HENDE GYŐZÖTT – a pápák haverja szoboravatón brillírozott

Hende Csaba szereti a pápákat.
Jóban volt és van velük.
Szívesen idézi fel találkozásait Szent II. János Pál pápával.
Olykor összefutottak, csevegtek, nyilván jól „elvoltak”, hiszen Hende mindegyre ezt meséli: „A kezdetektől éreztem, hogy rendkívüli személyiség, nagy ember, sokunk életére nézve meghatározó. Rám is nagyon nagy hatással volt…”

Hende Csaba szereti Ferenc pápát is.
Vele is összejárnak, dumcsiznak, jól „elvannak”, s ilyenkor persze Hende meghívja őt, az „ő városába”.

0005

Szent II. János Pál pápa nem tiltakozhat a felidézett találkozásokkal szemben. Mert halott. A jogász végzettségű ember tudja jól, egy halott szájába bármi adható – viszonylag ritka a cáfolat.

A jelenleg hivatalában tevékenykedő pápa viszont – persze Hende szerint, elfogadta Hende meghívását – (folyamatosan ezt állította az akkor még honvédelmi miniszter). Aztán a kegyvesztett, immár ex-miniszter konstatálni kényszerült a pápa távolmaradását.
Még jó, hogy eszébe jutott az amúgy teljesen értelmetlen, szokásos rigmus: a pápa a szocik miatt nem jött.

0004

Ugyan később kiderült, hogy a pápa naptárjában még csak feljegyzés sem született a szombathelyi vizitről, mivel nem szándékozott asszisztálni a Szent Márton év felelőtlen és pazarló költekezéséhez – Hende, úgy rémlik, a mai napig nem kért elnézést, bár félrevezette a pápa iránt hatalmas várakozással bíró Szombathelyieket, vasi katolikus híveket. Nem szólalt meg az elmaradt pápalátogatás ügyében – mivel ez a füllentés nem fért bele a szokásosan zajló, permanens választási programjába…

0003

Talán éppen ezt a fiaskót kívánta elmaszatolni remekbe sikerült offenzívájával, amikor a hét fontos eseményeként, maroknyi rajongója körében előadta festményátadó nagyjelenetét, mely amúgy és mellékesen a Szent II. János Pál pápa szobrának avatója kapcsán – bagatell – vált városi főeseménnyé.

A száműzött püspöke okán vezeklő egyházmegye papjai nélkül, az egyházmegye hívei nélkül, Szombathely hívő polgárai nélkül sikerült kellemes, klubjellegű rendezvény keretében felavatni a környezetében abszolút idegen legújabb Veres Gábor féle szobormányt – mert most éppen ez jött kapóra a remek ívre húzott anti-szoci hadjárat újabb állomásaként.

Hogy miért nem voltak nagy számban az avatón a szombathelyiek?
a) Nem tudtak róla b) Nem akartak részese lenni a Hende féle sokadik ünnepnek c) Hideg volt d) A szocik…

A harminc millás szobor mintegy kárpótolta Hendét a másik nagy átverés, a sámándob elmaradt rendezvényeiért, mely építészeti mélyrepülés persze szintén a szocik miatt maradt a világkiállítás szervezőinek nyakán…

A Szombathelyi Egyházmegye ismét gazdagabb lett!
Egy tapasztalattal leginkább!
Fura, de amióta az új kenyér ünnepén Hende és Puskás áldottak kenyeret, egyre inkább úgy látszik, Hende a püspöki címre is alkalmas! Aspiráns!

Ahogy alkalmas polgármesternek, füstfaragónak a Falco városában – és még ki tudja, mi mindennek! Igazi fregoli – Hende maga a megtestesült tökély! Csak rá kell nézni!

Elhatározták és megvalósították a nagy tervet, áll már Szent II. János Pál pápa szobra, pontosabban felavatta Hende Csaba, az ő néhai cimborájának egészalakos szobrát, elmesélhette a legeslegújabb anekdotáját, mely hű példája a „Best of Hende” gyűjteménynek, amit annyira imádunk, mi szombathelyiek:
„A kezdetektől éreztem, hogy rendkívüli személyiség, nagy ember, sokunk életére nézve meghatározó. Rám is nagyon nagy hatással volt és rendkívüli módon megörültem annak, hogy egy kiállításon megláttam egy róla készült olajképet, portrét. Nem haboztam és megvásároltam ezt a képet, ami sok éve az otthonom dísze volt. De ezt a képet én elhoztam ide, hogy Csányi Péter szalézi atyának átadjam. Kérem, hogy a Szalézi templom, a rendház egy általa méltónak vélt helyére függessze ki, hogy más is láthassa.”

Csányi Péter pedig térdig meghatódva, dacolva a metsző, hideg széllel, úgy ölelte a Hende által éppen ez alkalomra kenetett, szintén rendkívül kiemelkedő kvalitásokkal bíró portrét, hogy még kételkedni is elfelejtett e szirup láttán, hallatán. (Nyilván Maunika is megkönnyezte, hogy mostantól nem bámulhatja odahaza a pápa portréját, masszírozás közben, de talán lesz helyette újabb attrakció, kenet, mondjuk Ferenc pápáról…)

0002

Felavatták tehát Szent II. János Pál pápa bronzszobrát, fagyoskodott a pártvezetés, meg a lelkes fidesz kórus, volt szavalat, egyházmegyei kormányzói áldás, meg némi muzik is.
Milyen jókor jött mindez!

Így, karácsony előtt, még a végén észhez tért volna néhány megkeresztelt ember, s figyelmét Körmendre fordíthatta volna, ahol az egyházmegye egyetlen Istennek engedelmes papja éppen megvalósította a nagy Tervet, nem utolsó sorban fejet hajtva a pápa kérése előtt, s befogadta az éhező, a szomjazó, meg az otthonát nélkülöző menekültet! Németh Zoltán nevét nem tanulhatták meg, talán még el sem gondolkozhattak igazán a megkeresztelt ember kötelességét teljesítő pap, az Ember tettén, amikor ideömlött Hende az ő bratyizásaival! Fontosabbá kellett tenni Hende Csaba mulatságát a szolgálatában felmagasztosult főtisztelendő tetténél!

0001

Félő, hogy most lettünk a leginkább méltatlanok a „Szent Márton városa” címre.

Félő, hogy már csak a gyalázat városa, a megmagyarázhatatlanul elsíbolt célpénzek városa maradunk, ahol vagy két tucat haver örömére sikerült választást nyerni egy végtelenül magának való garnitúrának.

Jöhet a hendék boldog karácsonya!