MEDDIG OSZTÓDHATUNK MÉG? – a gyűlöletbeszédtől a tettlegességig

A világ legjobb úszónője világosan fogalmazott.
Egyértelmű, nem köntörfalazó, a lényeget felmutató mondataival.
Akit távozásra szólított, mégis beiszkolt a szokásos megosztó gödrök legmélyebbikébe, maga mellé állítható hangadók után fürkészve, a mindig lehetséges és persze megvásárolható cinkosok között.

0001

Gyárfás Tamás tömeget keres Hosszú Katinka szinte felmérhetetlenül nagy tömbjével szembe, csak mert ezt a mi hazánkban így szokás. Ha meglesz a látszólag elég nagy sokadalom, lehet kettéosztani magát a társadalmat. Katinka mellett kiállókra és őt gyűlölőkre. Az egész végeredménye tökéletesen látszik, ha Magyarország mai helyzetét vizslatjuk. Az országot percenként ellepő gyűlöletbeszédtől a tettlegességig fajuló helyzetekig szinte mindennapos a mélység, mintha bizony a gyűlölet maga, bárminek is a forrása lehetne.

A kérdés egyre inkább az: MEDDIG OSZTÓDHATUNK MÉG?

Az igazi bukfenc ott kezdődik, amikor rájövünk, ezt az egész marakodást mind inkább csak „köribénk küldik”, a nagyvadak tétlenül figyelnek, pihennek és erőt gyűjtenek, míg a felhecceltek elvégzik a piszkos munkát.
Vagyis mi, mindahányan, akiknek az a cseppet sem szívderítő feladat jut.
Mert ma bizony elvárt dolog a valahová tartozás.
E valahová tartozásnak ma a legeslegelső lépése a gyűlöletbeszéd felvétele, elsajátítása, alkalmazása.
Hmmm!
Nézzünk körül „ismerőseink” háza táján!
Ugyan, ki ne gondolná legalábbis furcsának, hogy barátaink, valaha sajátos képességeiknek, tehetségüknek, szenvedélyeiknek élt társaink szakítanak mindazzal, amit korábban a személyiségükkel azonosítottunk, és egyszerűen elkezdenek azonosulni egy bizonyos nézet tömegeivel.

0004

Politizálnak, s ez kb. annyit jelent ma, hogy kiszelektálják maguk közül a „maguk fajtákat”, s a legnagyobb gyűlölettel szidni kezdik a más platformon élőket.
Mindennapossá válik gondolatsoraikban a gyűlöletbeszéd, mely akár a tettlegességig, mások fizikai bántalmazásáig, de legalábbis mások lelki bántalmazásáig mindenképpen elvezet.

0002

Kialakulnak a szubjektív módon megítélt jók és rosszak, vagyis azok, akiktől a gyűlölet okán illik elhatárolódni. A történet ezzel le is zárható. Vita elképzelhetetlen, hiszen mindazok, akik elköteleződtek, már képtelenek tévedéseik felfedezésére, képtelenek az alázatra, mások felé a bocsánatra.

Az éppen vasárnap záruló Irgalmasság évének szép példája volt az október 9-i idegengyűlöleti csúcsesemény, az emlékezetes „nem” voksolás… A „nyáj” tagjait nem érdekelhette hitük alapja, az egyház útmutatása, de maga az egyházfő szava sem, mert az elkötelezettség mindent felülírt…

A kérdés egyre inkább az: MEDDIG OSZTÓDHATUNK MÉG?

A hamarosan kopogtatni kész advent nem csak erre a kérdésre adhat választ. Ráadásul a négy szimbolikus gyertya meggyújtása nem kötelez minket a templomokhoz való kötődésre.

Nem csak vallásos és nem csak templomba járó ember örvendhet az adventi koszorúk mellett!

0003

Otthon is erőt adhat négy fontos emberi tulajdonságunk visszaszerzésének esélye! Kell, hogy birtokoljuk az egyik legfontosabb emberi értéket, a hitet, kell hinnünk mindabban, aminek az életünket szenteltük. Ezért lobog az első gyertya lángja. Remény nélkül értelmetlenné válnak a célkitűzéseink, ezért kell a második gyertyával emlékeznünk. A harmadik gyertyaláng a hagyományok szerint a szeretetre emlékezteti a „jóakaratú” embereket, végül negyedszerre az örömeinkre emlékezünk.

Egy teljes hetünk van, hogy megvásároljuk, vagy elkészítsük magunk és szeretteink gyönyörű lehetőségét, hogy utána négy héten át készülődhessünk egy megosztottság és gyűlölet nélküli napra, a karácsony estére.

Ugye, milyen egyszerű volna jónak lenni?