IMÁDKOZZ ORBÁNÉRT – hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban

Tudod, a legtökéletesebben szervezett aljasság tud a legjobban fájni, azzal büntetheted a legjobban a nem idomulót: egyformák és egyformábbak, kezdődhet az imalánc!

Ha azt gondoltad, hogy éppen októberben, pontosan a néhai forradalom emléknapjaiban nem lesz egy újabb ötlet, amitől az eddig is kikészítettek a falnak mehetnek – nagyon tévedtél! Azok, akiknek jelentett valamit az a néhány nap, a szabadság addig ismeretlen dimenziója, az önfeledt öröm, mely a várva várt győzelem eufóriáját idézte. Akiknek a lelkébe ivódott Illyés mondata a zsarnokságról… Mert bármilyen furcsa, még akadnak élő szemtanúk!

A gyalázatosan hazudozó önjelöltek, a forradalom közelébe sem merészkedett szájhősök, kreált tanúk mellett végigélték az elmúlt hatvan évet, fogatlanul, szilánkokra tört csontokkal, mindenért ezerszeresen bűnhődve… Az igazi szemtanúk elé lökik most ezt az ostobán aljas láncot, azok elé, akik nem tehették meg, hogy bajtársaik emléke ellen fordulva eladják a becsületüket!

„Szlovákiai magyar papok arra buzdítják a híveket, hogy imádkozzanak Orbán Viktorért – írta a szlovákiai Új Szó. Az imalánc az interneten is terjed. A könyörgés célja, hogy a magyar miniszterelnöknek legyen elég ereje az Európai Unió elleni harchoz – írta a lap.”

Íme, az új békepapok, a hatalmat feltétlenül kiszolgálni kész térítők legújabb mulatsága, az Európai Unió ellen hadakozó magyar miniszterelnök megsegítésére kiagyalt lánc, mely terjed nyomtatásban, az interneten, a templomokban, iskolákban és még ki tudja, miféle átkozott fészkekben, ahol a farizeus prédikátorok aljassága megél! Hogy képzelik, hogy merészelik éppen a forradalom emléknapjaiban felemlegetni a láncot?

6v4c8iuxbxlhekqts

Éppen ők ne tudnák: „hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban”? Éppen ők ne volnának képesek híveiket a saját mélységükbe rántani? Tudják bizony, tudják jól, ezért fordultak ehhez a remek fegyverhez. Imaláncot szerveznek Orbán Viktorért, és elvárják, hívják, buzdítják a híveiket – használják és kihasználják valamennyit, nehogy egyetlen pillanatra elfeledjék serényen építeni a személyi kultuszt. Mert szükség van az újabb rémes emlékképek leporolására!

„Az imaláncot Szlovákiában György Ferenc ipolybalogi plébános indította. “Ausztriából kaptam a könyörgést és továbbküldtem. Már Szent Pál is megírta: tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel” – mondta az Új Szónak. Azt, hogy hányan kapcsolódtak be az imaláncba, nem követi, de úgy véli, sok jóérzésű magyar ember.
Az imát Kühár Ede Rómában élő bencés szerzetes írta Orbán Viktorért, és
ezt az imalánchoz csatlakozóknak fél éven át naponta öt percen keresztül kell mondaniuk.
A következőképp kezdődik: Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől.”
(index.hu)

Nem kell tudnunk, hogy tetszik-e az ötlet a kedves vezetőnek!
Nem kell tudnunk, vajon tiltakozik-e majd a látszat kedvéért!

Mert tökmindegy!

Ne legyenek illúzióink, az imalánc csak a kezdet!
Nem számít hányan és mikor csatlakoznak, a lényeg, hogy a kezdeményezés elindult! Te is lehetsz lánc, valahogy úgy, ahogy Illyés Gyula írta:

„…hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.”

SOHA NEM LÁTOTT IDŐ JÖN – hasznos rém-hírek a téltől rettegőknek

Rögtön azután, hogy megjelennek a halloween-i, meg az azt bőszen tagadó mindenszenteki tudósítások, minden magát valamire tartó sajtótermék foglalkozni kezd a „bokorból ránk rontó” téllel, annak minden váratlan vonulatával.
0001
Mert a tél újabban ilyen, jön, jön, jön, jézusmária, és hideg és nedves, és csúszós és eltakaríthatatlan – már ami, a várható, mintegy fél centis hóakadályokat illeti.

Jöhet az össznépi besz…ás, a riogatások legmagasabb foka, az emberiség számára nyilvánvalóan megoldhatatlan feladatokról! Íme, a soha nem látott idő, november első napjaiban, amikor akár fagypont alá is besurranhat a hőmérséklet, aztán kopogtathat az ónos eső, meg akár a hó is eleredhet.

Sok-sok feltételes mód, ügyetlen tapogatózás – a lényeg, hogy lehet jajveszékelni, mutatni a rettegés mindenféle arcait, a pánik ma rendkívül menő! Félni a váratlantól, cidrizni valamitől, amiről fogalmunk nincs, az meg egyenesen cool, fancy, sőt sexy, már, ha ezeket a precíz meghatározásokat sikerült pontosan idéznünk…

Mert kérem, a fagypont alá suttyanó hőmérséklet, a szállingózó hó, s az egyre dagadó hópaplan, mind az 1,5 cm!, az ónos eső, egyáltalán a csúszós úttest, maguk a fizikai törvényszerűségek – min-mind a szokatlan és meghökkentő kategóriába vonultak.
0003
Persze, sokkal egyszerűbb volna kijelenteni, mennyivel lettünk életképtelenebbek, mennyivel nyomorékabb az elődeinél egy mai városi lény, de ez kivitelezhetetlen. A civilizáció minden tagja tökéletes, különleges és hibátlan, mindenben mindenkinek megfelel – tehát tökegyforma! Hazudik, aki mást gondol, vagy mond! Ráadásul lassanként átcsorog az ismeretlenségbe, ahová a fész már nem lát…
0004
Akadnak – nyilván – oly elvetemült őskövületek, akik számára sem a szitáló hó, sem a mínusz kettő még nem számít kifejezetten „sokkolónak”, sőt, ha mindezeket megtapasztalja, csak a szokás szerinti tél beköszöntét konstatálja.

