VOLTÁL MÁR MIKULÁS? – ha nem, semmit nem tudsz az örömről!

Azt mondom, próbáld ki!
Ez az egész olyan egyszerű – nem kell hozzá semmiféle különleges készülődés, piros hacuka, szakáll, meg mindenféle csilingelő apróság!

Hó sem kell, s ha kellene – nos, évek óta az sincs!

Bár a spekulánsok folyton a fehér ünnepekről ábrándoznak, a Mikulás évek óta gyalog érkezik, olykor sáros, lucskos utcákon át, s a szállingózó hópihék elkerülik. Az igazat megvallva nem is lehetne az a dolga, hogy hasig érő hóban evickélve topogjon, hatalmas létrákon másszon kéménytől kéményig – ez csak a fantáziátlan fölnőttek kitalációja!

0001

A Mikulás lényege a láthatatlanság!
Bárki, bárhol elvégezheti a dolgát, azután hallgathat, mint akinek fogalma sincs, ki volt a nagy ajándékozó!
Mert a Mikulás maga a megérkezett, és persze ki tudja, honnan jött az ajándék, a gesztus, az adomány.

Persze a Mikulásból kampányt csinálni – nos, ez is az ostoba fölnőttek műve.

Az idióta híradásokban hetek óta zengő adománygyűjtések, a fellengzős és dagályos jótékonykodások éppen nem arról szólnak, hogy valaki képes a jóságra! Ahogy a szegénység szégyen és bűn, lassan a hangos és kampányokkal tarkított adományozásokkal szembeni ellenérzés is megvetést szül, s ami talán ennél is rosszabb, a rászorulók mutogatása és megnevezése egyenesen divat lett. Szégyen!

A másoknak adni méltóztatók újabban minden lépését látni akarják az adományaiknak, s szép lassan így lesz a lelkiismeret ajándékából juss, megvásárolt üdvösség! Azt mondják, kételkednek, pedig csak őszintétlenek!

A Mikulást meglesők, az adományozás közben önmagukat sajnálgatók, vagy éppen a köpenyeiket felezgetők soha nem érthetik meg, mit jelent jónak, valóban jónak lenni! Akik a hat pár cipejükből odalökik a négy vásottabbat, akik addig adnak a gyümölcseikből, míg az mind el nem rohad, nem érthetik a Mikulás szándékát!

Voltál már Mikulás?
Mert még lehetsz!
Van rá esélyed és nem csak ezen az egyetlen éjjelen!
Bárhol, bármikor cselekedhetsz úgy, ahogy a szíved diktálja, s nem kell, hogy bárkinek beszámolj róla!
Csak egyszerűen adj.
Ma, holnap és holnapután!
Csak egyetlen dologra figyelj: soha ne tudja meg az ajándékozott, hogy te voltál! Mert akkor az egésznek elveszik az éltelme, a lényege!

0002

P.s.:
Van egy ember; a barátom, aki évek óta, minden szombaton és vasárnap útra kél. Falvakat, városokat látogat, s gondolatait kínálja némi adományért az ott élőknek. Az adományokból másnap a legegyszerűbb emberi szükségleteket pótolgatja megnyomorított nagyapók és nagyanyók otthonaiban.

A tudományát egy barátjától tanulta. Aki az életét mentette meg…

Ad, de soha nem várja meg, míg bárkinek is eszébe juthatna megtudakolni, kicsoda ő. Dolga van. ÖRÖME! Ennyi!
Ja…És nem ő a Miklulás… “csak” egy boldog ember!