állítani!

A módszer, a technika bemutatása következik – a megállítás bonyolultnak alig nevezhető technikája, amit a dackorszakban hempergő gyermekember is azonnal hatásosnak vélne: mondjunk nemet! Ennyi az egész, és az utolsó előtti oldalon a képünkbe bámuló országház túloldalán akad még egy apró formaság!

A spam itt éri el a tetőfokát. Ez az igazi invokáció, vagy inkább maga az extázis! Akinek ezek után még úgy kívánná a szervezete – mert nem volt elég a lecke! – jöhet a kapcsolatfelvétel, melyhez nem kell más, csak egy normál méretű koperta, meg némi adózott jövedelem, hogy a kapcsolatfelvételhez szükséges adatainkkal bekopogtathassunk Kubatov Gáborhoz, némi adatfrissítés céljából. Nevem, címem, földi és mobiltelefonom száma, e-mail címem, s persze az egészhez hitelesítésül az aláírásom. Ma ennyi is elég, hogy kapcsolatban maradhassunk. Mert tetszenek érteni, ugye, a levél kéretlen volt, de úgy vélik, hogy kellő fajsúllyal sulykolt, így nincs akadálya, hogy a megismerkedés után frankón össze is barátkozzunk! Bratyizzunk egy keveset, s a következő levelecske már simán pofántegezhet! Aztán jöhet újabb négy év! Mert ezek után nyilvánvaló, hogy a spam célja ez volt, ez lehetett!

6uLDDgqGqFAlILAKs

Az interneten érkező kéretlen levelet bármikor eltávolíthatjuk. Kitörölhetjük! Ezzel, a ma érkezett spammel az a legfőbb gond, hogy még kitörlésre is alkalmatlan… Bár, lehet, hogy e kijelentés bizonyos konstellációban már kimeríti a bűncselekmény körét? Ha ugyanis a házunk előtti fűzfa sárguló koronájába vésző plakátocska eltávolítása bűn, úgy nyilván e derék brosúra sem eltékozolható. Akkor csak egyetlen megoldás maradhatna: vissza a feladóhoz!

( Mivel a brosúrában lelkesen felajánlott bírósági hercehurca sajnos nem áll módunkban…)

Már csak egy nagyobb borítékot kell beszerezni, jó sok bélyeggel bérmentesíteni, aztán indulhat oda, ahonnan érkezett: Miniszterelnöki Kabinetiroda 1055 Budapest, Kossuth tér 1-3.
Köszi, Orbán!

FŐTISZTELENDŐK PATTHELYZETBEN – amikor a lelkiismeret szabadságra küldhető

Elkezdődött a visszaszámlálás.
Már csak egy hónapon át kell lesütött szemmel járnunk idehaza.
Utána talán lesz elég bátorsága – legalább – a szélnek, s letépkedi a köröttünk virító plakátokat.
Reménykedhetünk, hogy odafent, általános kielégülést okozhat majd a pillanatokra sem kétséges négymilliós győzelem, lezárulhat az ellenzéknek csúfolt haszonlesők ostoba vegzálása, s eltakarodni méltóztatnak, akár mindörökre.
Bebizonyítják, talán már be is bizonyították, hogy mindahányan alkalmatlanok az önmaguk által szabott feladatra.
Csak éppen a hatalmasságok lába alatt föld, ellenzőik alatt pedig víz lakik…
Ahol újra mindenki szem a láncban, mégis jólesik látni, hallani, ahogy a bátorságnak akadnak még szolgálói… rabszolgái!

Egy világ, ahol a lelkiismerettel bíró és viaskodó szolgálattevők meghatározatlan ideig tartó betegszabadságra küldhetők – nem a legszebb világok egyike!
A mi hazánk, és annak katolikus vallású polgárai hetek óta várakoznak.
Mert hetekkel ezelőtt Cseh Péter, az akkor még a Pécsi Egyházmegye papja, azt merte megkérdezni elöljáróitól:
„Kaphatok-e konkrét válaszokat a Püspöki Kartól az okt. 2-ai népszavazással kapcsolatban?”