Ennyi!
Semmi extra, lehet a málenkij zimában ütemesen hazabattyogni, sebtében megrakni a vaskályhát, szürcsölni a forró teát, meg a forralt bort, s az sem baj, ha a temetőbe szánt mécsesekből megmaradt pár tucat lángocska is otthon világlik.

Mivel tisztában vagyunk azzal, hogy a tél szerethetetlen és kiállhatatlan, a szükséges rossz közül az egyik, no és sokkal klasszabb arról írni, miféle rettenetes és baljós förgeteg készül fölénk telepedni – nosza cselekedjünk!
0002
Íme, jön a november, valszínű, mind meghalunk, hát, jobb, ha belesünk egy tudományos filmeposzba, ahol a zombik éppen lemészárolják… a télapót.

A téli hülyék amúgy pontosan olyanok, mint a nyáriak.
Ha nem muszáj, ne etessük őket… ez az ő reszortjuk!

HALOTTAK NAPI MIKULÁS – sorban állás közben, mindenszentek előtt

Jön a hosszú hétvége!
De még milyen hosszú!
Szinte egyvégtében hétvége jön, kiadós hétfővel, keddel, némi szerdával, és lassan már most csütörtök óta nem lehet szinte moccanni sem a közértben!
Ha pedig a köv. csütörtökön végre munka közelbe férkőzünk, lehet kezdeni az egészet elölről!
Piszkosul ki van ez találva!
Rendben van, nagyon is rendben van, hogy előrelátó, amolyan rákészülős-készletezős bagázs lettünk, nem bízunk semmit a véletlenre, felhalmozunk és gyűjtünk szinte mindent – a magyar ember lassan mókusokat szégyenítő módon képes módszeresen spájzolni.

A varázsszó nem más, mint a „hosszú hétvége”, főleg, ha az majdnem két hétvégényi! Íme, az idei őszi jamboree, a szombati, szombatra vonatkozó nyitvatartással, a vasárnapi vasárnapra vonatkozó nyitvatartással és a hétfő a hétfőn megszokott nyitvatartással.

Na, igen, kedden bezár a bazár, de semmi vész, szerdától újra lehet sorban állni! No, akkor tessék mondani, mi végre bolondul meg mindenki, minek lepjük el a szupermarketeket, s miért próbálunk meg mindent, mindenki elől elvásárolni? Jó héttel a naponta nyitvatartással hívogató soknapos semmittevés, a ” halottak napi hosszú hétvége” előtt.

44821

Szinte már hallom a műsorvezető némber nyávogását szombaton, vasárnap és persze hétfőn és kedden is… A hamarosan végszunyára ballagó adón a nyomorult pára hajnaltól buzdít mindenkit a lustálkodásra! Még tizenegykor is azt próbálja ragozni, milyen jó dögleni. Ez a mutatványok mutatványa, amolyan malackodásra tanított disznók esete! Mert a többség tényleg semmi egyebet nem tesz majd, mint elcseszi a borongós őszi napokat, eszik, iszik, megint eszik és megint iszik, azután hortyog a dögunalmas műsorok előtt.

Hja kérem, a NER honában, Orbánisztánban ez a halottak napja, meg valami mindenszentek, a hosszú hétvége. Ez a dolgunk!151201_mikulas_csokolade
A boltokban szépen fogy a csokimikulás! Mindenszentekkor a legjobb nasi, nyilván ezért veszik most ötösével! Mert valójában akkora mennyiségben szobroznak a polcokon ezek a csokiféleségek, hogy a nagy felvásárlók minden szándéka ellenére kénytelenek lesznek majd a felét átöltöztetni csoki nyúlnak – de sebaj! A fontos, hogy a halottak napi nagybevásárlás idején irdatlan mennyiségben lehessen venni szaloncukrot és habkarikát is, jóféle csillagszórókkal, meg fenyődíszekkel együtt!

No, és akkor felháborítónak tartjuk Trumpot, amit verseny nélkül huppanna a trónusra? Ugyan már, minek ez az álszent sündörgés! Boldogok a lelki szegények, mert övék a szupermarketek országa!

6vdyqh2uaey6kedls

Kit érdekel a KDNP újabb riogatása! Most minden nyitva lesz, lehet enni, inni, zabálni, mint a felcsúti gázszerelő – ne jajjgass annyit aranyapám!

KÖZTÜNK ÉLŐ FENEVADAK – államilag elismert jótevőnek álcázva

Ha akarnánk, sem tudná elfelejteni a képet!
A báránybőrbe bújt farkas, a jóság jószágai közé furakodott ájtatos tekintet kíséri minden lépését, míg megpróbálkozik a lehetetlennel.
0001
Beilleszkedni.
Társadalmi elvárások, szabályok, törvények szerint élni, miközben soha nem szólhat a bántások, megalázások korszakáról.
Az egész eddigi életéről, amivel a háta mögött kellene vállalnia az önálló életet, a felnőttkor kapaszkodók nélküli sikátorait – élni a puszta létnél többet keresve…

A legrosszabb az egészben, hogy ez a történet nem az „egyetlenről”, hanem mindazokról szól, akik tűrni, elviselni tanultak, megélni minden elképzelhetetlen emberi gonoszságot – ott, ahol biztonságot reméltek!

