KÖZTÜNK ÉLŐ FENEVADAK – államilag elismert jótevőnek álcázva

Ha akarnánk, sem tudná elfelejteni a képet!
A báránybőrbe bújt farkas, a jóság jószágai közé furakodott ájtatos tekintet kíséri minden lépését, míg megpróbálkozik a lehetetlennel.
0001
Beilleszkedni.
Társadalmi elvárások, szabályok, törvények szerint élni, miközben soha nem szólhat a bántások, megalázások korszakáról.
Az egész eddigi életéről, amivel a háta mögött kellene vállalnia az önálló életet, a felnőttkor kapaszkodók nélküli sikátorait – élni a puszta létnél többet keresve…

A legrosszabb az egészben, hogy ez a történet nem az „egyetlenről”, hanem mindazokról szól, akik tűrni, elviselni tanultak, megélni minden elképzelhetetlen emberi gonoszságot – ott, ahol biztonságot reméltek!

Elfogadhatjuk, hogy ami éppen most történt, nem is olyan nagy ügy. Elfogadhatjuk, ha úgy érezzük, van még, amit a szőnyeg kibír!
A hely, ami alá akkurátusan gyűrjük a mocskot…
Meg persze, azt is mondhatjuk végre, hogy elkövetkezett a rendrakás ideje, itt a perc, ami a legeslegutolsó, és mostantól nem tűrjük a gyermekemberek megalázását!

Napok, hetek óta a közvéleményt borzolja „János bácsi” története. A főszereplő nem más, mint a bicskei gyermekotthon lakóit molesztáló igazgató, aki a nyár végén még a Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetést vehette át – a gyermekvédelem érdekében végzett „áldozatos” munkájáért…

VÁSÁRHELYI JÁNOS igazgató részére, az állami gondoskodásban élők megsegítésében, a gyermekvédelmi szakellátás minőségi átalakításában végzett fáradhatatlan, gyermekközpontú vezetői munkája elismeréseként
VÁSÁRHELYI JÁNOS igazgató részére, az állami gondoskodásban élők megsegítésében, a gyermekvédelmi szakellátás minőségi átalakításában végzett fáradhatatlan, gyermekközpontú vezetői munkája elismeréseként

Áldozatos munkája révén a közelmúltban a vonat elé vetette magát egy tizennyolc esztendős fiatalember, aki éveken át vergődött a neki mindent megadni kész pedofil bűnöző karmai között.
Mert János bácsi – vagy ahogy az őt piedesztálra emelők talán jobban ismerik, Vásárhelyi János, a bicskei gyermekotthon igazgatója – szerette, piszkosul szerette a fiatal fiúk simogatását, érintését, a frissen fürösztött fiúk ölelését.
A velük való megalázó együttléttől a következő vergődő áldozatig tartott csak a rövidke szünet, mely elegendő időt adott az intézmény vezetéséhez. A történeteket félve elbeszélők szerint az igazgatói szoba, a pokol előtt szinte sorban álltak a megalázottak, megbélyegzettek.

„Arra gondoltam, mielőbb legyen vége, és kimehessek” – mondta el az egyik szerencsétlen. Négy évig zaklatta őt a férfi, de a fiú senkinek nem mert szólni, magát hibáztatta a történtekért. A fiatalember úgy véli, az áldozatok száma akár a százat is elérheti. I. L.-t – állítása szerint – nyolc évig molesztálta az igazgató, 12 évesen kellett elszenvednie az első erőszakot. Egy lány arról beszélt, „mindenki tudta az otthonban, hogy János bácsi szereti a fiatal fiúkat”.
0002
A bárányok közt megbúvó aljas fenevad képe persze még véletlenül sem éghet be; még el sem kezdődött a szövevényes ügy felderítése, máris megkezdődött a jó káder szerecsenmosdatása. Nyilván, csak a sérüléseik okán tudathasadásossá vált gyermekek és ifjak fantáziája szabadult el, s a szent ember babráló mancsa soha nem járhatott az alsóruháikban.
Ahogy hetek kellettek, míg udvarias noszogatásra végre elhagyta igazgatói bűntanyáját, most is csak messziről fotózhatták őt a „hiénák” – Vásárhelyi János elzárkózott a nyilvánosságtól. Nehogy még csorba essen a jó hírnevén!
0004
Mert János bácsi csak tette a dolgát, s míg kihasználta az alamizsnáért, lehullott morzsákért boldogságot színlelő nyomorultak vergődését, ő maga szinte permanens mámorban úszott.
Elhitte, mert elhihette, hogy a bezárt kapuk mögött zajló fertő soha nem fog kiderülni! Mert a mi prüdériától és tabuktól bemocskolódott társadalmunk elnéző és toleráns az efféle János bácsikkal szemben.
Elnéző és közben elismerő, ha díjazni kell valakinek a gyermekvédelem érdekében végzett „áldozatos” munkáját…

Mert ne legyen kétségünk, az ilyen János bácsik a Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetéssel a mellükön, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül matatnak a rájuk bízott gyermekek ruháiban…

Milyen kár, hogy egy újabb döbbenet kellett, hogy elgondolkozzunk!
0005
Íme, a pedofil papok után jöhetnek a pedofil nevelők, pedagógusok botrányai, amiktől egyre hangosabbak a lapok, csak éppen képtelen a társadalmunk az igazán jó válasz kimondására! Ugyan, ki merné kijelenteni, hogy csak egy féle rend létezik, a mindenkinek jó „egyéni rendek” szülik a legvadabb káoszt, s a biztonságért kiáltókat ugyanez a felelőtlenség bélyegzi halálra. Ki merészelné azt mondani, hogy gyermekeink védtelenek, hogy senki és semmi nem állhatja útját a nyilván tucat számra létező János bácsiknak! Intézményeink túlterheltek, a szakemberhiány köztudott. Aki hajlandó az „áldozatos munkára”, azt megbecsülik, és senki nem szólhat bele az átkozottak üzelmeibe…
0006
Nem, nem arról van szó, hogy mostantól lehet általánosítani! Mielőtt bárki kedvet kapna a köpkölődésre, húzzuk meg a határt! Válasszuk külön a tisztességre, szeretetre tanítókat a fenevadaktól, legyen erőnk időről időre a kontrollra, mert minden vonat elé vetett fiatal jajjkiáltása mögött a felnőttek borzalmas közönye húzódik.

Ne gondoljuk, hogy mindig csak másnak lehet felelőssége! Köztünk élő fenevadak, államilag, kitüntetésekkel – elismert jótevőnek álcázva – tehetik a dolgukat, amíg nem találtatik végre ember, akit a tekintélye, s nem félrevezető aljasságai által mondhatja a magáét kisajátított ünnepeinken, és értéktelenné tett hétköznapjainkon.

Utóirat:
Elrendelte a bicskei gyermekotthon vezetőjének előzetes letartóztatását a Székesfehérvári Járásbíróság. A kényszerintézkedést azért rendelte el a törvényszék, mert fennáll a szökés és elrejtőzés veszélye az elkövetett cselekmények jelentős tárgyi súlya, súlyos törvényi fenyegetettsége, továbbá halmazati jellege miatt. Emellett konkrét gyanúja merült fel annak, hogy a tanúk befolyásolásával, megfélemlítésével a gyanúsított meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást. A végzés ellen a gyanúsított és védője fellebbezett a szabadlábra helyezés érdekében. A törvény kettőtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé ebben az ügyben.