EXPECTORATIO – nagy szilveszteri fogadkozások idején

Mert minden jóravaló, óévet lezáró írás a változtatásokra, új élet kezdetére bíztat, mi nem kérünk mást, csak, hogy ne nagyon verd át magad!

Próbáld megőrizni a higgadtságodat, sőt, ha teheted, akár a józanságod mellett is kardoskodj bátran, s akarj az maradni, aki egész mostanáig maradtál: minden lesajnáló „másnak” egy megkövesedett, az elveihez végsőkig ragaszkodó alattvaló, ( balek, lúzer stb. ) aki felett mindenféle ítéletet mondhatnak – vád nélkül persze!

Az a sansz elrepült, elillant – te pedig itt maradtál a piti kis forradalmaddal!

„Szép kis megtorlás…„ Ennyi a „legtöbb, mi adható”, ez a megtestesült tett Magyarországon: az expectoratio?! Nem kell hozzá túl sok cécó, nem kell tervezgetés, csak némi „anyag”, aztán a célzás, meg némi lendület. Gyáván, arc és név nélkül ennyi a magyar ember összes tudománya, amit ráadásul egy gyengeelméjű alattvaló általában – és e jeles esetben is – egy szintén gyengécske senki ellen merészel mindössze felmutatni!

Mert ez a tócsa még véletlenül sem ott landol, vagy landolt, ahol kellene, vagy ahol kellett volna! Timikénk és társai ugyanis csak szimpla „felületek”, tereptárgyak, melyek ugyan rendkívül látványosaknak tűnnek, illékonyságukhoz ugyanakkor nem férhet kétség! Idővel megfakulnak, rozsdásodnak, ragyásodnak majd, aztán jöhet a rengeteg visszaemlékezés, azokra a régi szép időkre…

Érthetnénk persze, hogy a köpkölődő egyén nem annyira a néhai Palácsiknak szánta az ő kevéske expectoratio-ját! Gondolhatnánk, hogy az bizony a nagyszakállú pocakosnak, s rajta keresztül a legfőbb kegyúrnak gyűjtetett, de sajna, akadnak magasságok és persze mélységek, ahová a földi halandó el nem érhet!

Zordas már nem megközelíthető!
Mert a Zordasok már csak egymásra találnak, köröttük minden színtelen, szagtalan, gáz halmazállapotú – tehát leköphetetlen!

Na ezért érthetetlen, miért kellene jókívánságokon törni a buksinkat! Sem most, sem tavasszal nincs okunk bizakodni, mert nyernünk csak nekünk szabadna, egyedül velünk, választókkal változhatna a világ! Csak a ránk hagyományozott, nekünk átörökített hatalom vezethetne valahová – de sajnos, mi, választók majd megint másokra, olyanokra szavazunk, akik elsíbolták az eddig eltelt éveket, s akiken fontos volna végre felülkerekedni.

Törleszteni – de nem expectoratio-val!
Mert amire ők készülnek, már rég nem a közös siker, rég nem a köz érzése. Egyedül önmagukért, egyedül önmaguknak „nyeretik” meg ezt a következő választást.

Szilveszteri fogadalmunk lehet egyetlen.
Mert csak az az egyetlen lehet érték!

Köpünk rájuk, meg az összes demokratikusnak gúnyolt választási cselekményre…

És talán megfeledkezhetünk a kék sportkocsikban furikázó kitartottakról, ha egyszer végre eltűnhet a hályog!

Akkor, na akkor végre nekiláthatunk a méltó ellenfeleknek is!