Elfogadhatjuk, hogy ami éppen most történt, nem is olyan nagy ügy. Elfogadhatjuk, ha úgy érezzük, van még, amit a szőnyeg kibír!
A hely, ami alá akkurátusan gyűrjük a mocskot…
Meg persze, azt is mondhatjuk végre, hogy elkövetkezett a rendrakás ideje, itt a perc, ami a legeslegutolsó, és mostantól nem tűrjük a gyermekemberek megalázását!

Napok, hetek óta a közvéleményt borzolja „János bácsi” története. A főszereplő nem más, mint a bicskei gyermekotthon lakóit molesztáló igazgató, aki a nyár végén még a Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetést vehette át – a gyermekvédelem érdekében végzett „áldozatos” munkájáért…

VÁSÁRHELYI JÁNOS igazgató részére, az állami gondoskodásban élők megsegítésében, a gyermekvédelmi szakellátás minőségi átalakításában végzett fáradhatatlan, gyermekközpontú vezetői munkája elismeréseként
VÁSÁRHELYI JÁNOS igazgató részére, az állami gondoskodásban élők megsegítésében, a gyermekvédelmi szakellátás minőségi átalakításában végzett fáradhatatlan, gyermekközpontú vezetői munkája elismeréseként

Áldozatos munkája révén a közelmúltban a vonat elé vetette magát egy tizennyolc esztendős fiatalember, aki éveken át vergődött a neki mindent megadni kész pedofil bűnöző karmai között.
Mert János bácsi – vagy ahogy az őt piedesztálra emelők talán jobban ismerik, Vásárhelyi János, a bicskei gyermekotthon igazgatója – szerette, piszkosul szerette a fiatal fiúk simogatását, érintését, a frissen fürösztött fiúk ölelését.
A velük való megalázó együttléttől a következő vergődő áldozatig tartott csak a rövidke szünet, mely elegendő időt adott az intézmény vezetéséhez. A történeteket félve elbeszélők szerint az igazgatói szoba, a pokol előtt szinte sorban álltak a megalázottak, megbélyegzettek.

„Arra gondoltam, mielőbb legyen vége, és kimehessek” – mondta el az egyik szerencsétlen. Négy évig zaklatta őt a férfi, de a fiú senkinek nem mert szólni, magát hibáztatta a történtekért. A fiatalember úgy véli, az áldozatok száma akár a százat is elérheti. I. L.-t – állítása szerint – nyolc évig molesztálta az igazgató, 12 évesen kellett elszenvednie az első erőszakot. Egy lány arról beszélt, „mindenki tudta az otthonban, hogy János bácsi szereti a fiatal fiúkat”.
0002
A bárányok közt megbúvó aljas fenevad képe persze még véletlenül sem éghet be; még el sem kezdődött a szövevényes ügy felderítése, máris megkezdődött a jó káder szerecsenmosdatása. Nyilván, csak a sérüléseik okán tudathasadásossá vált gyermekek és ifjak fantáziája szabadult el, s a szent ember babráló mancsa soha nem járhatott az alsóruháikban.
Ahogy hetek kellettek, míg udvarias noszogatásra végre elhagyta igazgatói bűntanyáját, most is csak messziről fotózhatták őt a „hiénák” – Vásárhelyi János elzárkózott a nyilvánosságtól. Nehogy még csorba essen a jó hírnevén!
0004
Mert János bácsi csak tette a dolgát, s míg kihasználta az alamizsnáért, lehullott morzsákért boldogságot színlelő nyomorultak vergődését, ő maga szinte permanens mámorban úszott.
Elhitte, mert elhihette, hogy a bezárt kapuk mögött zajló fertő soha nem fog kiderülni! Mert a mi prüdériától és tabuktól bemocskolódott társadalmunk elnéző és toleráns az efféle János bácsikkal szemben.
Elnéző és közben elismerő, ha díjazni kell valakinek a gyermekvédelem érdekében végzett „áldozatos” munkáját…

Mert ne legyen kétségünk, az ilyen János bácsik a Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetéssel a mellükön, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül matatnak a rájuk bízott gyermekek ruháiban…

Milyen kár, hogy egy újabb döbbenet kellett, hogy elgondolkozzunk!
0005
Íme, a pedofil papok után jöhetnek a pedofil nevelők, pedagógusok botrányai, amiktől egyre hangosabbak a lapok, csak éppen képtelen a társadalmunk az igazán jó válasz kimondására! Ugyan, ki merné kijelenteni, hogy csak egy féle rend létezik, a mindenkinek jó „egyéni rendek” szülik a legvadabb káoszt, s a biztonságért kiáltókat ugyanez a felelőtlenség bélyegzi halálra. Ki merészelné azt mondani, hogy gyermekeink védtelenek, hogy senki és semmi nem állhatja útját a nyilván tucat számra létező János bácsiknak! Intézményeink túlterheltek, a szakemberhiány köztudott. Aki hajlandó az „áldozatos munkára”, azt megbecsülik, és senki nem szólhat bele az átkozottak üzelmeibe…
0006
Nem, nem arról van szó, hogy mostantól lehet általánosítani! Mielőtt bárki kedvet kapna a köpkölődésre, húzzuk meg a határt! Válasszuk külön a tisztességre, szeretetre tanítókat a fenevadaktól, legyen erőnk időről időre a kontrollra, mert minden vonat elé vetett fiatal jajjkiáltása mögött a felnőttek borzalmas közönye húzódik.