0001

A pécsi megyéspüspök válasza a képmutatás szokásosan legaljasabb válaszaként felfüggesztette Cseh Pétert, mely felfüggesztés mára egyre inkább az eltiltás, a végleges elbocsátás válaszává változott.
peter-atyaCsepeti Csapata elhullani kényszerült, különösen, hogy plébánosuk érdeklődése később kiterjedt bizonyos Habony Árpád személye felé is.
Nos, a katolikusok közül azok, akiket érdekel Cseh Péter sorsa, válasz nélkül kell, hogy október másodikán, a reggeli szentmise után a fülkecsöndbe lopózzanak.
Nyilvánvaló, hogy a lelkiismeretüket ugyanúgy kell szabadságra küldeniük, ahogy azt a pécsi főpap a plébánosával tette… Mert ez az elvárás Magyarországon!

Abban az országban, ahol kitüntetéssel díjazzák azt a bértollnokot, bizonyos Bayert, aki Ferenc pápáról az alábbi elhíresült mondatfűzért volt szíves körénk okádni: “a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.”

0004

Abban az országban, ahol a vezérpárt kitartott haverpártjának hangcsöve, bizonyos Harrach, az alábbi gazságot véli igazságnak: „A pápa menekültügyről vallott gondolatai nem képezik a hivatalos egyházi tanítás részét, vagyis nem jelentenek a hívő katolikusok számára lelkiismeretben kötelező azonosulást. Az intézménybe vetett bizalmukat sem ingatja ez meg, viszont joggal bántja őket a kívülről jövő durva minősítés. Ő ugyanis elsősorban spirituális és nem politikai vezető. Amit az üldözött és menekülő emberről mond, az összhangban van a Szentírás tanításával. Mást nem is mondhat. Mindezt az általa sokat hangoztatott irgalmasság szellemében teszi. A szenvedő emberrel való erős azonosulás kétségtelenül elnyomja benne a másik, számunkra elsődleges felelősséget, a migránsáradat elleni védekezést.”

0005

Végül, íme Orbán Viktor facebook oldalán egy lelkes seggnyaló hozzászólása:

orbanface

(…)

Nos, ebben az országban ma egy újabb lelkipásztor ajánlotta magát leendő áldozatul.
Csak mert a hitét fontosabbnak gondolja, mint az ebül szerzett biztonságát a sűrű erdőben…
„Makó plébánosa, korábbi szegedi katolikus egyetemi lelkész nehéz szívvel figyeli a magyar közélet népszavazásba torkolló kommunikációját, ezért levelet küldött a SZEMlélek blognak, amelyet az alábbiakban közülünk.
Kedves Testvérek!
Mához négy hétre népszavazás.
palfai2A kérdés és annak háttere szinte mindenkit megmozgat. Engem szomorúsággal és bosszúsággal tölt el, hogy a kormánykampány és a “királyi média” hírei mennyire egyoldalúan kommunikálják a népvándorlás rendkívül összetett problematikáját. Magyar egyházunk felelős vezetői pedig – tisztelet a kivételnek – írásban, hivatalos nyilatkozatban mind a mai napig nem reagáltak a krízisre. Püspöki Karunk – egyelőre – hallgat.
Éppen ezért összeszedtem néhány, általam fontosnak vélt egyházi megnyilatkozást, melyek evangéliumi alapokon állva és az egyház társadalmi tanításának fényében, nem pedig a félelem és az egyoldalú tájékoztatás jegyében közelítik meg a kérdést. Tapasztalatom szerint híveink jó része szeretne tisztábban látni. Ezért készítettem el ezt az összeállítást, mely természetesen nem teljes körű. Szívesen fogadom a kiegészítéseket.
A magyarországi szerzetesrendek tavalyi nyilatkozatának e részlete számomra mindennél jobban kifejezi azt az irányt, ami felé hazánkban és egyházunkban törekedhetnénk:

0003

Hazánkban, ahol oly nagyon hiányzik a társadalmi bizalom, az egymás iránti bizalom, nem szeretnénk belenyugodni abba, hogy közösen azt éljük át, elzárjuk szívünket mások szenvedése elől. Akármi is legyen a helyes politikai megoldás – s egyértelmű, hogy itt okosságra és távlatos bölcsességre van szükség –, egy biztos: csak annak az embernek és annak az országnak van jövője, aki és amely képes az együttérzésre, képes átlépni a bizalom küszöbét, aki meg tudja osztani a sajátját, s képes odalépni irgalmas szamaritánusként testvére testéhez és sebéhez, hogy ott titokzatos módon találkozzék Jézus testével és sebével.
S mi, szerzetesek, saját egyszerű, sokszor gyarló életünkkel és szolgálatunkkal, s ugyanakkor mindig, újra és újra Krisztushoz megtérő igyekezetünkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy idehaza, magyar egyházunkban és hazánkban ne a gyűlöletnek, félelemnek, hanem a szeretetnek, ne az elzárkózásnak, hanem az együttérzésnek, ne a másiktól való elfordulásnak, hanem a másik arca szemlélésének és az ő elfogadásának tudjunk elsőbbséget adni.

0002

Jegyezzük fel a nevét! Ő, Pálfai Zoltán makói plébános. Lehet, hogy utoljára írt levelet hozzánk ebben a minőségben…

Utóirat: Sajnálattal jegyezzük meg, hogy a fenti két főtisztelendő egyike sem a mi egyházmegyénk papja…

1956 PÉNZE – fancy, trendi, szexi lesz október ünnepe

Elkészült a halszagú.
Semmi dolgunk nincs már vele, lehet letölteni, szarrá hallgatni, telefonokra tuszkolni csengőhangnak, mémeket gyártani körébe, kicsúfolni és majmolni – mindenre jó, mint bármi más.
Kaptuk, hát nem kell reklamálni!
Amúgy sincs kinek, mert az alkotók egy fillért nem láttak az ötven millából.
Ezt mondják…
Vagy a nagyságrendekkel többől, de mivel a költségvetés, a megrendelés, a végelszámolás és természetesen maga a számla sem készült még el, így azt sem tudhatjuk, mennyi az annyi!
Szegény Sasvári Sándor, szegény Nagy Ferő, szegény Radics Gigi stb. – mindeddig egy petákot nem láttak a nagyszerű himnusz elkészültéért, ahogy az alkotók, a világhírű zeneszerző, meg a kiváló magyar poéta sem markolta még fel a zsét.
Bár az eltűnt!
Állítólag! Kifizették.
Állítólag!
Ötven millióba fájt.
Állítólag!
Akad, akinek ez mindössze ötven milla volt, s akadtak, akik horribilis összegként áhítozta e rengeteg nulla láttán.
Ez van, amikor mi magyarok kicsinyes játszmákba rángattatunk!
Még szerencse, hogy az egész hercehurca nem tartott, csak pár napig!

1956

Szóltak a magasból, hogy elő lehet vele hozakodni.
Bedobták, s a majmolók ráharaptak.
Azok, ott fenn, tudták, hogy így lesz!

Kicsúfolták, így lett halszagú a „halld szavunk”, aminek amúgy sem volt semmi értelme!
Így, hogy halszagú, legalább jó valamire!
Lehetett rajta röhögni!
Ez pedig maximálisan kimerítette a song fancyságát, trendiségét és szexiségét is.
Kimaxolta, hogy kellően pontosak legyünk!

Ez volt eddig a leghallhatóbb, leglátványosabb elem, amit közkinccsé tettek az 1956-os megemlékezések sodratából.
Nem semmi!
A terrorházás Maris első megnyilvánulása prímán hozta az orbáni elvárásokat!
Kipipálhatta a három megközelítést – teljes az ováció!

1956 és 2016 között mindössze hatvan esztendő telt el. Akkor is, ma is lezajlott a pénzgyűjtés. Akkoriban az egészhez nem kellett más, mint egy jókora faláda, plakát, mely arról árulkodott, hogy a forradalom tisztasága megengedi a pénzgyűjtés eme egyszerű és tiszta eszközét. Aki arra járt, bedobhatta kevéske pénzét, amit nélkülözni tudott, így segítve a mártírok családjait. A pénzből ruhát és élelmiszert juttattak mindazoknak, akiknek hozzátartozói az orosz lánctalpak alatt, vagy éppen a géppuskák tüzében végezték.

