POKOLI HARC AZ ÉLETÉRT – Jessica édesapja mindent megmutatott…

Jessica Whelan, egy négyéves kislány hosszú harcot vívott a rákkal, azonban a betegség elhatalmasodott felette, és Jessica nemrég elhunyt. Ebből az alkalomból idézzük fel újra a róla írott cikkünket!

“A kislányom ma reggel angyalszárnyakat növesztett és már onnan fentről néz le ránk.”

(…)

Különös véletlen?
Nyilván, nincsenek véletlenek.
Ma, amikor a világ minden pontján a halottakról emlékezünk, a kezembe akadt egy néhány esztendővel ezelőtti írás, Alice Pyne bakancslistájáról.
alice
Igen, ő volt az a kislány, aki gyógyíthatatlan betegsége közben összeállított egy felsorolást, mindazokról a különös dolgokról, amit még szeretett volna megélni. Emlékeztek?

„15 éves vagyok, és halálos beteg. Elkészítettem a bakancslistámat, mert rengeteg dolog van, amit még szeretnék megtenni… egy részükre van lehetőség, de jó pár közülük csak álom marad. A blogom a családommal és a barátaimmal eltöltött csodálatos időt mutatja be, amikor megvalósíthatom az álmaimat. Csak egy életed van… éld meg!”

„15 éves vagyok, és halálos beteg.” Ezekkel a szavakkal indította – internetes naplóját – blogját Alice Pyne, akinek megrendítő történetét a világ minden részén megismerték, meghitt vallomásait olvasták, megosztották és küldözgették egymásnak az ismeretlen ismerősök… Talán éppen ti is…
alice-2
Alice Pyne, ő volt az aki még alig tapasztalhatta meg, milyen az élet, már naponta megkínozta a halál. Angliában élt, és éppen négy esztendeje küzdött a rákkal. Sajnos, sem a kemoterápia, sem a csontvelő-átültetés nem segített rajta… Emlékezetes bakancslistáját egy film ihlette.

A Bakancslista című film két halálos beteg férfiről szól. Egyikük egy szegény, de annál okosabb autószerelő, a másik egy iszonyúan gazdag, de nagyképű és kiállhatatlan alak. Betegségük hetei alatt különös barátság szövődik köztük, miközben rájönnek, hogy nincs vesztegetni való idejük – ezért közös kalandokra indulnak. A bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot…

Alice Pyne listája így nézett ki:
-Cápákkal együtt úszni
-Minél több embert rávenni arra, hogy csontvelődonor legyen
-Elutazni Kenyába (most már nem fogom megtenni, de régebben vágytam erre)
-Benevezni Mabelt, a kutyámat egy labrador-szépségversenyre
-Közös fotót készíteni Millyvel, Clarissával, Sammie-vel és Megsszel
-Beülni egy privát mozivetítésre a legjobb barátaimmal
-Tervezni egy Emma Bridgewater-bögrét, és felajánlani jótékonysági célokra
-Beköltözni egy lakókocsiba
-Kapni egy lila iPadet, de ezt igazából nem is írhattam volna ide, és anyu úgyis próbál egyet kölcsönözni nekem
-Delfinidomár lenni (most már ez sem fog összejönni)
-Találkozni a Take That tagjaival
-Elmenni a Cadbury Worldbe, és felfalni egy csomó csokit
-Közös képen szerepelni Mabellel
-Beköltözni az Alton Towers vidámpark csokiszobájába
-Megcsináltatni a hajam, ha lehetséges
-Egy jó hátmasszázst
-Bálnákat látni

A Hodgkins limfómában szenvedő Alice, amikor megtudta, hogy csak hónapjai, évei vannak hátra, összegyűjtötte utolsó kívánságait, afféle bakancslistát készített, amelynek a halála előtti napokban a végére ért.
A kamasz lánynak a fájdalmas kezelések, és a testét emésztő kór ellenére nemcsak arra volt ereje, hogy bejárva a világot beteljesítse élete nagy álmait, hanem egy saját alapítvány is létrehozott, amely segítségével már akkor 40 ezer embert sikerült regisztrálnia a csontvelő donor központban.