Ne gondoljuk, hogy mindig csak másnak lehet felelőssége! Köztünk élő fenevadak, államilag, kitüntetésekkel – elismert jótevőnek álcázva – tehetik a dolgukat, amíg nem találtatik végre ember, akit a tekintélye, s nem félrevezető aljasságai által mondhatja a magáét kisajátított ünnepeinken, és értéktelenné tett hétköznapjainkon.

Utóirat:
Elrendelte a bicskei gyermekotthon vezetőjének előzetes letartóztatását a Székesfehérvári Járásbíróság. A kényszerintézkedést azért rendelte el a törvényszék, mert fennáll a szökés és elrejtőzés veszélye az elkövetett cselekmények jelentős tárgyi súlya, súlyos törvényi fenyegetettsége, továbbá halmazati jellege miatt. Emellett konkrét gyanúja merült fel annak, hogy a tanúk befolyásolásával, megfélemlítésével a gyanúsított meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást. A végzés ellen a gyanúsított és védője fellebbezett a szabadlábra helyezés érdekében. A törvény kettőtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé ebben az ügyben.

KUTYAFUTTATÓ MELLETT – ha én láng volnék, soha nem lobognék…

Volt egy ember – a legjobb tanító volt, aki végigcsinálta ötvenhatot…
„Végigcsinálta”.
Igen, így mondta, így kezdte valahány csendes tanúságtételét, az Ember, aki soha nem kérkedett az ő „ötvenhatosságával”, nem szavalt, zengett órákon át kitalált, vagy éppen a korszellemnek megfelelően átrajzolt történeteket a kíméletlen mészárlásról, a vértócsákról… – ahogy annyian.

Csak… olykor keserűen konstatálta, hogy egyre többen vallották magukat az akkori idők mártírjának, szép életpályákkal, tekintélyes egzisztenciákkal és felemelő karrierrel a hátuk mögött. A mi szombathelyi tanítónk tudta jól, hogy az akkori hősöknek ez nem járhatott. Lehetetlen az akkori helytállás, a meggyőződés szerint megélt történelem utólagos megszépítése.

Neki az irtózatos megtorlás jutott, az egyetlen óra alatt elvégzett büntetés, – ahogy ő mondta – a leggyorsabb fogkezelés, amit ember elviselhetett. Ütötték és rúgták, válogatott kínzásokkal próbálták „jobb belátásra” bírni… Eredménytelenül.
Egyetlen óra kellett, hogy emberi torzóvá változtassák a szombathelyi ÁVÓ pincéjében, egyetlen óra, hogy egy életen át hurcolja a megmagyarázhatatlan embertelenség köteleit.

lyukaszaszlo

Volt egy ember, aki soha nem adta fel… Szerette volna minden szombathelyinek megtanítani, mi történt valójában; akarta, hogy emlékezhessenek a név szerint felsorolható áldozatokra, a tőrbe csalt és aljas módon kivégzett nemzetőrökre!
Mindent megtett, hogy képviselhesse a „hálás utókort”, miközben a leghálátlanabb közegek falaiba ütközött.
Az egyetlen ember, aki a halott nemzetőrök megbecsüléséért tettekre is képes volt. Valamennyi bajtársát posztumusz nemzetőri rangra emeltette és utólag valamennyien kiérdemelhették az 1956-os Vitézi Lovagrendhez való tartozást is. Soha addig és azóta nem látott, méltó és emberi megemlékezést tartott valamennyiükért a Szent István szobor előtt, aztán szinte sziszifuszi harcot kezdett, hogy a szombathelyi hősi temetőben születhessen emlékhelyük. A mű soha nem valósulhatott meg, az emlékhelyre még az előző városvezetés által elkülönített összegből a nemzetőrökre a legkevésbé sem emlékeztető monumentum készült, egy tankkal átlőtt vaslemez éktelenkedik a szovjet hadisírok előtt…

Volt egy ember, aki a lakóháza mellett, szinte a semmiből teremtett csendes zugot a szelíd emlékezésnek. Kisnyugdíjából, jószándékú mesteremberek adományaiból hozta létre az emlékparkot, Trianon és 1956 szellemében. Bántották érte, törték, zúzták minden darabját, ő pedig tűrte, akár a vallatás egykori perceit, óráit…
bodi
Október 23-án felöltötte díszegyenruháját, tisztelgett és koszorúzott, senkinek nem ártva, mégis mindeneknek szálkaként útját állva.

Mert rettenetesen féltek az öreg tanítótól…

Tűnődéseim közben egyre az öreg tanító jár az eszemben. Vajon, mit gondolna most, hogy az egykor oly nagy könyörületességgel és odaadással Budapest szívében létrehozott Forradalom Lángját egy kutyafuttató mellé száműzték, s mostantól távol a Kossuth Tértől loboghat…ha akar egyáltalán.

(…)

Vajon, miféle bölcsességgel tűrné ezt is, akár a többiek, a valódi ötvenhatosok?
Szomorú volna látni, amint messze néz, miközben azok rendre ontják a hazugságot!

TRUMP, A TANÍTVÁNY – Orbán elégedett lehet!