0002

0001

0003

0004

A 2016-os gyűjtés nem sikerült ennyire látványosra. A kollektív érzéseinkre sem apellált, a lové „lett”, átcsoportosították, elkülönítették, nevesítették és hozzáférhetővé tették, majd elosztották. Oda, ahol ennek a legjobb helye adódott. Az akkor hulldogáló húszasok és ötvenesek életeket szerettek volna menteni, a ma ömlő milliók és milliárdok a csókosok valagát fényesítik a forradalmi emlékévre hivatkozva.

Amúgy, tökmindegy, mivel és mire készül a kormány, három héttel a számára egyedüliként fontos n é p s a v a z á s után!

1956

Nem lesz itt tüntetés, meg kődobálás, nem lesz rendőri attak. Mert mindazok, akik tíz évvel ezelőtt lángba borították az országot, most mással vannak elfoglalva.
Fancy, trendi, szexi ünnepen szórják a pénzt, miközben eszükbe sem jut, hogy a gazdaállatnak valaha újfent szüksége lehet a kölcsönzött, páncélozott BMW-re…

PISZKOSUL JÓ VOLT! – egy elismerés, és ami mögötte van…

7 színpad, 135 ezer kötélugrás, 570 hagyományőrző, 1200 viseletes felvonuló, 50 szervezet a civilkorzón, 209 kézműves, 76 vendéglátós, 34 borászat, 8 pálinkás (ez a kiállítókra vonatkozik), közel 40 fotós, 112 diák foglalkoztatott, 35 mentők által ellátott, 257 véradó, 5 ivókút, több, mint 150 ezer látogató.

Ezek a „számok nyelvén kifejezhető adatai” a megyeszékhely három napos fesztiváljának. Állítólag ezek voltak a legfőbb ismérvek, melyek támpontot adhattak mindazok számára, akik elismeréssel illethették volna a rendezvényt. Ezek alapján fogalmazhatták volna meg az észrevételeiket, örömeiket, kritikájukat, vagy éppen nemtetszésüket mindazok, akiknek ez a dolga. Talán nem számítunk feltétlenül rosszakarónak, amikor azt gondoljuk, hogy ez lehetett volna a feladata a médiáknak, hírportáloknak, erről tudósíthattak volna az országos kereskedelmi- és hír-televíziók, közszolgálati orgánumok, erről szólhattak volna a rádiók a még el nem méltatott frekvenciákon… Erről kellett volna írni bizonyos szakembereknek, kritikusoknak és esztétáknak, esetleg nagyobb formátumú szaktekintélyeknek – mert ezen megnyilvánulások kiváló alapot biztosíthattak volna az elkövetkezendő karneválok számára.

De nem igen akadt walesi bárd! Nem akadt (?), ki zengte volna a hőstetteket…

A jelek szerint a méltatás impozáns feladata egyedül Puskás Tivadart illethette. Aki nem sokat lacafacázott! Ha lehet hinni a megye vezető kormánypárti szócsövének, Puskás úgy nyilatkozott: „piszkosul” jól érezte magát! Családjával együtt mindhárom napot kitüntette a jelenlétével, s szerinte „a lényeg ez volt, a város legnagyobb idei rendezvénye minden várakozást felülmúlt.

Kit érdekelhet ezek után, hogy más mit gondol?

Tényleg! Mi a frásznak kellenének ide fanyalgó, esetleg bíráló megjegyzések, ha a város első embere piszkosul jól érezte magát. Elvégre, ő Szombathely! Általa, miatta és érte volt ez az egész hacacáré!
Ahogy a gazdaállat maga Magyarország, ugyan már, szeretett hazánkról, miért volna fontos bárki más véleménye!
Magyarország minden megnyilvánulása, változása és lényege úgy jó, ahogy Orbán akarja… Csak úgy!

Orbán jól érzi magát, Puskás is jól érzi magát. Meg Hende, meg Rogán, meg Habony… Ez a lényeg! A támpont. Ennyi!

DSC_0588

Más!

