89 ÉVES TOLVAJ SZOMBATHELYEN – sajtot kísérelt meg ellopni a néni

„Egy 89 éves asszonyt értek tetten az egyik szombathelyi üzlet biztonsági szolgálatának munkatársai csütörtökön, miközben sajtot kísérelt meg a boltból elvinni.
A nőt előállították és meghallgatták. Vele szemben tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt szabálysértési eljárás indult – számolt be róla honlapján a rendőrség.”

0001

Szombathelyen, a segítés városában történt az eset. 2016. december elsején, a tél első napján egy nyolcvankilenc esztendős asszony a bűn útjára lépve, nem törődve mások véleményével, megvetésével; talán, mert nem volt már pénze, mert nem sikerült megtakarítania nyugdíjából, mert nem tett eleget félre évtizedeken át…

Szombathelyen, a Szent Márton évben, amikor minden a köpönyegét megfelező katonáról, később püspökről, Mártonról szól, melynek ünneplésére vagy tíz milliárd jutott, egy asszony, egy nő, egy anya, nagymama elballagott egy élelmiszer jellegű egységbe, ahol előre megfontolt szándékból, vagy éppen erős felindultságból arra a elhatározásra jutott, hogy nem csak felidézi a sajt ízét és illatát, de meg is kóstolja.

Elképzelte, amint a mintegy háromszáz forint értékű különlegesség íze szétáradhat az ízlelőbimbóin, s a rengeteg tejtermék elfogyasztása után jóllakottan álmodozhat majd tovább a jéghideg szobában, ahol hetek óta nem tud befűteni…

Egy nyugdíjas pára, akinek a havi alamizsnáját most majd nulla egész kilenc tied százalékkal megemeli a kormány, s akinek hamarosan kopogtatni fog az ajtaján egy hivatalnok, kezében az Orbán által beígért tíz ezer forintnyi Erzsébet utalvánnyal! Egy nyugdíjas, aki végiggürizte az életét, felnevelte a gyermekeit, ide jutott – sajtot lopott.
Ügyetlen volt szegényke, s talán nem is tiltakozásul, feltűnőségből tette, mint egykor a szalámi tolvaj… Belőle azóta hős lett. Szalámi tolvaj hős. Csak a néni lett megvetés áldozata. Ügyetlen volt, lefülelte a biztonsági őr, rendőrt hívtak rá, nyilván beszállították, kihallgatták, jegyzőkönyvezték a súlyos szabálysértés miatt. Most majd kántálhatja a rögtönítélő társadalmunk: úgy kell neki! Most majd megtanítják a móresre, nem fog többé sajtot lopni a vénasszony! Mert Orbán országában, Orbán népe ilyen egyszerűen tud majd ítélkezni.

0002

Pusztuljanak a sajtlopók! Lépjünk fel együtt a tejtermékeket eltulajdonítókkal szemben. Ugye????

Csak azok maradjanak lefüleletlenül, akik stadionnyi pénzekkel, az egészségügytől és oktatástól elorozott milliárdokkal élhetik a világukat. Akik ki kérik maguknak, ha valakik számon kérik rajtuk a milliárdos rablásokat! Az nem bűn.

Egy 89 éves nő sajtlopása rendőrségi eljárást, híradást, sajtófigyelmet érdemel!
Szégyen ez!
Nem a néni szégyene – a mi szégyenünk, annak a nyolcmillió maradéknak a szégyene, akik ezt bambán tűrik, s megtanulják megvetni a sajtlopó nénit!

(Nehéz lenne elképzelni, hát bennünk fel sem merült, hogy a 89 éves néni passzióból, a jó hecc kedvéért, poénból lopott volna! Bocsánat érte!)

(…)

Prévert, Jacques: Éhség

De szörnyű is
az asztal éléhez vert kemény tojás roppanása
de szörnyű is e nesz ha felidézi egy éhező ember fantáziája
s még szörnyűbb ám az az emberfej
az éhező ember feje
amint magára mered éppen
reggel hatkor egy nagy áruház
kirakatüvegében
elnyűtt porlepte fej
de ő szegény nem is a maga fejét látja
az áruház tükröző ablakába’
fütyül ő az ő saját emberfejére
rá se gondol
másról álmodik
egész másféle fej jár az eszébe’
egy borjufej például
ecetes szószban
vagy bármi más fej de tüstént fogyaszthatóan
és rágóizmai máris működni kezdenek
finoman
szájában dolgoznak az idegek finoman
s mert a világ csak ugratja és nem ad neki teret
s mivel a világ ellen ő semmi sem tehet
így hát ujját mozgatva számol egy kettő három
egy kettő három
éppen három napja hogy nem evett
s három napja elismételte eleget
Hogy ez így tovább nem mehet
de megy
három éj
három nap
mióta nem evett
és a kirakat megett
palackok májkrémek konzervek
s a pompás halakat védik a dobozok
a dobozokat védik az ablakok
az ablakokat védik a rendőrök és
a rendőröket védi a tőlük való rettegés
így kiált hány barikád zár el tőlem hat nyomorult szardíniát…
És kicsit arrébb ott a bisztró
tejeskávé és kifli forró
már támolyog
agyában minden szó
ködben forog
ahogy motyog
hal felfalni hal fal
tojás kávé
tejes kávé
tej – ká – vé
tej – kár – vér
fej – vágd – vér!…
Egy kerületében rendkivül tisztelt embert
világos nappal fejbe vertek
s az éhengző gyilkos tőle nem lopott
csak két frankot
amiből éppen kitelt
egy tejes kávé hetven szantim
kettő vajas kenyér
és öt szu borravaló amiért még mosolygott is a pincér
De szörnyű is
az asztal éléhez vert kemény tojás roppanása
de szörnyű is e nesz
ha felidézi egy éhező ember fantáziája.

Tamkó Sirató Károly fordítása

(képeink illusztrációk!)