Tusványos óta úgy tudtuk, hogy Orbán Trumpot favorizálja.

viktorvoksol
.
Aztán a közelmúlt nagy szépítése volt, amikor a mi Viktorunk finomított, és a „kevésbé rossz lehetőség” elnökjelöltjeként aposztrofálta a nagypofájú, és kétes nőügyeiről elhíresült aspiráns villongásait a célegyenesben – s bizonygatta, hogy ő bizony nem áll mellette…
00001
Orbán gyakorlatilag kihátrált, miközben Donald Trump bemondta a durchmars-ot, és az amerikai elnökválasztásoktól szokatlan kijelentéssel borzolja a demokrácia híveit: „a választás után dönti el elfogadja-e annak eredményét vagy sem…”
Tehát pontosan ugyanazt cselekszi, amit Orbán Viktor indított 2002-ben. Azóta tudjuk, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben, különösen akkor nem, ha a diktátor magát képzeli önnön nemzetének.
00002
Amerika felszisszent.
Nem véletlenül, hiszen a történelemben, minden eddigi választás után ugyanaz a forgatókönyv érvényesült – ott: a vesztes fogta a kalapját, a győzteshez fordult, gratulált neki, azután elsomfordált.
Ahogy az a veszteshez illik!
Amiért maga a demokrácia létrejött, a népakarat, amivel a demokratikus választás útján érhető el a hatalom, s veszíthető el persze, amennyiben a jelölt alul marad. Nyilvánvaló, hogy minden versengés ezzel a céllal indul. A versenytársak célja a megmérettetés, a felvállalt kihívások legyőzése, melyet van aki eredményesebben, akad, aki gyengébben teljesít. Csak az nem létezhet, hogy a győztes mellett állva marad a „kevésbé” vesztes, az az aspiráns, aki képtelen elfogadni a korábban általa vállalt bukta lehetőségét.
how-silicon-valley-created-donald-trump
Trump érzi a vesztét.
Pontosabban azzal van tisztába, hogy túl sok minden jött össze, ami ellehetetlenítheti az elképzeléseit.
Vergődik, de máris frontot nyit, felkészül, miként fogja rugdosni az ajtót, ha az végleg bezárul előtte.
Jöhet Clinton, meg az ő, „majd persze örökké megkérdőjelezett győzelme”, a permanens bizonytalanság lebegtetése. Pontosan ugyanaz, mint amit Orbán hozott össze, s aminek lassan az egész EU fogja szürcsölni a levét!..

Trump megalakíthatja a polgári köröket. Kis szerencsével neki is lesz egy vérig sértett, szűkebb hazájából kiutált házihendéje, akivel elvégeztetheti majd a koordinátori feladatokat. Lesznek majd éveken át hurcolt folklórműsorai, jöhetnek a nagy amerikai „Történelem Főutcája” című rendezvények, felelevenítve az egykori polgárháborús csasztuskákat. Aztán évek alatt kialakul majd a miénknél is jelentősen nagyobb zűrzavar, ahol a családtagok képtelenek lesznek vita nélkül, egy asztalnál ebédelni.
00004
Trump még semmit nem nyert és nem veszített, de máris megoszthatja Amerikát! „Donald Trump a republikánusok elnökjelöltje több tízmillió amerikai tévénéző előtt megerősítette kampányának legveszedelmesebb üzenetet, nevezetesen, hogy ha veszít, akkor megfontolja, hogy illegitimnek minősíti az eredményt, mert szerinte elcsalhatják a választási folyamatot… Hillary Clinton a Demokrata Párt jelöltje borzalmasnak minősítette ezt a kijelentést, és a vita utáni szakértői viták résztvevőinek többsége lényegében osztotta ezt a véleményt. Mike Pence Indiana állam kormányzója, Trump alelnökjelöltje néhány nappal korábban kijelentette, hogy mindenképpen elismerik a vereséget. A CNN el nem kötelezett szavazókból álló fókuszcsoportjának tagjai szánalmasnak tartották ezt az álláspontot.
A választási eredmény elvitatását azért tarják robbanásveszélyesnek a politikusok és a szakértők is, mert az amerikai politikai rendszer egyik alapeleme, hogy a demokratikus szavazások vesztesei – akármit is gondolnak ellenfelükről -, elismerik a vereségüket. Ez a rendszer stabilitásának egyik alapfeltétele.”
(napi.hu)
20160725trump-donald
Itt tartunk most.
Percnyire, az elszabadítható pokoltól.
Valaki szólhatna végre Trumpnak, hogy amire készül, az már tönkretett pár millió embert.
Akik a legtisztább forradalmuk előestéjén is képtelenek az együttlétre…

ÜNNEP ELŐTT – öröme a készülődésnek, várakozásnak?

„Magyarország alaptörvénye az alábbi nemzeti ünnepeket sorolja fel: március 15., az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékére, augusztus 20., az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére, és október 23., az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére.”

Még néhány nap, és elkövetkezik Magyarország nemzeti ünnepe.
Egy a három közül, mely napon – október 23-án – megemlékezések sorával tisztelgünk elődeink előtt.
Ha úgy tetszik, egy olyan nap közeleg, amikor a korábbi nemzedékek által elért, kivívott értékek előtt hajtunk fejet, elismerve azok eredményeit.
Hmmm.
004
Meglehetősen jellegtelenre sikeredett a felkészülés, hangsúlyt alig-alig kaphatott, mivel kellett a hely a kvótanépszavazásnak.
A nemzeti értékekről, nemzeti érzésről szólók a migránscsordák tékozlásával vannak elfoglalva, a nemzet vezetője pedig permanens módon hadakozik, „csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.”, s ez a Nagy Imre által vázolt igazság úgy tűnik, tökéletesen elég az ünnephez.
003
Nyilván most is raggatják és festik az apró papírzászlócskákat az óvodák foglalkozásain.
Nyilván lesznek lelkesen likat hasítók, akik a frissen vásárolt zászlók elcsúfításával teszik még ünnepibbé a házfalakat.
lyukas_zaszloNyilván lesznek „megemlékezések”, melyeken szokás szerint elmesélik majd a szenvedéseiket az ötvenhat októberében gyáván a pincéikben bujkálók, meg persze mindazok, akik kb. két évtizeddel az események után születtek. Lesznek ünnepi szónoklatok, veretes harcosságok a legyőzött, de még mindig itt tébláboló kommunistákról, meg nyökörgés a kormányunk iránt érezendő háláról. Öröm lesz hallani a felszólításaikat, hogy emlékezzünk!
Állnak majd rettenthetetlen arccal a házfal előtt, kezükre csöpögő gyertyaviasszal, míg az erősítőkből frappáns emléknótát hordoz a szél, aztán lepakolják a szobrok elé a nylonban felejtett csokrokat, meg a műanyag levelekből font, s így évről-évre újra felhasználható koszorúkat.