A minap akadt a kezembe egy érdekes okfejtés, bizonyos emberi izéről… Gondoltam, megosztom:

http://www.dormeo.hu/article/onimado-a-parja

VÉNASSZONYOK NYARA – INDIÁN-NYÁR: 1-0

Akárhogy csűrjük – csavarjuk is a dolgot, a jelek szerint megérkezett a nyárutó, a hajnali didergéssel és a délidőben még elszenvedhető hőgutával.
Ha korrektek szeretnénk lenni, ez amolyan szimpla erőlködés; elegánsabban kapuzárási pániknak is nevezhetnénk, de ettől meg rengetegen megsértődnének, amint magukra vonatkoztathatónak vélnék a kijelentést…

0002

Bizonyos Kovács Katalin énekmondó matróna szerint, mindaz, ami mostantól van, nem egyéb, mint az indián nyár! Ő nyilván nem fogja vénasszonyok nyarának nevezni – hiszen évtizedek óta már, hogy a dédi-simogatókban e nótával haknizgat, persze gondosan ügyelve katikaságára. Angol mániánk begyűrűzésekor kezdték erőltetni ezt a Winnetoura emlékeztető nyalánkságot, s arról fecsegtek, mennyire elterjedt a kifejezés az angol nyelvterületen.

0003

Még jó, hogy a mi lelkes tudósaink a mai napig a finn nyelvrokonokhoz ragaszkodnak, így angol megközelítés szóba sem jöhet! Így esett, hogy ami most van, mondhatni megérkezett, az nem más, mint a vénasszonyok nyara! Lehet örülni hölgyeim, asszonyaim, nénik és mamókák – eljött a ti időtök!

A wikitudomány amúgy így teszi helyre a dolgot: „A vénasszonyok nyara főként Közép-Európában használatos népies elnevezése egy meleg, száraz, szélcsendes, derült, párás reggelekkel járó időszaknak. Rendszerint szeptember végén, október elején következik be a nyári monszunális időjárás megszűnése után, s ilyenkor magasnyomású képződmény terjed ki az Azori-szigetektől Oroszország déli részéig.

0005

Nem következik be minden évben, de bizonyos években többször is előfordulhat. Észak-Amerika keleti részén indián nyárnak nevezik, és ez az elnevezés terjedt el az angolul beszélő országokban. Angliában Szent Lukács nyarának is hívják, vagy ha később következik be, Szent Márton nyarával esik egybe. Franciaországban is így hívja a nép, ahová sokszor csak novemberben érkezik.”

Hát igen! Ez a mi csodánk!
Itt, ahol minden Szent Márton – így nevezzük a fesztiválokat, a többször kifizettethető sörivó aktusokat, az önmutogató és egyszeri léghajó eregetéseket, meg a lóversenyeket is – hogy évente elpuffantható karneválnak becézett jelmezbálunkat ne is említsem… , szóval csak itt és csak mi nem vágódtunk hanyatt a kínálkozó Szent Márton nyarától!

Lehet, hogy a Puskás és Tsa. manikűrstúdió figyelmét elkerülte ez a nagy-nagy lehetőség?

Vajon, hány millát lehetett volna még idecsoportosítani Szombathelyre, ha előbb szólunk?

Lehetett volna hirdetni Szent Márton levélösszeszedő versenyt, meg Szent Márton parlagfű irtó dzsemborit, persze zártkörű Hende megnyitóval, meg gulyás partival!

Sajna, a szekér elhalad, így utólag már szánhatjuk-bánhatjuk, nekünk a szeptember a vénasszonyok nyarát hozta, lehet hát örvendezni liebe matrónák!

A lurkókat lehet elzavarni az oskolába, nem kell többé azon nyavalyogni, mennyi gondot okoz a felügyeletük, a szobákat lehet átrendezni, narisárgába, meg barnába öltöztetni a vitrint a nagyszülők aranykeretes képeivel, lehet leporolni a porcelánszobrokat…stb., stb., stb.

0001

A vénasszonyok nyara legyőzte az indián nyár ünnepét. Szent Márton el sem indult, így nem volt nagy tülekedés a versenyben! Ez a későnyár – koraősz nem lesz nagy vaszisztdasz, az időt ugyan kellemesnek jósolják, míg a politikusok belőtték magukat október kettő zajára! Mi meg – a poornép – végignyöghetjük a legkifosztottabb hónapot, a kormányzatilag olcsó kis tanévkezdés okán!

0004

Azért az egészben mégis van valami csodálatos! Ahogy Wahorn András megfogalmazta a néhai A.E. Bizottság megközelítésében:
„Szép dolog az elmúlás! Az a szép benne, hogy egyszer elmúlik!”