Álmait sorra váltotta valóra szülei segítségével, a legboldogabb mégis akkor volt, amikor imádott Labradorjával, Mabellel benevezhetett egy kutyakiállításra és versenyre…

Ahogy nézegettem Alice képeit, bukkantam egy újabb képsorozatra és megrendítő írásra:
001

„Egy szülő számára szinte semmi nem lehet nehezebb, mint amikor beteg a gyermeke. A brit Andy Whelan szíve teljesen összetört, amikor tizenhárom hónapja megtudta, hogy a négyéves lánya, Jessica rákos.”

Egy édesapa, aki nem tudja és nem akarja elereszteni a gyermeke kezét, holott tudja, hogy az alattomos kór szinte teljesen elhatalmasodott már az apró gyermeken.

A betegség, amiben kislánya szenved, a neuroblastoma.
„A neuroblastoma (ejtsd: neuróblasztóma) az ún. szimpatikus idegrendszer rosszindulatú daganata. Leggyakrabban a mellékvese velőállományában jelentkezik, de előfordulhat a gerinc mentén a nyaktól a medencéig, a mellkasban, a hasban és a kismedencében is. Sokszor jelen van már a születéskor, de ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy magától visszafejlődik és semmilyen következménnyel nem jár. Magyarországon évente körülbelül 20-30 új beteg kerül felismerésre. Leggyakrabban 2 éves kor alatt fordul elő (1 év alatti az esetek 25%-a), de idősebb korban is jelentkezhet.
003
A tünetek attól függően váltakozhatnak, hogy a neuroblastoma a test mely részén alakult ki. Az esetek jelentős részében semmilyen tünetet nem okoz és csak véletlen más okból végzett vizsgálat derít rá fényt. Ezért fordulhat elő számos esetben, hogy csak az előrehaladott daganat okozta általános (más banális betegségek következményeként ugyanúgy gyakran fellépő) tünetekből kerül felismerésre, mint fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás, vérszegénység, gyengeség. Speciális általános tünetként észlelhető panaszok lehetnek a visszatérő lázas állapot, vizes hasmenések, hirtelen kipirulás, vérnyomáskiugrás.
002
Klasszikus kezdeti tünete lehet, ha a daganat a koponyába illetve a koponya alapjára terjed, a szem kidülledése és a szem körül észlelhető vérömleny (pápaszem-hematoma). Különböző jelentkezési helyei a testben más és más tünetekkel járhatnak:
-mellkasi daganat: légzési panaszokat, elhúzódó köhögést és nyelési panaszt okozhat
-hasi daganat: fájdalmat, étvágytalanságot, ingerlékenységet okoz, esetleg széklet vagy vizeletürítési zavarral jár
-csontrendszerbe terjedés: csontfájdalmat okozhat
-gerinccsatornába történt terjedés (gyakran `homokóra` formájú a daganat): alsó végtagi gyengeséggel bénulással, járásképtelenséggel jár
-ritka esetekben különleges nehezen felismerhető tünetegyütteseket is okozhat”

Forrás:http://www.gyermekdaganat.hu/betegsegek/idegrendszer/neuroblastoma/

005„Jessica édesapja, Whelan nemrég az orvosokkal konzultálva megtudta, hogy a lányának csupán hetei vannak hátra.

Hiába kap a kis Jessica kemoterápiát, az nem bizonyult elég hatásosnak. Elhatározta, hogy fényképezőt ragad, s a közösségi oldalán mutatja meg, min is megy keresztül egy beteg gyermek.”

Míg a képeket néztem, eszembe jutottak azok a pillanatok, amiket magam is átéltem, vagy három évtizeddel ezelőtt, unokaöcsém tizenegy napos haláltusája közben. Tizenegy napon át őrölte és kínozta a halál a rákos kisfiút, s a kórházi ágya körül álló szülei tehetetlenségének kínját nehéz volna jó szavakkal leírni…
004
Jessica édesapja üzeneteit olvasva megdöbbenhetünk: milyen parányi és megismételhetetlen csoda az élet!
Milyen kevés kell, hogy minden tönkremenjen…

“A kislányom ma reggel angyalszárnyakat növesztett és már onnan fentről néz le ránk.”

Jessica meghalt.”Csak csukd le a szemed és aludj nyugodtan” – Így altatta el utoljára édesapja a négyéves rákos kislányt…

Már csak a halott elkísérésének micvája minden más micvánál fontosabb maradt az édesapának… nekünk pedig egyetlen kavics, amit a sírhoz vihetünk…

Milyen végtelen szomorúság elveszíteni a szeretteinket…