Lesz nagy „érdeklődés”, mely leginkább a kivezényelt társaságok és hivatalnokok örökbecsű hordáiból fog állni. Mind a harmincan ott lesznek, akár a tavalyi, tavalyelőtti fotók tanúsága szerint – mindenkor. Pár percre még a forgalmat is leállítják majd, ott, a néhai nemzetőrház előtt; szinte mindenkit elterelgetnek a határainkat éppen nem védelmező rendőrök, csak az autóbuszok járnak majd, mert azoknak dolguk van… Oh, be szép ünnepe is ez Szombathelynek!

No, akkor az írás azon részéhez érnénk, melyben illik megemlékezni a várakozásról, a készülődésről.
Igen, itt kell írni szeretetteljes gondolatokat azokról, akik már előkészítették az ünneplő ruhát, bele-beleolvasnak a gondosan őrizgetett történelemkönyvekbe.
Felidézik a visszaemlékezéseket, a vértanúk, a hősök cselekedeteit, s talán felsorolják magukban a szabadságharcosok neveit is…
Na persze!
001
Aztán az utcára lépnek majd, felnéznek a bamba tűzfalra, s ott látják a két katonai pufajkába öltöztetett leánykát, kezükben géppuskával. A „Katit”, akit hóhérai kivégeztek, meg „Marcsit”, akinek megkegyelmeztek… hogy soha ne tudjon megbocsájtani. Akiről azért fontos tudni – mert feltűntetik! -, hogy a fidesz parlamenti képviselője volt. Na igen, ő most a fiatalok példaképe! Mindenki olyan szeretne lenni, mint ő. Nyilván…
A rádiók készülődnek, nyilván, lehet majd hallani a halszagút, vagy naponta ötször. Meg a vezért és fegyverhordozóit az elért sikerekről, a rajtunk kívül értéktelen európaiakról, Brüsszel megleckéztetéséről – mivel ma ez 1956 üzenete.

Budapest, 2016. október 15. Egy szovjet T34-es tankot szállítanak a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz a budai Várban 2016. október 15-re virradó éjjel. A tankot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából állítják ki a múzeum Kapisztrán téri bejáratánál. MTI Fotó: Lakatos Péter
Budapest, 2016. október 15.
Egy szovjet T34-es tankot szállítanak a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz a budai Várban 2016. október 15-re virradó éjjel. A tankot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából állítják ki a múzeum Kapisztrán téri bejáratánál.
MTI Fotó: Lakatos Péter

Úgy sikeredik itt minden, mint a harckocsi, ott fenn a várban, a Kapisztrán téren.
Felvontatták, lepakolták, aztán most lehet nézegetni.
Prímán mutat, ott a flaszteren, lánctalpak nélkül.
Így tutira nem fogja elkötni senki, nem kell félni, hogy beindítja majd, valami öreg forradalmár! Ünnep lesz, forralt borral, meg pizzaszelettel, ahogy illik.

Katyvasz – ahogy Wittner még évtizedekkel előbb megjósolta!
A nemzeti ünnep így lesz letudva…

BEZÁRT A FÁNKFALODA – kifizetetlen csekkek Timike járgányán

A neves filmmogul tökéletes rendezésében, – halál pontosan a kilencvennyolc százalékos bukta, a nemzeti gyásznap, meg a forradalom kerekded évfordulójának ünnepnapja közé préselve – megnyílt a Nemzeti Timike Fánkfalodája.

Aztán már be is zárt.

Mi a rossebnek kellene tovább nyitva tartani?! A lényeg, hogy mindazokat, akik lemaradtak az ingyen sütiről, megüsse a guta. Ahogy anno – talán emlékezünk még? – minden magyar nő megérdemelt egy gyémántot – Vajnáné Timike szerint legalábbis – úgy minden magyar pofa elbírhatna egy fánkot, de a gépezetbe valami porszem került! Bezárt a Miszterfánk!

0002

Lehet álmodozni, vágyakozni piszkosul, a fánkbazár bizonytalan ideig megközelíthetetlen!!!
Bizonytalan ideig persze, nyilván technikai okok miatt – még jó, hogy a nagyon előrelátó szocik nekiláttak sütni az ellenfánkot! Az most nyilván továbbra is kapható, ill. falható lesz, ott, a bungi előtt, hetekig, esetleg hónapokig. Kb. ezt érdemlik az ellenfánk kiagyalói! Süssék és egyék meg, amit főztek!

Szokás szerint ingyen-reklámot toltak a néhai Damuné ülepe alá, s most nem értik, az miért is nem roppant össze! Ahogy nyilván azt sem érthetik majd, miért zártak be egy frissen megnyílt sütödét.
Pedig semmi egyebet nem kellene tenni, csak egyszer eltűnődni a miszterfánk előtt tilosban várakozó gépjármű szélvédőjére biggyesztett dupla adag mikuláscsomiról. Ez Magyarország! Szőröstül-bőröstül!

