A MIGRÁNSOK UTÁN – érkezik a szomjazók brutális háborúja?

Október eleje óta tudjuk, mi a „nagy mázli”.
Útját állni pár százezer, hazáját kényszerből elhagyó gyermeknek, édesanyának; terroristának bélyegezni minden alap nélkül, valamennyi férfiembert, édesapát – végül legyőzni, az őket hozzánk paterolókat, na, ez ám a nagy mázli!

Nem kockáztatunk.
Elszánt vezetőink hatalmas fityiszt mutatnak, mi meg vállalhatjuk a bio-díszlet szerepét. Bambán és kukán, valódi megoldások helyett egyként sunyítunk, már ami a ránk mért kollektív bűnösség alapján még el-hallgatható.

Ha valaki nekibátorodik és kezet nyújt a határainkon átvergődőknek, rögtön sorosbérenc lesz, aki pedig nagyot rúg egy millió kilométert legyalogoló lábba, szinte felmagasztosul.

De vajon látjuk-e mi készül a bűvös gyoda mentén?
Tudjuk-e már, miféle ma még felmérhetetlen ember-ár fog hamarosan kopogtatni, dörömbölni, végül átmenetelni a Kárpát-medence képzelt és valós határain?
Mert minden bizonnyal hamarabb fognak érkezni, mint azt a tudósok jósolják!
Lehet mellébeszélni, totojázni, mint rendesen – a ránk leselkedő katasztrófa, a szomjazók brutális háborúja már nem csak fikció. Derűlátó feltételezők adnak még negyven évet, a realisták azonban öt-nyolc évről szövegelnek.

Vajon, hány év kell, hogy a fél világ élhetetlenné váljon!? „A Max Planck intézet tanulmánya szerint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2040-re évente 80-90 napon át 46 fokos csúcshőmérsékletek lesznek, és éjjelente sem csökken 30 fok alá a hőmérséklet ebben a három hónapban.

Ez azt jelenti, hogy 500 millió ember élőhelye válik gyakorlatilag lakhatatlanná a közeljövőben. A vízhiány már most olyan szinten van, hogy geopolitikai kockázatot jelent – háborúkhoz vezethet és menekülthullámot indíthat el a világ élhető részei felé.”

( Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften e. V – független non-profit kutatóhálózat Németországban, mely az 1911-ben alapított Vilmos Császár Társaság jogutódaként jött létre 1948. február 26-án.)

A szomjazó, kiszáradástól rettegő tömegek ugyanott fognak sorakozni, a határaink mentén, farkasszemet nézve bátor rendőreinkkel, meg a lelkes közmunkás határvadászokkal?

Ugyanúgy küldi majd el a fél világot a búsba, az addigra megvénülő, megpúposodó és fogatlanná váló Szíjjártó Péter?
Mit képzelnek ezek!

A víz, a mi vizünk – fürdünk, kocsit mosunk benne, a WC-inket öblítjük, és persze pocsékoljuk, pocsékolhatjuk mindegyre – elvégre a néhai Pannon tenger készletei itt lapulnak a lábaink alatt. Kit érdekelnek a szomjazók!?…

Még szerencse, hogy ez utóbbi mondatok soha nem fognak megvalósulni. Petike nem csak a vinkliből fog addigra kioldalogni, s talán az Orbán mauzóleum is üresen kong majd arra az időre! De sajnos a tudósok jóslata beteljesedik!

Mértékadó hírportál tudósított ma arról, hogy „egyes tanulmányok szerint a vízhiány néhány év múlva még jelentősebb méreteket ölt: 8 év múlva, 2025-re a jelenlegi ivóvizet nélkülöző kb. 500 milliónyi ember csaknem 3 milliárd főre fog duzzadni a vízhiányos országokban.

1950 óta megháromszorozódott a víz felhasználása, elsősorban a mezőgazdaság területén (öntözés), ma a teljes vízfelhasználás körülbelül 70%-áért felelős ez az iparág.
A borúlátó jóslatok szerint 2040-re olyan súlyossá válhat az ivóvíz hiánya bizonyos területeken (ide értve nem csak a közel- és távol-keleti, illetve afrikai országokat, hanem Európa néhány országát is), hogy olyan konfliktusokhoz is vezethet, melyek akár brutális háborúkat is előidézhetnek. További égető probléma lehet a jövőben a vízhiányos területekről való tömeges elvándorlás a kedvezőbb feltételeket nyújtó területekre.”

Nem lenne felesleges időtöltés felkészülni ezekre az időkre.
Mondjuk, nem megháromszorozni a mostani drótakadályt, nem újabb népszavazásokkal erőlködni, de minden módon tartalékokat képezni és persze képezni, tanítani, mind több embert!

Jó lenne az eltékozolt földjeink után megvédeni a vízkészleteinket.

(…)

Nem várni, hogy a felcsúti gázmester ezt is a magáévá tegye! Ha ugyan eddig még nem lépett őnaccsága…