AZ ÉN MINISZTERELNÖKÖM – Szombathelynek nem kell másik jelölt!

Tizenöt hosszú esztendővel ezelőtt, néhány nekibuzdult lélek, egy egészen különös jelvénykével a kabáthajtókáján rótta köreit. A nagy csatavesztést követően, – igen, a 2002-ben elszenvedett csúfos fidesz-vereségre gondolunk -, hetekkel az emlékezetes Dísz téri beszéd után néhányan úgy gondolták, kinyilvánítják soha el nem buktatható álmaikat.

Bemagolták a „ha mozdulnunk kell, együtt mozdulhassunk” bonyolult rigmusait, aztán rövidesen kaphatóvá vált a kitűző, s szinte kötelezően mindenki ezt viselte, aki nem akarta elfogadni a lesújtó vég-eredményt. Igen, Orbán Viktor fityegett a kabátokon, mint aktuális miniszterelnök. Legalábbis ezt tudatta a felirat: az én miniszterelnököm.

Nem számított, hogy az akkor éppen regnáló vezetőt Medgyessy Péternek hívták!

Ma már jól tudjuk, ez nem egyszerű dac volt!
Csak a fidesz fanatikusainak rögeszméje – a magabiztosság álságos jele, az örök-miniszterelnök személye kapcsán.
Hamarosan berobbant a legnagyobb átverés szövege, mely szerint a „nemzet nem lehet ellenzékben”, jöttek a mindent felzabáló polgári körök, Holdvilág Hende koordinátori atyáskodásával, s a „történelem főutcája” című településrombolások.
A lényeg mindig ugyanaz maradt: bő másfél órás folklórműsor, némi gyalázkodás Bayerral meg a Rákay gyerekkel, aki Kálmánságát Philipségre cserélte, aztán szűnni nem akaró Viktor-viktor-viktor után egy-egy dakota közmondásokkal tarkított beszéd, magától a bálványtól.

Soha, egyetlen pillanatra nem zavarta a társadalmat, hogy a vesztesek kárognak!!!

Senki nem próbálta megadni a kegyelemdöfést, senki nem rugdalt a haldoklókba – tehették a dolgukat, hiszen demokrácia volt a Magyar Köztársaságban.

Nem számított sértésnek egyetlen valótlanságuk sem, s ha nehézségeik támadtak a küzdelemben, nyugodtan fordulhattak a nemzetközi közvéleményhez! Támogatókat, rokonszenvezőket találhattak mindenütt!
És nem csak Soros Györgyre támaszkodhattak!

(…)
Tizenöt év után mindenféle alternatíva nélkül sodródunk a következő tavasz felé. Persona nongraták, ellehetetlenítettek és legatyásítottak versenghetnek majd Németh Szilárdokkal, Rogán Antalokkal és Habony Árpádokkal. (Nem tudja valaki, kicsoda Habony Árpád?) Valaha erre mondtuk, hogy „maccsunk nincs”, hogy tutira kivérezhetünk, ha egyáltalán mérkőzni merészelnénk. Pedig létezhetne választásunk!

Az én miniszterelnököm hét hónapja arra vár, hogy megszólítsák, hét hónapja arra vár, hogy meghallgassák. Az én miniszterelnököm egy zárka félhomályában ül, fogva tartják és hetedik hónapja már, hogy nem ölelheti magához szeretett gyermekeit, szíve választottját. A jogállamban szokásos jogairól gondolkozik és közben be kell látnia, hogy mindaz, amit évtizedeken keresztül tanult, értelmét veszítheti.

Szombathelynek nem kell másik jelölt! Van miniszterelnököm.
És a Derkón lakó társaimnak is ugyanígy.
Karácsony közeledtével még inkább!