0001

Igen, a hirtelen bezárt fánkfaloda előtt sikerült lefotózni az egység harci szekerét – persze teljes harci díszben – meg az ablaktörlő lapát mögé diszkréten behelyezett dupla adag, nyilván tekintélyes bírság megfizetésére felszólító csomagocskát.
A bírságról szóló levélkét, meg a csinos csekket azon a napon helyezte a rend éber őre a szélvédőre, midőn a tekintetes asszony a pórnépet tömte odabent az ingyenbuktával!
Hja, így van ez felénk!
Nincs pardon!
Zéró tolerancia, meg szimpla taplóság, ami kijár a prolinak és a médiacézárnak, válogatás nélkül!
Íme, két kifizetetlen csekk a mai nap szenzációja!

No, nem azért, mert ez a két csekk még nincs hót-pontosan kitöltögetve, oszt feladva – hanem, mert, ha valami örökké kifizetetlen marad, nyilván ez a két mihaszna csekkecske, a miszterfánk kocsijának tilosban való várakozgatása kapcsán! Ugyan, kit érdekel egy mihaszna közterületes igyekezete! Holnap még felveheti a munkát, hagyják, hogy kivessen pár ezer büntit, aztán délután kap egy telefont, bemehet a központba és leszámolhat. Végleg…

Valóban úgy tűnik, hogy a Vajna féle fánkozó hatalmas csinnadrattával megnyílt és bezárt?
Ugyan már, ne legyünk ilyen naivak!
A hely jól nézett ki, amit kínált, nyilván tökéletes volt, kellett a fánk, mint egy falat kenyér!
Igen, semmi baj sincs azzal, ha a filmügyi kormánybiztos neje csinál ide egy kis Amerikát!
Miért ne örülhetnénk neki!?
A hatóságok nyilván kiszálltak, találtak bőven kihágást, meg hiányosságot. Miért ne? Timike is csak ember. Neki is elkerülhette a figyelmét néhány aprócska szabály! Senki nem tudja, mi történhetett. Az ajtót elborítja a zárva tábla, punktum!

Ez a mai zárvatartás mégsem lehet olyan egyszerű móka, mint mikor a 112. Kovácsék másfél év rákészülés után pékboltot nyitottak, beleölték a huszonhét év előteremtett mindenségét, aztán két nap után lakat került az üzletre. Csak! Jöttek a hatóságék, az ellenőrök, meg a jóistenkék és becsukták! Ez nem az Illés bácsi maszatos fagyizója! Ez Vajna biznisze, ami arra az egyetlen napra is kinyithatott. Miért ne? Kipróbálták, aztán közbeszólt az uncsi! Timike kibánta! Inkább elugrott egyet Floridába. Vagy bánomisén…

0003

Ebben az egészben egyetlenegy dolog biztos:
A két piros zacsi egy laza mozdulattal a kukában landolt. Mert ott a helye.

U.i:
„Jelenleg nagy erőkkel dolgozunk a váratlan technikai probléma megoldásán. Amint biztossá válik az újranyitás időpontja, azonnal jelezni fogjuk”. (Vajna Tímea)

KARLENDÍTÉS MAGYARUL – félmillás szöveget írhatsz a fasiszta indulóra

Úgy tűnik, 1956 évfordulója kapcsán nem elégedhetünk meg a sokat vitatott „Halszagú Magyarország” fenomenális opusával.
A Petőfi Rádió lelkes hallgatói értesülhettek legelőször arról a felhívásról, mely ötvenhat emléke előtti tisztelgésünkre hivatkozva egy új dalszöveg megírására nógat.

„Ha szeretnéd, hogy egy ország dúdolja a dalod, nem kell mást tenned, mint meghallgatni a Lazio futballcsapatának legendás indulóját és erőt meríteni a Pesti srácok küzdelméből! Úgy, ahogy a római drukkerek már évtizedek óta!

A magyar forradalom leverésének 10 éves évfordulóján Olaszországban dalt írtak a szabadságharcos magyarok emlékére. Később már az egyik legnépszerűbb olasz csapat szurkolói buzdították vele kedvenceiket. A magyar forradalmat éltető rigmusok pedig mára kétszeres bajnoki címig, hatszoros kupa győzelemig és egy európai szuperkupa trófeáig vezették a Lazio csapatát.

Most rajtad a sor! Írj új szöveget az induló dallamára, majd küldd el nekünk.
Tisztelegj a hősök előtt!”

A frappáns felhívás mellé persze komoly „vérdíj” is dukál, így a legeredményesebb pályázók akár egy átlagos sorsú magyar család havi bevételének többszörösével is gazdagodhatnak:
„A legjobb dalszöveg írója 500 ezer forint pénzjutalomban részesül, a második 350 ezer, a harmadik helyezett pedig 150 ezer forint nyereményt kap.”

Ahogy a kiírás fogalmaz, „a dalszövegeket egy szerkesztőkből és műsorkészítőkből álló zsűri értékeli”, tehát várhatóan és persze szokás szerint itt is a „Schmidt Mária Széchenyi-díjas magyar történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára. A XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója” baráti és érdekközössége fogja felmutatni a legeredményesebbnek ítélt alkotást.

A dal pedig – bár számtalan ferdítést és fordítást találhatunk a világhálón – megkapja a legújabb elvárások szerint megvalósuló köpönyegét, melyhez ki-ki a kedve és kéje szerint aggathat majd koreográfiát, így akár a fasiszta karlendítés is beleférhet. Pontosan úgy, ahogyan azt az eredeti dal, tehát az olasz változat kapcsán számtalan formában megcsodálhatjuk!

Miért is ne! – mondhatják most sokan – a mi világunk, Orbán diktatúrája már csak egy karlendítésre van Mussolini rettegett világától, ugyan, miért is kellene tovább ármánykodni, jöjjön, aminek jönnie kell.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elbírta a 2006-os gyalázatot, most, 2016-ban ezt már így is elég nehéz megüberelni! Ha néhány éve bőszen kesereghetett Wittner Mária a kialakult katyvaszról, akkor most újra nyomhatja a műsort, mert ami 2016-ra főtt, bizony kínosabb, mint azt valaha remélhették az egyébként hősi múlttal rendelkező túlélők.

A „ne kockáztassunk” hőbörgései után szépen a falakra kerültek az állítólagos 56-os hősök, akiket a különös szűrőknek köszönhetően válogatás nélkül kenhettek egymás mellé a plakátművészek, s most bámulhatjuk őket a tűzfalakon, mint egykor Gyurcsányt!

0004

Csak éppen azt feledték el félhangosan megkérdezni, vajon mit szólnának mindehhez éppen – az azóta meghalt – szereplők? A 2002-es bábfelvonulás után, amikor Orbán a saját érdekeinek megfelelően platókra hordott ötvenhatosokkal simogattatta sebeit, most itt ez a falakra hányt bődület, amihez egy köztudottan fasiszta induló magyarításával készítenének köretet! Bravó! Csak így tovább Schmidt Mariska és Wittner Mariska, jól toljátok!

A pályázati kiírásban szereplő dalt amúgy évekkel ezelőtt már “sikerrel” gatyába rázta – többször is! – a Romantikus Erőszak névvel illetett formáció, s az általuk készített „Előre mind pesti srácok” már rég beégett a “köztudatba”.

Ugyan, mi értelme van hetet havat összehordani egy újabb önjelöltnek fél milláért, és ugyan, kit fog érdekelni a szülemény, hetek, vagy hónapok múlva? Mindenesetre, a helyzet komolytalansága miatt bátran hívjuk a titánokat, ragadjanak tollat, rengessék klaviatúráikat és tessék írni pár ezer neonáci gügyörészést – a nyereményt így is, úgy is kifizetik, nincs veszteni való!

Aztán, ha valakit megtalálnak, majd oda lehet állni, mint a vak Krizbai Teca a Pataki Attila mellé, lehet úgy tenni, mintha rajtunk múlt volna a diadal, s ha a fotós bácsik szólnak, lehet majd magasba lendíteni az alkotói kart: Heil Orbán!

A CIRKUSZ ELMENT – csak a plakátok maradnak

Cirkusz mindig volt és úgy tűnik, lesz is.
Mert a pórnép fontos szükséglete a nagy sátor, benne a körbe-körbe araszolgató paripákkal, elefántokkal, rácsok mögül vicsorgó oroszlánokkal, artistákkal és bohócokkal.

Mindig lesznek generációk, melyeknek elég a városokat végigplakátozni, felöltöztetni a kandelábereket, hogy aztán a cirkusz előadásainak bevégzésével, egyetlen éjszaka alatt eltakaríthassák e furcsa tereptárgyakat. A plakátok jelzik a cirkusz jövetelét, ez a legfőbb hírverés, meg olykor pótkocsikkal körbehordozzák a városokban a medvéket, zebrákat és zsiráfokat, persze csak a nyomatékosítás kedvéért…

Hetekkel a cirkusz jövetele előtt ellepték az ostornyeles utcai lámpákat a plakátok. Előbb, csak szelíd érdeklődéssel, néhány odavetett borzalommal kívánták elérni, hogy tolongjunk.
Aztán később, nehogy az előadás „érdeklődés hiányában” elmaradjon, nyomatékosításul lecserélték a csupakék egyentacepaókat a minden másnál agresszívabb trikolórra. Ugyan, ki tudna ellenállni a nemzeti színeknek? A nemzeti ünnep közeledtével még akár harmonizálhatott volna a lelki állapotunkkal is, de ezek a plakátok csak a távolmaradás kockázatával taroltak.
Ez volt a küldetésük.
A mi cirkuszunk a mindent eldöntő referendum volt: a bizonyos győzelem jó előre megmásíthatatlan agressziója.

Elmúlt.
Lezajlott.
Beteljesítette a hivatását.
Tarolt és soha nem látott győzelmet hozott az érvénytelensége ellenére. Ahogy az a nagy könyvben megírattatott…

Csak a plakátok maradtak.
Szegény földi halandók nézik, nézegethetik, amint a korán jött jeges szelek tépázzák valamennyit.
Lafognak, mint a kint felejtett mosott ruha, mint a gatyák, melyeknek elfeledték a dolgát…

A cirkusz elment, csak a plakátok maradtak.
Állítólag még harmadikán is r/aggatták azokat, melyek valahogy raktáron maradtak.
Csak a megrendelést teljesítőknek volt fontos, már senkinek nem hiányoztak. De hát a keretösszeg szorított. Egyszerűen el kellett költeni a pénzt, az utolsó fillérig.

Már nem sürgős az összeszedésük.
Nem úgy, mint a többi, ócska cirkusznak.
Ez a nemzeti cirkusz még hetekig számít az emlékezetünkre.
Beégeti, bevési a gondokat.
Ez a dolga. Ne legyünk türelmetlenek.

A bekerülési érték már rég elutaltatott.
Garancsi nyugodtan alhat…